Márai Sándor: Az igazi #könyfeldolgozás


174 old pénz, alkotás, teremtés, zsugori megõrzés

265
“…kiéget minden salakot a várakozás tisztítótūzében”

“Megérte?  …Szónoki kérdés ez. Nem lehet az élet Nagy vállalkozásait ilyen kereskedelmi bôlcsességgel megítélni. (Patika mérleg ~CsÉA) Nem arról van szó, hogy megérte valami vagy nem érte meg, hanem arról, hogy az embernek meg kell csinálni valamit, mert így parancsolja ezt a sorsa vagy a helyzet, vagy vérmérséklete, vagy mirigymūködése… ” 179. old.

“Nõk, ösztônös és erõs nõk, amilyen ez is volt pontosan tudják mindazt, ami fontos és döntõ mint mi férfiak, akik a lényeges találkozásokat mindig hajlandóak vagyunk félreérteni, mással magyarázni. Ez a nõ abban a pillanatban tudta hogy velem találkozott, azzal az emberrel, akinek végzetes köze lesz életéhez.” 180.

“A nõt bámultam, aki valamilyen módon, érthetetlen okból, lehetetlen feltételek mellett, nagyon fontos szerepet játszik majd életemben. Tudja ezt az ember?…Bizonyosan tudja. Nem az eszével, hanem egész sorsával.” 181.

A szépség valószínūleg erõ, éppen úgy erõ, mint a hõ, a fény vagy az emberi akarat. Kezdem hinni hogy akart is van mögötte. (…) a szépség mögött, mely végre is mulandó és törékeny anyagból készül, erõs akarat lobog. Egy ember mirigyeivel és szívével, értelmével és ösztöneivel, jellemével és testével tartja azt az összhangot, azt a szerencsés és csodálatos vegyítési képletet, melynek végsõ következése és hatása a szépség. 187.

219.

Az élet üres marad ha nem töltöd meg valamilyen veszélyes és izgalmas feladattal.  Ez a feladat természetesen csak egy lehet: a munka. A másik munka, a láthatatlan, a lélek és a szellem, a tehetség munkája, melynek alkotásaitól gazdagabb, igazibb és emberibb a világ.

“…csak akkor kapsz a könyvektõl valamit, ha tudsz adni is olvasmányaidnak valalmit.  Úgy értem, ha olyan lelket viszel feléjük, amelyek az olvasás párharcában hajlandó sebeket kapni és adni, hajlandó vitatkozni, meggyõzni és meggyõzõdni, aztán gazdagodva attól, amit tanult a könyvbõl, életben vagy munkában építeni abból valamit…” 229.

Én fiam a csodában reménykedtem. Mi a csoda? …Hát egyszerūen az, hogy a szerelem örök, emberfeletti és titokzatos erejével megszünteti a magányt, eloszlatja a távolságot két ember között. Lebont mindenféle mesterséges választófalat, melyet a társadalom, neveltetés, vagyon, múlt, emlékek emeltek közénk.  264. Old.

Otthon minden sokkal egyszerūbb, de tutokzatosabb, sejtelmesebb. A gyerekkor is ilyen. Azok a világítások, hangok, örömek és meglepetések, az a reménykedés és félelem, melyet a gyerekkor zárt magába. Ezt szeretjük ezt keressük örökké. S a felnõyy ember számára talán már csak a szerelem hoz valamit vissza ebbõl a remegõ és reménykedõ várakozàsból.  264-265.

Számára a szerelem nem alkalmi együttlétej sirozata volt hanem állandó hazatérésvegy ismerõs gyerekkorba, ami egyszerre szülõváros és ünnep, sötétbarna alkonyat egy táj fölött és ételek bizalmas íze, izgalom és várakozás, minden alján a biztonság, hogy késõbb mikor este lesz, nem kell félni a denevérektõl, az ember hazamegy, mert alkonyodik és elfáradt a játéktól, s otthon lámpa ég, meleg étel és vetett ágy várja. Ez volt Judit számára a szerelem.

Mondom reménykedtem.
De a remény soha nem más, mint félelem attól, amire nagyon vágyunk, s amiben nem bízunk és hiszünk igazán. Ami van, tudod, abban nem reménykedik az ember…az csak úgy van, majdnem mellékesen. 267. Old

Elif Safak: Szerelem | Könyvfeldolgozás

Íme az elsõ a 40 szabály közül.
A szavak, amelyekkel meghatározzuk a Teremtõt, tükrözik, hogy milyennek látjuk önmagunkat. Ha Istent félelmetesnek képzeled, aki elõtt folyton szégyenkezned kell, ez azt jelenti, hogy tele vagy félelmekkel és būntudattal. Ha viszont Istent szeretteteljesnek, könyörületesnek látod, ez azt jelenti, hogy te is ilyen vagy. 49.old.

Az emberek Nagy része azt hiszi a jós a tenyerükbõl kiolvassa a jövõt. Én viszont csak a múltat olvastam ki. Az emberek azon útjait,amelyeket bár maguk mögött hagytak már, valahogyan mégsem képesek túljutni rajtuk.

Gyerekkorom óta vannak làtomásaim, átrándulgatok a másik világba, felfedezem, és olyan hangokat hallok, amelyeket mások nem. Istennel beszélek. Õ pedig válaszol nekem. Mesél, magyaráz. Vannak napok, amikor olyan könnyū vagyok, mint a suttogás és átszivárgok az égbolt legmagasabb pontjának hetedik szintjéig. Majd elnehezülve alászállok a föld legmélyebb gödreibe, a tölgyfák, gesztenyefák, bükkfák alá temetett sziklákat rejtõ földbe szivárgok. Hol itt vagyok, hol ott. Idõnként teljesen elmegy az étvágyam, napokig egy falatot sem eszem. Elfelejtek beszélni. A szavak kitörlõdnek az agyamból. Aztán, mint a vándormadarak egyszer csak visszatérnek.

A Teremtõ miatt szerettem a teremtményeket.

Második a vándorlelkū nyíltszívū
szufik negyven szabályából:
Isten útján elõre haladni csak a szív által lehet, ésszel nem. A kalauzod mindig a szíved legyen, ne az eszed. Ismerd meg önmagad, ne nyomd el a lélek szavát!

“Legyünk bárkik, éljünk a világon bárhol, valahol nagyon mélyen mindannyian magunkban hordozzuk a hiányérzetet, nem érezzük magunkat teljesnek. Mintha valami nagyon fontos részünket elveszítettük volna, és félnénk hogy soha nem kapjuk vissza. Csakhogy nagyon kevesen tudják ,hogy milyük is hiányzik valójában.” 66.old.

Ötödik szabály; Másként mūködik az elme és másként a Szerelem. Az elme megfontolt óvatos lépéseket tesz. Arra int, hogy legyünk körültekintõek. És a Szerelem? A Szerelem egyetlen vezérelve, engedd el magad, szabadulj meg a félelmeidtõl. Az elme nem omlik össze egykönnyen. A Szerelem viszont felemészti, lerombolja önmagát. Pusztulás közepette teremnek a kincsek. Igazi kincseket az összetört szívek rejtenek!

Hatodik szabály. A világban lévõ konfliktusok elõítéletesek és ellenségeskedések zöme a nyelvi félreértésekbõl fakad. Légy önmagad, ne adj túlságosan a szavakra! A szerelem birodalmában a nyelv elveszíti hatalmát. A szerelem nem ismer nyelveket.

