A jóga rugalmas!

A jóga, illetve a hatha yoga fogalom rendszerével kapcsolatban fogalmazódott meg egyfajta felismerés.

A hatha jóga célja néhány ezer évvel ezelőtt hangsúlyosabban inkább úgy volt értelmezhető, hogy azért végezzük, hogy a megfelelő fizikai kondíciót ki tudjuk alakítani ahhoz, hogy egy pózban akár órákat képesek legyünk ülni és meditálni. Nem zavarhatja meg a kontemplációs gyakorlatot az, hogy pl pisilnünk kell, vagy hogy elzsibbadt a lábunk.
De az talán jobban közelít az igazsághoz ha azt mondjuk a hatha jóga rugalmassága abban áll, hogy nem csak az elvonult, lemondott szerzetesek által használt formája van meg – mit a fenti példában, ahol órákon át egy helyben ülünk és meditálunk,- hanem a világi életet élő házas emberek, gyermekek, egyének is tudják használni a hatha yoga technikákat. Számunkra ezek a módszerek, az egészségünk, fizikai és szellemi teljesítőképességünk fokozására szolgálnak.

Míg vannak akik a kundalini energia felébresztését várják a gyakorlatoktól, illetve hogy a szexuális energiát szublimálni tudják addig a legtöbb hétköznapi ember leginkább a modern életvitele okozta károsodást igyekszik helyreállítani, visszaépíteni. Például az ülő életmód okozta gerinc fájdalmakat, a rengeteg információ okozta mentális terheltséget kívánja kiüríteni és helyt szabadítani fel az elméjében.

A jóga kapcsolódást jelent a hatha jóga a nap és a hold energiáinak egyensúlyát teremti meg. Ezért a jóga célja és egyközrendszere olyan széles hogy minden ember meg tudja találni benne a saját módszerét amivel eléri a saját célját. A hatha jóga hajlékonyságot hoz az életünkbe. Akkor pont a hatha jógá fogalmától várjuk el hogy fix és megdönthetetlen legyen?
A hatha jóga fogalmába beletartozik ez is az is.

Kassai Lajos mondása: “Nem az ősöket kell követni, hanem azt amit az ősök követtek!”
Ebben a kontextusban számomra azt jelenti hogy a jógában nem az lesz a lényeg, hogy úgy végezzük a jógát mint a 16. századi indiaiak, hanem az hogy a felsőlelket a paramatman-t kövessük, és aszerint végezzük a jógát. Akkoriban azoknak a lelkeknek az összekapcsolódáshoz olyan gyakorlatok vezettek. Nekünk a mai világban már más eszközökre is vagy másfajta eszközhasználatra van szükségünk. A lényeget a felsőlélek fogja mutatni.



2021.05.03. Áldás.

Kordában tartott vagy elfolytott?

Elméláztattak egy fiatal hölgy által megosztott gondolatok. A hölgyben sok egykori énem hasonlóságának nyomait látom. S ugyan ő abszolút sangvinikus, vehemens és életigenlő ami bennem kisebb %-ban van meg, de benne is van egy melankólikusabb, romantikus, naiv ártatlan oldal ami bennem van jelen nagyobb %-ban. Szóval egymás végleteinek vagyunk az ellentétei 🙂 mégis természetes hogy rengeteg dologban látom benne saját magamat. Sok dolgot magyarázok az asztrológiával annak ellenére hogy nem tudom milyen a lány képlete.

Az viszont megpendített bennem valamit hogy ugyan az a srác aki felém is félénken de kifejezte érdeklődését, tetszését, vele már többszöri rabszódikus kalandozásban volt partner.  Egyből az ugrott be hogy a románc virág csillagok aktiválódtak. Tehát azért vonzza ugyan az az ember, engem is meg őt is mert a bennünk lévő hasonló archetípus (ősmintázat) vonzza a másikat . Ezek a mintázatok nem egyediek tehát több ezer-millió emberben benne vannak. Tehát nem arról van szó, hogy a nagy egyetlen Ő vonzza a másik felét vagy divatos szóval az ikerlángját. Most arra utalok, hogy az archetípus vonzza a másik archetípust és emelett még a szelekció után is megmarad egyfajta hormonális vonzódás.

Tételézünk alapján az a bizonyos kémia megszületett. Van amely karaketereknél szabadon kiélésre is kerül míg más esetben a racionalitás a szív óvatossága kordában tartja az ösztönöket. És ez a kordában tartás nem azonos az elfolytással.  Azt gondolom az már igenis baj, ha az ember gyereke elfolytja a vágyait, mert az később visszapattan. Mint a víz alá nyomott labda ha elengedik visszajön a felszínre. Tehát célszerű tudatosítani, hogy vágysz az illetőre ösztöneidből fakadóan de meg kell vizsgálnod magadban, hogy az a vágy az érzékszervek játéka miatt erős csupán (asztrológiai megfogalmazással élve: románvirágok összeillősége) vagy akkor is jelen van benned ha átalakítottad az energiát és magasztos isteni ideák felé haladva szándékoztad használni. S ez alatt a transzformáció alatt időről időre visszakúszott a vágy neked pedig igazán nem is sikerült az ösztönerőt átirányítása üdvös irányba. No ha Ez utóbbi gyakori, akkor elfolytásról lehet szó. Persze ezt is érdemes lehet szakemberrel átbeszélni, de ha kiderült valóban elfolytás akkor kezdeni kell vele valamit. Például mit? Elkezdeni megkeresni a kiindító okát az ösztönös vonzódás miatti félelmeknek. Miért nem merem kiélni ami bennem van? Milyen következménytől tartok? Azzal lehet tovább dolgozni. Vagy belemenni a kiéélés lehetőségébe és a megszerzett tapasztalatokkal dolgozni tovább. 

Viszont ha az átalakítási (idegen szóval transzfromáláci) folyamat alatt elérjük az üdvösebb gyakorlatokat és megnyílik a szívünk, akkor annak halk hangja megadja a választ mit kezdhetünk a legközelebb ugyan ez iránt a személy iránt felmerült vágyunkkal. Van vele dolgunk személyiség fejlődésileg, spirituális életünk szempontjából vagy megmarad ez a vágy egy érzéki játszma amit legközelebb is át célszerű alakítsunk? A szív halk hangja megmondja hogy kísértés csupán vagy segítő erővé átalakítható katalizátor az a személy számunkra aki elemi ösztönnel vonz magához!?

Szeretetre vágyva…

Azt veszem észre magamon (2021.03.19-én) hogy kényeztetésre vágyom. S ha ezt mástól nem kaphatom meg megszeretném megadni magamnak. Kényeztetni finom étellel, édességgel, finom illattal, szép ruhával. Melegséggel.
S ha nem tudok mihez nyúlni akkor vásárolnék, pénzt költenék pedig felfogom hogy nem tárgyakban vagy érzékszervi tapasztalásokon múlik, hogy szeretve vagyok vagy sem. Ha szeretem magam S itt talán inkàbb az ahamkara az énképző vágyik szeretet élményekre hiszen az önvaló örök érintetlen tiszta fény mindennel rendelkezik, minden tudása megvan, tehát azt is tudja, hogy szeretve van, ő is Isteni fény minőség.
(Amanda svarupa). Akár milyen forrásból indul is ki az igény, a vágy felmerült bennem a szeretetre. Tehát dolgoznom kell azon, hogy megérezzem s megértsem… világomban minden rendben van, …teljes és egészséges vagyok, … szeretetből vagyok, …az ősbizalmam stabilan bízik abban, hogy van Isteni gondviselés…. minden a lehető legnagyobb rendben (dharmikusan) van.

Ha azt érzed neked van szükséged segítségre, nézz körbe és adj másnak abból amid van. Hidd el megosztás által megsokszorozódik akár a hal és kenyér amit Krisztus osztott ki.

De ha épp másoknak feltett kérdésed alapján most nem kapcsolódnak veled akkor adhatsz törődést a természetnek.

Önmagunk kényeztetése egy fürdővel, friss ágynemű cserével, fésülködéssel, puha meleg takaróba bújással, költségmentesen megoldható és azonnali könnyebbséget hoz. Ha zavar van a fejedben és a szívedben tisztálkodj meg külsőleg, takaríts és belsőleg is helyedre kerülsz. Tanácsolná ezt Hesztia az otthon melegének Istennője.

Neked mi segít, ha magad kell megadnod azt amire éppen vágysz?

Könyv feldolgozás | F. Várkonyi Zsuzsa: Hoztam, kaptam, àtszabtam. A személyiség formálás lehetőségei. – 1.rész

Klub Rádió Kontakt című műsorában 2012-2017 Bródy Gergő vezette beszélgetés legjobbjai kerültek nyomda papírra.

36 téma mindegyike érdemes és tanulságos így a tartalom jegyzéket meg is osztom.

Témàk:

  1. Korai biztonság
  2. Tudatos és tudattalan elvárások
  3. Hozott energiacsomag
  4. Ősbizalom és családi mítoszok
  5. Szülői “tulajdonítás”
  6. Büntetés és bűntudatkeltés
  7. Bántalmazás
  8. Sorskönyvi tilalmak I. “Ne légy közel”, “Ne boldogulj nélkülem!”
  9. Sorskönyvi tilalmak II. “Ne légy gyerek!”
  10. Sorskönyvi tilalmak III. “Ne érezz!”
  11. Sorskönyvi tilalmak IV. “Ne gondolkozz!”
  12. Sorskönyi tilalmak V. ” Ne légy sikeres!” “Ne mozdulj!, Ne bízz senkiben!”, “Ne ríj ki!”
  13. Sorskönyvi parancsok
  14. Ahogy a gyerekkel beszélünk.
  15. Harc a szülők között
  16. Nagyszülők és szülők egymás ellen.
  17. Anyósok, vők és mennyek
  18. Testvérféltékenység
  19. Vezérszerep a családban
  20. A túlkompenzálástól a diktátorságig
  21. Zsarnok a családban
  22. Menekülés az intimitás elől
  23. Szexuális játszmák
  24. Játszmák a válás körül
  25. Mostohaszülő a családban
  26. Mostohagyerek, mostohatestvér
  27. A túlkötő anya
  28. A túlalkalmazkodó ember
  29. A teljesítménykényszeres ember
  30. Alulválasztás, felülválasztás
  31. Megtört (letört?) életpályák
  32. A kétarcú “tank”
  33. Az alkoholista játszmája
  34. A szüleim már nem az ideáljaim
  35. Kilépés a rossz kapcsolatból
  36. Női kommunikáció, férfi kommunikáció

Véleményed szerint mi kell, ahhoz hogy egy kisgyerek biztonságban érezze magát az élet indulásakor, és mitől lesz a leválás ideális?

F.V.Zs.: …nagyon fontos hogy ne várjuk el a gyerektők, hogy azonnal és egyszerre civilizált lény legyen, ahogy megszületett. Fokozatos legyen a leválàs. Két három éves kor (+/-1 év) kor körül a gyerek le képes vàllni arról hogy anyja hang hatására megjelenjen, kivéve ha fejlődési folyamata megtorpant – példàul mert volt egy elszakadás, mondjuk egy kórházi élmény, ami a gyerek biztonságérzetét szétverte. 

Ha valaki élete első éveiben megtapasztalja az anyàtlanság élményét, mert például az édesanyja elhagyta, nem foglalkozik vele, esetleg meghalt, támadhat-e benne valamilyen tudattalan bűntudat, hogy ez az ő hibája?

…különösen a tíz éves kor alatti félárvaságra vagy árvaságra jutott felnőtteket gyakran onnan lehet felismerni, hogy egész méltatlan körülmények között is benne maradnak a házasságban. Nagyon sok mindent eltűrnek, mert(…) azt a tanulságot vonták le (…), hogy rajtuk nem múlhat a kapcsolat megtartása. Tehát ők bármit elviselnek, csak ne kelljen még egyszer ezt a veszteséget àtélniük.

Segíthet-e, ha beszélgetünk erről, ha elmagyarázzuk a gyereknek, ez nem az ő hibája?

Jobb egy erről szóló mese. Tíz éves korig biztosan remek szolgálatot tesz. Pusztán racionális érveléssel lebeszélni egy kicsi gyereket a bűntudatról nemigen lehet.

Mik azok a jellegzetes későbbi problémák, amik ugyan így az első pár évben elszenvedett hiányolta vezethetők vissza?

Az orális függőségek (dohányzás, alkoholizmus, fékezhetetlen bőbeszédűség)

2. Tudatos és tudattalan elvárások

(…) Minden szülőnek az lenne a legfontosabb és legnehezebb feladata, hogy ráhangolódjon a gyereke alkatára. Tehát, ha a gyerek különösen nagy energiájú, nagyon fontos neki, hogy amit elképzelt, az úgy legyen, akkor megtanítom neki, hogy ennek hol vannak a veszélytelen, civilizációnk által elfogadott módjai. Nincs olyan alkat amivel eleve baj lenne, csak ha ráerőszakolunk egy nagyon másfajta életritmust és kapcsolódási módot, mint amire ő szabva van, akkor lesz állandóan frusztrált.

3. Hozott energiacsomagok

Hogyan befolyásolja az önértékelést a hozott energiacsomag?

1) van ahol az egyik szülő oroszlán a másik nyúl a gyereknek két minta közül kell választani
2) van ahol két nyúl van de a gyerek oroszlánként letarolja őket
3) aki egyik alá fölé rendelődő szülői mintával sem tud azonosulni mert empátiás képessége ezen játszmázás fölött áll.

{ aki fél az adrenalint termel ugyan úgy mint aki támadni készül}

4. Ősbizalom és családi mítoszok.

Az ősbizalom az az állapot, amikor még azt gondoljuk, a világ úgy nagyjából rendben van. Ez jó esetben életünk végéig bennünk élhet.

A kisgyerek kori ösbizalom arra épül, hogy szüleink megvannak, ott vannak, ráhangolódnak a bajunkra, velünk együtt örülnek, tudhatjuk hogy kik és mik vannak körülöttünk, mert ők nem engednek a közelünkbe olyan embereket vagy körülményt, ami veszélyeztető vagy fenyegető lenne számunkra.

A váratlan dolgokkal szembeni nagyfokú türelmetlenség majdnem mindig korai vagyis beszéd kialakulása előtti időszakból származó ősbizalomvesztésre vezethető vissza.

Röviden elmondtó, hogy minél korábban érkezik egy üzenet önmagamról és a világról, annál mélyebb nyomot hagy.

A váratlanságnak kitett gyerekekbőp később kontroll mániás lesz? Bár lehet más kifutása is az ilyen előzménynek, de talán gyakoribb a kontroll túlerősödése. A másik kifutási lehetőség például a túlzott visszahúzódás.

A legtöbb családban élnek mítoszok a család sorsáról, történetéről. Ezekben a mítoszokban lehetnek jócskán pozitív történetek, támogatások. Nagy erőt sugároz a “mi” tudata akár pozitív akár negatív mintáról van szó.

5. Szülői “tulajdonítás”

Azt nevezzük tulajdonításnak, ha címkét ragasztanak állandónak vélt tulajdonságomra.

Jobban járunk ha a pozitív tulajdonításokat egy egy cselekedethez kötjük, nem pedig a jelleméhez.

Más hatása van annak ha megdícsérünk egy gyereket mert megbízható volt és lehetett rá az adott dologban számítani, és màs hatása van annak hogy ha kijelentjük a megbízhatóság egy alap tulajdonsága ez egy mozdíthatatlan jellemvonása. De hiszen tényleg vannak mozdíthatatlan jellemvonásaink és alaptulajdonságaink. Egy bizonyos kortól ez nagyjából igaz, de még felnőttként is jobban járunk, ha csak a konkrét reakciónkat, viselkedésünket nevezik nevén. Pl “Nagyon ötletesen megoldották ezt a problémát” ahelyett hogy elvárás formájában fogalmazunk úgy mint: “Te olyan ötletes vagy, te ezt biztosan meg tudod oldani!” Ez utóbbi komoly kényszerítő erőt helyez az egyénre akinek mondták.

A pszichológia játszmák mindig ilyen mozdíthatatlan szerepekre épülnek. A szereplők előre tudják, hogy milyen reakcióba fognak beleütközni. Ha nem akarok játszmázni akkor címkék helyett saját aktuális benyomásomat fogalmazom meg fontos embereimnek. Én hogyan látom a helyzetet, nekem mit jelent amit látok.

Pl: “Csilla nagyon szokott ragaszkodni az elképzeléseihez” ezzel csak a múltbéli tapasztalatomat mondtam ki, és nem ütöttem rá pecsétet (hogy pl: makacs) ami a jövőbeli reagálását is elővetítené. Szokták mondani hogy ez csak játék a szavakkal. Állítom, hogy nem a szavakkal való játékról van szó.

A szülői tulajdonításokra életünk első 10 évében vagyunk a legfogékonyabbak.

De nem csak a szülők lehetnek tulajdonítással hatással ránk, hanem a számunkra fontos személyek pl partner, tanító, főnök stb.

6. Bűntetés és bűntudat keltés.

Milyen büntetés, amit te elfogadhatónak tartasz? F.V.Zs: Igazából egyetlen “büntetést” tartok elfogadhatónak: amikor egész viselkedésemmel jelzem, azt a rossz érzést, amit a gyerek viselkedése okozott bennem. Ranschburg tanár űr ezzel nem értett egyet, őneki ez nagyon közel volt a bűntudatkeltéshez. F.V.Zs. a Bűntudatkeltésről mint manipulációról semmi jót nem lehet elmondani. Szembesíteni lehet, aztán ha elmúlt a rossz kedvem néhány perc múlva felhőtlenebbül tudok vele beszélni erről. Nem arról van szó, hogy rossz érzéseket okozzak S napokig ne álljunk szóba. Az manipuláció lenne.

7. Bántalmazás

Akit gyerekkorában bántalmaznak, az általában elhiszi, hogy ő ezt megérdemli, hogy okkal bántják. Akit rendszeresen vernek, de emellett persze gondoskodnak is róla, meg néha még kedvesek is hozzá a szülők az azt tanulja, hogy ez a két dolog együtt jár: aki engem szeret, aki mellett megvan az alapbiztonságom, aki ad nekem enni, meg fedelet a fejem főlé az ugyanaz az ember aki bánt is.

