#64 Tanmese

Egy kölyök nyuszi beszorul az indák közé, ami aztán teljesen körbe fonja. Kérdés nélkül ölelgeti, ringatja, és fűvel táplálja. A nyuszika éveken át élvezi a pihe puha indákból szőtt fekhelyet, hogy az indák ágain keresztül étel kerül hozzá. A nyuszika kap egy kis elkerített teret, természetesen indákkal elkerített teret, amin futkoshat. Majd telnek a hetek, a hónapok és a nyuszika magányosnak érzi magát, menne olyan tájakra amiket eddig még nem látott, hogy életről való tudását tapasztalati útra helyezze. Mivel az inda mindig mindent megad neki, az idő fogalmáról, a felelősségről semmilyen tapasztalata nincs. Mindenről csak fejben képzeleg. Fejben sakkozik, fejben üzekszik. Semmit sem valós alapokon él meg. Majd a nyuszikára ràtalálnak más nyuszik akikhez átjár. Így az inda kiengedi, de tudja,hogy csak azt a répát eszi meg a nyuszika ami nála van. Így ugyan elmegy, de mindig minden nap visszajár a nyuszika. A kötelék köztük megmarad. Majd a nyuszika megpróbál kialakítani egy bunkert magának hisz barátaitól látta ennek ez a természetes rendje. Próbálkozik próbálkozik majd rájön, minden üreg foglalt, és nem kap területi engedélyt sem, hogy ujjat túrjon magának pedig eddig sok helyen jár már az ügyével. Ezért aztán visszakullog az indához, igen biztos vagyok benne, jobb lesz nekem itt.-vélekedik a csalódott nyuszika. Az inda készséggel fogadja vissza, hogy mindennapos fekhelyét elfoglalja. Ismét sok időt töltenek együtt. Az inda nehezen viselte hogy hetente csak 1-1 napra látta a nyuszikát. Telik az idõ mikor a nyuszika már annyira prónálkozik egy üreget megszerzésével, hogy végül kap is a közelben egy kölcsön üreget. Átmegy hát oda. Az inda nem panaszkodhat gondolta, hiszen itt van mellette abszolút rálát, bármikor találkozhatnak. De már nem akar a növényből font kosárban feküdni tovább. Üregre van szüksége a nyuszinak, ahol telejesen önmaga lehet. A nyuszi míg kölcsön üregben élt meg is tanult magának élelmet szerezni és barátokat is talált. Kezdte kapirgálni, hogy az időnek milyen jelentősége van. Elmentek felette az évek és még mindig gyermeteg, még mindig önállótlan. Elkezdte hát képezni magát, nyitott a szomszédok irányába, fel fel fedezte a terepet mi is zajlik a környékben. Aztán egyszer csak belebotlott egy nyúl lakodalomba, ahol sok hozzá hasonló nyúl volt de még más vidékek nyulai is megjelentek vendégként. Az egyik ilyen vendég nyúl megszólította. Nagyon megtetszett mindkettőjüknek mennyire különböző a másik kinézete, s egy éjszaka a vendég nyúl mielőtt visszautazott volna saját vidékére, rengeteget mesélt arról, mennyi minden várhatná a nyuszikát ha itt hagyná ezt a területet és ellátogat az ő vidékére. A nyuszikát ez az ötlet nagyon csábította. El is mesélte a lehetőséget az indának. Az inda felszólította, hogy meg ne merje tenni, minden lehetséges módon el próbálta tántorítani, rémhírekkel és veszélyekkel. De a nyuszika elutazott messzi vidékre. Sok helyzettel meggyűlt a baja, de leginkább az élelem szerzéssel, nem volt elég leleményes hiszen eddig csak csekély tapasztalatot gyūjtött ami azon a vidéken nem mūködött. Ugyan hozott magával tartalékot, de nem tudta, hogy kell élelmet szereznie magának. Visszanyúlt hát az inda segítségéért. Még erre a távoli vidékre is átnyúltak az inda fonalai, meg kellett erőltetnie magát az indának is, hiszen újabb vidékeket kellett meghódítania, hogy át tudja juttatni más indákon keresztül a répát a nyuszikának. Rengeteget sírt az inda a fájdalomtól, hogy a nyuszika ilyen hálátlan. És hogy mi mindent meg kell tegyen érte, csak hogy életben tarthassa. A nyuszika amint megérkezett a répa szállítmány nagyon élvezte a helyet az új vidéken. Rengeteg barátja lett, párja lett, megtanult új répa felhasználási és raktározási módokat. Lejjebb adta a répa igényét. Aztán a vidéki kitekintés után érezte ez a vidék sem tud neki területi engedélyt adni letelepedésre, bár itt már meg sem próbálta a hatósági személyeket megkeresni. Egyszerűen lemondott róla. Meg sem próbálta. Annyira függővé vált a répától amit az inda küldött neki, hogy visszament az indához. Majd onnét ismét erőt gyűjtök és újra nekivágok gondolta. Az indának felettébb megpróbáltató volt egyedül lenni, ezért elhatározta bebiztosítsa magát, legközelebb még csak a gondolatát se kísérelje meg a szökésnek a nyuszika. Azt mondta soha többé nem fog neki répát adni. Oda megy ahová akar de oldja meg nélküle. A nyuszika ezen megrettent. Persze rendben, hiszen már így is nagyon kihasználtalak mondta a nyuszika. Nehezen napról napra próbált valami répa magot szerezni a nyuszika. De sajnos az ültetés után pár nappal mindig kihúzta, hogy megnézze megnőtt-e már. A türelem sosem volt a nyuszika erénye. Ezt is gyakorolnia kell,gondolta. Majd aztán alig kapott egy ajánlatot arra, hogy répa kertészetbe felvegyék máris ismét a szökésen gondolkodott. Nem volt egyebe csak egy ígérete arra, hogy megtanítják répát termelni, de máris megint mindent otthagyott volna. Csak azért mert az inda szorosan körbefogta. A szorítás ezúttal nem csak a környezetét érintette, most már fizikailag is fogta és szorította az inda. Ebben már fuldokolt a nyuszika. A lábára rágabalyodott az inda ami ellen hiába kecmergett nem tudott kiszabadulni. Összes vágya csupán annyi volt, ha már nem tud szabadulni, akkor legalább a kertészetig jusson el naponta, békében, csendben hogy a répa termelés csínját kitanulhassa. Amikor rácsavarodott az inda s a nyuszika nem tudta lerázni úgy döntött távolságot tart s nem szól az indához ahelyett, hogy megpróbálta volna megérteni. Annyit tud hogy az inda már elvesztett két nyuszikát ő előtte és hogy mindenért egyedül kellett megküzdenie az életében. De a nyuszika úgy vélte, nem tud beállni az inda mellé társnak ő nem lehet a párja. Neki más a feladata. Ő csak ide érkezett nyúl, nem egy másik növény. Miért nem érti meg az inda, hogy őt zavarja, hogy ennyire rábízta az életét és a felelősségét az indára? S semmit sem tanult meg a felelősségteljes, önálló viselkedésről. Miért nem veszi észre az inda, hogy elkényeztetésének, bunkerének és táplálásának az lett a következménye hogy a nyuszika életképtelen, s mindennen tõle függ? Bár a felszínen nem ezt mutatja a nyuszi, hanem, hogy el akar távolodni, de akár merre néz a külvilágban azt látja az inda nélkül ezt nem tudom megcsinálni. Az inda csak mindig legyen ott a háttérben. hiszen nélküle soha semmi nem sikerült az életben.
Inda függő lett a nyuszika bár nem akarja beismerni. Hibáztatja az indát, hogy neki ennyire nem szabadott volna szorítania és több teret kellet volna külön tölteniük és tisztelniük a másikat, a különbözőségeiket. De nem tették meg. Egyikük sem. Most pedig a nyuszika azt hiszi azzal, hogy meg sem moccan, meg sem pisszen, az inda majd letekeredik róla. Márpedig nem. Az inda folyton az kérdezi a nyuszitól, mi a baja? miért változott meg? mit tehetne ő a nyusziért? S már nem csak a lábán de a nyúl teljes törzsén szorosan rajta van az inda. Talán azt gondolja melegségre vágyik a nyuszika, segítség kell neki, ölelés, közelség. De ha még tovább tekeredik teljesen megfolytja a nyulat. Mi lehet itt a megoldás? A nyúl kérjen bocsánatot, saját magától amiért minden hatalmát, teremtő képességét feladta és minden feladattal az indához futott. Lássa be, hogy az inda egész életében a szeretetre és társaságra vágyott, de nem volt senki aki megértette volna. Nem volt támasza, nem kúszott oda mellé semmilyen másik inda fajta, hogy együtt terebélyesedjenek tovább. Mindent magától csinált. Az inda nagyon lelkiismeretes volt úgy vélte rábízták ezt a nyuszi kölyköt így neki mindent meg kell tennie, hogy biztonságba, szeretetben létezhessen. Mindent meg kell adnia, hisz ő maga tudja mennyire fájdalmas kinyújtózkodni és megkapaszkodni olyan sziklás területeken, ahol kopár minden, mennyire nehéz egy egy fa kérges rostjain feljebb kapaszkodni. Nem tudta elképzelni, hogy ez a gyenge nyuszika ilyen megpróbáltatásokat át tudna egyedül vészelni. Olyan esetlen ez a nyuszika. Eddig akár mivel próbálkozott magától nem állt meg a lábán. Biztos megtépi a szél a bundáját. A saját nehézségeiből fakadóan látta a világot így mindent megadott a nyuszinak csak ne kelljen szenvedve fejlődnie. S cserébe csak a társaságát kérte. Mivel az indának természetes volt, hogy az évek alatt szenvedve fejlődött csak a szenvedést akarta elkerülni. Abba viszont nem gondolt be, hogy csak két út van. Szenvedve szenvedni, vagy szenvedve fejlődni, más út nincs. S mivel a szenvedve fejlődni lehetőségétől megkímélte a nyuszikát végül mellette már csak szenvedve szenved a nyúl. Hiába akarna fejlődni, teljesen megakadt. Mozdulni sem tud. Először azért nem mozdult, mert belátta az indától való függősége megoldásra vár, rendezniük kell a dolgot és erőt kell gyűjtenie, hogy újra kezdhesse. De mivel az indához ment vissza nyuszi azért a mozdulatlansága csak még kétségbeejtőbbé, még életképtelenebbé tette a nyuszit az inda szemében. Még inkább melegséget, ölelést és gondoskodást akart adni neki. De a nyuszika teste egyre hidegebbé válik percről percre. Az inda pedig már veszíti el erejét a többi ágán, mivel minden figyelmét és erejét azokra a szálaira koncentrálja amivel a nyulat körbefonja.