Kilencedik szabály: Türelmesnek lenni nem tétlen várakozást jelent, hanem állandó elõretekintést. Mi is a türelem? Hogy aZ ember a tüskére pillantva képes elképzelni a rózsát, az éjszakát látva a nappalt. Isten szerelmesei a türelmesek mint a rózsalekvárt édesen szívják magukba és emésztik meg. És tudják, ahhoz, hogy az égen az újholdból telihold legyen, idõ kell.

Mi értelme van a szerelemnek a világban azon kívül, hogy a rím nélkieknek rímet ad, a céltalanoknak a célt, az unatkozóknak egyfajra izgalmat és gyönyört nyújtson?

139.old.
Mindenütt akadnak olyanok, akik felülemelkednek a vallási, felekezeti, és testi különbözõségeken. A barátság az egész emberiség iránytūje.

153. Old.
Mivel Isten tökéletes könnyū szeretni. Ami sokkal nehezebb, a halandó embert minden hibájával és erényével együtt szeretni. Ne feledd, hogy az ember csak azt ismerheti, amit képes szeretni. Ha nem öleljük át, ha nem tanuljuk meg szeretni Isten teremtményeit, akkor Õt sem tudjuk igazán szeretni és megismerni.

254. Old.
Az ember szerelemmel kell, hogy imádkozzon úgy hogy közben érzi a lüktetõ szerelmet Allah és embertársai iránt!
Isten kizárólag egyetlen helyben tartózkodik: a szerelmesek szívében.

292. Old.
“De hiszen nekem egyetlen ellenségem sincs. Teremészetesen akadnak olyanok, akik bírálnak minket. Vannak vetélytársaink és vannak akik nem szeretnék, de Isten szerelmeseinek nincsenek ellenségei. Mi senki iránt nem tapasztalunk haragot.”

Huszonhetedik szabály: a világ olyan mint egy Nagy hegy. Azt viszonozza, amit mondasz neki. Ha kedves szó hagyja el a szádat, akkor jó dolgokat fog visszhangozni. Ha átkokat szórsz, akkor szitkokat fog visszhangozni. Éppen ezért, ha bárki rossz dolgokat mond rólad, te ne viszonozd, negyven nap negyven éjjelen át csak szép szavakat mondj. A negyvenedik nap végére tapasztalni fogod, hogy a világ megváltozik.

-De te vitatkozol, sõt veszekszel az emberekkel – vetettem a szemére. Semsz elmosolyodott, majd így szólt. Nem velük, hanem az egójukkal veszekszem.

305-306.old
Bajbarsz Nagy erõvel rugdosni kezdte a gyomromat és bordáimat. Elterülve feküdtem a földön. Ekkor valami különös dolog tôrtént. Nehéz elmondani de mintha a lelkem különvált volna a testemtõl.Ha más mondja nem hiszem el. A lélek egy papírsárkányhoz hasonlít.Egy hosszúkás,színes, kecses és finom szerkezetū sárkányhoz. Lelkem súlytalanul lebegett a levegõben. (…) Egy nyugalmas ūrbe zuhantam, ahol értelmét vesztette az ellenállás és a harag. Céltalanul lebegtem. Nem Kellett erõlködnöm. Lenyeltem a végtelent eggyé válltam a végtelennel. (…) Olyan volt mintha magába szippantott volna a határtalan égbolt.
Ha ilyen a halál nincs mitõl félnem. Elszáll minden gondom, bajom, kételyem és aggodalmam. A föld és az ég talalkozásánál jártam, semmi sem riaszthatott el. És hirtelen rádöbbentem egy hatalmas igazságra. (…) Semmi értelme ijedten bujdokolni, meghunyászkodva rettegni, egy egész életet nyulakhoz hasonlóan üregekben bujkálva eltölteni, és a mögé a közhely mögé bújni, hogy: “Nem tehetek semmit. Ez van a sorsomban megírva.”

Valahányszor eltávolodott a földtõl, mindig meglátszott rajta.Ilyenkor elvarázsoltnak tūnt és úgy megdermedt a tekintete, mintha üvegfal mögül nézne. – 308.old.

310.old.
Nem tudom megmagyarázni mi a sors- Felelte Semsz. Azt azonban meg tudom magyarázni, hogy mi nem.

*A sorszerūség nem jelenti, hogy életünk minden apró részlete elõre meg van írva. Éppen ezért ostobaság fejet hajtani, és egyre-másra azt hajtogatni, hogy “nem tehetek semmit, ez volt megírva a sorsban”. Sorsunkban nem az út egésze, hanem csek egy része elõre meghatározott. Adott az útvonal, de mi utazók döntünk valamennyi kanyarnál és elágazódásnál. Nem vagyunk az élet urai, de nem is vagyunk teljesen kiszolgáltatva neki.* 29.szabály.

Harmincadik szabály: a valódi szufi még akkor sem mond egyetlen rossz szót senkirõl, ha megvádolják, megfeddik, pletykálnak róla vagy rágalmazzák. A szúfi nem veszi észre mások hibáit, hanem sokkal inkább elfedi azokat. -316.old.

“Mi azonban nem abban fogunk segíteni, hogy elbízd magad, hanem abban, hogy az utazást lehetõleg belsõ fejlõdésként éld meg. Allah szereti megtréfálni szeretett szolgáit a sivatagban, hogy megbecsüljék ha vízre bukkannak. Remélem megadatik neked hogy nem hírnevet áhítva mész Mekkába a Kába kõhöz, hanem Isteni szerelemért” – 326. Old.






343. 
Hogy Istenhez közelebb kerülhess, a szívednek olyan lágynak kell Lennie, mint a bársony. Minden ember életében adódik olyan alkalom, amikor ellágyul a szíve. Van aki balesetet szenved, van, akit halálos betegség kínoz, és van, akit az elválás fájdalma, van akit anyagi veszteség ér… Mindannyian szembesülünk olyan csapásokkal, melyek alkalmat adnak arra, hogy meglágyítsuk kemény szívünket. Vagyunk néhányan, akik megértjük az ilyen csapásokban rejlõ bölcsességet és megenyhítjük szívünket. Vagyunk néhányan akik megértjük az ilyen csapásokban rejlõ bölcsességet és megenyhítjük szívünket, néhányan közülünk viszont sajnos még jobban megkeményednek. 31.szabály.


Allah nem szereti a kevélységet. Azt akarja, hogy alázatosak legyünk. Ezért azokban a témákban sem szabad hencegnünk, amelyekben a legjártasabbak vagyunk.
Ugyanakkor Isten azt akarja hogy képességeink ismertek legyenek. Ezért jobb óvatosnak, fegyelmezettnek, mértékletesnek és mindig jónak lenni… – 347.old.

Rumi azt mondja a szerelem nem rajtunk kívül található dolog. A lelkünkbõl fakad. A mi dolgunk csupán annyi, hogy megtaláljuk azokat az akadályokat, amelyek meggátolnak a szerelemben, és elhárítsuk õket.

Nem véletlenül mondta prôféta urunk: “Az embert befolyásolja barátja hite, ezért jól válogasd meg a barátaidat!” -354.old.

“Az ember olyan bonyolult, összetett lény, hogy egyaránt képes megteremteni magának a mennyet és a poklot. Az ember a legdicsõbb teremtmény. A legmagasztosabb és egyben a legközönségesebb. Ha képesek lennénk ennek a jelentését pontosan megérteni, akkor a sátánt nem kívülrõl, hanem önmagunkban keresnénk. ” 360.old.

Harmincharmadik szabály: Miközben e világon mindenki valami akar lenni, te SEMMI légy! Nyugvóhelyed az üresség legyen. Az embernek cserépedénynek kell lennie. Ahogyan a fazekat sem a külsõ máz tartja összr, hanem a belsejében lévõ ūr, úgy az embert se az egója éltesse, hanem a semmiségének tudata. 372-373.old.