Felnőttként elviselt bántalmazás ha a gyerekkor rendben volt. Ennek egyik oka lehet a szexualitás. A tesztoszteron hormon az agresszivitással áll kapcsolatban. Az éjszaka nagyon rendben van de a nappali énje a férfinek bántalmazó. A jó önértékelésű ember felbont egy ilyen kapcsolatot. Ezzel elveszít egy ösztöneinek, érzelmeinek fontos terepet, de felmond egy megalázó szerződést.

8. Sorskönyvi tilalmak -1.

Eric Berne tranzakcióelemzés néven ismert pszichológiai módszere azt állítja hogy életünk minden fontos lépésében több-kevesebb szerepet játszanak azok az üzenetek, amelyeket életünk első éveiben szüleiktől kapunk, akár szavakba öntve vagy csak gesztusaik, viselkedésük útján é és ezeket megrendíthetetlen szabályként követjük – akár tudatosan akár tudattalanul. Azért nevezzük a pszichológiában ezeket sorskönyvinek, mert valóban erősen befolyásolják sorsunkat, hiszen megkerülhetetlennek gondoljuk őket. Kb 8 sorskönyvi tilalmat azonosított Eric Berne módszertana. A tilalmak azt mondják milyenek ne legyünk tehát bilincsként fognak vissza, megcsonkítják fejlődésünket, önmegvalósításunkat.

Ne légy közel!

Ne boldogulj nélkülem! :”ne nőlj fel!”

Kezdetben ez türelmetlen, lerázó, eltoló mozdulatokban mutatkozik meg. Később olyan mondatokban mint: “Ne nyüzsögj már itt körülöttem! Mit nyűlkálsz! Menj már odébb. Vagy az érzelmi és gondolati közelséget elutasító szülő reakciója: Törődj a magad dolgával! Ezek a szülők hasonló programon nevelkedtek.

A zártságot a saját kisgyerekünk oldhatja (anyaként) a terhesség és a szoptatás során keletkező oxitocin és ösztrogénhormon révén. Ez az eredeti program. Egy jó szülőtárs mellett áttanulható az eredeti programot. Másik megoldás hogy a szülő tudatosítja, hogy ő itt most csak egy kisgyerekkori utasításnak “Ne légy közel!” engedelmeskedik, de saját gyerekének azzal tenne jót, ha megpróbálná nem tovàbbadni ezt a mintát. Akit vertek gyerekként ezt nem tudja megvalósítani, mert számára a testi közelség egyenlő a fájdalommal. A valaha vert gyerek semmilyen korában nem szereti a testi közelséget.

“Ne boldogulj nélkülem!” Az esetek 99%-ban anyaszerepből fakad. Azért nem engedi el gyermekét mert az anyaszerep az egyetlen amivel el tudja képzelni magát a világban. Ezért kikíméli gyermekét az életből.

9. Sorskönyvi tilalmak -2.

“Ne légy gyerek!”

Ennek a tilalomnak kétféle mozgatórugója lehet.

Az éretlen szülők sok olyan feladatot tudnak adni ami túlmutat a gyermek élet korán. Ezek kivétel nélkül arra szolgálnak, hogy a szülők jobban érezzék magukat: hogy megszabaduljanak feszültségektől, félelmektől, hogy stabilabb és könnyebb legyen az életük. A háttérben az munkál, hogy: “Azért ne legyél gyerek, mert az én vagyok!”

Mi történik az ilyen gyerekekkel későbbi kapcsolataiban?

Meg fogsz lepődni: jó eséllyel segítő foglalkozású lesz. Aki ugyanis ennyire mélyen és alaposan hozzászokott a túlalkalmazkodáshoz, a másik igényeinek feltétlen elfogadásához, az természetesen hajlamos lesz a saját igényeit hátrasorolni. Csakhogy ahhoz hogy valaki tényleg jó segítő legyen nem elegendő ez a korán tanult alkalmazkodás. Saját energiánkról, magánéletünkről, pihenésünkről nekünk magunknak kell gondoskodni, különben felőről bennünket a segítettek rengeteg baja. Határokat kell tudni vonni, időben, érzelmileg és gondolatilag egyaránt.

3-4 éves kortól változatlanul kapott ilyen szülői ingerek mellett gyakori ha a gyerek kamaszkorára fellázad. Különösen akkor ha a hisztérikus vagy erőszakos szülő mellől már párja is ellépett. A lázadó kamasz ilyenkor a kilépő szülő mintáját követi és nem lesz belőle segítő foglalkozású.

A másik típusú mozgatórugója ennek a tilalomnak kevésbé ártalmas.

Vannak olyan szülők, akik saját felnövésük során azt tapasztalták, hogy gyerekként nagyon rosszul jár az ember: kiszolgáltatott lesz, ha túlságosan megmutatná gyenge pontjait, ezért ezt valahogy meg kell akadályozni. Az ilyen felnőttek nem csak érzéseiket, de még vágyaikat, félelmeiket sem engedik szabadjára és később ugyan erre tanítják gyerekeiket. Az ilyen felnőtt a gyerek felnőttes megoldásait honorálja, dícséri, büszkélkedik vele. Az ilyen gyerekből viszont olyan felnőtt lesz aki nem vagy nemigen mutatja ki az érzelmeit, félelmeit, kevéssé lesz játékos, elengedett, száraz, szikár, szigorú ember lesz.

Gyermeklétben nagyon fontos az érzelmek megélése, az intimitás, a közelség, a szeretet megszerzése. Lelkünknek ebben a gyermek részében lakik szinte minden érzés, lelkesedés, kíváncsiság, játékosság, humor.

10. Sorskönyvi tilalmak – 3.

Ezeket a tilalmakat a szülők kevéssé szavakkal adják át. Inkàbb viselkedés mintàkkal, reakciókkal.

“Ne érezz!”

Pl: “Ne légy dühös”

A düh tilalma inkább nőktől, anyáktól ered. “Ha dühöngsz, akkor menj a szobádba, így nem viselkedünk, akkor nem àllok veled szóba.” Az efféle kirekesztő magatartás elég elrettentő a gyerek számára.

Ez a tilalom rendkívül egészségromboló. A düh egy nagy feszültségmennyiség – olyan mint a kuktából kifutó gőz. Ha betömködjük a szelep lyukát, akkor az a kukta felrobban.

Egészen kicsi gyerek ha dühös, gondolkodàs nélkül leveti magát a földre, és visít “mozgásvihart” csinál. Ez a tehetetlenség kifejeződése, amiben még nincs manimulatív szándék. 3 éves kor felett már megjenik olykor a manipulatív szándék mindenki ő rá figyeljen és azt csinálják a többiek amit ő akar. Amíg a hiszti tart a szánkat sem érdemes kinyitni, mert a gyerek ebben az állapotban úgy sem hall. Ha lecsillapodott akkor már lehet ilyesmit mondani: “Most el tudnád mondani nekem, mi az ami ennyire feldühített, ami ennyire rosszul esett neked?”

Az öröm és a jókedv tiltása.

Ez gyakran a nagyon fegyelmezett, depresszióra hajlamos szülőktől jön. A jókedv letiltása mindig bűntudat keltő mondatokban fogalmazódik meg. ” mi van ezen nevetni való?” “Maradj már nyugton nem látod hogy mennyi gondunk van?” Aki felnőtt korában reflexszerűen eltakarja a száját, amikor nevet, nagy valószínűséggel megkapta ezt a tilalmat. Van olyan család ahol viszont rosszkedvűnek nem szabad lenni. Vannak anyák akik nem bírják ha gyerek csendben elvonul ha morcos. addig piszkálják még ha dühös is amíg ki nem mondja, hogy mi a baja, mert ez a kimondása fontos támpontokat nyújt hogy mi a baj, másrészről reményei szerint arról nyugtatja meg az anyát, hogy nem ő a bűnös. A bajok elrendezését nagyon sok nő annyira saját feladatának tekinti mint a főzést, csakhogy a férfiak és a fiúgyermek utálják ezt a beavatkozást.

Irigységre vonatkozó tiltás esetében a gyereknek nem szabad kimutatni nemtetszését, ha igazságtalannak érzi, hogy valami egy másik gyereknek kijutott, sikerült viszont neki nem.

Mi a jó mondat ha gyerekem irigykedik?

Ha nem szélsőséges elkeseredésről van szó, akkor nincs semmi kockázata, hogy megengedjük a gyereknek, felnőttnek egyaránt az érzései átélését. Senkit sem kell azonnal kihúzni az érzéseiből, nem mély víz az! (67. Old) tehát az olyan mondatok mint ” nem kell ezt érezned, nem is olyan rossz a helyzet, rosszul látod; gondolj inkább arra, hogy; nem érdekes; ugyan már csak nem fogsz bosszankodni ” ezek a mondatok nem segítenek.

Először végig hallgatnám a gyereket. Kimondanám, hogy “téged ez nagyon dühítő” Visszajelezném,hogy hallom mennyire igazságtalannak tartja, ami történt.

Az érzés nem bánt, a belőle adódó veszélyes viselkedés az, amitől félni érdemes és ilyenkor beavatkozni is szükséges.

Szokványos esetben jobb megélni a dolgokat, mint eltemetni, mert attól csillapodik a feszültség, attól indul be bennünk a problémamegoldó gondolkodás. A bagazelizálásból és a megkérdöjelezésből jutunk el az érzések tiltásáig, márpedig a “nem érzésért” pszichológiai és egészségi szempontból is nagy árat fizetünk.

11. Sorskönyvi tilalmak – 4.

“Ne légy önmagad!”

Vannak olyan szülők akiknek határozott elképzeléseik vannak arról, hogy milyen gyereket szeretnének. Ez kezdődik a nem meghatározásánál. A gyerekek sokszor megpróbálnak ennek a modellnek úgy eleget tenni hogy lányként férfias karriert választanak; vagy fiúként nagyon kifinomult, érzékeny, feltűnően beszélgetős emberré válnak. De például vérmérsékletre vonatkozó elképzeléseik is vannak a szülőpárnak pl: legyen mozgékony, vágány, bátor vagy csöndes, gondolkodós, kifinomult.

Hogy készíthetném fel a gyereket az élet keményebb helyzeteire anélkül, hogy elutasítanám az alkatát? Pl: “Kisfiam, ne légy már ilyen mulya, tessék odalépni, áll ki magadért! Ha nem állsz ki magadért látod, hogy ez lesz! Tessék már egy picit felnőni!” Ez nyilván nagyon durva parancs de segítő szándékból fakad. A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve, szokták mondani. Ebben a megfogalmazásban benne van a megbélyegzés (“mulya”), az elégedetlenség (“tessék már felnőni”) és a prédiákcí: “…akkor látod hogy ez lesz” Az igazi segítség egy bátortalan, lassan reagáló gyereknél, ha sportolni küldik akár már 4 éves korában. Mi van akkor ha nem tetszik a gyereknek a sport. Akkor ki kell választani azt az edzőt, akivel a gyerek mégis ki tud alakítani egy jó kapcsolatot. És az működhet? “Úgy látom te egy csendes, visszahúzódó gyerek vagy, ami szerintem nagy jó, én nagyon szeretlek így. Viszont látod, hogy bizonyos helyzetekben ez inkább hátrány neked, úgyhogy lehet hogy ilyenkor nagyobb erőt kellene mutatnod.”

“Ne gondolkozz!”

A szülő viselkedése úgy generálhatja ezt a tilalmat, hogyha nem ad felvilágosítást arról, ami a gyerek körül vagy a szülőben zajlik pl: hogy mitől néz ő most olyan gondterhelten. – holott a gyereket ezek érintik és szeretné tudni a választ. Az olyan mondatok mint “akkor beszélj ha kérdeztelek”; “te még ehhez kicsi vagy, te ezt még nem értheted” a sokadik ismétlés hatására beindítják a gyerek oknyomozó gondolkodását.

A màsik eshetőség amikor valakinek gyerekkorában szélsőséges nehézségeket, háborús helyzeteket, sorscsapásszerű dolgokat kellett átélnie (pl:bűncselekmény, halál, eltűnés nyomán veszítette el gyerekként egyik szülejét). Ilyenkor gyerekként azt gondolják, neki ezekben semmi beleszólása nem volt, nem tudhatja mindez mivel függ össze, miért történt. Vagyis létrejön egy gondolkodási blokk. S ezeknél az embereknél előjöhet, hogy felnőtt életük fontos döntéseinél sem próbálnak ésszerűen gondolkodni, ezért szinte mindig rosszul választanak. Gyakran félénkségükből döntenek. A jól látható élőjeleket figyelmen kívűl hagyják. Vagyis nem sikerült felmérniük, minek mi a következménye.

12. Sorskönyvi tilalmak -5.

A következő tilalmakban az a közös, hogy mind a kollektív félelemre épülnek. Kollektívvé az teszi, hogy hozzákapcsolják a “Mi” tudathoz. A mi fajtánk; a mi családunk; a mi térségünkben; a mi hitközösségünkben stb. … Ilyet nem teszünk.

Az utóhatást tekintve van különbség aközött, hogy valaki személyének szólóan kap egy ilyen üzenetet vagy kollektíven? Lehet különbség, sőt akár jelentős különbség is. Pl a sikerre vonatkozóan az egyéni tilalom esetében az az üzenet, hogy te speciel ne légy sikeres, olyan szülőktől származik akik bírják elviselni hogy a gyerekük utolérje pláne hogy túlszárnyalja az ő szintjüket. Ettől lényegesen különbözik a “ne légy sikeres” kollektív változata… Ez jó eséllyel megbénítja a gyereket, hiszen valahová tartozni nagyon fontos. Az egyéni eset megoldásánál a làzadás segít, mert a dac nagyon pozitív energiává is válhat. Csak az értelmetlen, cél nélküli lázadás káros, vannak viszont olyan dolgok, amik ellen föllázadni teljesen józan lépés, és a megszabadulás reményét hozza.

Vannak pozitív csalàdtörténeti mesék is arról hogy ki mindenkinek sikerült valamit az életben létrehoznia. Ez jelenthet karriert, megszabadulàst valamilyen kötöttségtől, megmenekülést valamilyen veszélytől vagy bölcs családösszetartást. A sikeres emberek életrajzát követve gyakran hallani, hogy az illető hallott otthon ilyen “pozitív mítoszokat”. Jól emlékszik a mesélő rokon hiteles büszkeségére, vagyis mélyen beivódott a hit, hogy a siker lehetséges. Ugyanakkor azt is fontos tudni, hogy amiről nem beszélünk, az befolyásolja a gyereket a legmélyebben.pl háború után született generációra átöröklődik a szorongás, S ha nem kapnak magyarázatot rá az ártalmasabb mint ha beavatnák őket bizonyos mélységig. Semmiképpen sem a naturális borzalmakig, mert ezek “lekötetlen szorongásként” maradnának meg a gyerek képzeletében. De az alaptényeket és valamiféle elviselhető súlyú élményt szerint át kell adni, hogy a gyerek valamennyire megértse, mivel függnek össze a szülők félelmei, furcsa reflexiói.

“Ne változtass!”

Vagyis ne mozdulj abból a pozícióból,  társadalmi rétegből, tevékenységi körből, ami nálunk szokás. Ne kockáztass, ne álmodozz szerintünk megvalósíthatatlan dolgokról. Ebből lesz aztán egy olyan élet,hogy nem megéltem csak túléltem. Ez ellen is előfordul lázadás. Van sikeres változata a lázadásnak és van sikertelen változata is. Ez utóbbira példa hogy elmegy tanulni a gyerek egy olyan szintű iskolába, amit a szülők még nem tettek meg és veszélyesnek ítéltek, de az utolsó vizsga előtt lebetegszik stb és végül nem szerzi meg a diplomát. Ez tudattalan engedelmeskedés annak amit a szülő előírt. A lázadàs elég volt az elinduláshoz, de célba érni azért mégsem szabad – mintha az átvett félelem Szt huhogná, hogy a beígért veszély meg fog jelenni. Ez csúnya csapda. De van hogy a huhogás csak később mint egy tantusz esik le.

“Ne bízz senkiben!”

Az üzenet az, hogy soha nem tudhatod, hogy kiben milyen szándék lakik. Senkire ne bízd a titkaidat, senkitől ne várj segítséget, senkinek a szavában ne bízz meg! Mindez magányos, zárt életet eredményez.

A szülői tilalom a döntés jogát és lehetőségét veszi el a gyerektől. Lebénítanak mert kötelező érvényűnek gondoljuk vagy érezzük ezeket. Sorskönyvi előírás az amit nem tudok megszegni.

“Ne ríj ki!”

Ennek a tilalomnak sok haszna is adódhat.

Minden társadalom attól tud viszonylagosan békében élni, hogy vannak bizonyos szabályok, amelyek betartására minden “rendes” embernél számíthatnak. Ha valaki nagyon másként működik, akkor azt a többség veszélyként éli át. Ha hozzánk akarsz tartozni akkor be kell tartanod a közös szabályainkat. Ezzel jelzed az idetartozásodat, ami számodra is a bizalom alapja.

13. Sorskönyvi parancsok

Abból a szempontból jobbak mint a tilalmak, hogy ezeket ideig-óràig lehet teljesíteni, ez közérzetileg óriási különbség. A parancsok társadalmilag pozitív célokat tesznek elénk. Azonban a parancsok ugyan úgy elveszik a döntés szabadságát, ahogy a tilalmak is.

Légy tökéletes!

Tégy erőfeszítést! – Legyél mindig hasznos!

Bírd ki!

Nem sírok, nem panaszkodom, nem félek, nem ijedek meg semmitől és nem kérek segítséget

Ennek a stressznek az oldására javasolt az alábbiak tudatosítása a gyerekeknél: “Szabad sírni, szabad dühöngeni, szabad megbántva lenni. Lehet, hogy ezt sok fiú nem így gondolja. Ha ezt látod, akkor okosabb, ha előttük nem mutatod. De tudd, hogy néha nagyon jólesik kisírni vagy kidühöngeni magad!”

14. Ahogy a gyerekekkel beszélünk.

Igaz-e, hogy a non-verbális üzenetek erőteljesebben hatnak ránk, mint a verbális jelek?

Mindenképpen. Először is, nagyon pontosan szoktuk érezni, ha a szó és a testbeszéd – például a hangsúly – ellentmond egymásnak. Ilyenkor a testbeszédnek hiszünk, mert az a spontánabb.