Kapcsolódó kép

Külső szemlélőként látva az esetet egy bölcs így szól. “Szeretném ha megbékélnének”- hangzott az erdész szájából. De ha így megy tovább kénytelen leszek őket megsebezni, hogy leválasszam őket egymásról. S akár egyikük akár másikuk rámehet tejesen. Annyira jó volna ha a nyuszika felfogná szeretetet kell adni az indának. Valós tiszteletet és nem feltételekhez kötött szeretetet, minden elvárás nélkülit. De leginkább tiszteletet amiért eddig az inda segítségével életben maradt. Fel kell térképeznie mi az amit az indának tud nyújtani, mi az amitől az inda megnyugszik és nem aggódik folyamatosan. S olyan jó volna ha az inda megértené a nyúl is szenvedve tud csak fejlődni, de mennie kell különben nem tudja teljesíteni a rászabott feladatot. S teljesen megdermed és kihűl ha továbbra is körbe fonja és nem engedi ki a területéről.

Kérdések amire érdemes megtalálni a választ önmagunkra nézve:

Miben vagyok én olyan óvó védelmező, lelkiismeretes, terheket másokról levevő? Mit kompenzálok ezzel?
Miért ragaszkodom görcsösen?
Miért gondolom hogy kevés vagyok egyedül?

Reklámok

#63 Könyv feldolgozás: Náray, Zarah

Náray Tamás polihisztor divattervezõként égett bele a fejembe gyerekként. Imádtam azt a néhány percet amíg szezonális bemutatót láthattam a televízióban. Név a magyar divatszakmában. De mára ez az életszakasza a múlté. Íróként és festõként is remekel.

Két részes regénye a Zarah és Zarah öröksége.

Az elsõ könyvet olvastam ezidáig.

szívbõl ajánlom!

Nézzük milyen bölcseleteket tartogat számunkra Náray Úr. Minden Mondat tõle idézett. Ezért most elhagynám a folytonos idézõjelet

• A megbocsátás nem változtatja meg a múltat. De a jövõt igen.