Hogyan válhatna a Mevlánából mindenkit magához ölelõ költõ anélkül, hogy tudnà, milyen a kirekesztettség, reménytelenség, mellõzöttség?

Minden igaz Szerelem nem remélt változásokat hoz. A szerelem egyfajta idõszámítás. Ha a “szerelem elõtt” és a “szerelem után” ugyan azok az emberek maradunk, az azt jelenti, hogy nem szerettünk igazán. Ha szeretsz valakit, a legnagyobb dolog, amit megtehetsz érte, hogy megváltozol!
Annyira meg kell változnod, hogy többé ne legyél önmagad. A vers, a zene, a tánc… a megrészegülés, a rugalmasság, a sodrás…
386. Old.

Zaman Baba: hogy a selyem a gubóból teljesen épen kijusson, a selyemhernyónak fel kell áldoznia magát.

(@ugyanakkor:
Ránk nõkre jellemzõ az a tévhit, miszerint szeretetünkkel képesek vagyunk átformálni szívünk választottját. -413.)

Beszélgetéseink el varázsoltak, boldoggá tettek mindkettõnket, kivirágoztunk tõlük, általuk megízleltük a teljességet. Egyedül senki sem érhet meg. Meg kell találnod az utitársadat, aki madárként egyik helyrõl a másikra átrepít. És ha megtalálod nem magadat hanem õt kell magasztalnod.
(…) A barátságunk alatt ritka kincset osztottunk meg; két egymást visszatükrözõ tükörként megszemléltük egymásban a végtelenséget. De elõbb-utóbb fordul a kerék, az idõ beteljesedik, a tükör elhomályosul. Minden télre tavasz jön, és egyszer a tavasz is véget ér. És ez az epigramma máig is érvényes: A szerelemesekre elõbb vagy utóbb elválás vár.

“Ha bármilyen kis erõfeszítést teszel is azért, hogy leküzdd az egódat, hogy mindenkit egyként és egyenlõként láss, és szeresd a teremtményeketva teremtõ Isten okán, biztosan nem marad viszonzatlanul a cselekedeted.” 401.old.

Semsz kitárta az ajtónkat egy būnbe esett prostituált elõtt. Rábírt minket, hogy megosszuk vele az életünket. Megtanított bennünket arra, hogy a pletyákat el kell engedni a fülünk mellet, és hogy a gonosz szóra válaszoljunk gonosz szóval. Engem elküldött a borozóba, hogy részegekkel beszélgessek. Egy alkalommal pedig azt kérte tõlem, hogy kéregessek az elõtt a templom elõtt, ahol prédikálni szoktam. Életemben elõször éltem át egy leprás koldus helyzetét. -403.old.

Az ember és az Isten között lévõ valamennyi bálvány – legyen szó dicsõségrõl, hírnévrõl, pénzrõl, rangról, vagy akár fanatizmusról – megkövült, megkeményedett, eltávolodott a szerelemtõl, éppen ezért eltávolítandó. 404.old.

Harminc negyedik szabály: az Isten akaratába való beletörõdés nem jelent sem gyengeséget, sem passzivitást. Épp ellenkezõleg, az efféle beletörõdés felettébb Nagy erõt feltételez. A magát istennek átadó ember nem vergõdik az örvénylõ és hullámzó vízben, szilárd talajon áll.

Volt egyszer négg utitárs, egy perzsa, egy arab, egy török és egy görög.Egy kisvárosba érkezvén megérkeztek, de sehogyan nem tudták eldönteni, mit kezdjenek a pénzükkel. A perzsa azt javasolta vegyenek rajta ‘engürt’,mire az arab azt mondta:”az meg mi a fene? Nem kérek belõle. Vegyünk inkább ‘ineb’-et!  A török ragaszkodott hozzá, hogy ‘üzüm’-öt, a görög viszont mindegyikre makacsul legyintve ‘ingabilt’ akart venni. Nem telt bele sok idõ veszekedésbe torkollott a nézeteltérés. Nagy sokára megértették, hogy tulajdonképpen mind a négyen ugyan azt akarják. A saját nyelvén mindegyikük szōlõre vágyott. Aztán újabb vita robbant ki amiatt, hogy mindegyikük a saját hazája szõlõjét tartotta a legtöbbre és abból akart venni, ki feketét, ki zöldet, ki fehéret, illetve lilát. Szerencsére épp arra járt egy lelkeket kibékítõ szúfi. A veszekedés hallatán vett egy fürt szõlõt mindegyik fajtából. A fürtöket egy tálba tette és összenyomta a szõlõszemeket. Kipréselte a szõlõ levét, megitta az utazókat, majd eldobta a szõlõ héját. Tudniillik a gyümölcs veleje a fontos, nem a külseje.
(…) A szúfi nem törõdik a külsõvel a belsõ által rejtegetett kincset keresi.

Harmincötödik szabály: az életben csakis az ellentmondások feloldásával jutunk elõrébb. Az istenfélõnek meg kell ismernie a benne lakozó hívõt. Az ember lépésrõl lépésre halad míg végül eljut a Tökéletes Ember szintjére. És csak annyival lesz érettebb, amennyit okulni képes az ellentmondásokból.

Harminchatodik szabály: ne félj a fondolrlattól és a cselszövéstõl! Ha valaki tõrbe csal ártani akar neked, Isten is állít majd csapdát neki. Aki másnak vermet ás, maga esik bele. Ez a rendszer viszonosságon alapul. A legkisebb jôtettt vagy a legapróbb gonoszság sem marad viszonzatlanul. Még egy levél sem mozdul el anélkül, hogy Õ ne tudna róla. Te csak ebben bízz!

Harminchatodik szabály: Isten olyan precízen dolgozik, akár egy óramester. Annyira pontosan, hogy neki köszönhetõen minden éppen idejében történik. Egy pillanattal sem korábban és egy pillanattal sem késõbb. Minden ember életében elérkezik az idõ, amikor szerelmes lesz, illetve amikor meghal. 453.old.

Harminckilencedik szabály: Bár az egyes részek szüntelenül változnak, az egész állandó. A világról távozó minden tolvaj helyére új tolvaj születik. Minden igaz ember megüresedõ helyét egy másik igaz ember foglalja el. Az egész soha sem változik, minden a maga helyén marad. Másrészt semmi sem állandó, minden napról napra változik. Minden halott szúfi helyére újabb szúfi születik.

470.old.
Az idõ szó egyes számú definíciója a begyöpösödött szokásokat, az unalmassá vált tevékenységeket, a kapkodva végzett monoton és mechanikus történéseket foglalja magában. A kettes számú magyarázatban az idõ szélsõségesen változó, részegítõ folyam, tele meglepetésekkel és varázzsal, elõre nem látható eseményekkel. A hármas számú definíció Isten kizárólagos ideje. Az egyes és kettes értelemezésū idõ nem azonos sebességgel folyik. A hármas számú idõ viszont mindent magában foglalva elnyeli a többi idõt, illetve megteremti õket.

A negyvenedik szabály: a szerelem nélkül leélt élet hiábavaló. Ne kérdezd, hogy vajon az Isteni, az eszményi, a világi vagy a testi szerelemet kell-e keresned! Az ellentétek ellentéteket szülnek. A SZERELEMNEK nincs szüksége jelzõre vagy definícióra. A szerelem önmagában külön világ. Vagy benne vagy a középpontjában, vagy kívülállóként csak vágyódsz utána.