Ha pl a gyerek elsütött szemmel válaszol valami nem stimmel. Ilyenkor kérik “Nézz a szemembe.” Sok felnőtt ugyanis azt hiszi, hogy a másik szemébe nézve nem lehet hazudni. – márpedig pontosan ezzel tanítják arra a gyereket, hogy ezt nyílt tekintettel is meg tudja tenni. Helyette szülő kérheti: “Mondj olyat, amit a szemembe nézve is ki tudsz mondani, Ki fogom bírni az igazságot” Ha megmondod az igazságot nem kapsz bűnözést

” Mit képzelsz te magadról!” Nagyon csúnya mély sebeket hagyhat. Az üzenete    tulajdonképpen ilyesmi: “Ne hogy már azt hidd fontos vagy! Húzd már meg magad!”

Ha azt mondom a gyereknek: “Kérj bocsànatot!” Ezzel tudomàsul veszi, hogy valami rosszat cselekedett, amiért illik bocsànatot kérni. Igen. Tudomàsul veszi, de ettől ebből még nem következik, hogy át is érzi a tette súlyát! Ha az egyik gyerek megbántja a másikat talán érdemes odasúgni neki: “Menj oda hozzá, és mondd meg, hogy nem szándékosan tetted…hogy sajnálod.” A kérj bocsànatot egyrészt kényszerít, màsrészt nem hiteles, továbbá tévesen sugározza azt, hogy ezzel a dolog le van tudva. Ez is a hazugságra nevelés egy formája.

Másik, pszichológiailag káros mondat: “Szégyelld magad!” Kirekesztő és megalázó. Amikor szégyenkeznem akkor elveszítem minden kapaszkodóm az élettel. A megszégyenítés tartós nyomot hagy felnőtt korig.  Helyette sok jó mondat van nem egy jó.

“Kisfiam most csöndben maradsz, mert a nagyapa beszél. Tessék megtanulni, hogy amíg egy idősebb ember beszél addig te vársz!” Ha ilyen szépen és tisztán közölnek egy szabályt, az segíti a gyerek tájékozódását. A gyerekeknek szüksége van szabályokra, méghozzá olyanokra amit mindenki betart. Pl: arra, hogy lássák, az anyukának és apukájuk sem szól bele, amikor a nagyapa beszél. 

Ne rángasd a vállad! ; Ne vágj pofákat!

Üzenete: Engem nem érdekel, nekem nem tetszik

Ebben a két rászólásban az az üzenet rejlik, hogy “Tanításd meg a testedet is arra, hogy ne legyen őszinte”. Ha egy gyerek rángatja a vállát a szülő véleményére vagy kérésére, Gordon azt tanácsolja a felnőttnek, hogy beszéljen arról milyen neki egy ilyen reakciót (vállrángatás) látni, amikor számára fontos dolgot mondott. Mert az esetek 90%-ában az a leghatékonyabb befolyásolás, ha a másik ember megtudja, mit okozott benned. Mond például azt: “Rosszul esik/dühít/bánt, hogy téged nem érdekel, ami nekem fontos/amit én kérek.” Ez egy őszinte közlés.

15. Harc a szülők között

Ahol a két szülő folyamatosan harcol, gyilkolja egymást, kölcsönösen lenézik a másikat. A gyerekükről pedig joggal mondhatjuk, hogy hátrányos helyzetben él, mert számára az a tanulság adódhat mindebből, hogy senki mellé sem lehet letenni a voksunkat, és mindennek lehet az ellenkezője is igaz. Ismertem néhány ilyen fiatal embert, akinél jól látszott, hogy semmiben sem hisz igazán, ugyanakkor mindent lehetségesnek tart. Mindenbe bele lehet kóstolni, de ott is lehet hagyni. Nem tűz ki célokat inkább sodródik. Vagyis értékrendje teljesen bizonytalan hiszen a fontos felnőttek folyamatosan érvénytelenítették egymás igazságait. Ez a leggyakoribb következménye annak, hogy a megvető véleményezés kölcsönös a szülők között.

Vannak olyan *békétlen családok* ahol stabilan kiegészítő szerepet visz a két felnőtt.

Sajnos sok embernek olyan a programozása, hogy elõre arra számít, hogy a mások működése úgy sincs rendben, miközben ő maga fenemód rendben van. Az így felnőtt ember valószínűleg ugyan azt a szereposztást fogja keresni később is, és megtalálja azt a partnert aki a kiegészítő szerepet tanulta meg otthon. Valahogy mindig kölcsönös vonzalom van a között a két ember között, akik kiegészítő szerepeket tanultak annak idején.

Ha figyelünk akkor látjuk az elsõ perctõl, hogy milyen viselkedéskészlettel, határokkal, rendelkezik a másik fél. Pl mit enged meg magának vagy a másiknak. A karakter felismerhető a hódítás rózsásabb szakaszában is, nem kell ahhoz összeköltözés. Csakhogy hajlamosak vagyunk ezeket a karakterre vonatkozó jelzéseket sajnos csak a tudattalanba tárolni. (nem látunk a szemünktől). De ha figyelmesek vagyunk, akkor kiszúrhatjuk a karaktert, ahogy az a szereposztás szàmukra csak vesztes történet lenne. A legtöbb domináns karakter { (ez alatt érts: megveti a párját, hogy nincs rendben, nem tudja, nem ért a dolgokhoz) – erkölcsi bíráskodik, ő szakértő a párja viszont nincs rendben, -} de a kapcsolat elején egy gondoskodó, megértő, jó szülőnek a maszkját veszi fel. A másik fél pedig az alkalmazkodó hálás gyerek szerepébe kerül. Amint fordul a kocka mert életünkben jönnek a feladatok, nehéz helyzetek, konfliktusok a “jó szülő karakterből” diktátor lesz, az “hálás gyerek karakterből” lázadó vagy éppen önfeladó megbetegedő ember lesz. 

Aki az áldozat szerepbe /”hálás gyerek” karakterrel induló elnyomott szerepbe belecsúszik, többnyire otthon is őt taposták, ő pedig megtanult alkalmazkodni.  De létezik egy ritkább eset is párválasztásnál. A kissé unalmas családban felnőtt lány nagyon vonzónak talál egy jàtékos nagy szabadságot megélő partnert. Csakhogy erről az emberrõl fokozatosan kiderül, hogy a játékos szabadságból adódóan olyan hatàrokat is átlép amelyek ép erkölcsű ember számára már nem elfogadható. Pl: felelõtlenül költi a pénzt, követelőzik, hazudozik. Mivel a játékosság többnyire izgalmas szexualitással párosul nem könnyű levàllni egz ilyen társról. Az õ partnereik eredetileg valóban nem az áldozat szerepére vàllalkoztak, de a könnyedség iránti erős vonzalmuk miatt belefáradtak ebbe a szerepbe.

Mitõl függ, hogy a domináns vagy az elnyomott szülővel azonosul a gyerek? 

4 út kínálkozik

1) úgy dönt, hogy nincs egyetlen biztos igazság sem vagyis nem azonosul egyikükkel sem – és későbbi életében tulajdonképpen senki mással sem igazán.  Nem lesz stabil értékrendje.

2) ő ugyan szintén nem azonosul egyikkel sem, de nem lép el mellőlük, hanem megpróbálja a békítő szerepet játszani, például úgy, hogy mindkettőjüknél igyekszik a másik szülő szempontjait védeni. Ezzel egy kétirányú jótékony gyámságra vállalkozik. A békítő szerepet vàllalók 10 éves koruk környékén gyakran megfogadják ” ez az, ahogyan én sosem akarok majd élni!” Az ilyen  gyerek kreatív, probléma megoldó. A gyerekeken éretlen szülők nagyon gyakran hagynak egy szabad széket a tehetségesebb gyerekük számára, hogy ő legyen az aki érti megoldja kibírja, átlátja a dolgokat. Ezért gyakori, hogy az éretlen szülei mellett egy gyerek. Hangsúlyosan egy gyerek, ugyanis legtöbb sérült családnál a testvérek csak az egyik veszi fel az Erős szerepét miközben testvérei szétesnek. Ők felnőtt életükben is többnyire nehéz társat választanak, hiszen ezt a nagy toleranciát a “nehéz társ” egyből kiszagolja. Megszokták az ilyen gyerek korral rendelkezők, hogy nekik kell a bölcsebbnek, okosabbnak, belátóbbnak lenniük. Közülük sokan választanak segítő foglalkozást. Ezzel nincs is baj. Baj csak akkor van, ha nem tudnak elvállalni klíenseik, ápoltjaik, tanítványaik problémájáról, ha nem tudnak szerephatárokat tartani és szinte jobban bevonódnak a nehézségekbe  mint a problémagazda.

Meg kell azt is jegyezni, hogy ez ugyanakkor egy nagyon nyereséges szerep. Egyrészt megélheti az illető, hogy erős, másrészt hogy jó ember, aki sokat nyújt másoknak, harmadrészt pedig, hogy szükség van rá-akár segítő foglalkozású akár nem. Ezekért a jutalmakért bitang keményen meg kell dolgoznia. Keményen de nem határok nélkül! Az előbb említett csapdának az a lényege, hogy az adott segítő foglalkozású szakember – pszichológiai értelemben – megmentőt játszik: nem találja meg a határokat a kliens és a saját feladat között. Neki lesz fontosabb hogy az eddig áldozatnak kinéző és áldozatként működő támogatottja elintézi-e azt, amit megbeszéltek vagy sem. Segítő önismereti munkája révén határt kell tudnia szabni. Az ilyen nagyszülöi átnyúlás nemcsak azért veszélyes, mert megronthatja a két felnőttgeneráció viszonyát, hanem mert odáig is fajulhat, hogy a szülők el is tilthatják az unokát a nagyszülőktõl, pedig az a kapcsolat

3) határozottan leteszi a voksot az egyik szûlő mellett. Ő nem túl okos, mert nem értette meg a helyzet egészét.  Ez a lelkileg legprimitívebb reakció. Kritika nélkül kôvet.

4) előfordulhat hogy teljesen magába fordul. Nem vesz részt a csatározásban. Az egészet elnyomja magában.  Ő érzékneny, kis energiájú és passzív lesz. Apalélménye, hogy az emberek közötti konfliktus törvényszerű másrészt megoldhatatlan. Ha fiatal felnőttként életében egyáltalán adódik valaki, akivel hajlandó szóba állni, az első ütközésnél lefagy és talán ki is lép a kapcsolatból. Nagyon jellemző, hogy többségük abba is hagyja a gondolkozást bármilyen kapcsolati szereposztásról. Belõlük lesznek a kapcsolatkerülő magányos emberek. De előfordul hogy nem kapcsolatkerülők lesznek, hanem bizarr módon kapcsolódnak, esetleg homoszexuális társat választanak.

16. Nagyszülők és szülők egymás ellen.

Attól jó a kapcsolat ha nagyszülőként csak minimális dolgokban akarja megadni a szabályokat a nagyszülő és ezek a szabályok is csak a nagyszülői otthonban érvényesek. Ugyanakkor pl ha látják,a szülők nagyon lenyomják a gyerek önértékelését, vagy feltűnõen kevés élményt nyújtanak neki, ezt egy nagyszülő ellensúlyozhatja. Javíthatja a gyerek önértékelését. De ha a nagyszülő nem akarja megérteni, hogy a szülőknek más véleménye van a pénz használatról vagy az egészséges táplálkozásról akkor az már helytelen. Ezekben a dolgokban dönteni csak a szülőnek van joga.

Ha úgy van bevezetve néhány szokás, hogy nálunk ez a szabály, nagyiéknál pedig az a szabály…mindez nem okoz gondot a gyereknek? Ez simán megy amennyiben a nagyszülő és a szülő számára is ez sima. A gyerekek szoktak arra hivatkozni,hogy “de hát az anyu ezt meg szokta engedni.” Vagy fordítva “a “nagyapa ezt meg szokta engedni.” Igen, tudom de én ezt nem szeretem nálunk ez nem így megy. A hangnemen is sok múlik . A gyereknek éreznie kell, hogy nincs ebben semmi tragédia. Akkor okoz egy gyerek számára gondot egy ilyen szokásbeli eltérés ha a szülői és nagyszülöi pár között egy rendezetlen nézeteltérés feszültségét kell átélnie.

Hasznos megfogadni Thomas Gordon bölcsességét: nem kell sem egyetértenem, sem igazat adnom annak, a másik felnőttnek, aki valamit másképp gondol, hanem arra kell nevelni a gyereket, hogy amikor a másikat valami zavarja, akkor vele kell egyezkednie, megbeszélnie, mit szeretne az egyikük és mit a másikuk. És érdemes hozzátenni, hogy “amikor velem vagy csinálhatod ezt mert engem nem zavar.”

Az okos szülő rugalmas “személyre szabott alkalmazkodásra” tanítja a gyerekét, nem pedig arra, hogy egy igazság van a földön, és az nálam van.

Ha nem osztunk egy szem igazságokat hanem mintákat mutatunk, akkor bízhatunk benne, hogy átvesznek abból a hatásból amit nyújtunk.

Könyv feldolgozás | F. Várkonyi Zsuzsa: Hoztam, kaptam, àtszabtam. A személyiség formálás lehetőségei. – 2. rész

17-36.fejezetig

17. Anyósok, vők és menyek

Apósok hogy nincsenek a listán. A legtöbb férfi életében nem annyira központi szereplő a gyerek, mint amennyire az anyák életében az. Egy anyának sokkal nehezebb leállni felnőtt gyermekéről mint egy apának.

Kik azok a fiatalok, akik anyósuk/apósuk minden kedvesség és visszafogottság ellenére is ellenséges szemmel néznek rájuk? Ők azok akik a saját szüleikkel állnak hadilábon.

Hol van az önálló élet egészséges határa a két generáció között?

Erre kérdéssel lehet válaszolni, nincs tuti recept. “Én magam mit éreznék, ha nekem írnák ezt elő? Ez segíthet ráérezni, hogy meddig nem sértő egy beleszólás/előírás. De ez sem biztos, mert lehet hogy a saját tűréshatárom

Van olyan eset amikor a fiatal szülők önvédelmi harcot folytatnak az idősek ellen mintha azt harsogták volna minden gesztusokkal, hogy mostantól zárva vannak a kapuink, csak elözetes bejelentéssel, íràsos engedéllyel…lehet bebocsátást nyerni. Hát ez azért a kegyetlenséggel határos. Az illető nagyszülőknek nagyon nagy önfegyelemre van szüksége ahhoz, hogy ezt harag és neheztelés nélkül elviselje.

És mi van azzal aki két tűz közé kerül?

Kaukázusi krétakör: két anya jelenti be, hogy joga van ugyanarra a gyerekre. Széttépik a gyereket.

Akkor nincs jó megoldás erre?

Ott lehet siker ahol mindkét fél elfogadta, hogy határokat emeljenek egymással szemben, de ez ne érintse a mindkettőjükhöz kötődő harmadik személyt. Hasznos lehet ha nem erőltetjük az egymást nem szívlelő félek találkozását. Egy egy ünnep kedvéért talán összeszedik magukat és kibírnak egy estét/ünnepet veszekedés nélkül.

Vannak olyan esetek is amikor a szülők jobban kedvelik a menyüket, vejüket. Ha a szülő-gyerek kapcsolatban sok a feszültség, a vita, a kamaszos lázadás, akkor valószínűleg mindkét fél nagy akaratú. Ha eközben a “gyerek” talál egy szelíd, józan társat, anyja-apja hamarosan rájön, hogy ezzel a növénnyel könnyebb szót érteni: békésebb, racionálisabb, nincs vele hiszti. Talán még villámhárítónak vagy közvetítőnek is lehet használni. És ez a szereposztás nem bántja az eredeti gyereket? Sőt, inkább hálát szoktak érezni. Ez tud működni. Van olyan pár ahol mindketten könnyebben elboldogulnak a màsikuk idős anyjával/apjával mert a sajátjukkal már “telítődtek”

Az idősödő szülők és felnőtt gyerekek közötti kapcsolatban az garantálja a békét ha a szülő le tudja àllítani véleményezési kényszerét. Vissza kell lépnie a probléma megoldó szerepből egy jóindulatú meghallgatói és szurkolói szerepbe.

Az idősödő szülők gyakran azzal próbàlnak a gyerekük közelében maradni, hogy adnak. Most a jóindulatú adakozàsra gondolok, pl sütés-főzés. Hiszen a pénzelés nem olyan önzetlen sokszor komoly viszonzàst, engedelmességet vár cserébe a szülő. De az àrtalmatlan ételeket, süteményeket bölcs dolog elfogadni. E téren nem làtom értelmét semmilyen kamaszos làzadàsnak. Ilyen csatàt egy bölcs harminc-negyven éves ember màr nem vív, inkàbb örül annak, hogy a mama még tud főzni.

18. Testvérféltékenység

Több okból fakad a rossz testvér viszony. Pl a kicsi születésével a nagyobbik gyerek túl koràn vesztette el anyja kizárólagos figyelmét, és ezt a sértettség az évek múltàval sem tudja levetni. Van amikor az egyik gyerek úgy éli meg, hogy a szülők mindig a testvérének kedveznek. Aztàn az is fontos tényező lehet, hogy mennyire egyezik meg kettejük alkata.

Ha gyakori az ellenségeskedés egymás iránt, akkor a testvérek erőviszonya fogja eldönteni, ki támad és ki védekezik. Azokban a családokban, ahol az idősebb gyerek a szelídebb, a szülői bátorítás kiegyenlítheti a kicsi alkati erőfölényét. Ettől még a nagyobbik testvér nem vadul el, csak határozottabbá tud válni. Ebből a kicsi is megtanulja, hogy másnak is van akarata. Sokkal nehezebb a helyzet, ha a nagyobbik gyerek alkatilag is erősebb.

Az hogy mekkora szerepük van a szülõknek egy adott testvérháborúban, nagyon jól diagnosztizálható, ha megnézzük milyen a két gyerek viszonya a szülők távollétében.

Az okos kommunikáció ez volna:”Igen, látom, neked ez a bajod, neked meg ez a bajod. Hogyan lehetne ezt megoldani?” “Látom, te is szerettél volna ezzel játszani, te viszont- fordulok a másik gyereknek- attól félsz, hogy ő tönkreteszi a játékodat. Mit tudnátok kitalálni, hogy békésen menjen a dolog? Ilyen közvetítéssel akkor érdemes próbàlkozni, ha már kiment a gőz valamelyest a gyerekek fejéből.