• Ó, fiam! Nem is hinnéd, hogy a Szeretet mennyivel erõsebb indíték a gonoszságra, mint a gyūlölet.
• De a bánat soha nem segít csak elmegy tõle az ember ereje.
• Az ember nem túl sok esélyt kap az élettõl és ha elszalasztja õket, nem feltétlenül jönnek el újra.
• Az irigység a harag és a düh csak annak rossz, aki érzi.
• Adel nem érzett magában gyengeséget, inkább elszánt volt és arra gondolt, hogy ha bizonyitgatniuk kell hogy erõsek akkor többé már nem azok.
• A legnagyobb boldogság nem az ha valami jó történik az emberrel, hanem ha elmúlik valami rossz.
• Ha az ember jót akár tenni magával, ne hagyja, hogy olyan dolgokon aggódjon, amik még meg sem történtek, mert nagy valószínûséggel nem, vagy nem pont úgy fognak megtörténni.
• …Amit nem tudunk azon felesleges gondolkodnunk.

• Én már megidõsödtem és rájöttem sokan azt hiszik, hogy egyféle boldogság létezik csupán. Ahogy abban is, hogy ha az álmaik után futkosnak, egyszer csak utolérik õket. Érthetõ gyarlóság ez, mert könnyebb a jót vagy az illúziót elhitetni magukkal. Csakhogy elõbb utóbb mindenkinek szembe kell néznie a vereséggel és meg kell tanulnia tovább lépni. Minden ember boldog akar lenni és a legtöbbnek azért nem sikerül, mert olyan valakivel köti össze az életét, aki csak a saját boldogságát keresi és nem a másikét. (171-172. old)

• Másmilyen életre vágytam sokáig csak várakozással, haszontalanul telt az idõm, míg végül megértettem, hogy nem tétovázhatok, nem nyalogathatom örökké a sebeimet, mert a jövõm minden áldott nap elkezdõdik és ki kell használnom a lehetõségeimet.

• Gyakrolnunk kell azt is, hogy jól éljük meg az életünket. Ahogy jól sütni, zongorázni vagy rajzolni is csak gyakorlattal lehetséges. Aztán ha szerencsénk van, egyre könnyebben vészeljük át a nehéz idõszakokat és egyre nagyobb örömmel fog eltölteni amikor jól mennek a dolgok. (190. old)

• Eszébe jutott egyszer azt mondta anyja, hogy az ábrándozás sok szenvedést okoz, mert minél több idõt tölt el az ember az álmok világában, annál könnyebben keveri aztán össze a valósággal. (222. old)
• Érdekes-vetette közbe Zarah-, hogy az ember jelleme soha nem változik meg. Csak ha nincs megfelelõ alkalom hozzá, nem tud a valójában megnyilvánulni. (534.old)

• Ó, hát sajnos gyorsan múlik az idõ. Aztán az ember azon kapja magát, hogy a legfontosabbá az emlékei váltak.
• Brian vágyta az elismerést, sikert és gazdagságot.Azt mondta ez az egyedüli célja . Andy sokszor magyarázta neki, ezek közül egyiket Sem lehet célnak tekinteni, mert ezek mind következmények. Hosszú fáradtságos tanulás és munka következményei.
• a gazdagságot ugyanúgy szokni kell mint a szegénységet.
• az âbrándozás csak fájdalmat szül. A valóságit semmiben figyelembe nem vevõ vágyakozás pedig szintén. És ha az ember kicsit is szeretõ magát, nem tesz az ígéretek földjén – az önkínzás álmokból, ábrándozásból és vágyakból megalkotott hármasfogatán – hosszú kirándulást. (672.oldal)
• Az embernek inkább Hite legyen, mint reménye. Mert a remény csak arra jó, hogy elfedje a szemünk elõl a valóságot.

És ez nem mind… Ràadásul mindenkinek máshol vannak a hangsúlyok, viszont most engem ezek a bölcseletek fogtak meg leginkább.

Köszönöm az élményt!

#62 A gyümölcsrõl

Életem során számtalan olyan benyomás ért ami azt erõsítette: az embernek szükséglete belsõ vágya a siker, az önmegvalósítás. Fell Kell mászni arra a hegycsúcsra. De miért is indul meg egyáltalàn az ember az útnak?

Jelen felfogásom szerint a legjobb válasz erre a kérdésre az amikor valaki azért törekszik a hegycsúcsra mert ahogy feljebb lépdel egyre nagyobb terepet lát be, egyre könnyebben következtet és jön rá összefüggésekre. Magasabbról látva a helyzetet olyan dolgokat is megért amit alulról el sem tudott képzelni, tudatlan volt rá.

Nem a kilátás a lényeg hanem a belátás! Belátni bizonyos dolgok miért történnek úgy ahogy. Belátni miben tudunk közremūködni s mibõl vonjuk ki magunkat.

Sikeresnek lenni. A siker a gyümölcs a cselekvés gyümölcse szokták mondani.

Viszont most mikor hosszú idõ után szüleim kertjében cseresznyét szedtem a fáról az egyik szívemnek, érzékeimnek legkedvesebb gyümölcsöt sok gondolat kezdett el kavarogni bennem.

Két hétig tudtam járni a fa alá néhány szemet szakítva a fáról majd egybõl bekaptam. Jó érzés volt a friss pattogó szemū majd néhány nap múlva az éretebb lédusabb szemeket egybõl a számba dobni az úrnak hálát adva elfogyasztani. Sokszor reggelit is helyettesítettek ezek a mennyei falatok.

Ám mindig csak lentrõl szedtem amit elértem. Majd mikor vihar közeledett létrára másztam és nyúltam egyre fejebb és feljebb a szemekért. Melós volt néha megsuhantott a remegés. De finom pite készül belõle gondoltam. Majd annyit szedtem, hogy a maradékból kompót. Viszont nem azonnal álltam neki a feldolgozásnak. Két napig álltak a szemek a tàlban. Ez egyáltalán nem helyes út. A szatva szerint a gyümölcsöket szedés után azonnal fel kell dolgozni. Én viszont vártam kB 60 órát. Ez alatt az idõ alatt a tál felsõ részében lévõ cseresznyék mit SEM változtak. Mikor a szelektálásra került a sor már lásztott mennyi rothadt van. Aztán az ember belegondolt egy rothadt gyümölcs meg tud ruhasztani 99-et. De 99 ép gyümölcs nem képes meggyógyítani egy rohadtat. Majd jött a magozás lyukasztóval, azonban a vége felé járva néhányat ki is nyitottam. Több volt aminek a közepén ott volt a kukac. Kívülrõl teljesen ép belülrõl kukacos. Aztán gondoltam végig megyek mindegyiken . Apró kukac, apró kukac, szép külsõ, jó szag de kigubózó kukac. 80% kukacos volt 10%+10% ép egy még elfogadható de már megfogta az idõ valamint azok amik teljesen épek voltak. Szelektálás közben azon jártak a gondolataim micsoda tolerancia Kell ahhoz hogy az ember gyümölcsökkel foglalkozzon!