Book inspection : Many Masters Many lives

Around may of 2018, a classmate of mine Smriti from Morarji Desai Yoga Institute recommend me a book to read. That was written by Dr. Brian Weiss : Many lives Many Masters. Coincidentally two-three weeks later during the study tour my other classmete Sujata was giving me a book to pass time while we were on the road. I started reading that book which tilte was Many lives, Many Masters. I was smilling when I’ve got it to read for a while. On the last lines of the epolige, I was reading that the writter’s grandfather was Hungarian. I made a smile again and anchored it in my memory the family is Hungarian which is my nationality as well. During the study tour there were lost of impression so I wasn’t able to read the book further.

2 years later I have seen the first bollywood movie completely which I loved it was Raabta by Sushant Singh Rajput and Kriti Shanon. There were many promotion video linked to this movie and I played some of them. On those days I recall my memorie, 2 classmates of mine recommend me a book to read, what is the name of that book, I was wondering. After 3 days, I started to watch one of the promotion videos of Raabta and the actress was highlighted that because of her role of Sarah, who is beliving in reincarnation, Kriti read the book called Many lives, Many Masters. I’ve got my answer. After that I immediately downloaded it and start completing the book.

Here are the most important phrases of the book as per my perspective in 2020.06.29-30.


“We also must learn not to just go to those people whose vibrations are the same as ours. It is normal to fee l drawn to somebody who is on the same level that you are . But this is wrong. You must also go to those people whose vibrations are
wrong . . . with yours. This is the importance .. . in helping . . . these people. 69.page

“…For now, I just feel the peace. It’s a time of comfort. The party must be comforted. The soul . . . the soul finds peace here . You leave all the bodily pains behind you. Your soul is peaceful and serene . It’s a wonderful feeling • • • wonderful, like the sun is always shining on you .
The light is so brilliant ! Everything comes from the light !
Energy comes from this light . Our soul immediately goes there. It’s almost like a magnetic force that we’re attracted to. It’s wonderful. It’s like a power source. It knows how to heal. “
“Does it have a color?”
“It’s many colors.” She paused, resting in this light.
“What are you experiencing?” I ventured.
“Nothing . . . just peacefulness . You’re among your friends. They are all there . I see many people . Some are familiar; others are not. But we’re there, waiting.”  83.old

The question is this: Do
we choose the times and the manner of our birth and our death? Can we choose our situation? Can we choose the time
of our passing over again? I think understanding that will ease
a lot of your fears
“Yes, we choose when we will come into our physical state and when we will leave . We know when we have accomplished what we were sent down here to accomplish . We
know when the time is up , and you will accept your death.
For you know that you can get nothing more out of this lifetime. When you have time , when you have had the time to rest and re-energize your soul, you are allowed to choose your
re-entry back into the physical state . Those people who hesitate, who are not sure of their return here , they might lose the
chance that was given them, a chance to fulfill what they must
when they’re in physical state.”

“Everybody’s path is basically the same . We all must learn certain attitudes while we’re in physical state . Some of us are quicker to accept them than others. Charity , hope , faith, love … we must all know these things and know them well. It’s not just one hope and one faith and one love – so many things feed into each one of these . There are so many ways to demonstrate them. And yet we’ve only tapped into a little bit of each one. ” 85.old

“Patience and timing . . . everything comes when it must come. A life cannot
be rushed, cannot be worked on a schedule as so many people want it to be . We must accept what comes to us at a given
time, and not ask for more . But life is endless, so we never die; we were never really born . We just pass through different phases. There is no end. Humans have many dimensions. But time is not as we see time , but rather in lessons that are learned.” 112. old.

“No. Learning in the spiritual state is much faster , far accelerated from that in the physical state . But we choose
what we need to learn . If we need to come back to work through a relationship, we come back. If we are finished with
that, we go on. In spiritual form you can always contact those
that are in physical state if you choose to. But only if there is
importance there … if you have to tell them something that they must know.” 140.

“How do you make contact ? How does the message come through?”

“Sometimes you can appear before that person . . . and look the same way you did when you were here.
Other times you just make a mental contact . Sometimes the messages are cryptic (=mysterious) , but most often the person knows what
it pertains too (vonatkozik) . They understand . It’ s mind-to-mind contact.”

“Everything must be balanced. Nature
is balanced . The beasts live in harmony. Humans have not learned to do that. They continue to destroy themselves. There
is no harmony , no plan to what they do . It’ s so different in nature. Nature is balanced . Nature is energy and life . . . and restoration . And humans just destroy . They destroy nature. They destroy other humans. They will eventually destroy themselves.” 159.

“There are seven planes . . . seven through which we must pass before we are returned. One of them is the plane of transition. There you wait. In that plane it is determined what you will take back with you into the next life . We will all have …a dominant trait. This might be greed, or it might be lust, but whatever is determined, you need to fulfill your debts to those people . Then you must overcome this in that lifetime. You must learn to overcome greed. If you do not, when you return you will have to carry that trait , as well as
another one , into your next life . The burdens will become greater. With each life that you go through and you did’nt
fulfill these debts, the next one will be harder. If you fulfill them, you will be given an easy life. So you choose what life you will have . In the next phase , you are responsible for the
life you have. You choose it.” 172-173.

We must experience from all sides . We must know the side of wanting , but also to
give. . . . There is so much to know , so many spirits involved. That is why we are here. The Masters .. . are just one on this plane.” 195

Wisdom is achieved very slowly . This is because intellectual knowledge , easily acquired , must be transformed
into ’emotional, ‘ or subconscious knowledge . Once transformed, the imprint is permanent . Behavioral practice is the
necessary catalyst of this reaction. Without action , the concept will wither and fade . Theoretical knowledge without practical
application is not enough.  209.

“Happiness is really rooted in simplicity . The tendency to excessiveness in thought an d actio n diminishe s happiness.” 210.

Intellectually the answers have always been there , but this need to actualize by experience , to make the subconscious imprint permanent by ’emotionalizing’ and practicing the concept , is the key . Memorizing in Sunday School is not good enough . Lip service without the
behavior has no value. It is easy to read about or to talk about love and charity and faith . But to do it, to feel it , almost requires an altered state of consciousness.

“Understand that noone is greater than another. Feel it . Practice helping another. We are all rowing the same boat. If we don’ t pull together , our plants are going to be awfully
lonely.”

A Szerelemrõl…

A szerelem olyan földöntúli erõ, ami a tūzön is átsegít, akâr a varázsfuvola hangja, és Észak virága, szerelmén át mindent szépnek lát. Irigylésre méltóan boldog! Ahogy a hamis hangok és nyikorgó zörejek füle mellett elsurranak (…) Ez a legteljesebb illúzió, a legtökéletesebb “mája” csalóka lidérce, amely benne élõ valósággá jegesedett. (99. old)

-Haimanti boldog. Õ mindent más szemmel lát, mint mi. Szerelmes és a szerelem vakká teszi. Vannak hívõ lelkek kinek hite másnak babonának látszik.
(…)
– … az emberek gondolkodó lények, nem gyerek, aki fél a sötét szobától, akit dajkája boszorkányokkal tud ijeszteni. Nincsenek szellemek, aki nem akar az nem hisz bennük.
– A szerelmes ember az nem gondolkodik az hisz. Azt hiszi vannak felsõbbrangú emberek, jó és gonosz szellemek. Ha az ember nem hinne, talán nem is tudna szerelmes lenni. (318.old.)