A legtöbb szülő hatalmi szóval avatkozik be. “Ezt ne csináld! Azt ne csináld! Hagyd békén a testvéredet! Nyugodj már meg!

Szülőként jó visszavonulni az igazsàgosztó szerepbõl, de bármit lenézni azért nem kell, sőt, nem is szabad.

Ha felnőtt korban is megmarad a testvérviszály. Itt is lehet szülői hatás pl azzal, ha az egyik testvért felnőtt korban is látványosan több támogatást, pénzt, segítséget kap.

Van olyan felnőtt”gyerek”, aki szinte belegebed, hogy szülei kedvében jàrjon, hogy szeressék mégis kevésbé fogadják el, mint a testvérét. Nem csoda hogy ő mindig féltékeny lesz.

Ismerünk olyan csalàdokat is ahol a testvérek annyira különböznek érdeklődési körben, életvitelben stb, hogy nagyon kevés közös felület lesz köztük egész életükben. Gond akkor van ha egyiküket nagyon zavarja ez a távolság. Ha egyiküket sem zavarja akkor akkor nincs semmi baj. Úgy viszonyulnak majd egymáshoz mintha csak szomszédok lennének.

19. Vezérszerep a családban.

Hogyan zajlanak a vezérszerep megszerzéséért folytatott pszichológiai játszmák?

Több játszma is van ami ide vezet. Közös vonásuk, hogy valamelyik fél óhatatlanul gyerekszerepbe kerül, mert engedi a másikat felülkerekedni, eközben viszont mind a ketten rosszul járnak.

Az egyik játszma éppen a döntéshez kapcsolódik, és azt a nevet adhatjuk neki, hogy “Te mondtad!” Itt adva van egy gondosan mérlegelō, de erősen negatívra hangolt fél, aki azért nem tud döntést hozni l, mert mindig mindkét alternatívában a negatívumot látja meg. Mivel pedig nem tud dönteni a valószínűleg dinamikusabb és talán racionálisabb társa hozza meg a döntést. Mindez akkor válik jàtszmává, ha a döntés képtelen fél ezután szemére veti társának, hogy miért így döntött. Vagyis mindig hibáztatja a döntéshozót, holott az ő döntése nélkül nem tudták volna előrelépni. Aki nem dönt a maga passzív viselkedésével szintén felelős. Attól igazi játszma ez, hogy indulásakor azt a látszatot kelti a tétovázó fél, mintha az ő számàra is elfogadható lenne társa döntése, majd amint megérkeznek a következmények, kiderül, hogy ez neki mégsem jó. A játszmákat ugyanis onnan lehet felismerni, hogy induláskor pozitívnak tűnnek végkimenetelük viszont bosszúságot okoz-tulajdonképpen mindkét fél számára. A tétovázó, döntésképtelen embereknek általában gyenge az önismeretük ezért nagyon nehéz nekik tükröt tartani. Egy értelmes fél elé ki lehet ezt a képletet: “Mindketten tapasztaltuk, hogy ezekben a helyzetekben, nemigen tudsz dűlőre jutni, utólag viszont haragszol rám a döntésemért. Szeretném, ha hasonló esetben ezentúl azt képzelnéd el, hogy nem állok melletted vagyis muszáj neked választanod. Így a döntés felelősségét is át fogod élni. Mit szólsz ehhez? Arra vigyázni kell, hogy érvelésünk ne legyen vádló, mert azzal biztosan benyomjuk a “visszavágás gombot”. Vagy akár az is megoldás ha látja, hogy nem olyan fajsúlyos témában kell dönteni, egyszerűen csak lépjen hátra, kérje meg társát, hogy döntsön. Sem az aktív sem a passzív felet nem lehet hibáztatni, a kettejük összjátékával van a baj. Erre bizonyíték az, hogy ha valamelyik okból akár csak átmenetileg az egyik partner kilép, megbetegszik, elutazik, akkor kiderül, hogy a másik fél messze nem annyira bizonytalan/magabiztos mint amennyire partnere jelenlétében tűnik.

“Ha te nem lennél” játszma

…akkor én bezzeg…csinálhatnám ezt meg azt.. – Az ő viselkedésében látszólag van lázadás de ez teljesen gyermekded és eredménytelen. Ha az alárendelt fél a terápia során engedélyt kapott az önállóságra azonnal világossá vált rettegése az önálló működéstől. És ahogy bármilyen más jàtszmában, úgy itt is mindig kiderült, hogy nem csak a passzív félnek vannak tudattalan érdekeltségei , hanem az aktívnak is.

“Rúgj belém!” játszma

A játszma nyeresége, hogy szakadjon meg a kapcsolat úgy, hogy a màsik fél dönt nagy dühvel a szakításról. Azok kedvenc játszmája ez akik rendszeresen kibújnak a felnőttől elvárható viselkedés, felelősség vagy más teher alól és ezt addig ismétlik amíg túlfeszítik a húrt.

Hogyan lehet azt a felet aki ilyen stratégiát folytat, kiléptetni a játszmából?

Ez nagyon erősen attól függ milyen érzelmi szinten van az illető. Még aki, úgy általában nyitott is a lélektani összefüggésekre, az sem biztos, hogy önmagával kapcsolatban is meghallja az ilyesmit. De ha valamennyire kinyitható a füle akkor egy jó pillanatban oda lehet tenni ilyen mondatot mint :”Nekem úgy tűnik valahányszor egy kicsit rendben lennének köztünk a dolgok, akkor te valami olyasmit teszel, amiről tudható, hogy engem feldühít, és ilyenkor azt láthatod, hogy nem kellesz.” Ez a mondat egy értelmes embernél hathat. Első lépésként működhet. És amikor elkezdi feszegetni a határokat valami hasonló mondat használhat: “Ezt most talán nem kéne csinálnod, mert ettől megint abba a jól ismert helyzetbe kerülünk… Gondold meg, mi lesz ennek a vége!”

20. A túlkompenzálástól a diktátorságig

Az lesz hajlamos a túlkompenzálásra, akiben mély félelem munkál, hogy ő kevés, nem elfogadható, nem szerethető. A túlkomenzálással önmagát és környezetét győzködi arról, hogy ez nem így van. Az ilyen ember annak az ellenkezőjét próbálja színre vinni,ami a saját legmélyebb meggyőződése önmagáról. Csakhogy ez nem mindig sikerül. A gyerekeknek például nagyszerű antennájuk van erre. Az hiszem – mondja F.V.Zs.- az, hogy a másik önértékelés ét megsaccoljuk velünk született képességünk, Meglepő módon tompul.
A túlkompenzálàs mögött eredetileg az a félelem van, hogy nem vagyok oké. Mondjuk azért mert ezt sokszor elmondták nekem, mert apám mindig jól elvert, mert van bennem/rajtma valami ami eltér a szokásostól, elvártól S ettől nagyon nyomorultnak érzem magam. Nekem pedig be kell bizonyítanom,hogy nem vagyok nyomorult ezért kezdek el valamilyen műsort szórni.
Hogy kinek jön be ez a műsor az attól függ, hogy végül mennyire sikerült az agresszív mintával azonosulnia. Ha az illető gyerek azt tapasztalja neki is sikerül másokat megfélemlíteni akkor aggresszor lesz belőle. Ha nem sikerült megfélemlíteni a többieket, mert a gyerekcsapat nem hódolt be, akkor áldozat szerepben marad. Akinek viszont bevállt, hogy nagy hangot keresztve, nagyot csapott oda, abból vezetők lesznek. Képességeiket múlik, hogy mennyire lesz megszolgált az érdem és mennyi lesz a “hab”.
Ennek persze az a célja,hogy az illető átélhesse: “Én nem az áldozatok közül való vagyok, hanem én mondom meg, hogy ki oké és ki az, aki áldozat lesz.”
Csak az emelkedhet diktátor szerepbe, aki képes meggyőzni a többieket, hogy rossz helyzetükből csak ő tudja kimenteni őket. A tőle való függés tudatosítása a kulcs.
Tegyük fel hogy valakinek együtt kell élnie egy tűlkompenzáló akarnokkal. A függő helyzetben lévőknek valóban kevés jó lehetőségük akad. Aki gyerekként kap diktátor szülőt az utol is érheti rémséges szülőjét és fellázadhat. Felnövekvő gyerekként találhat egy rést ahol kibújik. De egy felnőttkorban behódoló élettárs, nagyon ritkán tud szabadulni a valaha könnyelműen vállalt függésből. A diktátorok elég nagyvonalúan szokták fizetni alattvalóiknak. Sokat adnak, hogy minél több ok maradjon mellettük maradni. S az alattvalók elvannak azzal az alamizsnával, amit anyagi jólétként vagy társadalmi rangként kapnak ettől a kapcsolattól. “Aki meg van félemlítve az megbízhatóan fizeti a védelmi pénzt és nem dobbant.”

21. Zsarnok a családban.

Mitől lesz valaki zsarnok? És ő milyen játszmákat játszik?

Hozott alkat jelentősen befolyàsolja. Szokatlan bőségű energia, negatív kapcsolati stratégiàkkal pàrosul ez eredményezi a zsarnoksàgot. Sajnos az a gyerek lesz jó eséllyel zsarnok, aki azt tapasztalja, hogy náluk a családban minden egyes akaratütközésnél egy győztes-vesztes játszma alakul ki. Ahol a gyerek mindig veszít apja vagy anyja mellett abban a személyben ettől kialakul a vágy, hogy: “ha nagy leszek akkor viszont mindig én fogok győzni”

Ha pozitív irànyba tudjàk a szülők csatornázni a gyerek hozott hatalmas energia csomagjàt akkor abból az egyénből remek ember válik. Pl érdemes nagyon világosan elválasztani két területet egymástól: az egyik a szabad választás területe és melyik az a terület ahol viszont szabályok, normák megkerülhetetlen előírások vannak. Ezt a nagy akaratú gyerek meglepően jól fogadja mert kiszámítható a dolog. Ki fog derülni, hogy ez a nagyakaratú gyerek mennyire kitartó, milyen nagy szorgalommal bír, mennyire nem riad vissza a nehézségekről.

Ha szépen lassan rájössz, hogy egy zsarnok mellett élsz, mit tehetsz?

Azok, akiknek gyerekként nem volt más vàlasztásuk, mint az alkalmazkodás, a felnőtt életükhöz is olyan partnert választanak, akikkel hasonló lesz a szereposztás. Állandóan alkalmazkodnak ès nem gondolják úgy, hogy nekik is joguk lenne beleszólni a szabályok kialakításába. Az ilyen emberek nem hisznek benne, hogy lenne kivezető út, hogy el lehetne menekülni. Aki mégis el tud menekülni egy zsarnok elől az megmenekült egy beteg élettől.

Ha egy zsarnok már már magára ismer,akkor mit kell megértenie, hogy változtatni tudjon? A rossz hírem az hogy aki stabilan zsarnok szerepben van az sosem gondolja hogy vele valami baj lenne. Az enyhébb vàltozat esetében van némi remény. Először is meg kell értenie a győztes vesztes meccs eredményeit a sajàt életében. Aztàn aprànként kipróbálni, hogy mi történik ha nem csak a saját győzelmére törekszik, hanem egy olyan stratégiàra, ahol a megoldàs mindkét félnek elfogadható. Ha idàig el tud jutni, vagyis képes szakítani a mindenáron győzni akaró szereppel, akkor van rá esély, hogy megpróbál kevesebb erőszakkal boldogulni a kapcsolatban.

Az a vezető, aki csak a pozícó adta hatalmával tud tekintélyt kivívni magának, a saját bőrében sem érzi jól magát. Valahol mélyen érzi,hogy:”Úristen, ezek igazából nem tisztelnek, nem szeretnek, összesúgnak a hátam mögött, és egyszer majd ellenem fordulnak.” Ezért paranoidak a diktátorok: minél több embert söpörtek félre vagy tettek lehetetlenné, annál erősebb bennük az ellenséges támadástól való félelem. A gyerekei iránt érzéketlen apa ugyanígy kénytelen egyre szigorúbbnak lenni, hiszen tudattalanul tisztában van vele, hogy gyerekeinek egyre több okuk van a fellázadásra. Ez a fajta, óriási egóval rendelkező ember persze keveset lelkizik, vagyis tudatában kevés a reális ismeret. Sem önmagával nem beszélget túl sokat sem a környezetével.

A ditátor a zsarnok szélsőséges változata. Olyan diktátort még nem látott a történelem, akit gyerekként ne vertek volna. Ő abban nőtt fel hogy iszonyú fájdalmas az akarata megtiprása, és többnyire korán leteszi az esküt, hogy mindenáron győzni fog. Megtanulja hogy kell gyeplőn tartani másokat: osztogatja jutalmait és bűntetéseit. Tehát kontroll mániás. Őt viszont senkinek nem szabad kontrollálnia, mert az ilyesmihez egyedül neki van joga. Ezért nem engedi,hogy felnőljenek az alatta lévők, hiszen akkor riválissá vàlhatnának, és azt ő nem viseli el – pontosan a gyerekkorában megtapasztaltak miatt.

Van más típusú zsarnok is mint a diktátor. Az egyik ilyen típus játszmáját úgy hívják: “Visszaéltek a jóságommal!” Az ilyenen típusú zsarnok is engedelmességre igyekszik szorítani partnereit, de inkább a lelkiismereti zsarolás eszközével, ami ártalmatlanabbnak tűnik, talán azért, mert ez alól tulajdonképpen ki lehet bújni. Talán ezzel függ össze az is, hogy ez a módszer nagyon kevéssé hatékony. Gyakran látni ezt női vezetőknél, férfiaknál ritkább. Az a lényeg, hogy az illető sokáig próbál engedékeny lenni, pótolni mások mulasztását, elnéző hibáikat, mert ő “jó szülő” akar lenni. Csakhogy ennek a magatartásnak provokatív hatása lesz azokra nézve, akik viszont nagyon szeretnek “lázadó gyerekként”működni. Ők valóban visszaélnek a nekik nyújtani a lehetőségekkel. S ebbõl adódik ennek a gyöngekezű vezetőnek a keserűsége: “Visszaéltek a jóságommal!” És ebből a stádiumból kezd el büntetni, jutalmakat megvonni, örök haragra gerjedni. Mindenek fölött jóságos vezetőnek a döntései viszont nem válnak be, mert felelősség dolgában elmaszatolja a szerephatárokat. Ahogy a korábban említett diktátorok döntései sem válnak be, de az majd csak hosszabb távon derül ki.

22. Menekülés az intimitás elől

Az a lelki hozzáállás, amikor valaki fél az intimitástól – az intimitás megélésétől ugyanúgy, mint annak kifejezésétől – milyen korábbi érzésekre, félelmekre, helyzetekre vezethető vissza?

Akármilyen családban éltünk gyerekkorunkban, nagy a valószínűsége, hogy valamilyen érzés le volt tiltva. Ahogy már beszéltünk róla: van, ahol hangosan örülni, nevetgélni tilos, van, ahol az irigység nem megengedett, van, ahol dühösnek lenni nem szabad és hasonlók. A mai kultúránk ugyanis elég komoly gátakat épített ki az érzelmek kezelése terén.

De az mégis csak normális dolognak tűnik, hogy valamit került az ember… Lehet úgy gyereket nevelni, hogy az égvilágon semmi sincs letiltva?

Itt most két dologról beszélünk és nagyon fontos, hogy a kettő különbségét értsük! Bizonyos viselkedéseknek a letiltását a civilizáció megköveteli. Én pedig érzésekrömől beszélek nem pedig azok kontrolltalan, parttalan lejátszàsáról. Érzés és abból fakadó viselkedés között még óriási a távolság, ha civilizált lények vagyunk. Amikor például egy gyerek bújni akár, közeledne a szüleihez és erre rendszeresen azt a választ kapja, hogy “Rendet csináltál, a szobában? kész a leckéd? Megcsináltad amit mondtam?”,az dráma. Mert ő jönne és azt kéri, hogy legyünk együtt, csak úgy! Mire a válasz, hogy “kötelesség,kötelesség, kötelesség” így az utasítás raktározódik el a fejben, hogy ne keresse a közelséget, vagy zárja rövidre ha az övét keresik. Erre példa amikor este 21-23 között kezd el veszekedni a hàzaspár. Miért pont akkor? Mert tudattalanul tisztában van vele, hogy ebből nagy összeveszés lesz és külön ágyban alvás. A szexuális intimitás elkerülésére ez kiváló módszer és már játszma. Ennek egy krónikus változata amit “Sündisznó jàtszmának” hív F.V.Zs. Amikor az egyik fél közeledik a màsik elkezd távolodni általában valamilyen kritika vagy harag ürügyén. Aztán, amikor az éppen távolodó fél túl messzire megy (vagy párja nem jön utána a remélt mértékben), akkor egy idő után visszafordul és tüdkéi helyett most már lágy, hasi részét mutatja. Erre viszont süntársa riad meg, és most ő fordul kifelé a tüskéi “lobogtatásával.” Akkor tudnak csak közel lenni egymáshoz, amikor tüskéikkel találkoznak, vagyis amikor gyilkolják egymást.

Ha a partneremnél felismerem, hogy a lelke mélyén akarná a szeretetet, csak van benne egy ilyen gyerekkori blokk, akkor őt meg lehet szelidíteni, hogy megtanulja elfogadni azt a közeledést amit automatikusan nem fogadna el?

Ha az illetòben van valós vàgy a vàltozásra akkor van remény. Ez esetben lehet arról beszélni, hogy milyen érzések keletkeznek benne az együttléttől. Ilyenkor persze az egészséges félnek nagyon együttérzőnek és türelmesnek kell lennie.

Az operatív üzemmód alkalmas arra,hogy kiiktassuk az érzéseket. Pl karàcsonykor a teendőkkel, utazással, rohanással foglaljuk le magunkat csakhogy ne kelljen beszélgetni, közel lenni.

+ Az ügynevezett szeretethormonokból, pl. az oxitocinból sokkal kevesebbet termel a férfi szervezet. A nőkben magasabb ez a hormonszint, vagyis erősebb a kötődés, a közelség igénye mint a férfiakban. A történések megélését végző jobb agyféltekénk közötti “hidakból” jóval kevesebb van a férfiagyban. Ha nem így lenne akkor a férfiakat sem lehetne katonának elvinni.