Az lett volna az érett hozzáállás, hogy kiszelektálom és kimosom a kukacokat a gyümölcsökbõl. De én éppen lázadtam. Nem volt bennem elég elfogadás önkontroll abban a helyzetben. Így sajnàlatos módon kidobtam. Aki két lábbal a földön áll úgy gondolkozik, biztosan lehet belõle pitét csinálni. Én mégis összekevertem a rohadtakkal, s a kukában dobtam.

Azzal igazoltam döntésem, hogy vállalnom kell a következményét annak, hogy nem álltam neki azonnal a feldolgozásnak. Ahhoz, hogy szatva minõségū ételt ehessen az ember késõbb is mikor már télire jár, ahhoz idōben kell gondolkodni és cselekedni. Én pedig kifutottam az idõbõl. Így csak azt hagytam meg ami megfelelõ minõségū volt az azonnali fogyasztáshoz. (Persze abból is maradt 😦 )

A legfõbb kérdés:

miért nem bírtam kimozni a kukacokat és miért lázadtam? Érett gondolkodással becsültem volna, hogy kimosás után felhasználható a szemeket kapok. De nem. miért nem bírom elviselni a tökéletlenséget? Mikor a fáról ettem és köptem ki a magot nem tudhattam hogy nyeltem-e le kukacot vagy sem. Amúgy is kedvezõ fehérje forrás, más kultúrákban fogyasztjàk. Nekem mégsem oda való volt. Rengeteg ember éhezik én pedig dobálom ki az enyészetre az ételt. Milyen hozzáállás ez? Magam is mindenben maximalizmusra törekszem s nehezen nézek szembe árnyoldalammal. Túlkompenzálok. Ez is egy fajtája a büszkeségnek. Ideje dolgozni rajta.

Mennyivel jobb volt csak enni a fáról olykor olykor majd hagyni tovább a természetes érési pusztulási folyamatokat. De nem… én is beleesek a birtoklás hibájába, a raktározás a felhalmozás csapdájába ami újabb terheket szül. Kosár volt a jelem az óvodában s mikor tanácsadóm megkérdezte szerintem ezt miért kaptam, olyan választ adtam ami akkori szintemen érthetõ. Azért hogy fel tudjam szedni a virágokat és gyümölcsöket amik az utamba hullanak. Igen te fel is szeded s terheket cipelsz magadon. Holott ha megengednéd magadnak, hogy fáról fára haldj s mindig csak akkor egyél ha megéhezel akkor rábíznád magad az égiekre s nem szenvednél hiányt. De te gyūjtögetsz. Birtokolni akarsz ezért terheket cipelsz. Akkor el kívántam dobni a kosarat. (De a kosárra tekinthetek konténerként tárolóként is. A konténer fogalmát a jógában arra szokták használni, hogy érzékeltessék az élethez szükség van egy terepre ahol zajlik. Egy tárolóra amiben történnek az események.)

Éppen a fenti gondolat nyomán ha természetes mivoltában gondolunk a gyümölcsre, – jelen esetben a cseresznye érési folyamatára – akkor felfedezhetjük, csupàn rövid periódusig élvezhetõ a gyümölcs. Viszont hány és hâny évig kell várni arra, hogy teremést hozzon a fa. Ne a gyümölcséért ültessünk fát. Azért hogy oxigént termeljünk, hogy természetközelibbek maradjunk, hogy lehessen friss levegõnk s, hogy árnyékában megpihenhessünk. Mennyi mennyi csodát és áldást ad a folyamat míg a célhoz elérünk! Így aztán ne a gyümölcsért hanem a cselekvésért magáért végezzük feladatunkat.

Ahogy a videóban Sadhguru tanítja: Ne a következményre figyeljünk, hanem a folyamatra. S maradjunk összpontosítottak, koncentráltak. Egy helyre irányítsuk a fényt és a melegséget azaz a fókuszt.

#61 A yoga mūvészete… Hogyan Jógázzunk?

prakṛteḥ kriyamāṇāni guṇaiḥ karmāṇi sarvaśaḥ |

ahaṅkāra vimūḍhātmā kartā’ham-iti manyate || 3.27 ||

A megtévesztett szellemi lélek az anyagi természet három kötőerejének hatása alatt önmagát hiszi a tettek végrehajtójának, pedig valójában a természet végzi azokat.

karmaṇy-evādhikāras te mā phaleṣu kadācana |

mā karma phala hetur bhū mā saṅgo’stva karmaṇi || 2.47 ||

Előírt kötelességed végrehajtásához jogod van, de munkád gyümölcséhez nincs! Sose hidd, hogy te vagy tetteid eredményének oka, és sohase vonzzon kötelességed elhanyagolása!

yogasthaḥ kuru karmāṇi saṅgaṁ tyaktvā dhanañjaya |

siddhy-asiddhyoḥ samo bhūtvā samatvaṁ yoga ucyate || 2.48 ||

Légy rendületlen a yogában! Végezd el kötelességed, és válj meg minden olyan köteléktől, amely a sikerhez és a kudarchoz fűződik! Az ilyen kiegyensúlyozott elmeállapotot hívják yogának.

dūreṇa hyavaraṁ karma buddhi-yogād dhanañjaya |

buddhau śaraṇam anviccha kṛpaṇāḥ phala-hetavaḥ || 2.49 ||

Óh, Dhananjaya, szabadulj meg minden gyümölcsöző cselekedettől az odaadó szolgálat által, s hódolj meg teljesen az ilyen tudat előtt! Szánalomra méltóak ők, akik élvezni akarják a munkájuk gyümölcsét.

yujyasva yogaḥ karmasu kauśalam || 2.50 ||

törekedj a jógára az összes munka mūvészetére.
karmajaṁ buddhi-yuktā hi phalaṁ tyaktvā manīṣiṇaḥ|| 2.51 ||
Az odaadó szolgálatban cselekvő bölcsek(…)lemondanak a tetteik gyümölcséről ebben az anyagi világban.

yadā te mohakalilaṁ buddhir vyati-tariṣyati |tadā gantāsi nirvedaṁ śrotavyasya śrutasya ca || 2.52 ||

Amikor értelmed kitalál a tévhit sűrű erdejéből, közömbössé válsz mindazok iránt, amit hallottál, s amit hallani fogsz. Még a védák virágos szavai sem zavarják össze.

vihāya kāmān yaḥ sarvān pumāṁś-carati niḥspṛhaḥ |nirmamo nirahaṅkāraḥ sa śāntim adhigacchati || 2.71 ||

Egyedül az éri el az igazi békét, aki feladott minden érzékkielégítés iránti vágyat, kívánságok nélkül él, megvált minden birtoklásérzettől, és mentes a hamis egótól.