“Látomások, hitek nekünk nem jelentenek semmit sem, annak számára, aki hisz, maga a valóság. Az embereknek mind egyforma a szemük és mégis mást látnak vele. Van, aki a hangok mellett közömbösen megy el, míg más révületbe esik tõlük. Az embereket nem öntötték tégelybe, Isten a maga képmására teremtette ezernyi változatban, boldog az, aki elfelejti a durva testet és megtalálja magában az Isteni képmást. ” (751. old)

Kezdetben úgy volt, hogy a férfi elment vadászni. A férfinak van fantáziája, a nõnek nincs. A férfi element vadászni, az asszony otthon maradt, õrizte a barlangot és várta mikor jön haza a férj. (Fotó 492-493.old)

Kedves Haimanti le kell hūtenem lelkesedését. Kíméletlen Leszek most magâhoz. A szerelem és a szabadság nem férnek meg egymás mellett. A szerelem rabszolgaság.Ezt igazán megtanulhatta a hinduktól. (579. old)

A káma Minden érzés alapja. Az élet élvezete. A bölcsek azt tanítják, a három életcél közül ez a legalacsonyabb rendū {Ardha, Dharma, Kama.} de akárcsak a piramis legalacsonyabb rétegei a legszélesebbek, és az igazi súlyt a belsõ, nem a látható sziklakövek hordozzák, úgy ez az alacsony életösztön az embernél is a leghatalmasabb, a legerõsebb. A káma az étvágy, az evés, Ivás, élvezetek, az érzékek játéka. Legfõképpen a szerelem mámora. Ha a hindu nem szerelmes, akkor épp úgy elhervad mint egy virág, melyet nem öntöznek. A szerelem mámorát élvezni kell különben nem teljesítené élete feladatát.

Ha a volán mellett keze a férfi kezéhez ért, úgy érezte, megremeg egész belseje, a szívében és a gyomrában, a térdében és a bokájában fizikailag érezte a szerelmet.
Ez van, itt van, ezt nem lehet letagadni. Ezzel nem lehet vitatkozni, helyes-e vagy nem helyes, van-e értelme az egésznek, egy idegen, más színū, más fajú férfi, nõs ember, eh, minden mindegy, a szerelemmel nem szállhat vitába egy huszonhárom éves, egészséges lány. A szerelmes nõ csak a férfit látja, akinek érintése lázba hozza, akinek szavát orgonazúgásos zsolozsmának hallja.” (594.old)

Tagore szavai:”A világ a szerelem himnusza. A nap szerelmes tüzébõl lódult ki a föld, belõle fakadtak a hegyek a folyók. A szerelem fakasztja a rügyeket, szökkenti virágba a bimbót, a szellõ a vágy szárnyán dagad viharrá, és a szerelmes patak lerohan a hegyr õl, hogy édes vizével végig csókolja a távoli tenger keserū sós hullámát. A szerelem az élet és a halál. Az egész világ szerelem.”
(626. old)

“Isten, aki jó és szép. Hogy õ is gyönyörködhessék a szépben és a jóban, megteremtette a világot, hogy annak tükörképében szerethesse önmagát.
Isten lelke benne van a világban, bennünk él, lüktet, ezért vágyódunk vissza õhozzá, mint az esõtõl megduzzadt patak vize, amely a Nap hevében páraként felszáll a felhõbe. A világ örökös vágy. Ez mozgatja a csillagokat, az eget és a földet és mindent ami benne van.
Az õslélek, talán ez az Isten, apró atomokban kilódult az ūrbe, s beleszállt minden teremtménybe. Ott fészket rakott és megalkotta a testi Ént. Akiknek testébe rokon atomok férkõztek, azokat vonzza a vágy, hogy ismét egyesüljenek. Ennek a vonzalomnak a neve: szerelem. Szūk börtömbe zárva álmodik a lélek szabadságáról. Meg kell semmisülnünk önmagunkban, hogy a szerelmes szívébe repülhessünk az örök életbe. Az élet álom, melybõl a felébredés a halál.” (674. Old)

Ha tudásról beszélsz, ne gondolsd, hogy a tudás megfejtheti a nyomort megfékezheti az érzést.
(…) A világon csak egyetlen valóság van, de ez nem az ésszel, nem a hideg logikával érhetõ el. Csak a mámoros szerelmes láthatja kábulatában a valóságot. Teremtett lény az az eszköz, amely e kábulathoz hozzásegít,  de nem az imádott lény szerelme a cél. Az emberi szépség és báj a lelket az abszolút szépségre emlékezteti, azzal akar egybeforrni. Tehetetlenségében a csók után vágyakozik, hogy elborultan elveszítse teste érzékeit. A szeretett nõn keresztül saját énjét akarja Isteni magasságba emelni. A földi szerelem a vágy szárnyas paripàján mindig hevesebben lüktet az örök szerelem felé. A szerelmesnek meg kell tisztítania szívét Minden önzéstõl. (675.old)

A földi tapasztalat csak alaktalan anyag, amely haszonytalan, ha nem hatja át az alkotó mūvész ihlete.

A világot, a felsõbbrendū emberek világát nem az anyag mozgatja, hanem az, amit te illúziónak nevezel: a rajongás, a mámor, a hit, a szerelem.  A világot nem az viszi elõre, ami van, ami megfogható, hanem éppen ellenkezõleg, ami nincs, amit elképzelünk, ami után vágyódunk, ami után törekszik lelkünk és ez hajtja a rideg testet mint valami oktalan állatot.  Te pedig ölelésrõl, csókról beszélsz? Nem tudod, hogy mi a szerelem!

Az ifjúság szerelme olyan, mint a délelõtti nap. Ereje van, de színtelen, szinte brutális. Az érett férfi szerelme a lenyugodni készülõ nap heve. Ezernyi színben tündököl, benne van az egész pályafutásának emléke: vágy, öröm és fájdalom, diadal és csalódás. Izzása nem csak a jövõ felé veti sugarát, hanem fel akarja dleveníteni múltjának elhaló emlékeit és vágyait. Tele van lelki gyönyörrel, és színgazdagságával elhomályosítja az ifjúság féktelen, de sápadt tombolását. 

Szeretni csak a gazdag életū ember tud, aki a szenvedés és a fájdalom tüzénél az öröklétbe tekint. Ez a szerelem nem a testiség beteljesülése, hanem álom, ami talán sosem valósulhat meg. Ezért szép, ezért a legszebb amit rövid földi életünk alatt elérhetünk, hogy álmainktól senki sem foszthat meg bennünket. Legsajátabb Énünkhöz tartoznak. Aki hisz álmaiban, annak számára az a megfogható valóság. Az emberek boldogsága az álomban ragyog.

Az öröm és a fájdalom egy tõbõl fakad. Gyarló eszünkkel az örömet jónak, a fájdalmat rossznak minõsítjük. Ez tévedés. A fájdalomból csírázik ki az igazi öröm; a könnyelmū öröm, a hajszolt élvezet fájdalmat hoz  a világra. Minden nagy mū fájdalomból született. Az anya is fájdalommal hozzá a világra a gyermekét. A gyermek elsõ hangja a sírá, amikor az ismeretlenségbõl a jelenbe lép. A szerelem is csak fájdalom és gyötrõdés. Ezért szép, ezért magasztos és örök. Áldjuk Istent, hogy a fájdalmat teremtette, mert ezzel csiszolja, nemesíti lelkünket, testünket. Az embert vágyi vezérlik.

Van keblünkben egy szent vágy fölfelé, hogy egy Tisztábbank, Külömbnek, Végtelennek hálából önként hódoljunk meg és ott keressük titkát a nagy Névtelennek.

A vágy, vagy ha úgy akarjuk, hogy más szóval éljünk a szerelem alkot mindent a világon. Isten szerelmes vágyódásában teremtette a mindenséget a porból. A mūvész az alaktalan anyagból a szerelem ihletével, a szerelem gyötrelmével alkotja mūveit.