23. Szexuális játszmák.

++ A pszichológiai játszmáknál mintha az lenne a cél, hogy ne sikerüljön. A jàtszmàk mindig ésszerű, kellemes, örömhozó célok felé indulnak, hogy aztán az idő elteltével kiderüljön rendszeres, kiszámítható lépések mentén végül is a jól ismert rossz szájíz marad mind a két szereplőben.

A legkorábban felismert szexuális játszma, mai bekerült a szakirodalomba ami magyarul “Csábítalak, de ne mert csábulni” nevet kapta. A dolog úgy kezdődik, hogy a nõ egy sorozat csábító jelzést küld, mire az egészséges férfi bemozdul. És mikor bemozdult a nő elkezd visítani, hogy én nem erre gondoltam. Ez a reakció azt jelenti ,hogy ennek a nőnek a szexualitása megrekedt egy gyerekkori stádiumban. Gyerekként ugye nagy örömet okoz a simogatás, a finom mozdulatok, az ölelés, de bármi ennél erősebb testi inger már trauma a gyerek számàra. Az vágy hogy néha “csak úgy legyünk el egymás mellett” a legtöbb nőben megvan. De azt feltételezni, hogy a férfiak is alapvetően így működnek, óriási tévedés. Biológiai parancsok szerint a férfiak sokkal kevésbé válogatósak. Azonban a férfiak sem csak biológiai lények, a kultúra és a vallások ezer feltételt támaszthatnak, és ezek nyomán a férfiak is meggondolják, hogy pusztán biológiai programjukat teljesítsék-e be. Az mindenesetre mindmáig igaz, hogy a nők érzelmi biztonság nélkül nem vágynak testi együttlétre. A nő legfontosabb erogén zónája az agya = a nők a fülükkel lesznek szerelmesek.

A különböző szexuális játszmáknak és boldogtalanságnak gyakran az a hátterük, hogy a napközben közöttük keletkezett feszültség, amit nem oldottak fel. Egy ilyen nap végén a férfiak többsége készen állna a szexre, hiszen az nagyon jó feszültségoldó. Vagyis őbelõlük ettől elszállna a feszültség. Csakhogy a legtöbb nő képtelen erre, amíg feloldhatatlan feszültség van a gyomrában-fejében. Mert többségük valóban szeretkezni akar, nem pedig kutya módjára szexelni. Ilyenkor ha veszekedés robban ki, elszáll a közeledés ha azonban az érzéseket ki tudták beszélni az hozhat megértést és megbékélést.

24. Játszmák a válás körül.

A kapcsolatok manipulálása elsősorban a közös gyerekek “tulajdonlása” körül látható, de ide tartozik a rokonság és a baráti kör hangolása is, természetesen olyan formában, hogy a sértettebb fél megpróbálja maga mellé és exe ellen fordítani ezeket a szereplőket. A válás körüli időben nagyon sokan tárgyi/pénzügyi nyereségekkel próbálják csökkenteni az érzelmi veszteségüket. Természetesen mindig az elhagyott fél az aki ezeket a kárpótlásokat be akarja gyűjteni magának, mert néha valóban nagyon nehéz szembenézni az érzelmi veszteségekkel. A férfiak még saját magunk előtt is csak legritkábban vállalják föl, hogy milyen komoly önértékelési sérelem érte őket. Erről a sérelemről a nők sokkal könnyebben beszélnek, és ebből adódik az egyik legismertebb válási játszma, az : “Elmondom mindenkinek”. A vádaskodó fél úgy próbálja elszenvedett veszteségét bagatellizálni, hogy utólag értéktelennek minősíti a kudarcos kapcsolatot. Hiszen, ha az az ember ennyire értéktelen, akkor az ő kilépésével nem is ért engem olyan nagy veszteség! Viszont az ilyen panaazkodás nagyon rossz bizonyítványt állít ki magáról a panaszkodóról is. Mindezzel saját magát is leértékeli. Mennyiben más a helyzet akkor, ha valakit egy harmadik miatt hagynak el? Akkor az indulatok inkâbb a harmadik félre zúdulnak, vagy most is az kapja aki engem elhagyott? A harmadik félre is nagyon jól rá lehet zúdítani az indulatokat. De miért nem annak a félnek a felelősség, az hogy a kapcsolati nehézségeket nem megoldani próbálta, hanem kimenekült? Miért nincs az elhagyott félnek is felelőssége abban, hogy a házasságuk egyre örömtelenebb lett? Ritkán, de lehet látni olyan párokat is, ahol egyik félnek sincs komoly kifogása társa ellen, valami mégis hiányzik 10-15-20 év múltán. Ilyenkor nőkben is férfiakban is előjöhet egy erős érzés, amit úgy lehet hívni, hogy “Szerelmes akarok lenni.” a meglévő párkapcsolatnak túl alacsony a hőfoka. Ez a vágy könnyen bevonz egy új kapcsolatot.

A veszteség feldolgozásában, vagyis bármilyen gyászmunkában fontos szerep jut az ismétlésnek. Van öngyógyító szerepe, hogy huszonötször elmeséltem ugyan azt a történetet, miközben a hallgatóság sajnálkozik, velem együtt dühöng, fölháborodik tanácsokat osztogat. Tehát a közönség szervezés tulajdonképpen segítségére van a szenvedőnek? Igen, ez az öngyógyítást szolgálja.

Bármilyen esetben a saját stabilitásról szól, hogy tudok-e vállalni felelősséget abban, ami velem történt? Az érett, felnőtt személyiség bizony tudja a saját részességét.

A haragban-perben levés nagyon intenzív összetartozás ég akkor is, ha negatív érzések cserélődnek. De a magányos ember számára még az is jobb a semminél. A semminél bármilyen kötődés jobb. Ez magyarázza azok viselkedését akik minden lehetőséget megragadnak arra, hogy kereskedjenek, akár vagyonmegosztásról akár, gyermekelhelyezésről vagy csip-csup mellékepizódról legyen szó.

Sajnos sok esetben a gyerekek is eszközzé vállnak a szülők csatározásában. Van azonban egy olyan jelenség amit a házasságból kilépő szülő – általában apa – gonosz anyai trükknek gondol, pedig nem az! Sok elvált szülő tapasztalja, hogy amikor az ő láthatási ideje eljön, felesége bejelenti, hogy a gyerek beteg, ezért nem engedi el az apjával. Ez a legtöbb esetben nem hazugság! Arról szól, hogy a gyerek tudattalanja, zseniálisan kitalálta, hogyan mentesülhet az alól a rettenetes feszültség alól, ami a szülei talàlkozásakor keletkezik, vagy amit neki kell átélnie amikor az egyik rendszerből a màsikba lép át; esetleg attól fél, hogy az a szülő, akivel él, hűtlennek tekinti őt, ha a másik szülőt is szereti. Ilyen alkalmakra tényleg be tudnak lázasodni a gyerekek.

Màs kapcsolatainak is árthat az, aki szélsőségesen haragszik az exére. Vannak akik szervezōdéssel ellehetetlenítik volt párjuk baráti vagy rokoni kapcsolatait. Ennek durvább változata a rágalmazó hírek eljuttatása fontos helyekre, barátokhoz, munkatársakhoz, főnökökhöz. És van a zaklatásnak egy kevéssé ártalmas, de azért nagyon bosszantó változata amikor is pl: éjszakai telefonokat indít a zaklató, megkeresi az új partnert, akár az ő vegzálása, akár a volt partner bemártása céljából.

Ki lehet a zaklatàsból, rágalmazàsból észszerű eszközökkel mászni? Le lehet ülni a másikkal, és azt mondani : “Figyelj, most nagyon nehéz helyzetbe kerültünk. Azt gondolom,hogy te ezt azért csinálod velem, mert valamit lelkileg nem dolgoztál fel.” Van rá esély,hogy egy jól sikerült beszélgetéstől az illető abbahagyja a rágalmazást, fúrást?

Sok múlik azon, hogy mennyire belátó és racionális a felek személyisége. Ez az alap. Kettesben mégis ritkán sikerül egy ilyen pozitív áthangolás, de van egy nagyon hatékony segítői terület a mediáció. A mediátornak az a feladata, hogy egyik félnek se álljon a pàrtjára, hanem hídként közvetítsen, úgy fogalmazza át, amit tőlük hall, hogy abba már ne legyen indulat, hanem pusztán a tényeket és igényeket tolmácsolja. Egy mediációs folyamatot csak a jogi perek helyett vagy esetleg után érdemes vállalni. A jog ugyanis nem az empátiára épít hanem a saját igények egyoldalú érvényesítésére.

Ismerek olyan párokat akik nem válnak el véglegesen, hanem oda- vissza költözködnek. Kétféle játszma adódhat ebből. Az egyik változatban a visszaköltöző fél – ez inkább férfiakra jellemző- azt mondja: “Itt vagyok, továbbra is részt veszek a család gondozásában, eltartásában, de tőlem ne várj semmi olyat, ami egy normális kapcsolatban van. Nem lesz semmi bensőséges érzelmeket felvállaló együttlét.” Vagyis ez olyan lesz mint egy társbérlet – de megalázó és büntető annak, aki visszafogadta a másikat. Fordított lesz a szereposztás, ha a visszatérő férj őszintén szeretné visszaállítani érzelmileg a kapcsolatot, de párja úgy kezeli őt mint akinek élete végéig vezekelnie kell. “Mostantól nincs beleszólásod a dolgokba, mostantól nem mondhatod meg, nem kötvetelőzhetsz.” Megint más a helyzet, ha ez az oda-vissza játék kölcsönös megegyezéssel történik, mert tudattalanul egyszerűen izgalmat akarnak belevinni az életükbe – és ha nincs gyermekkorú gyerekük (akiknek ez mindig trauma) meg is tehetik. Ez mindaddig működhet, amíg valamelyikük nem talál váratlanul egy új partnert.

25. Mostohaszülő a családban

Mit tehet az ember, ha jövevény szülőként érkezik meg egy családba? Kifinomult érzelmi intelligencia kell ahhoz, hogy jól összecsiszolódjon az új család. A jövevénszülőt a legtöbb gyerek riválisként kezeli. A mrgcsonkult család szorosra zár a megmaradt szülő és gyerek között, s ezt a köteléket lazítja a jövevény. Az új szereplő megérkezésével pecsételődött meg végleg az a helyzet, melynek előzményét ők visszasírják. A legsérelmesebben az a gyerek éli át ezt a változást, akit az egyedül maradt szülő kvázi felnőtt társként (barátként, vigasztalóként) kezelt. Az új felnőtt érkezésével biztosan veszít ez a gyerek a státuszából, jogaiból, rangos szerepéből. Teljesen érthető hogy féltékeny lesz a új szereplőre és minden eszközzel védeni próbálja a korábbi felállást. Holott valószínűleg nagy terhet cipelt ezzel a koravén felnőttséggel, de bőven kapott jutalmat is érte: fontosságot figyelmet. De van olyan eseti is amikor az egyedül maradt szülő inkább babásította a vele maradt gyereket, kvázi kárpótlásként a veszteségért és például bevezették az együttalvást. Ez nagyon komoly problémákat okoz.

Hogyan lehet a gyerekben oldani azt a szörnyű érzést, hogy megjelent egy rivális, egy idegen családban, aki őt kitaszítja a felruházott (akár a babusgatott akár a komolyan vett) szerepből?

Vannak olyan gondolak, amik ha szeretettel pàrosulnak hatásosak. Kimondhatjuk négyszemközt például,hogy nem kell a másikat szeretnie. Nem kötelesség. De bizonyos viselkedési normákhoz ragaszkodunk. Pl: Ilyen hangon vele nem beszélhetsz, mert ő sem beszél veled így” De elhangozhat ez a jövevényszülő szájából is:”Én nem beszélek veled így és te se beszélj velem így.”

Van egy másik nagy problémacsomag ami gondot szokott okozni, sőt akár szét is vetheti az új pár együttélését, ez pedig a nevelésről alkotott elképzelésük drámai eltérése. Mit tehet ilyenkor a jövevény, ha biztos benne, hogy ő látja jobban a problémát? Pl: “megérékezem egy kapcsolatba és azt látom, hogy a partnerem gyereke szörnyen el van kényeztetve, én pedig szeretném megvédeni új páromat hiszen szeretem, ezért léptem be ebbe a párkapcsolatba. Mit lehet tenni? Az egyes számú alapszabály, amit jövevény szülőnek be kell tartania, hogy őneki az étkezéstől számított jó pár hónapig, egy-két évig, nincs szülői felhatalmazása! Ha jót akar minden nevelő akciót meg kell hagyni a vérszerinti szülőnek. Még akkor is okos dolog betartani ezt a szabályt ha a gyerek kérdezné meg őket. Eleinte az a bölcs vàladz erre, hogy kérdezd meg anyukát/apukát mert nektek van egy bejáratott rendetek, had mondja meg ő!” apák nem egyszer kérik

A bemutatni, hazavinni, beköltöztetni mágikus lépcsőfokok dolgában van ideális megoldás. Nagyon sokat ártunk a gyerekeink jövőjénekis , ha túl hamar a kapcsolat kipróbálatlan állapotában viszünk haza egy új partnert.

Amikor egy gyerek megérik arra, hogy már vágyik egy apafigura vagy anyafigura jelenlétére, gyakran maga kérdezi meg, hogy “Anyu nem akarod, hogy ő legyen a férjed? Szereted?” Viszont van aki mindjárt hozzá is teszi: “De én nem akarom,hogy vele éljünk!”

26. Mostohagyerek, mostohatestvér

A “menet közben kapott” gyerek elfogadását azonban több zökkenő nehezítheti. A gyerek pedig közben azt érezheti, nem tudok sem nagyobbá, sem kisebbé, sem lánnyá, sem fiúvá válni, ha egyszer nem az vagyok. Ilyenkor jó, ha az új szülő kigondolja, mivel tudná megjátszás nélkül ellensúlyozni azt, amit “ösztönösen” nem tud nyújtani az adott gyereknek. Mit hallgat meg tőle figyelmesen, mit játszik vele, hova megy el vele kettesben. Sajnos a szülők többsége erre azt szokta válaszolni. “Ugyan, egyáltalán nem így van, mi nem teszünk különbséget.”

Van olyan mondat vagy gesztus amivel meg lehet nyugtatni azt a gyereket akit már többször elhagytak?

“Mi felnőttek, mindketten nagyon fogunk igyekezni, hogy ez a kapcsolat tartósan jól működjön és mindannyian jól érezzük magunkat benne.”

“Vannak olyan kapcsolatok, amikről sajnos csak menet közben derül ki, hogy az a két ember mégsem tudja elég jól szeretni egymást. De mi most már nagyon reméljük, hogy tanultunk abból, amin keresztülmentünk. Mi nagyon fogunk figyelni, hogy a párunk is jól érezze magát mellettünk, és akkor nektek is egy stabil, békés családotok lesz .”

Nagyobb trauma egy gyereknek, ha egyke volt és kap mozaikcsaládban testvért? Az biztos hogy egyszerre kevesebb figyelem jut rá, de jó esetben még örül is neki, hogy lettek a családban gyerektársai.

A kapcsolatmelegítést szolgálja, ha azt tudjuk mondani” “Nekem olyan jó lenne, ha te is mesélnél nekem, és ha érdekelne téged, amit én mesélek neked. Vérszerinti szülőknél sem ritka, hogy amikor délutánonként találkoznak a gyerekükkel, csak azt kérdezik meg, hogy minden rendben volt-e a nap során, de a gyerek élményei már nem érdeklik őket, arra meg végképp nem gondolnak, hogy ők maguk meséljenek a napjukról vagy akár a múljtukról, gyerekkorukról. Ugyancsak bármely gyerek imádja hallgatni azokat a történeteket, amelyekben anyja vagy apja gyerek volt. Nevelőszülők esetében talán még fontosabb, hogy a gyerek ne csak egy maszkot lásson, hanem a belső működést is és ne csak a pozitív dolgokat hanem néha a negatívokat is. A saját gyengeségeket fölvállalni sok felnőtt számára nehéz, de megéri, mert a gyerek meghálálja a meghitt, őszinte szót, és soha nem él vissza az őszinteséggel.

27. A túlkötő anya

Amikor megszületik egy gyerekünk, úgy érezzük, hogy főszerepet kell adnunk neki, különben elpusztulna. Rá kell értenünk mi a baja, meg kell értenünk miért sír, előre kell látnunk a veszélyeket. Tehát mégha egyre csökkenő mértékben is, de 15-20 év edzést kapunk erre a kondicionáltságra. Ennyi idő múltán aztán a gyerek önállósodni, akkor ez az anyáknak olyan mintha megcserélnék a piros és a fekete a ajtót a patkány kísérletben.

A tűlkötésnek 3 korszakát lehet megkülönböztetni. Az első fázisban a szülő még reménykedik, hogy igaza van, amikor önállóságában visszafogja gyerekét. Ilyenkor sok elbátortalanító üzenetet küld. Ezek bénító manipulációk, melyek bénító játszmákat indíthatnak be.

A legtöbb nagyszülőkorú ember azt mondaná, hogy “Persze, persze, legyen csak életképes meg sikeres” – na de azért még ne zárjon ki engem az életéből. Lépjünk eggyel tovább: mondjuk, a gyereknek mégis sikerült megteremtenie a saját életét, lett egy stabil partnere, adott esetben gyerekei is születtek, és akkor jön az a korszak, hogy amikor a túlkötő anya elkezd rivalizálni. (Kritikus) megjegyzései mind arról szólnak, hogy a saját élete helyett amelynek nem találja a tartalmát – a mama a gyereke életét akarja élni, helyette akar dönteni stb. A túlkötő anya nem tudja “kitalálni magát” arra az időszakra, amikor fontosságát már nem az anyaságay már nem az ő állandó jelenléte és folytonos figyelme adja. Ezt a küzdelmet lényegesen enyhíti, ha az unokák érkezése után anya és nagymama ki tudnak alakítani egy harmónikus együttműködést a gyerekkel kapcsolatban. Vajon ezek a rivalizáló anyák már fiúk/lányuk gyerekkorában elkezdik adagolni mindentudásuk üzeneteit? A gyerek önállósodása csak felerősíti azt aminek korábban már voltak jelei.

Az apák a legritkábban kötődnek olyan erősen – akár olyan kórosan – a gyerekeikhez, mint sok anya. Ha mégis fontos nekik a saját dirigálásuk, ők ezt jellemzően pénzzel érik el. A pénzelés 25,35,45 éves embert már nagyon bénít.