No de ez a hamis ego hogyan tisztítható?

Jelen írásom a 8 ágú jóga (Asht+anga) a Patanjali féle kiràlyi (Raya) út felõl közelíti meg a kérdést, 21.századi agyalós lényként.

Nézzük meg miben legyen törekvésünk.

I) Ne ártsunk! Se másoknak se magunknak! SEM fizikálisan, SEM érzelmileg. SE gondolatban SE cselekedetben.

#áldozat -, elnyomó -, būnbak -, megmentõ szerepkörök letétele

#Táplálás szemben az alultápláltsággal.

#a test táplálása állátok bántalmazása nélkül, bélrendszerünk igényeire való odafigyeléssel.

#szellemi tápláléktól sem vonjuk meg értelmünket ~ IX.

#Ahimsaa

II) Mondjunk igazat! Ne csak másoknak, Magunknak is!

Kerüljük az ámítást, hitegetést hisz ezek is a hazugság bizonyos formái.

#Satya

III) Ne lopjunk!

Se anyagi tárgyakat, se energiákat, se idõt ne lopjunk másoktól hisz akkor magunktól lopjuk el.

Mások energiáját, mások figyelmét, elszívni tilos. Számos energia rablási technika van

#kioktatás #gyõzködés #túlsok beszéd #panaszkodás … És még megannyi

#Asteya

IV) Legyünk mérsékletesek

Fizikai, érzelmi, szellemi tekintetében egyaránt. Az érzékek igába hajtásával a vágyak fékentartásával.

#ne paráználkodj. Ez nem azt jelenti hogy nem lehet szexuális életben részünk de keretek között Kell tartanunk vágyainkat, cselekvéseinket.

#vágyak mérséklése az evésben, ivásban, alvásban, birtoklásban

#Brahmacharya

V) Tartôzkodjunk a nyerészkedéstõl.

Tartózkodjunk a folytonos megszerzéstõl, a birtoklástól, a gyūjtögetéstõl.

#fogyasztás mánia, fogyasztói társadalomban elfoglalt szerep.

#haszonlesés, profit, pénzhajhászás.

# Haszonlesés emberileg… Mi jó származik nekem ebbõl? …

#önzõség #feltūnési mánia

#Aparigraha

VI) Tisztuljunk!

Ha magunkat tisztán tartjuk, akkor másokra is jó hatást gyakorolunk. Tisztításunk terjedjen ki mindenre.

Legyen tisztasága a koshaknak burkainkak.

Ezt fejti a Shuddhi Parikriyas témaköre, ami tulajdonképpen az egyes koshak megtisztításához segítséget nyújtó technikákról beszél.

(1) Annamaya kosha megtisztul, víz és testgyakorlatok által. -> Ghata Shuddi. Ayurveda, Hatha yoga, Snayu Shuddhi.
Ghata needs to be tempered by the fire of yoga which is related to purifying the physiological structure of the human being in order to be capable to climb the heights of (hatha) yogic practises. Ezért is mondja ki maga a hatha yoga tudománya hogy az elsõ lépcsõ a Raja vagy Ashtanga yogához. Tehát a Shat karma által és azok által a kb. 32-84 pozició által amit ászanáknak illetve bizonyos esetekben kriyana is hívnak.

(2) Pranayama kosha megtisztul prana légzésgyakorlatok által.

(3) Manomaya kosha megtisztul pranayama és pratyahara által. -> légzésgyakorlatok és relaxáció (pl: Yoga Nidra) által. Valamint Karma Shuddi által ahol már nem elvárásokkal végzed a teendőidet, kötelességeidet, munkád. {Vyavahaara (action) Karmasu Kaushalam skillfulness in action 100% without expectation.}

(4) Vijnanamaya kosha megtisztul meditáció által.

Anandamaya kosha ezt nem Kell tisztítani, mert önmagában tiszta ezért is hívjuk úgy hogy üdv test.

#Sauch

VII) Elégedettség érzés fenntartása

Az elégedettség, s a hála aziránt amit eddig elértünk az úton illetve hogy vannak szeretetteink, hogy Fenn tudjuk magunkat, testileg, értelmileg, szellemileg.

Kulcsfontosságú, hogy a hála ne csak fejben szülessen meg, az még nem a vég a hálát a zsigerekben, sejtekben kell éreznünk.

Kialakul tapasztalati filozófia értékrendszer meghatározás gyakorlásával (!)

#türelem #köszönet #hála

#Santosha

VIII) önfegyelem, szigor, vezeklés

Test ösztöneinek igában tartása. A vágyak helyett a koncentráltság fenntartása. Tapa magyarra leginkább a mértékletességgel fordítanám. Ebben az Indria Shuddi van segítségünkre vagyis az érzékszervek kitisztítása, uralása.

sarvāṇ-īndriyāṇi prāṇa karmāṇi cāpare |

|ātma-saṃyama yogāgnau juhvati jñāna-dīpite || 4.27 || B.G.

Akiket az elme és az érzékek szabályozására irányuló önmegvalósítás érdekel, azok az összes érzékek működését, valamint az életerőt (lélegzést) ajánlják áldozatként a fegyelmezett elme tüzébe.

#mértékletesség minden szinten.

#Tapas

IX) Tanulmányozás

Önmagunk viselkedésének, mások viselkedésére való reakciónknak megfigyelésével. Befelé tekintés. #Introspekció Ami leginkább az Önvalónk tanulmányozására irányít.

A Szent Iratok olvasásában is Önvalónkat keressük. Így ez által a folyamat által találkozhatunk a Vivekaval azaz a Helyes megkülönböztető tudással is (Viveka Khyati)

#Ki vagyok én?

#Swaadhyaaya

X) Átadni magunkat Istennek!

Teljes odaadással elfogadni azt a tényt hogy mi csupán hangszerek vagyunk Isten kezében s miden ami volt, van, lesz az Isten által van.

