#41 Meditáció. Meg kell tanulni szeretni.

Nem aggódom! Minden tökéletesen rendben van!

Minden apró testi elváltozásomnak kezdem nézni a jelentését, milyen lelki sebemet mutathatja.

Van egy én részem, aki nem elégedett, mindig másra vágyna. De azt nem tudja hogyan vitelezze ki. Vagy hogy mi az a más pontosan, ami kellene csak hogy ez nem jó. Nem látja meg azt ami rendben van, csak mindig attól fél … valamiről lemarad. Valamiből kimarad. Ugrál hogy én is itt vagyok. Hangoskodik hogy vegyék már észre. De szeretet nem tud kapni, mert mindig morog és elégedetlensége diszharmóniát teremt, amivel felrúgatja azt ami van. Még ha rosszabb is lesz, változtatni akár csak, hogy ő legyen rendben, a többi nem számít. Tapasztalata nincsen, a jövőbe nem lát, gyengén-látó, önbizalma a tapasztalatlansága miatt nincsen. Mégis mindent felrúgatna csakhogy újra középpontba legyen csak hogy rá is figyelem terelődjön.

Hogyan tudnám mégis szeretni ezt az én-részem?! Kulcsfontosságú hogy úgy ahogy vagyok elfogadjam magam.

A szeretet tanulható!

S Minden bizonnyal én is tudom hogyan tanulható csak rá kell szánnom az időt és az energiát. Nem mindet a Googlebõl kell kikeressek vagy a YouTube tutorialról lenézzek mert teljesen elkorcsul minden képzelőerőm és memoriám.

A szeretet egy folyamat.

A szeretet maga a tökéletes elfogadás.

Nem számít, hogy mit tesz a másik te érzed, hogy Isten egy kis csodája és nem Kell az elvárásaidnak megfelelnie. Úgy jó ahogy van, neki is megvan a maga szerepe világodban.

Elfogadni akkor tudok valamit ha teljesen mindenestől megértem.

Megérteni valamit annyit tesz hogy megismerem az álláspontját, ismerem az utat ahonnét jött, és ismerem, hogy milyen ösztönök hajtják bele a cselekvésbe. Megértem hogy mit miért tesz.

A megismeréshez idő és tér kell.

#természeti törvény:  Aminek teret adsz, attól teret kapsz.

Miként enged magához közelebb? Úgy ha teszek azért, hogy elhiddje én a barátja akarok lenni.

Az adott idő a meditációra szánt idő, a tér pedig önmagamban van. De vehetjük térnek a laboromat is. – Relaxáció alatt.

A változás bennem Kell elinduljon, s annak eredményét azon gyorsan le tudom mérni, hogy apuval a környezetemben hogyan viseltetek, a szomszéd a kertben hogyan viseltetik a feleségével. Ezek külső világom mérőfokai, de ez nem azt jelenti hogy nekem oda Kell mennem ezekhez az egyénekhez és a barátommá Kell tennem őket, mire meg nem szeretem őket, történeteket meséltetve velük és analízisekbe belemenni. Nem

Meditációban saját én-részemet kell megismerjem, megértsem, elfogadjam és szeressem.

A többi Isten dolga.

Namaste

Reklámok

#28 Filmajánló: UTAZÓK

2017.01.13-án pénteken néztem meg egy mozit s
ez a film olyannyira beszédes volt számomra, hogy az valami hihetetlen. Ilyet utoljára az Interstellár – csillagok közt című filmnél éreztem. Igaz az nagyobb hatással volt rám, de ez nem törpíti el ennek a filmnek az erényeit sem.

Megtapasztalni az élet érzelmi skálájának teljes tárházát – ez a mondat sejlett fel a fülemben újra és újra, akár hányszor fordulatot vett a történet. Ez a film iskolapéldája a rák csillagjegy megélésének. (Melyről Bakos Attila mesél egyik  asztropszichológiai előadásában.)

Ugyanis főhősünk szép sorjában megtapasztalja a bágyadtságot, az unalmat, az egyedül létet, a reményteli keresés érzését, majd jön a kétségbeesés, a küzdés, a fájdalom, a félelem, a koplalás, a nyomorgás. De érkezik a fellélegzés, a megkönnyebbülés, a kapcsolódás, a humor, a kibontakozás, a lehetőségek feltárása. Mindezt a kimerülés, a levertség, az apátia, s végül a kíméletlen magány követi. Az önmarcangolás, az öngyilkosság gondolata. A küszöbön aztán fejet üt a kiszabadulás igénye, a kiút keresése, amit folyamatos belső cselekvési vágy hajt. Megérkezik a szorgalmas munka eredménye, s az ígéret a változásra. Ami aztán vívódást generál, morális harcot az önzőség és az az önzetlenség között, szorongást, lemondást. S eztán lép színre a megalkuvás, a gyarlóság, amit az öröm, s megnyugvás old valamelyest. Azonban párosul ehhez frusztráltság, s titkolózás is. Szép fokozatosan bekúszik a vidámság, a felhőtlenség, a feledékenység, a pillanatnyi megelégedés. Ám tovább haladva szembesülünk a törekvéssel, a becsvággyal, az elégedetlenséggel, a menekvéssel. Átérezzük mi is a barátság, a szerelem, az összetartozás. Megfűszerezi mindezt a mérhetetlen csalódás, düh, méreg, kegyetlenség, másrészről pedig a megbánás, a feloldozás kérése. Az elidegenedés, az ignorálás, a közöny, a lefagyás. Így érződik meg a várakozás, a jól megérlelt harag, a hidegvér, a kegyetlenség, s az abból megszülető kegyelem. Megmutatkozik a fuldoklás érzése, a megértés, az empátia, ami elfogadáshoz s megbocsátáshoz vezet. Eztán kap helyet a féltés, a veszély, a kín, az önfeláldozás, a lemondás, a bátorság, hősiesség,  s egyúttal a pusztulás, a harc az utolsó léleKzetvételig és tovább. Mindezt az önzőség és a hit egyszerre táplálja, ám mikor visszaszáll a kegyelem, megkönnyebbülés és hála honol a szívben. Az összetartozás egységet kovácsol, a szeretet megbocsátó ereje pedig az igaz boldogságot hozza el.

Ezt az érzelmi skálát bejárni a legnagyobb megpróbáltatás. Isten kegyelmében bízhatunk csupán, hogy sikerül is végig várni.

Azért ajánlom ezt az utazást=filmet, mert fejleszti az érzelmi intelligenciát. Hiszen ha az ember már meg tudja fogalmazni az érzéseit azzal nagy lépéseket tesz az önkifejezés útján.

Áldás