Az jutott eszembe – mondja F.V.Zs. 203.old. – milyen jó lenne egy “gyerekbúcsúztató” az aktív szülőség határát jelző ceremónia, ahol a szülő átélheti ezt a szerepváltást. Ugyanúgy ahogy minden nagy életeseményhez kötünk egy ceremóniát: születés, keresztelés, házasságkötés, temetés. Amikor a szülő átléphetne egy ilyen küszöbön és elfogadhatná, hogy mostantól nem az ő gyerek életének az irányítója. Köszönöm szépen, idáig tartott ez a korszak, mostantól egy új következik, és ebben más lesz a szereped. Szülöként realizálnom kell, hogy mostantól inkàbb meghallgató vagyok, inkább érdeklődő és szurkoló a szerelem, de nem én ítélem meg, hogy valami helyes vagy helytelen, és nem én döntök. Muszáj kivárni hogy gyerekünk a saját tapasztalatából tanuljon, másrészt el kell fogadni, hogy ő nem ugyanolyan mint én vagyok. Ami nagyon megnyugtató minden idős ember számára az a rendszer! – a találkozások kiszámítható ritmusa, mert arra föl lehet készülni. Tehát ha -mondjuk- azt beszélem meg anyámmal harmincéves koromban, hogy csütörtökönként mindig vele töltöm az estét, az számára egyszerre lesz megnyugtató és biztonságos.

A harmadik korszak: a szülők igazi öregkora. Hogy ez nyolcvanévesen köszönt-e be vagy előbb az, nagyon egyéni, amikor a szülő már gyenge lábakon áll fizikailag, akkor a legzavaróbb követelőzése mögött is komoly halálfélelem állhat. Könnyen megzsaroltnak érezhetjük magunkat “gyerekként” amikor betegséggel, rosszulléttel, balesettel tiltakozik elutazásunk ellen. Ezt csimpaszkodó korszaknak lehet nevezni. Az idős ember elkeseredetten kapaszkodik gyerekébe, mert úgy érzi, csak ő adhat számára biztonságot. Ennek az a jó megoldása, ha tehetjük keressünk egy olyan kisegítő embert, egy nővért, egy beköltözni képes mozgékony asszonyt, aki megadja ugyan azt a biztonságot. Tudjuk az idős ember rugalmatlan abban is, hogy kit fogad el, de előbb utóbb azért ez mégis szokott sikerülni.

28. A túlalkalmazkodó ember.

Hogyan alakul ki az a játszma, ahol valaki visszatérően érzi, hogy mindig átverik, és nem tud szabadulni ?

A túlalkalmazkodó emberrel többnyire az történik, hogy kapcsolatainak egy bizonyos pontján rájön, hogy kihasználják, hogy igényeit félresöprik, hogy fejére nőnek stb. Általában igaz az ilyen emberek gyerekkorára, hogy szüleik a szeretetet komoly feltételekhez kötötték, amihez alkalmazkodni kellett, különben elveszthették volna a szeretetüket. Az ettől való félelem egy egész életre megmaradhat. Azok szoktak ráragadni ezekre a túlalkalmazkodó emberekre, akiknek nagy toleranciára van szükségük, mert az ő akaratuk viszont hatalmas és szeretnek szétterpeszkedni egy kapcsolatban. A túlalakalmazkodó ember egyáltalán nem szívesen enged a másiknak, sokszor szenved ha engednie kell, de a szeretetvesztéstől való félelem rákényszeríti az erős igazodásra.

29. A teljesítménykényszeres ember

Akik azt hiszik őket csak akkor lehet szeretni ha maximális teljesítményt nyújtanak, azok gyerekkorukban nem kaptak kellő szeretetet. A saját szüleikkel való viszony szabja meg legerősebben M, mennyire érezzük életbevágónak a teljesítést. Ha az a tapasztalatom,hogy önmagamért, a létezésemért nem tudtam elég elfogadást, szeretetet kapni, akkor valószínűleg megpróbálok a teljesítményemmel szeretethez jutni, és ezzel bizonyítani, hogy érdemes volt engem a világra hozni. Hogyan működik a magánélet az ilyen embereknél? Többnyire silányul, a szó pszichológiai értelmében vett intimitás nagyon kevés van az életében. Márpedig az intimitás az igazi egészségbankunk. Hogyan tudja valaki oldani ezt a feszültséget teljesítménykényszeres társában? Ha az illetőban van belátás akkor el lehet indítani bizonyos ceremőniákat, berendezni olyan együtt töltött idősávokat amikor nem teljesíteni kell, hanem a spontán örömök a cél.

Milyen más körülménytől vállhat valaki teljesítménykényszeressé? Például attól, ha nincs jelen olyan személy az életében, aki az ő okéságát megerősítené. (apa figura) Sok apátlan fiú mesél egy másik mozgatórugóról is – arról, hogy úgy érezte, mintha neki két ember helyett kellene teljesítenie. Ez általában az anyának adott ajándék akar lenni.

30. Alulválasztás, felülválasztás

Milyen önértékelési gondok vezethetnek ide? Az ha valaki lelke mélyén nagyon bizonytalan abban, hogy ő mennyit ér. Legismertebb kompenzációs eszköz a pénz, a hatalom és a nemi vonzerő.

A párkapcsolatok indulásakor közismerten van egy rózsaszín ködfelhő, mégis, milyen intő jelei lehetnek, hogy ez komoly alulválasztásnak fog bizonyulni?

A biológia gondoskodik arról, hogy vonzóak legyünk amikor vonzani akarunk. A férfiak ilyenkor sokkal értelmesebbek és személyesebbek, a nők pedig sokkal szexisebbek, játékosabbak, mint amilyen az alapformájuk. Ebben a szakaszban még mindkét nem jobban indomul, ilyenkor még jobban hasonlít az ellenkező nemre hiszen ezzel vonz. Mi nők gyakran álmodozunk, hogy a férfi otthon legyen nyuszi de kint a világban oroszlán. Ilyen állat nincs.

Van olyan jellegzetes alá-fölé választás ahol szintén önértékelési gondok adják a magyarázatot, bár ezek nem feltétlenül gyerekkori eredetűek. Ide tartozik azoknak az időskori férfiaknak a késői párválasztása, akik húsz-harminc éves lánykáktól várják férfiasságuk megerősítését, miközben társaságban szégyenlik partnerük műveltségét, viselkedését.

A legtöbb ember azért marad benne megalázó párkapcsolatban, mert fél az újtól.

31. Megtört (letört?) életpályák

Mivel tudja egy szülöpár akaratlanul is korlátozni gyereke boldogulását? ” Éld az én életemet” vagyis ne akarj saját életet kialakítani, maradj mellettünk, mi nem boldogulnk nélküled. Ez az egyik verzió.

Ennek az érzésnek a kialakításához milyen lépések vezetnek? A gyerekben tóbbnyire kiskorában van valami mínusz. Pl rosszul lát, vagy allergiás, viszont ezeket nem jelentős drámák ami miatt ki kellene kímélni az életből, a szülők mégis megteszik. De még ha nem is látható semmi hiány akkor is elég fékezőerő az, ha a szülő állandóan aggódik, semmi kockázatot nem enged számára. Ez hatalmas akadály az önmegvalósításban. Önmegvalósítás alatt nem valami extra kreatívitást értek, csak azt, hogy a saját életemet, a saját kapcsolataimat én irányítom, a saját utamat én keresem meg, a csatáimat én vívom meg. Az élet elakasztásának egy másik forràsa az ősbizalom elvesztése. Az önmegvalósításnak lehetnek babonás fékjei is. Erről szóló hiedelem a “Sírás lesz a vége.” Továbbá vannak olyanok akik mindig attól félnek, hogy most minden rendben, akkor mindjárt jön valami szörnyűség. Mintha nem élvezhetnék igazán a jót vagy nem érdemlik meg. Ez az ősbizalom elvesztéséből fakad. Persze vannak, akik önátkozás nélkül sem valósítják meg a képességeikben rejlő lehetőségeket. Ennél a csoportnál legtöbbször a szegényes energiakészlet ad magyarázatot. A kényelmesség erősebb oka a feladásra mint bármilyen félelem. Vannak viszont ennél keményebb sorsú alulválasztók is akik meghátrálnak a komolyabb feladatok elől és egy vacak kis állással is beérik, holott a képességeik alapján többre lennének hivatva. Nagyon félnek a kudarctól, nagyon fontos nekik a biztonság,szorgosan dolgoznak nehogy baj legyen. A tunyákhoz hasonlóan ők sem futják be azt a pályaívet amire lehetőségük lenne ők viszont félelemből, nem lustaságból.

Mi az a mondat vagy cselekedet amivel egy szülő bűntudatot tud kelteni életrevalóbb gyerekében? Pl. Ha a szemére vetik, hogy túl sokat akar. Ha fölróják neki, hogy egészséges, temperamentumos ember módjára próbál boldogulni. Ezzel a bátorságot, a sikert ítélik el a szülők és ez bizony kihathat a felnőtt korra is.

32. A kétarcú “tank”

Ezen játszma egyik szereplője kétarcú karakter és nem is igen tudja milyen szélsőségek laknak benne.

Valamilyen mértékig minden játszma kétarcú , hiszen józan eszünk mást javasolna mint a játszmára késztető tudattalan program.

Amiről most beszélni fogunk az szélsőségesebb. Tényleg mintha két karakter lakna az illetőben. Társasági keretek között úgy tűnik, egy magabiztos, derűs, mozgékony, gyakorlatias gondolkodású emberrel van dolgunk. Gondtalan dinamikus benyomást kelt. De miközben bármely társaságban ő viszi a szót és minden gyakorlati problémára azonnal tud egy megoldást megdöbbentő módon másik arca szöges ellentétben ezzel közeli kapcsolataiban arra használja fel ezt a magabiztosságot, hogy állandóan bebizonyítsa partnereiről, hogy azok viszont alkalmatlanok szinte mindenre. Az ő megoldásuk nem jó, ő mindig mindent jobban tud náluk! Közeli emberei mondjuk családtagjai azt szokták mondani, hogy ő egy terrorista. F.V.Zs “tanknak” szokta nevezni. Az állandó kritika meg überelés, amivel a másik ember ötleteit, elképzeléseit, vàlasztásait fogadják, egy idő után rettentő nyomasztó lesz. Pedig partnereik általában jól alkalmazkodó szelíd emberek, akik kezdetben még örültek is a “tank” hatékonyságának, de egy ponton mégiscsak fel szoktak lázadni. Ennek az a magyarázata, hogy a békés társak valaha együtt tanulták meg ezt a két szerepet: csöndes alkalmazkodóét és a robbanó akaratűét. Utóbbi szerep valószínűleg a szülő volt, és ők akkor még a szelíden alkalmazkodó szerepet vállalták el. De jól ismerik és kellő nyomás hatására elő is veszik az erőszakos mintát és azt mondják:”Na most már aztán elég!” A “tank”-típus 99%-ban olyan társat választ aki sokáig tűr.

Az a dráma ebben a “De hát mért bántasz?” játszmában, hogy a váratlanul, nagy erővel előtörő indulatra a tank teljesen lebénul! Nem harcol tovább, mintha hirtelen elszállt volna minden ereje. Gyerekkorából ugyanis ő is átélte ezt a másik verziót, azt amikor legyőzték. Ennek ellensúlyozására, sőt tagadására kell neki az élet hétköznapjaiban, mindig olyan könnyednek, dinamikusnak, mindig kibírónak tűnnie. De jól ismeri ezt az alárendelt pillanatot is, és a hirtelen jövő nagy indulattól egy megvert kis állat benyomását kelti. Ilyenkor a tank-típus nagyon nyomorultul érzi magát. Lehet ezután szét is megy a kapcsolat de az is opció hogy egy éven belül többször is megismétlődik ez a jelenet és továbbra is együtt maradnak. Ilyenkor jön a kérdés: “De hát miért bántasz?” A tank-típus nem érti az összefüggéseket és minden alkalommal meglepi, hogy az emberei egy idő után felmondanak neki, mert valóban olyanokkal veszi magát körbe, akik jó ideig tűrnek.

*bármilyen más játszmának feltétele: hogy a tapasztalat törődjön. Hiszen ha emlékezne a korábbi esetekre, akkor legközelebb vigyázna 233.old.

A tank-típus nem törekszik a partner fél teljes tönkretételére. Van annyi józanság benne neki nagy szüksége van partnerre. Nem csak diadalmas arcának van szüksége kapcsolataira, hanem sérült arcának is, hogy ne érezze- amit gyerekkora óta érezne: “Engem nem lehet szeretni” Nem a tank szokta kezdeményezni a szakítást.

Ha valaki felismerte, hogy a mellette élő ember egy igazi tank akkor mit tehet hogy könnyebb legyen vele?

Békeidőben beszél határozottan megkéri, hogy alkalmanként jobban gondolja át, mielőtt megszólal. Adjon időt a másiknak, gondolja végig, hogy talán nem csak az ő megoldásai működőképesek. Legyen toleránsabb türelmesebb. Ha nem végzetesen durva a tank talán meg tudja tanulni, hogy gondolkozzon és várjon mielőtt letorkolná a másikat.

Mi az amitől egy tank társ a legrosszabb arcát mutathatja?

A “töketlenkedés”. Utálja a határozatlanságot, mert számára az azonos a megvetett gyengeséggel. Rettentően dühíti, ha a másik fél sem az A, sem a B verzió mellé nem tudja letenni a voksát. Számára ez még annál is szánalmasabb, ha másik fél egyszerűen csak -szerinte- rossz döntést hozna, de azt legalább határozottan tenné. A tank saját magában is azt tekinti a legnagyobb erénynek, hogy nagyon biztos abban, amit csinál. Talán ezért is ritka, hogy egy tank utólag elismerje, hogy a másik ember megoldása volt a jobb, vagy a legalább olyan jó mint az övé. A tank egyébként sokat tesz bele kapcsolataiba, csak épp a másik önbecsülésére nincs tekintettel.

33. Az alkoholista játszmája

Vajon mik azok a gyerekkori helyzetek, amelyek miatt valaki később csak alkohol segítségével tudja oldani a belső felszültségeit?

Tipikus előzmények: Első másfél évünkben anyánknak vagy más gondozóknak az a dolga, hogy feszültség szintjüket középsávon tartsa. Ez azt jelenti, hogy az ő gondoskodása segít elkerülni a teljes ingerszegénységet ugyanúgy, mint a számunkra alig bírható csillapíthatatlan izgalmat, félelmet, fájdalmat. Ha az első másfél évünk én mindez megadatik akkor kialakul a gyermek sajàt feszültségszabályozó rendszerünk, amit úgy hívnak, hogy endorfinháztartás. Ez csakis az említett biztonságos, szélsőségek nélküli állapotban tud kellően kifejlődni. Ha a gyerek ki van téve a szélsőségeknek, akkor elégtelenül épül ki a jóérzés-hormonok.

*Csakis a jóérzés-hormonok képesek természetes úton tompítani félelmeinket, fájdalmainkat, oldani feszültségünket. 237 old

Két tipikus alkoholista közül ez egyik típus ki meri mutatni agresszióját, amit alkohol nélkül nem mer kimutatni. A másik típus pedig gyöngédségeit meri ilyenkor kimutatni.

Játszma akkor alakul ki, ha az illető arra használja ittas állapotát, hogy elmeneküljön valamilyen felelősség elől. Azt állítja például, hogy “Hát nem tudtam! Nem vettem észre! Stb.. mondva ezt miután hülyeségeket csinált kárt okozott. Jellemzően arra hivatkozik,hogy nem emlékszem. És a játszmához természetesen egy második szereplőt is be kell vonni, aki – az alkoholista reménye szerint – elfogadja az ittas állapotot. Mintha azt üzenné neki, hogy tessék mondani, akkor az kicsoda? Az alkoholista olyan társat választ, aki jó ideig elviseli ezt a helyzetet.

Miért választ magának valaki alkoholista partnert? Sok olyan ember van akinek már gyerekkorában is a megmentő szerep jutott, vagy legalábbis arról fantáziált. Az ilyen ember lesz az, aki gyerekkorából hozza a vágyat, hogy bárcsak megtalálná a megoldást. Vagyis egy olyan problémát ami a saját szüleikkel nem tudtak megoldani, megpróbálják a párkapcsolatukban megoldani. A pszichológiai ezt hívja “sorskönyvi választásnak” A sorskönyv életünk tudattalan forgatókönyve. Nagyon sok ember addig követi ezt a rossz mintázatot – miszerint neki kell az erősnek, okosnak, toleránsnak lennie – amíg nem tudatosítja mindezt önismereti munkasegítségével.

Ha ez nem történik meg akkor bizony beválaszt egy alkoholistát, hogy tudattalan reményei szerint megvalósíthassa régi vágyát.

Van olyan eset, hogy az adott alkoholista személy sok esetben valóban nem ittak még, amikor megmentőjükkel összeismerkedtek. Könnyű feltételezni, hogy akkor az ivás a megmentő női partner hatására alakul szokássá. Többnyire arról van szó, hogy az adott nő ráismer arra a személyiségre, amelyik könnyen válik alkoholistává. Ugyan az a gyerekesség, ami aztán őt alkoholistává vagyis a feszültségek elől menekülővé teszi, mutatkozik meg kezdetben kedvességkén, játékosságként. Valamiféle ismerősségérzés támad az alkoholista apa mellett felnőtt gyerekben és ez a szereposztás őt nagyon vonzza.

Sok alkoholista a saját szakterületén nagyon magas szinten teljesít. Jó Szakember! Ez adja az önbecsülését.

Az alkoholisták akit gyerekként nagyon sokat bántottak az valószínűleg nem játékos inkább agresszív vagy szorongó lesz, mert az életet úgy ismerte meg, mint ahol folyton erőt kell kifejteni vagy védekezni kell. Akit viszont nem ért komoly bántalmazás, annak a gyerekénjében az összes pozitív gyermeki adottság megmaradhatott. Igazi gondot az jelent, hogy a felelősségvállalás számukra a legnagyobb próbatétel. Ezért válaszolják a környezet szemrehányásaira: “Nem voltam magamnál, nem emlékszem.” Néha pedig úgy bújnak ki a felelősségvállalás alól, hogy hazudoznak.- akár józanul is.