#Ishwar-pranidhaan

Tehát amik szükségesek:

Aahaaara (táplálkozás) a Mitaahaara alapelvei szerint.
Vihaaara (rekreáció) napi rutin, megfelelő társaság, testtudatosság, lazítás
Aachaara (tartalom) életstílus, helyes szokások, optimista hozzáállás
Vichaara (gondolkodásmőd világ látás) helyes tudás (Viveka)
Vyavahaara (cselekvés) Karmasu Kaushalam kiválóság a cselekvésben (1005)

A fentiek megcselekvés mutatja számos tennivalónk van. Ez az igazi Dharma azaz kötelesség, erény amit kér tőlünk az Isten. NE TÉVESSZEN MEG AZ ILLÚZIÓ a pénz, a hatalom, a karrier, az utód nemzés, családfenntartás által kapjuk a legtöbb tanítást ezért ezek eszközök a Dharmánk elvégzésére ami elől gyávaság menekülni (persze ha szerzetesi körülmények közé születünk, vagy erősen arra terel minket az élet korai szakasza akkor azt Kell befogadni), de nem ez a valódi kötelességünk. A valódi erény ha megtapasztaltuk a fenti tíz pontban összeszedett értékek mentén végigvitt életet. A legmagasabb rendű művészet ez.

Törekedjünk a yoga megvalósítására a valódi egyesülésre Önvalónkkal Istenben!

#60 Düh

Régi ismerõsöm ismét lekötözött. S az a legszomorúbb trükkösségében, hogy elhiteti velem annyi energiát termel, hogy általa lehet kiszabadulni a helyzetbõl amire kivetítem, hogy a dühömet okozta.

Pedig a düh hozott részem megvan a helye belsõ univerzumomban. Adott mennyiséget kaptam belõle s ezt el kell fogadnom s helyére kell tennem. Csökkenti a hozott mennyiségét csak Isteni beavatkozás által lehet, viszont ha nem hagyom, hogy a hozott mennyiség elszaporodjon és rendetlenkedjen akkor kellõképpen fog funkcionálni az univerzumomban s amint vagyok úgy tudok Krisztushoz menni vele.

E.G.White Jézushoz vezetõ út címū könyvében így ír.

Ha látjuk būnösségünket, egyetlen percet se várjunk hogy magunkat megjavítsuk. Sokan azt gondolják nem elég jók hogy Krisztushoz jöjjenek. De vajon saját erõdbõl megjavulhatsz-e? Egyedül Istennél van számunkra segítség. Ne várjunk erõsebb hitre, kedvezõbb alkalomra vagy szentebb jellemre. Saját erõnkbõl semmit SEM érhetünk el. Amint vagyunk úgy Kell Krisztushoz mennünk.

#59 A folytatás: Átlépés egy másik plaformra… folyamatban.

Eladtam néhányat a kínai asztrológia könyveim közül.

Letöröltem a digitális naptáramhoz kapcsolat alkalmazást ami az asztrológiai napokat folyamatosan mutatta nekem.

Kitöröltem a leveleket amiben szabad idõpontokról tájékoztattak családállítás kapcsán.

Elkezdtem mérsékelni ismét az étkezésemet.

Kinéztem egy napot hogy ingyen yoga órát tartsak, de elkalkuláltam magam s végül kiderült hogy idōzítés szerint olyan napra esik ami kedvezõtlen. Mégsem helyeztem át, mivel mindenbõl tanul az ember. Amúgy sincs olyan nap ami a jóga gyakorlás számára kedvezõtlen.

Többet olvastam Jézus, mesterem tanításait. Így rátaláltam egy fantasztikus íràsra az iga vagyis Krisztus igájának felvételérõl.Itt olvashatjátok.

Az igáról nekem is mindig a vérverejtékes munkát végzõ igába fogott ló, bivaly jutott esembe.
Az iga arra való, hogy könnyebbé tegye a teher hordását. Az a szerkezet, amely által két tehén egyszerre tudja a kocsit húzni.
Mondjuk, van egy idősebb, tapasztalt tehén, aki már sokszor volt igába fogva. A fiatal tehénkét úgy szoktatják ehhez az új feladathoz, hogy az idős tehén mellé fogják be: egy közös igába. Így tőle eltanulja az engedelmességet, a helyzet elfogadását és általában a kívánt és célravezető viselkedésformát. A fiatal tehenet nem kell „betörni”, mint a fiatal hátaslovakat szokták, mert eltanulja az anyukájától.A mama mellett szívesen elballag a fiatal tehénke, hiszen mellette mindig is jól érezte magát. Meg a teher nagyobb részét úgy is a mama cipeli! Benne talán nem is tudatosul, hogy a feje igában van, mert az az érzés tölti el, hogy „vele együtt lehetek”. Azzal, akit jól ismerek és szeretek, s ez nekem jó! Ezért is csodâs szinonima az igâra a jârom szavunk.

“Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” (Mt 11:29-30)

Ezek az apró eredmények amiket feltudok mutatni.

A visszaeséseimet is úgyan így igazságos felsorolnom.

Megnéztem egy, a szívemnek becses ember kínai asztrológiai képletét.

Olvastam a yin fémrõl illetve a mezopotámai és kínai asztrológia összemosása okán egy új információt amit igaznak vélek. Spirituális fejlõdést nekem a kígyó állatjegy aktivál.

Megnéztem hogy a tarot-ban MIT jelent a Remete alapja egy nõi bulvár internetes oldalon egy mondhatni neves több könyvet írt szakértõtõl.

Minden nap vártam és várom hogy visszigazolják mehetek-e vippassana elvonulásra. Ez egy elvárás reménykedés ami nem kellene hogy bennem burjánzzon.

Ettõl a 10 napos csendtõl, világtól elzártságtól várnám belsõ démonaimmal való szemebenézést. Ami ráadásul a kígyó hónapjába esne. Gondoltam megnézem hogy mégis mi várna rám ha valóban átkerülnék a várólistáról a résztvevõk közé.

Mostanában lezárom a napomat 21 óra magasságában, s olykor fel is kelek 4.30 körül de meditálni már hosszú ideje nem meditáltam. Pranayamát ritkán végzek de egy kör AUM japa legalább egy nap egyszer azért megvalósul s az étkezéseimet is próbàltam igazítabi. Reggeli 8 körül ebéd 12-13 között majd a korábbi csipegetéseket is próbálom megállni s egy pohár tejet iszom 17-18 óra magasságában.

Elgondolkodtam, hogy egy digitális detoxos napot nem hogy egy mauna napot nem töltöttem már hosszzú idõ óta. Ez utóbbi azt takarja amikor se beszéd, sem hanganyag hallgatás se olvasás se írás se semmi ami interakció lenne nem valósul meg. Csak csendben ülés, mozgás, sokszor ez is alvàsba fulladt.

Akkor hogy várnám hogy egy készen állok egy ilyen megmérettetésre?

Kedvesem azt a bölcseletet szokta nekem idézni, hogy ha úgy történnek a dolgok ahogy te remélted az jó, viszont ha nem úgy történnek ahogy remélted az nagyon jó! Ugyanis azok a dolgok amik történnek velünk mindig a javunkat szolgálják mégha ha ezt nem gondolnánk.