A fülemülét a fájdalom készteti dalra. Azt mondjátok, hogy a dal torka hangszálainak rezdülésével kel életre? Ez felületes magyarázat! A fájdalom remegteti meg a hangszálakat, s hogy a hang olyan édesen fájó s úgy zeng, mint a szférák zenéje, azt a szívek túláradó vágyának köszönheti.

Az anyag a látható matéria, amire ti hivatkoztok nem létezik. Megfoghatatlan, mert állandóan változik. A porból virág, állat, ember egyformán keletkezik s egyformán múlik el. A szerelem azonban örök. A szerelem az egyetlen valóság. A valóság nem az anyag, hanem a fantázia, a képzelet, az álom.

Álomból teremti a zenész csodálatos dallamait, amelyek ujjongásra és sírásra indítanak. Isten szent szerelme súgta a muzsikus szívébe a hangokat. A festõ piszkos festékekbõl olyan képet alkot, amelyben benne van az ég mosolya, a tó ragyogása, az éj titokzatossága és a tündöklõ napsugár. A mindenséget átható szerelem szerelm ragyog felénk a képrõl. A szobrász a durva anyagból élõ alakot gyúr. De nem az anyag él benne, hanem a forma, a végtelen fantázia, a mi a lélek maga.

Ugyan abból az anyagból akár korsót vagy tūzhelyet formálhatott volna, de a mūvész szerelmes ihlete az örök formában teremtett életet.

A szerelmesek teste, akik annyit örültek és annyit szenvedtek, már rég elporladt a földben, de szerelmük örökké él.

Az ideák világa a valóság.

A szerelem illatozik a virágban, visszhangzik a bogarak zümmögésében, Hold sugarán halk muzsikát penget, és mulandó testünkben megajándékoz az örökléttel.

Keressük a szerelmet a szellõ fuvallatában, az éjszaka csillagaiban, a nagyszemūek tekintetében, a tengerben a lankás hegyoldalakban, az erdõkben, végtelen rónákban, és meg fogjuk találni Istent, mert Isten él a szerepben. Õ a mi szerelmünk Minden szépbem, jóban, a vele való egyesülés mámorában van az örök élet. (679.old)

Az idézetek G. Hanóczy Rózsa: Bengáli tūz címū könyvébõl származnak.

G. Hajnóczy Rózsa: Bengáli tūz # Könyvfeldolgozás

A könyvrõl Indiába indulásom elõtt hallottam elõször egy orvosnõ ajánlásában 2017-ben. Nem tudtam volna akkor már könyvtárból elolvasni így utazás elõtt nem gondoskodtam róla hogy magammal vigyem az útra. Hazaérkezésem után újra hallottam a könyvrõl, de nem vettem komolyan a hívást. Idén 2020-ban a korona vírus bezártsága után jött át édesanyámhoz, gyermekkori barátja és munkatársa Bunczom Zsuzsa néni. Õ mondta hogy olvassam el. Vàlaszoltam hogy már régóta tervben van de most kölcsönözni sem lehet a könyvtárból. Neki meg van a könyv, majd õ odaadja. Néhány nap múlva már várt is könyv. Nagyon jókor érkezett. Elhozta a könyv a megértést a vágyak tükre kapcsán.

Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, hisz szabatos megfogalmazása, ízes szavai, bársonyos modora olyan puhán libbenti a metafórákat és festi az olvasó elé a távoli világot hogy az érdemleges szépirodalmi élményt okoz.  Aki egy objektív, érzelmileg stabil, külsõ rálátást szeretne kapni hitröl, vallásról, filozófiáról annak azért ajánlom, mert az írónõ akár egy tanu tudja átadni a spirituális megfigyeléseket. Aki pedig a szerelem lényegisége után kutat, ebben a könyben választ találhat. Az én árnyékos részleteimre fényt kaptam e könyv által.

Áldott legyen a könyv, annak írója és olvasója s a tudás közvetítõje!

Namaste

A mai India már nem a tegnap Indiája. De ahogyan rügybõl bimbó és ebbõl illatos virág fakad, úgy ábrázolja e mū India eme bimbózását hūségesen, és készíti elõ az olvasót a további fejlõdés gyökereinek megismerésére.”

“Áttörtmūvū fafaragású dobozok tömkelege, ezüstkancsók, drága ékkövek, domború hímzések,
Selyemsálak melyeket gyūrūn lehet áthúzni és gyūrõdés nélkül magától kiugranak.
Kézzel szõt aranyszàlú brokátok, muszlinok, hímzett saruk és fejdíszek ajánlották magukat megvételre.” (48.old)

“Az indusoknak szükségük van rá, hogy olykor visszavonuljanak a pusztába, ahol nemcsak a falusi magányt, hanem az annál is meddõbb egyedüllétet élvezzék. Ilyenkor nem szeretnek senkit és semmit látni. A földet, azt a néhány fát nézik, ami itt van és az eget. Az ég , a fa és a föld, visszahozza õket önmaguknak, visszahozza õket a természethez, aminek az ember csak egyik része.” (77.old.)

A szerelem olyan földöntúli erõ, ami a tūzön is átsegít, akâr a varázsfuvola hangja, és Észak virága, szerelmén át mindent szépnek lát. Irigylésre méltóan boldog! Ahogy a hamis hangok és nyikorgó zörejek füle mellett elsurranak (…) Ez a legteljesebb illúzió, a legtökéletesebb “mája” csalóka lidérce, amely benne élõ valósággá jegesedett. (99. old)

102. Oldal a táncról. ….

Durva cipõtalp, lábdobogás nem törte meg a csendet, mezitláb, Minden lépésükkel talpukkal simogatva az édes anyaföldet, mendegéltek hazafelé.  A földbõl csírázott mi testük, és ezt az anyát simogatták amikor jártak, és ölelték meztelen testükkel, amikor lefeküdtek. Az est csendjében mintha India anya nekem is súgott volna valamit:
Európa gõgös lánya, próbálj megérteni, szeress engem! … “

Shankaracharya ,risi, guru –182-194, 196.
hindu vallás -204, 205

Az európai gondolkodás gépiessé vált, csak a pluszt és a minuszt ismeri. Tudománnyá fagyasztja az életet, holott az élet egyáltalán nem merev. Egyszerū formulává redukálja a jelenségeket, holott a jelenségek soha meg nem állnak, hanem egymásba folynak. Az európai hisz az abszolút tudásban, a hindu szemében minden tudás relatív.

“Ó, India a gondolat Anyja, miért nem szülsz már tetteket is!” 235.old.

Gyár kontra kézi munka: 250-253!!!!

Mūvészetrõl. A mūvészet az ember lelkébõl fakad, akár csak a tudomány. Az igaz mūvés, és tudós a jó diadaláért küzd, ezért pap is. : 231old; Az igazi mūvész nem formát alkot hanem belsõ énjébõl fakasztja mūvészetetét. A müvészet a belsõ én élete, a külvilágnak szóban, hangban, formában nyilvánul és jelenik meg. A világegyetemben a mūvészet örök rezgés, miriád atomnak rezgése s nekünk embereknek szín, hang, forma. Halljuk a mennysörgést és a szúnyogok zümmögését, látjuk a formák tobzódását a színek gazdagságában, pedig a világegyetem néma és sötét. Rezdülés, rezgés nélkül nincs hang, szín forma. Mūvészi ihlet nélkül hiába rajzolunk, zenélünk, csak külsõ formát ragadunk meg azt utánozzuk gépiesen, értelem nélkül. Akárcsak a papagáj vagy fényképezõ kamera. (274. old)

Kozmopolita csak a nagyon gazdag és nagyon mūvelt ember lehetne, akinek minden országban van háza, minden nép mūveltségét magáévá tette és ezért mindenütt otthonos. De hány ilyen szerencsés ember lehet a világon?
– Aki ilyen szerencsés – mondta Guadagni – az már fölötte áll az emberiség átlagának, olyan felsõbbrendū lény, aki mindent megért, ezért mindent megbocsát. Ezek bölcsek, de a népek nem bölcsek, hanem gyerekek.