Hogyan működik a játszma az alkoholista és a környezete között? Mekkora a felelőssége a környezetnek? A felelősség nagyjából fele fele arányban oszlik meg. Az alkoholistához vagy bármilyen függőségben szenvedőhöz ragaszkodó partner úgy reagál, hogy pl: elfogadhatónak tartja, hogy nem tudja párja milyen állapotban jön haza. Tehát legalizálja. Ehhez képest azok akik rezzenéstelen arccal kihívják a mentőt vagy rácsukják az ajtót a részeg emberre ezzel azt jelzik hogy a probléma az alkoholistáé neki kell szembenéznie vele. Ezzel ennek a félnek vállalnia kell a társadalmi megítélést. Hiszen ha kizárja az ittas párját a gangra az egy idő után elkezd hangoskodni és a szomszédok tudni fogják mi történt stb. Ezzel szembe kell néznie annak aki megteszi az elhatárolódást. Ezt az állapotot betegségként kell kezelni és józan állapotban szeretettel kell bánni az alkoholistával. Tehát semmiképpen sem arról szól, hogy az alkoholisták dobjuk az utcára, hanem kezeljük úgy mint akit roham ért, és amikor jól működik, akkor viszont tudjunk vele erről beszélni, ahogy a pozitívumokról is. (Ez a spiritualitás mozgalom amiről a könyv szót ejt a 244.oldalon) …Családi betegségnek hívja az alkoholizmust, tehát nem csak az beteg aki iszik, hanem az is aki erre ráfűződik, és azoknak a gyerekénjében is a betegségévél válik akik rettentő sok szégyent, brutalitást, megalázó helyzetet megélnek. Az egész családnak gyógyulásra van szüksége.

34. A szüleim már nem az ideáljaim.

Ha a szüleink nagyjából jól működnek akkor gyerekként felnézünk rájuk. De eljön egy időszak -fiatal felnőttként- , amikor a gyerek ereje és képességei már bőven utólérik a szülőkét és ő már világosan látja mindazt ami anyjában és aljában nem tökéletes. Ráadásul nem csak koràbbi teljesítményüket látja másként, hanem a jelenben felbukkanó ilyen olyan képességromlást is. Ez az optikai váltás más mint a kamaszlázadàs. A kamasz küzdelme – mint egy beavatàsi szertartás – az egyenrangúság elnyerését szolgálja: meg kell ütköznie a szüleivel, ki kel vívnia a saját igazságát. Ha felnőtt fejjel 25+osan azt kezdi látni hogy veszít a szüleit felmagasztaló illúzióképből, S harcolni kezd az azért van mert a régmúlt illúzióját akarja visszahozni. Az ilyen embereknek el kell kezdeni tanulniuk ezután nem mint apát, anyát hanem embereket látni a szüleinket. Ehhez sok szeretet, tolerancia, felnőtt belátás szükséges.

*az olyan elfogadás, ami nem behódolásból, hanem józan belátásból fakad, nagyon sok addig elfecsérelt energiát képes felszabadítani.

Könnyű belátni, hogy a például a nagyon domináns szülőtől – akár túlféltette, akár túlkritizálta gyerekét – erősebben el kell rugaszkodni ahhoz, hogy önállóvá válhasson az ember. A valaha elhanyagoló szülő esetében pedig az érzelmi kötelék volt eleve gyenge. Ezért igaz az a tapasztalat,hogy a közepes távolságot és kontrollt tartó szülő több elfogadást fog visszakapni is öregkorában.

35. Kilépés a rossz kapcsolatból

Milyen kilépési lehetőségek vannak egy önértékelést romboló kapcsolatból?

Akit felnövekedése során semmilyen lényeges dologban nem nyomorítottak (!) meg, alapvetően elfogadták, bátorították, elfogadták képességeit annak nemigen volt oka járkálni a kapcsolataiban. Semmi sem akadályozza, hogy észrevegye ami nem tetszik neki. Nem fél attól, hogy bármilyen méltatlan vagy nem tetsző helyzetet feltétlenül el kellene viselnie. De az sem ritka hogy a szülők nyomasztóak voltak ugyan, ám a gyerekük keményen elhatározta, hogy felnőttként ő máshogy fog működni, és nem fogja elnézni, hogy vele bárki hasonlóan bánjon. Nagyon nehéz a korai – főként szülőktől származó “kicsiségérzédtől” megszabadulni, de a tudatos döntés sokat segít. Ezenkívül mindenki életében vannak fontos fordulópontok, amelyek valódi és tartós javulást hozhatnak.

*Csak a tudatossá tett önismeret kímélhet meg attól, hogy kevéssé szerencsés sorskönyvünknek engedelmeskedve ilyen önártó lépéseket tegyünk. 253. Old.

Az egyik program szerint azért kell nekem a nehéz partner, hogy megmutassam a világnak hogy kűzdök ez a lázadásról szól. Rövidek a kapcsolatai mert úgy rá tud nehezedni a környezetére és a többség megelégeli, S menekül.

A vezérlési vágy másik program, itt az illető nem lázad, nem kűzd, itt inkább a helytállásról van szó. A vezeklő nem kér babérokat, ő csak saját magával áll elszámolásban és úgy gondolj neki mindent ki kell bírnia. Ha társa a szegény áldozat szerepében van, akkor jól kiegészítik egymást.

Mekkora a felelőssége annak az egészséges önértékelésű embernek, amikor egy rossz önértékelésű társsal köti össze az életét, és kezdi őt felhúzni egy jobb szintre?

Ez esetben az egészséges fél óhatatlanul egyfajta pozitív szülői szerepre vállalkozott sérültebb párja mellett és azt hosszú évek után (10-20 év) felmondani szörnyű cserbenhagyás. Hiszen társa csak tőle tanulta meg becsülni önmagát és az ilyen felnőttkori szerzemény (az önbecsülésből) sosem szilárdulhat meg annyira, mint a gyerekkori önbecsülés. Ezért aztán az ilyen múlttal elhagyott fél, elég drámaian össze szokott omlani. A valaha megmentett társak ugyanis kapcsolatilag erősen függnek a megmentőtől/segítőtől. A későn nyert önbizalom az átlagosnál törékenyebb.

36. Női kommunikáció, férfi kommunikáció.

Pszichológiailag miből adódik ez a különbség? A női férfi agyban a beszéd központ fejlettsége jelentősen eltér. A nem verbális kommunikáció ( testbeszéd, hangsúly) dekódolásában általánosítva sokkal jobbak a nők. Tegyük fel, férfi S nő beszélget S erre van egy női tanu. A beszélő nő egy ponton elsírja magát. Erre a férfiak többsége azt mondja, hogy őt ez teljesen váratlanul érte. A női tanu pedig azt kérdezi:”Dehát nem hallottad a hangján? Nem láttad, hogy remeg? Nem vetted észre, hogy elkapta a tekintetét? Nem érezted, hogy milyen szaggatottan kezd beszélni? A legtöbb férfi erre őszintén azt mondja, hogy őt ez “teljesen váratlanul érte, nem látta, nem vette észre.” Ezért van az, hogy a nők általában jobb meghallgatók, feltéve ha nem veszik fel a tanácsadó szerepét! (258.old)

A férfiak a szeretetgesztusaikat inkább cselekedettel fejezik ki a nők pedig szavakkal és testbeszéddel.

Deborah Tannen kutatása arra irányult milyen különbségeket lehet találni a nemek kötetlen beszélgetéseiben. Az érdekelte mire törekszik a tipikus férfi és a női beszélő, amikor maga dönthet a témáról. Tapasztalata szerint a férfi beszélő saját pozíciójának megerősítésére, alátámasztására, fokozására használják a beszédet, amikor egymàs között vannak (férfiak) erre a másik férfi rákontráz. Ez számukra egyfajta verseny, a tesztoszteron a versengésnek is hormonja. Ha viszont a kötetlen társalgásokat a nőknél figyeljük meg, azt látjuk, hogy a nők inkább a közös területeket keresik. Gyakori szófordulat a nőknél “Ugye te is…; Ugye érted, hát tudod…” Idegen nőkkel zajló beszélgetéseikben is inkább olyan témákat hoznak elő, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy a másikat társként be tudják hívni. “Nálunk is ez történt…; a mi gyerekünk is…” Mintha a nő meg nem támadási szerződést akarna kötni. Nekünk nőknek minden fontos törekvésük kapcsolatokban valósul meg. S legfőbb cél, hogy azokat melegen tartsuk.

Egy férfi nem igen tud mit kezdeni olyan helyzetekkel, ahol nincs semmi tennivaló , sem megítélendő dolog. Ha egy nő elég bölcs akkor tudja, hogy a történetet ami most érzéseket kavar benne hiába akarná a férjének elmondani, mert az közben huszonöt másik dolgot csinálna, kérdezne, kimennek a szobából, mert neki nem érdekes amit mesélek. Hívjon fel ilyenkor inkább egy másik nőt aki meghallgatja.

A férfiak mindig elégedettek a saját kommunikációjukkal? Messze nem! Vannak olyan férfiak akiknek kifejezetten gyenge a beszéd központja és kimondottan építenek arra, hogy majd a feleségük beszél helyettük. Ez hasonló ahhoz mint amikor a feleség átadja a volánt a férjének. Szóval ha ezzel a szereoosztással mindketten boldogok akkor nincsen semmi baj.

Az állatvilágban is a hím feladata ellenőrizni a territorium biztonságát. Amikor egy férfi elfelejti mi volt a híradóban az azt jelenti semmi veszélyeztetőt nem hallott. A nők szomszédasszonnyal beszélve úgy tűnik semmi fontosról nem beszélnek, ők ugyanis nem információt cserélnek hanem kapcsolatot biztosítanak! A nyugalmat a közös pontokat keresik. Ezekre a kapcsolatokra építve kérheti meg az egymással amúgy alig beszélő két szomszéd férfi is egymást, ha valamilyen férfisegítségre van szüksége. A női kapcsolatbiztosítás valamennyi családtag számára szabad utat biztosít a másik családhoz.

Nők kontra férfiak. Nők:”én nem mondom meg, hogy mire van szükségem, te találd ki.” Ez a stratégia olyan nőknél adódik akik gyerekkorukban nem mertek szólni, hogy mire van szükségük! A férfiak azt szeretik ha direkt megmondják nekik mit kell csinálniuk. Egy férfinak mindig nagy ajándék ha megmutathatja hozzáértését kompetenciáját. Ezt a nők dícsérjék meg, mert sokszor az ilyen viselkedés a férfi szeretet-nyelve.

Érdeklődési témakör beli különbségek. női témák: minden ami összefügg az ősi biológiai funkcióval mint az etetés, gondozàs, tetszeni vágyás! Gyerekek, partnerviszony stb. Férfiak esetében a mozgással és a nagyvilágró való tájékozódással kapcsolatos tehát sport, járművek, politika, szakmai belügyek.

Ösztönösség: a férfiak kommunikációjában mit tartasz ösztönösen? Elsősorban azt, hogy nem szabad gyengének mutatkozni. A férfinak ahhoz,hogy túl legyen a feszültségen – fenyegetettség, a gyengeség, a félelem állapotán – időre és magányra van szüksége. Ez is ösztönö. A férfiak nagyon rosszul reagálnak arra, ha egy nő be akar lépni ebbe a helyzetbe és faggatja vagy vígasztalja esetleg tanácsot ad neki. A nők többsége viszont fenyegetőnek érzi ezt a bezárkózás. Mi nők többségében csak akkor vonultunk félre ha haragszunk. A társunkra.

Pl: klasszikus eset, amikor a nő megkérdezi, hogy mi bajod van, és a férfi azt feleli, hogy “Semmi!” Holott a nő helyesen érzékeli, hogy valami nem stimmel és úgy gondolja ilyenkor beszélgetni kell az embert… a nőt valószínűleg igen; a férfiembert nem!! Mert a férfi el akar vonulni, és azt akarja, hogy egy órára, egy napra – szóval, amíg fel nem dolgozza a problémáját egyedül, addig hagyják békén. Ha egy nő azt mondja a mi a baj kérdésre: “Semmi” akkor az valójában azt jelenti = fuss még néhány kört mire hajlandó vagyok elárulni abból, hogy mi bajom van. Mert persze VELED VAN MOST BAJOM! Ha más baja lenne akkor már gond nélkül elmondta volna. A félem szót kerüljük mi nők a férfiakkal való kommunikációban, mert az egy gyenge állapot, a férfiaknak szigorúan tilos gyengének és bénultnak lennie. Viszont ha nőként érdeklődsz úgy megkérdezheted pl: “Attól tartasz, nem fog sikerülni?” Ezt a kifejezést sok férfi vállalhatóbbnak tartja, mert ebben mégiscsak van egy gondolkodási művelet, nem puszta zsigeri, érzelmi állapotjelző.

Könyv feldolgozás| Szendrei Ádám: Gazdagodj Boldogan!

Ez alkalommal nem feldolgozást és jegyzetet csinálok egy könyvből hanem az általam látatlanul (csupán videós ajánlás alapján) megvett könyv első olvasása közbeni legfontosabb példaértékű mondatokat említem meg itt.

  • 27. Old. Folyamatosan egyre több értéket tudtam nyújtani mind a munkáltatómnak, mind pedig a saját ügyfeleimnek.
  • Annak amit hiszel arról, hogy mi lehetséges számodra, egyenes következménye az, mit teszel meg. Ha biztosan tudod, sikerülni fog, amit szeretnél, akkor megteszem a szükséges lépéseket. Ha meg vagy győződve a kudarcról, akkor bele sem fogsz.
  • A hiedelmeid határozzák meg sikeres leszel-e az életben vagy folyamatos frusztráció vár rád.
  • A hiedelmeid fogják meghatározni, mit gondolsz, mire vagy képes és azt is, mit jelent számodra egy egy tapasztalat. 43. Oldal.
  • Az elégedettség nem azt jelenti hogy nem vágysz többre, hanem azt, hogy elfogadod a múltad,  pozitívan állsz a jelenhez és  izgatottan várod a jövőt. 51. old.
  • -, arra gondoltam, szívesen korrepetálnék kisgyerekeket matematikából. Jól jönne egy kis plusz pénz is a lakásra, meg egyébként is szerettem másokat tanítani. Szerettem volna a matematika szeretetéből egy kicsit én is továbbadni. Meghirdettem a korrepetálást, bár soha előtte nem csináltam hasonlót. Nem volt tapasztalatom. Tudni akartam mennyi a reális ár, így megnéztem, mennyit kérnek más tanárok. Egyetemi végzettséggel, tanári diplomával 1000-1500 Ft körül volt egy óra korrepetálàs. Elhatároztam hogy én 2000 forintért fogom adni óránként, plusz csak otthon vállalom. A szülőknek tehát el kell hozniuk hozzám a gyereket. Csináltam egy Youtube-videót, amiben elmondtam, miként tanított engem a nagyapám, és miként fogok én is a megértés alapú tanulásra fókuszálni. Nem telt el egy hónap és teli voltam diákokkal. Volt akihez házhoz mentem ugyan, de ott óránként 3.000 forintot kaptam, dupláját annak, amit mások egyetemi diplomával el mertek kérni. Egyszer egy szülő megkérdezte: … és egyébként neked van tanári tapasztalatod? Erre a határozott válaszom annyi volt, hogy: – Nincs. De a diákjaim hamar megszereztik a matekot. (63-64.oldal) Soha többé nem jött elő ez a kérdés. Nem mellesleg bámulatos eredményeket értünk el néhány diákommal. A tanárok azt hitték, a szülők úgysem fizetnek ki több pénzt. Ez az ő korlátozó hiedelmük volt, amit én nem fogadtam el. (…) én reálisnak gondoltam a szolgáltatásokért a 2000 forintot, míg ők nem. Ne fogadd el hát vakon azokat a számokat, amiket a környezetedben látsz.
  • Ha jelenleg nem keresed meg a minimálbér három-négyszeresét, akkor egy óriási lehetőséget hagysz ki. Ekkor a pénzügyi szabadságot eléréséhez az önismereten keresztül vezet a legrövidebb út. (66.old)
  • Tudod nagy különbség van a között, ha valaki csak bejár elvégezni a munkáját, és a között, ha valaki igazán profi akar lenni abban, amit csinál. Tekints magadra szakemberként, aki mesteri szintre akarja fejleszteni  magát és a céget ahol dolgozik, és segíts másoknak is fejlődni benne! Ugyan azt a munkát végezheted melósként és szakmabeliként. Tekinthetsz magadra a call centerben, mint betanított munkás, vagy mint meggyőzési szakértő. A szakmabeli szereti a hivatását, szabadidejében olvas, kiállításokra jár és újdonságokkal kísérletezik. Tudását fejleszti, és kamatoztatja, ezért idővel kiemelkedik és észreveszik. Tudását fejleszti és kamatoztatja ezért idővel kiemelkedik és észreveszik. Egy szakmabeli nem rest egy ideig akár kevesebb pénzért is dolgozni, hogy profiktól tanuljon. 
  • A korlátozó hiedelmek megvédenek a felelősségtől, hiszen ha valamit nem lehet megcsinálni nem is baj ha nem teszünk érte. Lehetséges Magyarországon jól keresni, és Te is képes vagy kiváló eredményeket elérni. A magadról alkotott kép alighanem csak árnyéka annak, amire valójában képes vagy. Válogasd ki azokat a gondolatokat, melyek hátráltatnak és szabadulj meg tőlük!
  • Ha nincsenek egzakt, motiváló céljaid, akkor minden nap folyamatosan 15%-al alulteljesíted magad. Minden nap 15%-kal alulteljesítő pedig hosszútávon egy teljesen más minőségű életet eredményez, mintha célokat tűznék ki.
  • Amíg nem szüntetted meg a korlátozó hiedelmeidet, addig nem fogsz tudni igazán nagy célokat meghatározni. Márpedig csak az igazán nagy és vakmerő célok azok, amelyek elég erőt fognak adni a komfortzónádból való kilépéshez.
  • SMART célok DUMB célok. Dream driven, Uplifting, Method friendly, Behaviour Driven.