Szóval bármi is lesz illetve bármi is van az jó okkal van, Istenben.

Nem magammal kell legyek elfoglalva hanem az isteni Szeretet rózsáit figyelni a tüskék helyett, s Istent méltatva érezni a kiáradó kegyelmet.

Adjon az ég sikeres átérést!

Namaste

#58 Átlépni egy másik platformra.

Spiritálisan átlépni egy másik platformra. Ez alatt azt értem, hogy belső bizonyossága szerint cselekszik az ember elvárás, előre sakkozás és folytonos önigazolás keresést meghaladva.

Annyiszor elvarázsoltam már magam és elbújtam a rózsaszín felhõ mögé. Mint pl az asztrológia, az idõzítések, a tanácskérések, a tarot kártya nézegetések. Minden Ami kiadja a döntést a kezembõl. Hiszen végtére is csupán hangszerek vagyunk Isten kezében. Emme hozzáállás azt mutatta Életem áldozata vagyok ezáltal s nem résztvevője.

Olyan nehéz felelősségteljes döntést hozni. Mégis mi billent át a holtponton?
Egy vízió? Egy terv? Egy akcióterv? Mi hiányzik ahhoz hogy felelősségteljes legyek?

 

33333

Ezek a válaszok érkeztek: Gyakorlás. Feladás. Szeretet.
Aztán hogy milyen hétköznapi feladat végrehajtására megtapasztalására küldettem ide azt meg fel kell fedezzem magamban. Kontrolláljam a légzésem tudatosítsam a levegő útját s ahányszor csak tudom csípjem el a robotpilóta üzemmódot.

Az ember élete sok szempontból determinált. Az asztrológia segítségével meg lehet nézni a tendenciákat ami felé halad. De ezek a felületes tanulmányok amit az ember 3 évig kapargat 1-2 oktató anyagát figyelembe véve hol van az igazi csillagrendszer igazságának mozgásának feltárulkozásától? Látók, bölcsek megvilágosodott emberek érték el azokat a siddhiket különleges képességeket, amely réven meglátták azt a tudást amin ezen ősi asztrológiai tudásrendszerek alapulnak, felfedezték az összefüggéseket.
Jó magam jelenleg még időnként egy helyben ülni sem tudok láb zsibbadás nélkül egy órát. Hol van ez az igazi meditációtól? A meditáció segítségével az ember rá tud érezni saját helyzetére, saját jövőben szükséges cselekedeteinek mibenlétére. De az hogy tudatos énjével, egojával akarja irányítani az ember sorsát a lelki érettség szempontjából még gyermeteg.

Én magam minimum 10 éve érdeklődöm az ezoterikus önismeretet meghozó, megjósló, megállapító technikák iránt.
Cigány kártya, Számmisztika, Feng shui, kínai asztrológia Bazi, Qi men Dun Jia, Ba Gua, tarot, mezopotámai (nyugati) asztrológia, családállítás, jyotish.

Le sem tudom írni hány és hány alkalommal vettem elő a kis születési dátumomat, hasonlítottam össze a jelenleg futó energiákkal, hány száz havi és és előrejelzést néztem meg. Olyan dolgokat csináltam akiknek semmi értelme nem volt. Időzítés szerint választottam dátumokat feladatok végrehajtásához, figyelem a számsorokat ha nem jött szembe semmi akkor megfigyeltem valahol egy számsort s annak 4 utolsó számát visszanéztem az orákulumban, s aszerint döntöttem. Ha nem volt egyértelmű újra felcsaptam a könyvet majd aztán döntöttem. Akváriumos üveget vettem hogy az egyik sarkot fel tudjam tölteni meghatározott mennyiségű vízzel, mivel a feng shui szerint ez segít. Kifestettem kékre a szobám falát mert festést javasoltak. Késűbb jöttem rá csak hogy épp kéket ajánlott a hölgy. Időszakosan tarot kártyát pörgettem random online aztán ahol megállt telefonon megnéztem a jelentését.
Számos nap volt amikor kétkedtem féltem, bizonytalan voltam s időről időre tudni akartam mi fog velem történni, helyesen cselekszem-e?
S hivatalos segítőktől, terapeutáktól, asztrológusoktól, utcai jósoktól kértem s olykor kéretlenül kaptam útmutatást. Ilyenért hányszor fizettem is pénzt jelen életemben? Lássuk 12x bizonyosan fizettem, 8-10x biztosan kaptam ingyen. Az elmúlt 10 évben elköltöttem minimum 100 eft/év asztrológiai és egyéb tanfolyamra, könyvre, utazásra, tanácsadásra, terápiára.

Aztán most hogy megakadtam az életem irányítási vágyával s nem jöttek be a jóslatok mindig csak a kétségbeesés vezérelt. Nagyon nehéz volt nem elfutni megint egy újabb jóslásra, s időről időre meg kell állítanom magam, hogy ne nézzem a dátumokat, a tarot, az előrejelzéseket, a számokat. Mi lesz velem? MIT csináljak? Mibe fektessem az energiám? Jó úton járok? Időről időre elmerül kérdések.

Olyan ez mint mikor Popper Péter tanár úr mesélte saját gyermekkorából, hogy mikor kertészkedésre nevelte édesanyja, akkor ő folyton kihúzta a répát a talajból, hogy mennyit nőtt már. Erre édesanyja azt a megállapítást tette, hogy vigyázzon Péter, mert ha továbbra is ennyire türelmetlen lesz, azzal tönkre teszi a saját életét.

Én is erre jutottam saját életemben. Ezen módszerek lezárására kérem Isten áldását.

Érdemes volt fellapoznom a #39-es bejegyzést.
Akkor még az ezoterikus platform erősen átszőtte a mindennapjaimat.
A spiritualitás azonban egy teljesen más pálya, azt nem lehet racionálisan megfogalmazni.
Adjon az ég sikeres átérést.

Namaste

#57 Ahová a megfelelési kényszer vinni tud.

Egy szūk körū baráti beszélgetés kapcsán felszínre bukkant valami fontos.

A beszélgetés csupán hármunk között zajlott, egy irodában péntek délután a hétvégét zárva. Azon barátom elé, ki az irodában dolgozik, minden nap érkezik a párja, ez aznap is így történt. S mivel belém ivódtak a társadalmi normák ezért azok a bizonyos íratlan szabályok kezdtek el bennem munkálkodni miszerint:

*Ne tartsuk fel éppen az épületet és/vagy munkanapját zárni készülõ társunkat.

* Akire várnak azt ne tartsuk szóval. Mert így mindjárt két ember programját borítjuk.

