Nagyon fontos, hogy érzelmi világunk, belső világunk megismerése közben, szánjunk időt az önreflexióra. Ennek számos technikája van, amire most ebben a bejegyzésben nem térek ki. Fontos, hogy keressünk és szánjunk időt az analízisre. Könyvekhez, videókhoz, segítő csoportokhoz fordulhatunk a pszichológia segítségével.
Van egy én részem, aki nem elégedett, mindig másra vágyna, de azt nem tudja hogyan vitelezze ki, vagy hogy mi az a más pontosan, amire vágyik, csak azt tudja, hogy ami van, nem jó. Nem látja meg azt ami rendben van, csak mindig attól fél: valamiről lemarad, valamiből kimarad. Ugrál hogy én is itt vagyok. Hangoskodik, hogy vegyék már észre. De szeretetet nem tud kapni, mert mindig morog és elégedetlensége diszharmóniát teremt, amivel felrúgja azt is ami van. Még ha összességében rosszabb is lesz, változtatni akár csak, hogy ő legyen rendben, a többi nem számít. Tapasztalata nincsen, a jövőbe nem lát, gyengén-látó, önbizalma a tapasztalatlansága miatt nincsen. Mégis mindent felrúg, csakhogy újra középpontba legyen csak hogy rá is figyelem terelődjön.
Hogyan tudnám mégis szeretni ezt az én-részem?! Kulcsfontosságú hogy úgy ahogy vagyok elfogadjam magam.
A szeretet tanulható!
S minden bizonnyal én is tudom hogyan tanulható csak rá kell szánnom az időt és az energiát. Fontos, hogy a keresés nem elég , hogy ha kívülről történik, részben mert teljesen elkorcsul minden képzelőerő és memória. Másrészt mert a szeretet belső világunkban van.
A szeretet egy folyamat.
A szeretet maga a tökéletes elfogadás.
Nem számít, hogy mit tesz a másik te érzed, hogy Isten egy kis csodája és nem kell az elvárásaidnak megfelelnie. Úgy jóm ahogy van! Neki is megvan a maga szerepe világodban.
Elfogadni akkor tudok valamit, ha teljesen mindenestől megértem.
Megérteni valamit annyit tesz, megismerem az álláspontját, ismerem az utat ahonnét jött, és ismerem, hogy milyen ösztönök hajtják bele a cselekvésbe. Megértem mit, miért tesz.
A megismeréshez idő és tér valamint szándék kell.
Aminek teret adsz, attól teret kapsz.
A változás belülről kell elinduljon, s annak eredményét azon gyorsan le lehet mérni, hogy a családtagokkal, szeretekkel, munkatársakkal, szomszédokkal, hivatali személyekkel, a környezettel hogyan viseltetik az ember. Ezek a külső világom mérőfokai, de ez nem azt jelenti, hogy oda kell menni ezekhez az egyénekhez és a barátainkká kell tennem őket, míg meg nem szeretjük őket. Nem.
Önreflexióval saját én-részemet kell megismerni, megérteni, elfogadni és szeretni.
A többi Isten dolga.
Namaste
Egy csepp lélek 