“A jellemed nem vésték kőbe. Olykor meg kell mozdulnod, hogy lépést tarts vele. ” Matt Haig

  • Keress más utat! Igenis tudsz változtatni, igenis sokkal erősebb vagy, mint most azt gondolod. Ha másnak sikerült neked is fog csak elsőként meg kell találnod, mi az amit valóban szeretnél. Sokaknak éppen az a legnagyobb problémája, hogy nem tudják, mit akarnak kezdeni az életükkel. A legjobb ha nyitott szemmel jársz, és érdeklődsz mások iránt.
  • Rendkívül fontos kikkel veszed körül magad. Néhány hónap alatt számos új kapcsolatot ki tudsz alakítani. (…) ha elkezdesz rendezvényekre járni, vagy például önkéntes munkát végezni. Az önkéntesek rendszerint nyitottak, és hajlandóak segíteni másoknak, ezért valószínűleg màsok is szeretik őket, tehát jó kapcsolataik vannak. Szintén jól lehet barátkozni, ha elkezdesz sportolni. De még ezt sem kell megtenned, ha nem akarod. Elég, ha egyszerűen felkeresésed a régi ismerőseidet, akikről tudod, hogy sikeresek. Meglepődnél, hány ember barátkozna szívesen veled, sőt sokan szinte kérés nélkül segítenének. Hidd el, átérzem milyen ha az embernek kevés ismerőse van és nincsenek  kapcsolatai a magas helyeken. Nekem sem voltak, ahogy változtam, a baráti társaságom is megváltozott és fordítva.
  • Egy erős jövőkép, egy személyiségi cél meghatározása már fél siker. Elég csak a három legfontosabb tulajdonságot kitalálnod. Három olyan jelzőt, mely szeretnéd, ha áthatná személyiségedet és cselekedeteidet. Ahogy én meghatároztam a “pozitív”, “bölcs” és “értékes” jelzőket. Nincs más dolgod mint ezentúl tudatosan figyelni a mindennapok során. Viselkedj úgy, mint amilyennek elképzeltem magadat.  Amióta viszont elkezdtem tudatosan figyelni a gondolataimra az esetek 90%-ban sikerült úgy viselkednem, ahogy a magasabb rendű énem tenné: bölcsen, pozitívan,értékesen.
  • Tűzz ki szakmai célokat!
  • Milyen készségeket akarsz tökéletesre fejleszteni?
  • Az életben számos területen kell fejlődnünk, és olykor éppen két szakma keresztezéséből születik Vali új. De korlátozott időnk és szakértelmünk van, ezért minél inkàbb összpontosítasz, annál sikeresebb lehetsz.
    • Válassz ki tehát egy területet, vagy két terület metszetét, és az időd legalább 50%-ában csak ezzel a dologgal foglalkozz. Válassz mellé 3-5 kisegítő képességet és a maradékban fejleszd ezeket.
    • Nálam például a fókusz a személyes pénzügyeken, azon belül leginkább a befektetéseken van. (…) de az üzenetek eljuttatásához elengedhetetlen az online marketing, a blogolás vagy az előadói képesség.
    • A fő terület lehetőleg valami olyan legyen, amit akkor is csinálnál, ha nem fizetnének érte. Ebben szeretnél a legjobb lenni, ezért ezzel fogsz a legtöbbet foglalkozni.
    • A szakma legjobbjai mindig tiszta elképzeléssel rendelkeznek arról, hogy miről és mennyit akarnak tanulni. Ők gyakran saját tantervek készítenek, melyben konkrétan leírják, melyik napokon, milyen időpontokban fejlesztik magukat.
    • Készíts Te is saját tervet, és a tanulásod legyen rendszeres és kellően gyakori, amivel érzékelhető fejlődést tudsz elérni!
  • Tűzz ki társadalmi célokat! A sikeres emberek vezetők, akik a legritkább esetben köszönhetik a kiemelkedő eredményeiket kizárólag maguknak. A bevételeid növeléséhez kapcsolatokra van szükséged. A kapcsolataid a másoktól való viselkedésedtől függnek. Ezt is lehet tervek nélkül, érzésből csinálni, ahogy az emberek 90%-a teszi ezt. Ha rossz kedve van akkor goromba, ha siet akkor bunkó, ha problémája van akkor passzív-aggresszív.  Ha nem tervezed meg, milyen ember szeretnél lenni, akkor az aktuális kedved foglya befolyàsolni, miként viselkedsz.  Általánossàgban, amikor màsokkal beszélsz, aktívan figyelsz rá, hogy amit mondasz vagy teszel összhangban legyen a sajàt értékeiddel? Szoktál azon gondolkodni miként mutathatsz jó  példàt adott helyzetekben?
  • Ha eddig ezt a területet elhanyagoltad akkor a tudatosságoddal jelentősen növelheti a hosszú távú esélyeidet. A magasabb érzelmi intelligencia magasabb társadalmi körökbe ad belépési lehetőséget.

100. old. Mielőtt belépesz egy szituációba, tegyél fel magadnak néhány kérdést:

  1. Hogyan tudok jó emberként viselkedni?
  2. Mire van szüksége a másiknak, hogyan lehetek segítségére?
  3. Milyen hangulatot szeretnék keMindössze el kell képzelnek, mit szeretnél, mások milyen embert lássanak benned, majd bele kell nőni ebbe a szerepbe, már most. lteni, és ehhez milyen hangnemre van szükség?

Mindössze el kell képzelnek, mit szeretnél, mások milyen embert lássanak benned, majd bele kell nőni ebbe a szerepbe, már most.

Fogd fel egyfajta gyakorlásának, játéknak: Bármi történjék, viselkedj úgy, ahogy a legjobb éned tenné.

Ha a másokkal való kapcsolataidat a véletlenre bízod, akkor életed végéig az átlagosság csapdájában ragadsz.

Amíg tudod kiket akarsz szolgálni és hogyan tudod ezt megtenni, addig minden nap lesz egy cél, amiért érdemes felkelned. (103.old)

A halogatás legtöbbször egyenlő a feladással. Ne halogass! (104.old)

A hegymászó is menet közben dönti el, hogy melyik kövekbe kapaszkodik, és milyen útvonalat választ. A jelened és a célod között nem egyenes az út és a jó hír, hogy nem is egyetlen út vezet oda.

Mindig csak a következő lépést kell látnod magad előtt és nem a teljes útvonalat.
Senki sem látja pontosan az utat, de attól még el kell indulnod rajta. Ha nem indulsz el akkor sosem érsz oda.
A kellemetlen meglepetéseket tervezéssel tudod a lehető legnagyobb valószínűséggel elkerülni. Ha nem tervezel, akkor sokkal több kellemetlen meglepetés érhet, és azt sem tudod mire kell felkészülnöd.

Tehát a tervezés = átgondolni milyen nehézségek, kellemetlenségek, komplikációk, hibák támadhatnak és milyen eszközeim vannak azok kiküszöbölésére. (CSÉA)

A tervezés a meghatározott céljaid lépésekre bontását jelenti. A célt részekre bontod és konkrét cselekvési tervet készítesz. (105.)

Felelősséget kell vàllalni!

Vàllalod a felelősséget azért amid van ? Vàllalod a felelősséget az anyagi helyzetedért, a párkapcsolatodért? Elfogadod, hogy a korábbi döntéseid vezettek ide?

Egy új szokás àtlagosan 66 nap alatt épül be. (CsÉA: a próbaidő 3 hónap ennyi idő után adhatod csak fel a kihívást.)

Írd le a céljaidat! (111.old) Ha kihagzod ezt a lépést, meglátod hogy amint telik az idő, úgy fognak változni a céljaid, úgy fog elsodorni az élet egyre távolabb a jelenlegi elhatározásaidtól, és ahogy a  célkitűzések emléke halványodik úgy a motivációd is lassan feledésbe merül.

Akik optimistábbá válnak, azok sikeresebbek is lesznek. Ugyan ez történik azokkal, akik el tudják mélyíteni a szociális kapcsolataikat, akik növelni tudják a boldogságukat. Ha a boldogságod szintjét emeled és gyakorold az optimizmust, akkor drámaian megnõ a sikerre való képességed ahhoz képest, mintha negatív, közömbös vagy stresszes lennél! ” (121.old)

Shawn Achor 2010, The Happiness Advantage: The Seven Principles of Positive Psychology That Fuel Success and Performance at Work.

A hosszútávú sikert valójában nem a technikai tudás és az intelligencia határozza meg, hanem az optimizmus, a szociális kapcsolatok és a stressz kezelésének képessége, melyek mind a pozitív gondolkodás eredményeként születnek. (124.old)

Tárd fel a korlátozó hiedelmeket!
Ilyen hiedelmek például:
1) Csak pénzből lehet pénzt csinálni
2) A pénz gonosz és nem boldogít
3) Akkor vagy gazdag, ha sok pénzt költesz
4) A ma megkeresett pénz, a ma kiadásaira van
5) A körülmények miatt nem tudok jobban keresni
6) Ennyi pénzből nem lehet félretenni
7) A pénzért keményen meg kell dolgozni.
8) Okosan befektetni nehéz és sok pénz kell hozzá
9) Az állam el fogja venni a megtakarításokat

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy mi (és egyedül mi) láthatjuk a világot olyannak, amilyen, és felfelé már mások a szabályok. Hidd el, ha olyannal beszélgetek aki, kétszer annyit keres, mint te, akkor ugyanúgy néz rád, mint Te arra, aki nálad keres kevesebbet: ha többet tudnál, többet kereshwtnél. (…)vannak olyan helyzetben élők akik önhibájukon kívül valóban képtelenek kitörni.(…) Ők viszont kevesen vannak, a legtöbben csak ragaszkodnak a saját történetükhöz, amelyben ők áldozatok, és nem mernek felelősségét vállalni, ezáltal saját magukat gátolják meg a feljebbjutásban.könnyebb igaznak titulálni ezeket a hiedelmeket. (153. old)

Pénzt számos dologból tudsz csinálni:
-tudsz pénzből azáltal hogy befekteted
– tudsz saját időből, ez a leggyakoribb
– meglévő vagyontárgyak pénzétételéből
– szakértelmedből. Ha van egy piacképes tudásod, akkor üzletet építeni anélkül is lehet hogy magad végeznéd az operatív feladatot. (155. old.)

Ha az életcélod a több pénz akkor sosem leszel boldog, ha azonban a pénzt mint eszközt vagy képes használni az önmegvalósításhoz akkor boldoggá fog tenni. (159. old)

HA csökkented a kiadásodat csökkented a rendszeres kötelezettségeidet is. Nem kell hitelt fizetned, kevesebb dolgot kell kijavítani, biztosítani, fenntartani, tisztítani,

Téves az a szemlélet, hogy a pénz jutalom amit minél gyorsabban el kell költeni, boldogságra kell váltani. A ma megkeresett pénz, nem a ma kiadásait szolgálja.

MA Yun története (167-169.old) ma Jack Ma néven ismert az Alibaba alapítója. Jacknek sem pénze, sem kapcsolatai nem voltak, nem volt jókor jó helyen. Nem ő volt az első aki internetes üzletben gondolkodott sőt még csak nem is ismerte az internetet ideje korán. Jack Ma nem kapott kiemelkedő képzést és ha nem veszi kézbe a sorsát akkor esélye sem lett volna. Szerencse? Nem hinném. Sokkal inkább elszántság, kitartás és elhivatottság.

Érzelmi alapon döntünk pénzügyekben ezért nagyon nehéz bárkit is lebeszélni.

Pablo és Bruno története (175-177) ” Te Bruno, van egy ötletem. Mi lenne, ha ahelyett, hogy cipeljük ezeket a vödröket, inkább építenénk egy csövet a folyótól a faluig?”

Pénzt úgy tudsz szerezni, ha értéket adsz másoknak és ezért az értékért cserébe egy korrekt árat kérsz! (175.old)

Növeld a hatékonyságodat és válj értékesebbé! Találj ki új módszereket, szolgáltatásokat, termékeket! Legyél hatékonyabb és segíts másoknak hatékonyabbá válni! A tudás hatalom és az egyetlen olyan eszköz, amit tovább adva , az neked is megmarad. (178.old)

Érdemes célokat fontossági sorrendben meghatározni nem pedig időrendiben. Ha időrendiben haladunk akkor a nyugdíj célú megtakarításokra már csak a maradékot fogjuk eltenni, holott az anyagi életünk egyik legfontosabb célja, ugyanakkor a legnehezebben elérhető is!

Képezz vésztartalékot! A vésztartalékot viszont soha nem költheted el máskor csak vész esetén. Ha éppen akkor kerülsz bajba amikor hozzányúltál a tartalékodhoz akkor nem lesz ami megvédjen. Ezért ezt a vésztartalékot le kell kötni, persze úgy hogy bármikor fel lehessen törni.

Számold ki mekkora vagyont kellene összegyűjtened a nyugdíjadra és mennyi idő alatt. Ennek hányadosából megkapod mekkora összeget kell félretenned! Akár idő előtt el akarod érni a pénzügyi szabadságot akkor csak egy tisztességes nyugdíjat szeretnél, ez legyen az egyik legfontosabb célod a vésztartalék képzése és a hiteleid visszafizetését követően.

A legjobb védekezés az impulzus vásárlás ellen a 7/14-es szabály.
Ha a napi életvitelhez szükséges dolgokért mész a boltba akkor mindig előre készíts bevásárlólistát és semmit ne vegyél meg amit nem írtál fel.
Ezen felül viszont, ha bármi olyan dolgot akarsz venni ami nem a napi életvitelhez kell és az ára nem haladja meg a 30.000 Ft-ot, várj 7 napot, ha több mint 30.000 Ft-ba kerül akkor várj legalább 14 napig. Ennyi idő alatt rá fogsz jönni, valóban szükséged van az adott dologra vagy hogy van-e esetleg kedvezőbb alternatíva. (223. old.)

Költs kevesebbet mint amennyi keresel a különbséget pedig fektesd be bölcsen.

Ne feledd nem csökkentheted a megtakarításaidat következmények nélkül: ha csökkentesz a nyugdíjadra felretett pénzen, akkor későbbre tolod a pénzügyi szabadságodat vagy lejjebb adsz a majdani életszínvonaladból.

Soha nem írj alá semmilyen befektetést, biztosítást vagy hitelt úgy, hogy nem értetted meg 100%-ban az adott terméket, és ne olvastad volna át a felszámítható költségeket. Ha nem érted az ajánlott konstrukciót, akkor inkább ne vágj bele! Sokkal nagyobb kárt okozol egy rossz szerződéssel, mintha nem csinálnál semmit.
Legyél tehát nagyon óvatos amikor pénzügyi terméket vásárolsz! Néhány százalék költség nem tűnik soknak, de valójában százezreket, hosszútávon milliókat dobsz ki az ablakon, ha elhamarkodottan döntesz. Fektesd inkább ennek töredékét a saját pénzügyi tudásodba és vedd át az irányítást a pénzügyeid felett! 233-34.old.

(…)Egy nyugdíjcélú megtakarítást viszont hosszútávra nem volna bölcs döntés fix hozamú lekötésbe helyezni, hiszen jelentős pénztől esnénk el a futamidő alatt az alacsonyabb hozamok miatt. 238. old

A másokkal való kapcsolataink és az életben betöltött küldetésünk ami igazán boldoggá tud tenni. A normális adomány az, amit megérzel a saját bőrödön: áldozatot hozol azért, hogy másnak jobb legyen. Kezd akkora összegel ami már számodra is lemondással jár. pl: egy nagyobb bevásárlásod összegével, aztán lehet ezt emelni havi megélhetésed díjáig vagy pl fél havi fizetésed díjáig stb. 242. old.

A pénzügyi szabadságra félretett pénzedet érdemes inkább ingatlanba, és/vagy értékpapírokba, és/vagy ezek kombinációjába az ingatlanpiacba fektetett értékpapírokba menteni lehetőségeid szerint. A vállalkozás remek vétel termelő eszköz lehet de jóval kockázatosabb mint egy befektetési porfolió. Ráadásul az okos vállalkozók a cégükből megtermelt pénz egy részé más típusú befektetésekbe teszik ezzel csökkentve a kockázatot.

A pénz megértése a vagyon gyarapításának művészete, tanulás igényel! Fektess önmagad pénzügyi tudásába.

Bárki aki megfelelő tudás és stratégia nélkül vagy érzelmi alapon, rövidtávon vásárol meg részvényeket az spekulásnak tekinthető. Meg kell különböztetni a valódi befektetőt és a spekulánst.
Egy befektető sosem vásárol részvényt 5 de inkább 10 évnél rövidebb időtávra; vállalati kötvényt 3 évnél rövidebb időtávra; nyersanyagot, ingatlant 10 évnél rövidebb időtávra.
A befektető érték alapon hoz döntést nem pedig ár alapon.

A passzív befektető az érzelmi döntéseket kizárva matematikai alapon hoz létre portfóliót amelyre egy előre meghatározott stratégiát készít és azt végig követi. Nem elemez részvényeket, kötvényeket vállalatokat. A passzív befektető célja a lehető legalacsonyabb költségek mellett a lehető legjobban diverzifikált portfólió létrehozása, mivel a költségekkel tudunk kalkulálni a hozamokra nincs rálátásunk.
A legtöbb kisbefektető számára ez az ideális stratégia.
Az átlagos kisbefektető a legjobban akkor jár, ha megszerzi azt az alapvető tudást, ami az ilyen befektetések megvásárlásához és megtartásához szüksége. A legjobb befektetés a saját magad képzése mind szakmai értelemben, mind pedig a pénzügyeidet illetően. A második legjobb pedig egy passzív stratégiát alkalmazó “vedd meg és tartsd meg” portfólió.
277-285. old.

Ha most úgy látod , a jelenlegi anyagi helyzeted az akadálya annak, hogy a következő szintre lépj, akkor kezd el fejleszteni magadat az első három lépésben bemutatott módszerek segítségével. Találd ki, mit szeretnél szívesen csinálni és válj értékesebbé. Az emberek hajlamosak túlbecsülni, amit elérhetnek rövidtávon, ezért sokan türelmetlenek magukkal szemben. A jó hír viszont, hogy a hosszútávon elérhető sikereinket alulbecsüljük és kellő időt hagyva magunknak többre vagyunk képesek, mint azt elsőre gondolnánk. Legyél hát bátor! A saját életedhez képest tegyél erőfeszítéseket és kis lépésekben haladj. 288-89. old.

Láthatod mennyi értékes tudás lett kiszemezgetve, gondolj bele micsoda kincs van a többi mondatban. Találd meg a neked aktuálisan értékes gondolatokat!
Mindenkinek ajánlom Szendrei Ádám könyvét megvásárolni !