A meditáció gyakorlása más más eredményt hoz, helyzettől, tudatállapottól, különféle környezeti hatásoktól függően.
Az általam használt technika az S N. Goenka által tanított meditáció illetve Vipassana.
A 10 napos elvonulás eredményeivel egyáltalán nem összehasonlítható az amit a szolgálattal egybekötött meditáció ad, vagy amit az egy napos kurzus illetve a napi gyakorlások hoznak.
A vipassana bevezető tanfolyam 10 napos, ez után nyílnak csak meg a rövidebb illetve a hosszabb kurzusok is. A 10 napos ülés eredményei semmivel sem összehasonlíthatóak. Az ember minden segítő körülményt megkap a gyakorláshoz. Önellátás helyett ételt kap adományként, csak merítenie kell. A fekhelye, melege, tető a feje felett biztosított. A napirend beosztott így a teljes figyelem a gyakorláson lehet. A program felépítettsége miatt a 0.napon érkezés még hangolódással tellik, így nem kell azonnal átállni egy szerzetesi létre, de szép folyamatosan igen. Az első napon még Anapana légzés meditáció zajlik egészen a 3.ig. A vipassana majd a 4. napon lép be. Az Addhittana pedig a 6. napon. Így az igazán hatékony technikát 3 napig tudja begyakorolni a résztvevő. Napi 3 alkalommal a tanfolyam minden résztvevőjének csoportos meditációja van amikor a hallban kell lenni egészen végig. Nincs kivétel. De egyébként ezen a 3 csoportosan kívül még 5 alkalom nyílik a nap folyamán gyakorolni a hallban hajnalban; ebéd előtt; ebéd után, a tea szünet előtt, illetve az előadás előtt.
A tanfolyam befejeztével S.N.Goenka azt javasolja, hogy mi akik visszamegyünk a világi életünkbe ahhoz hogy a gyakorlás eredményt hozzon, hosszú távon napi 2 alkalommal gyakoroljunk. Reggel és este egy-egy órán át.
De ahhoz, hogy eredményesek legyünk a technikát pontosan kell alkalmaznunk. Azaz a semlegességet kell kifejlesztenünk Anitya. A dolgok természete, hogy megjelennek, maradnak majd eltűnnek, hogy ez milyen intenzitással következik be azt figyeljük, anélkül hogy reagálnánk rá. Ez a kulcs, a semlegesség, equanimity. Az hogy egy órán át mozdulatlanul adhittana-ban vipassanázunk egy eszményi cél volna, de ehhez nagyon sok fittség és önuralom szükséges. Ezt fel lehet építeni, de nem jön csak néhány nap vagy néhány hét próbálkozás után. Ezért sokan feladjuk. Pedig az lenne jó ha nem lenne elvárásunk a gyakorlással kapcsolatban csak csinálnánk. (Abhyasa = gyakorlás, tanulás Viragya = ragaszkodás mentesség)
Még ha az ember bele is alszik, mocorog, a figyelme ritkán van a légzésén még ritkábban pedig a teste részenkénti végig pásztázásán az érzések finom szintű érzékelésén, akkor is gyakoroljon. Nem baj ha csak a napunk végiggondolása zajlik bennünk vagy egy ima jut eszünkbe. Legalább csináljuk. A lényeg hogy üljünk le minden nap 2x egy órára.
Legyen meg az idő elkülönítve a gyakorlatokra.
A gyakorlàs mélységében (intenzitásában) köthetünk kompromisszumot, de a ráfordított idő mennyiségében legyen tartásunk.
“Ne nyugtalankodj, ha nem tudsz elmélkedni, áldozni, ha nem tudsz foglalkozni minden vallásos gyakorlattal. Próbálkozz addig máshogyan, hogy megmaradhass az Úrral való egységben. Szent akarattal, fohászokkal, lelki áldozatokkal pótold azt, amire most nem vagy képes!” Pietrelcinai Szent Pio 1887-1968.
Egy csepp lélek 