“Kedvesem nem szabad mindent zokon venni, az emberektõl. A hinduknak türelmesnek kell lenni, az embereket hibàjukért csak sajnálni kell, és nem lehet õket a bántalomért bántani.”
Upanishad történet 291.

“-Haimanti boldog. Õ mindent más szemmel lát, mint mi. Szerelmes és a szerelem vakká teszi. Vannak hívõ lelkek kinek hite másnak babonának látszik.
(…)
– … az emberek gondolkodó lények, nem gyerek, aki fél a sötét szobától, akit dajkája boszorkányokkal tud ijeszteni. Nincsenek szellemek, aki nem akar az nem hisz bennük.
– A szerelmes ember az nem gondolkodik az hisz. Azt hiszi vannak felsõbbrangú emberek, jó és gonosz szellemek. Ha az ember nem hinne, talán nem is tudna szerelmes lenni. (318.old.)

Vita arról hogy mi õszinte a hinduizmusban és mi nem Amija a szütelett hindu aki európai civilizációban nevelkedett beszél errõl 324-327

A káma Minden érzés alapja. Az élet élvezete. A bölcsek azt tanítják, a három életcél közül ez a legalacsonyabb rendū {Ardha, Dharma, Kama.} de akárcsak a piramis legalacsonyabb rétegei a legszélesebbek, és az igazi súlyt a belsõ, nem a látható sziklakövek hordozzák, úgy ez az alacsony életösztön az embernél is a leghatalmasabb, a legerõsebb. A káma az étvágy, az evés, Ivás, élvezetek, az érzékek játéka. Legfõképpen a szerelem mámora. Ha a hindu nem szerelmes, akkor épp úgy elhervad mint egy virág, melyet nem öntöznek. A szerelem mámorát élvezni kell különben nem teljesítené élete feladatát.

Gandhi-ról eképpen esik szó:
“Tiszta lélek, aki õszintén belátja hibáit, s tévedéseiért megbünteti magát, hogy újból megtisztuljon. Sanyargatja testét, nehogy a test önzése felülkerekedhessék a lélek uralmán. De nem Tartja magát ártatlannak. Benne is voltak és vannak būnös szenvedélyek. (…) Most már magába szállt, nem csak a saját, de mások būneiért is būnteti magát. Ezért böjtöl. Hisz a szenvedés tisztító tūzében.

Gandi szavai:
“A gyermek Isten parancsa és ajándéka. Sokasodni kell mint a tenger fövenyének és az ég csillagainak.”
Bennem Isten az igazság. Ez az én egyszerū filozófiám. Nem a logika, hanem az érzés vezet, és az érzések összhangjâban látom gondolataim, cseledeteim helyességét. (478.old)
Én nem tanultam se filozófiát, se logikát, csak annyit tudok a logika az emberi és szüleménye, tehát véges. Van a logikánál magasabb és nemesebb törvény a hit az alázat és az áldozat.
Krisztus, aki a szeretet, a hit és áldozat parancsát hozta magával, és kiszenvedett a kereszten. Átszegezett kezeinek, lándzsával átfúrt testének vérével, lelkének kínjával õ az örökké élõ valóság. Õ a világ megváltója nem a filozófia.
Az egyének és a nemzetek csak Krisztus agóniája által válhattak erõsekké. Az örömöt nem másokon ejtett sebek szerzik, hanem az a fájdalom, amit másokért önként viseltünk el. A gyengének kötelesség tūrni és szenvedni nem csak azért, hogy magát felszabadítsa az igazságtalanság alól, hanem hogy meggyõzze a zsarnokot elnyomásának helytelenségérõl és õt is megmentse tetteinek būnétõl. (480)
Az egyetlen elfogadható alak, amelyben Isten az éhezõ nép elõtt megjelenhet: a munka. Isten azért teremtette az embert, hogy megkeresse kenyerét. (…) azt kérdezte tõlem: miért szövök én, akinek nem kell a mindennapi kenyérért küzdeni. Erre azt válaszoltam: azért mert azt eszem amit nem érdemlek meg, és honfitársaim kifosztásából élek.
Kövesd minden tallérodnak útját visszafelé, mielõtt az a zsebedbe ér és igazat fogsz adni nekem.  Az a gazdasági rend mely megengedi hogy másokat kifosszanak, erkölcstelen.

461. Angol szokás a házaknak nevet adni. “Az én házam az én váram.” – tartja az angol és el is kereszteli ezt a házat bármilyen kicsi is valami hangzatos néven.

463. A Himalaya százezer év alatt úgy elpusztulhat hogy nyoma sem marad. A föld örökké változik, mozog és él. Minden nap sok sok rengés bolygatja meg szülõanyánkat. A Föld életében a kisebb földrengések melyek városokat pusztítanak el, nem játszanak fontos szerepet. Persze az ember mindent a maga rövid életével és szūk eszével mér. Ezért nincsen távlata és hibás az értékelése.

Kezdetben úgy volt, hogy a férfi elment vadászni. A férfinak van fantáziája, a nõnek nincs. A férfi element vadászni, az asszony otthon maradt, õrizte a barlangot és várta mikor jön haza a férj. Az bizony nem jött. Meglátott egy szép nagy lepkét, utánafutott, de nem tudta elfogni. Addig kergette, amíg az õz nem került eléje. Azt megölte.Fagallyakon megsütötte, megette. Utána lefeküdt, elgondolkodott a lepkén, az õzön, a fákon, sok minden jutott eszébe ami után vágyódni kezdett. Ha aludt és álmodott, reggelre kelve az álma utána szaladt. Mindig valami új foglalkoztatta, mindig vándorolt, mindig csinált valamit, amibõl másnak semmi haszna nem volt, csak saját maga kedvtelésére cselekedte. Szabad volt mint a madár, szabadon csaponghatott a fantáziája, tehetett amit akart. Hónapok teltek el, megint õzet kergetett, s egyszer csak azt vette észre, hogy visszakerült ahhoz a barlanghoz, ahonnan elindult. Kíváncsian nézett be a barlangba ott van-e még a nõ, aki akkor ott tartózkodott és olyan szenvedélyesen ölelte meg õt. Jó volna ha itt lenne! Bement a barlangba. Sírást hallott. A férfi gyerek volt. Hosszú hónapok teltek el azóta hogy elment vadászni. Mennyi Minden újat látott. Bezzeg az asszony nem látott semmi újat. Mindig ott ült a barlangban. Éhen halt volna ha nem ültet zöldséget, nem kapál, nem gondoskodik a háztartásról, tūzhelyrõl. Megölelte ismét az asszonyt azutàn újra útnak készülõdött. Az asszony azonban most már nem engedte. Megakadályozta a férfit hogy újra hónapokra elkószáljon. Ezentúl csak a közelben vadászhat, gyorsan “haza” kell hoznia az elejtett õzet, mert az asszonynak most sok húst kell ennie, hogy tejet adjon a kis jövevénynek. Így keletkezett a család.
-S ha a férfi mégis elment?
– Akkor az asszony más férfit keresett. Meet az asszonynak nincs fantáziàja, ha lenne õ ment volna vadászni, lepkét kergetni. De õ zöldséget termesztett, megteremtette a földmūvelést, megalapította a családi életet, a tūzhelyet, az államot. A nõnek nincs fantáziája, azért erõsebb, mint a férfi. Õ a realitás. (492-493.)