* Ha hasznos vagy olyan dolgokról beszélünk amivel mások is egyetértenek, akkor talán nem lesznek ránk zabosak, hogy mégis elvettünk az idejükbõl. Sõt még az is elōfordulhat, hogy örülnek a hallottaknak s megerõsítést jó élményeket kapnak. Így elégedettek lesznek, s nem bánjàk a feláldozott/ elrabolt idõt.

Eddig nem is tudatosult bennem hová is vezetnek ezek az “illemek” ezek a berögzõdések. A megfelelési vágy kettõs fronton jelentkezett. *Megfelelni a normáknak

**Megfelelni annak, hogy mit hiszünk a másik fél mit akar hallani. (Ez csak vélelem|félelem)

Belegondoltunk már igazán abba, hogy milyen következményekkel jár, ha azt figyeljük a másik mikor bólogat, mikor szisszen fel… zárja össze a végtagjait,…néz félre … köszörüli a torkát..nézi az órát…és még ezernyi rezzenését figyelembe veszünk?

Értékesitõként ennek – azt mondják a szakmabeliek- nagy hasznát veszi az ember. Aki finomra hangolja ezen megfigyelõképességeit az tudja, hogy a partner mikor nyitott, mikor zár be, milyen utat hagyott szabadon, s mi az az irány amire a beszélgetést terelve haladjon tovább hogy aztán elnyerje a partner szimpátiáját. Ha a szimpátia megalapozott, folyamatában kiépül a bizalom s aztán az adás-vétel szinte magától érthetõ lesz. Ha azonnali értékesítése van szükség mert csupán egy esélyes a dolog, akkor még inkább figyeli az értékesítõ hogyan viheti bele partnerét az igen utcába.

De mindez mihez vezet ?

Az ego gyõzelméhez.

• Akinek az igényeit, mozzanatait, rezdüléseit ilyen mértékben figyelik, annak megnõl a fontosság érzete.

° Aki pedig ennyire kiszolgálja a másik igényeit annak elveszik az öntudata.

Tehát nagyon fontos hogy ha valaki Önazonos az a belsõ hangja szerint beszél akár mi is lesz a fogadtatàsa a mondandójának. S ha valaki önazonos a belsõ megérzésére fog hallgatni amikor az egoját fényezik akkor is.

Mindezt mibõl vezetem le?

Abból ahogy viselkedtem a baráti beszélgetés alatt. Figyelj csak…

Az elsõ 2-3 percben le sem ültem. Persze a hölgy is állt aki a barátom, mert mikor elment az utolsó ügyfele, felállt egy picit s hátra ment a mosdóhoz. Mikor leült említette, hogy párja mindjárt érkezik. De azért õ maga mégis csak visszaült az asztalához. Én csak beszéltem õ néha kommentelt így folytak az események spontán módon. Mikor láttam, hogy 1 perc elteltével is ül, s még a beszélgetés fonala is rám terelōdött, akkor magam is úgy véltem az illem szerint leülhetek. Ám akkor is csak oldalasan, amolyan félig indulásra készen foglaltam helyet. /Nehogy zavarjak./

Aztán ahogy megérkezett a hölgy barátom párja már sasszéztam volna, de õ is leült. S haladtunk egy kicsit tovább a beszélgetésben. Nekem nagyon fontos volt az a tény, hogy az aki ránk vár az milyen benyomásokat kap a beszélgetés folyamán. Így sokszor pillantottam ki rá, a harmadik félre. Pedig igazán a hölgy barátom ismeri a történeteimet, az énjeimet, az élményeimet, nem pedig a párja.

S fontos dolgot vettem el magamtól amikor arra kezdtem figyelni mik a reakciók a beszélgetõ partnereknél. Ez a fontos dolog pedig nem más mint a saját érzéseim. Az Amit én magam valójában vélek, érzek, remélek. Ha kívülre helyezem a figyelmem, azzal átruházom az erõm.

Ott volt a lehetõség, hogy az ember õszintén befelé tudjon nézni egy barát segítségével. Hozzáteszem a hölgy barátom egy percig nem mozgott a széken, jelét nem adta, hogy fogjuk rövidebbre vagy hogy zavarnék, nem. Teljes figyelmét, szeretetét nekem szentelte, s a problémám megoldását szerette volna látni. Igazi barát! Én mégis a konvencióim miatt nem engedtem bele magam a pillanatba. Elterelt az hogy megfeleljek valami egom, agyam által kreált ideának, azaz ahogy fentebb írtam:

*Megfeleljek a normáknak, illem szabályoknak.

**Megfeleljek annak, hogy a másik fél mit akar hallani. (legalábbis szerintem mit hallana szívesen)

Egy Idõ után már azt képzeltem a dolgokba hogy a harmadik fél biztos unja a beszélgetést így jó lesz kihátrálni belõle, felálltam s állva folytattam a válaszokat a kérdésekre. Barátném még akkor is nyugodt, odaadó figyelemmel hallgatott és kérdezett. Aztán egyszer csak mondta, hogy negatív vagyok.

Ez picit meglepett, de igaz volt.

Azt feleltem: mindig mindenki azt mondta szálljak le a földre, most hogy leszálltam most meg az a baj.

” Valahol a kettõ közt a helyed.” Hangzott halkan a válasz.

Néhány szót még váltottunk mozgás, iroda zárás, kocsiajtó nyitás közben s kaptam két hetet, hogy kibontakoztassak valamit az elmondottakból.

De akár lesz is konkrét dolog, ami változik akár nem, valamivel már biztos gazdagabb leszek két hét múlva sõt már most. Ennek az egésznek a felismerésével.

Ha elkezdünk másokra figyelni miközben a saját helyzetünkrõl beszélünk s visszacsatolásokat halászunk a gesztusokból, mimikákból, mozzanatokból, akkor azzal valós önmagunktól vonjuk el a figyelmét. Amikor lehetõség adódik az életben egy baráttal beszélni aki vezeti a befelé figyelés szálát kérdéseivel, akkor azt becsüljük meg, s éljünk a belsõ önvalónk kihangosításának lehetõségével. Õszintén.

Köszönöm a barátságot!

Köszönöm a tanulságot!

Namaste

Control :)

Érezni kell a hálát! Ha csak gondolok rá és fejben kipipálom, hogy persze tudom én: ez is jó nekem, …azom is megvan stb. az nem fog működni.

Nincs irányításod a dolgok felett, de ami ennél is meghatározóbb: soha nem volt és soha nem is lesz.

Egy mátrix részei vagyunk!

Az fejében élő emberből Isten kegyelmével szívünkből érő emberekké válhatunk. S akkor meglátjuk mi is a valóság.

Namaste