Milyen nehéz megérteni egy olyan népet amelynek a nyelvében a tegnapra és a holnapra ugyan az a szava. Meglátogattam magát holnap, nem találtam otthon, majd el fogok jönni tegnap. (519.old)


-Kedves Haimanti le kell hūtenem lelkesedését. Kíméletlen Leszek most magâhoz. A szerelem és a szabadság nem férnek meg egymás mellett. A szerelem rabszolgaság.Ezt igazán megtanulhatta a hinduktól. (579. old)


“Ha a volán mellett keze a férfi kezéhez ért, úgy érezte, megremeg egész belseje, a szívében és a gyomrában, a térdében és a bokájában fizikailag érezte a szerelmet.
Ez van, itt van, ezt nem lehet letagadni. Ezzel nem lehet vitatkozni, helyes-e vagy nem helyes, van-e értelme az egésznek, egy idegen, más színū, más fajú férfi, nõs ember, eh, minden mindegy, a szerelemmel nem szállhat vitába egy huszonhárom éves, egészséges lány. A szerelmes nõ csak a férfit látja, akinek érintése lázba hozza, akinek szavát orgonazúgásos zsolozsmának hallja.” (594.old)


“Nem telt bele tíz perc, már heves vita fejlõdött ki a szanjászi és az uram között. Olyan elvont, metafizikai dolgokról beszéltek, amikrõl napokon át lehet vitatkozni Minden eredmény nélkül. Gondolat a gondolat kedvéért, fogalmak harca, amelyek mögött nincs megfogható valóság: ez a filozófusok örök kūzdelme.
Amikor belefáradtak a meddõ vitába, a szanjászi néhány testtartási figurát mutatott. Sovány Dereka úgy hajlott, mint a gumiembereké a cirkuszban, gomolyagba tudott összegörnyedni, a fejére állt, lábát a nyaka köré tekerte, arcával a combjai között hátrafelé nézett a világba. Ezen a téren Gyula nem tudta követni. Ajánlotta nekünk, hogy tanuljunk meg a pózt, amelyben szellemi munka után jól lehet pihenni. Ha kitörtük volna kezünket, lábunkat akkor sem tudtuk volna utánozni. Végül alamizsnát kért. Elfogadta kezembõl a rizst.”
(…)
Alig tartózkodott néhány napig a telepen, már minden diàk ismerte. Būvészmutatványaival, homályos mondataival, ihletet sugárzó szemével megbabonázta õket. Igazi szentet láttak benne. Estefelé felkeresték a bokrot ahol aludni szokott, és bámultak a kis máglyára, amely mellett a szanjászi kuporgott és varázsigéket, mantrákat mormogott. Néhány nap múlva már vezetõ szerepett vitt a diákmozgalomban. (603-604.old)

TAGORE szavai:
“- India anyánk, a te neveddel, a te képeddel vezetik félre hiszékeny gyeremekeidet. Rád hivatkoznak azok, akik lázban égõ, tudatlan agyukkal szolgálni akarnak és életedre törnek. Nem okolhatlak téged azért, mert gyermekeid félreértenek. A te tudásodat a babonák fertõjébe rántják le, a te intelmeidet harci zajjal harsogják túl. És ez mind a tudatlanság, az éretlenség, a felelõtlen izgatás eredménye. A köteles engedelmesség megtagadása nem felszabadulás, hanem lázadás, a törvények megszegése nem áldozat, hanem būn.” (617.old)

“A világ a szerelem himnusza. A nap szerelmes tüzébõl lódult ki a föld, belõle fakadtak a hegyekzca folyók. A szerelem fakasztja a rügyeket, szökkenti virágba a bimbót, a szellõ a vágy szárnyán dagad viharrá, és a szerelmes patak lerohan a hegyr õl, hogy édes vizével végig csókolja a távoli tenger keserū sós hullámát. A szerelem az élet és a halál. Az egész világ szerelem.”
(624. old)

“Haimanti ártatlan. Hindu lett, hogy hindu urát boldoggá tegye. Belemerült India varázsának mély tengerébe, mely húzta, csábította magához. Varázslatos világ a mienk, megbūvöl, bilincsbe ver. A megbūvöltet könnyū elragadni az ingoványba. (…)Próbáljuk meg jóvátenni azt, amit a félreértett India elkövetett vele szemben. Jósággal, szeretettel kell felemelnünk azt, aki öntudatlanul szenved hibájáért. India hívó szava megszédítette Haimantit, mint a liliom mely illatával megöli a szerelmest.” 627. old.

-Meg fog gyógyulni. India anyánk nem lesz hálatlan hūséges lányához, gyógyító írt küld majd fájdalmára – mondta meggyõzõdéssel (a dékán.) 631.old.

633. Benáresz látképe.

“A buddhizmus a VII. században kiszorult Indiából és tanainak egy része felszivódott a hinduizmusban. “635.old *

“És Jób mondá: Mezítelenül jöttem ki az én anyámnak a méhébõl és mezítelenül térek vissza oda. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve. Õ terjeszti ki Északot azcüresség fölé és függeszti fel a Földet a semmiség fölé. Õ köti össze felhõibe a vizelet úgy, hogy a felhõ alattuk meg nem hasad.” 642. old.

Taj Mahal leírása: 645.old. 646.

Az ezer egy éjszakából indézet

“Az élet álom, melybõl felébredés a hálál.”

mintha visszaszólna felénk (~Mumtaj) : Sírhely vagyok de új élet nyugalmát rejtem falaim között, csak bennem van örök boldogság…
Gyönyörū perzsa felirat ékesíti homlokzatát a BOLAND DERVAZE a magas kapu nevū diadalívnek.
“Jézus, akire béke szálljon mondá: A világ egy híd, haladj át rajta, de ne építs házat. Az élet csak egy ôráig tart, töltsd azt áhitatban.” (649.old)


“Csak a távlatokból lehet az események értelmét felfogni, – lihegte – a napi szemlélet túl közel van, és a történelmet véletlenek sorozatának tartják, de ha behúnyjuk a szemünket a história romantikája elõtt, s nem egyéni elbírálások szerint ítélünk, akkor tisztán látjuk az események összefüggését a tényezõk hatását. Ezért kell feljebb menni, fel a magasba, ahol csak a nagy körvonalakat látjuk, erõdöt, a síkot, a kígyózó folyót. (662.old)

“A szentek imádata az emberi lélek jóságában gyökerezik. Még a legnyomorultabb būnözõ is hinni akar a būntelenségben, hogy bocsánatot nyerjen a maga számára.” 670.old.

“- Ez a seikh megbabonàzott. Nincs hatalmasabb erõ, mint a szó. Vagy értelmével gyõz meg és hódít, vagy pedig, ami még rettenetesebb, érthetetlenségével hálóz be és nyūgöz le.” 680. Old

“Megszülettek a fiókák, ezt akarta tudtunkra adni a boldog anya. (…)Talán kérdezték hogyan tetszenek a gyerekek, vagy pedig hálalkodtak a vajért, gyümölcsért, dióért? Milyen jó volna az állatok nyelvét megérteni. Mennyi szent titok birtokába juthatna az ember, mennyi ártatlan jóságot élvezhetne, amitõl mi magasabb rendū állatok meg vagyunk fosztva!” (728. old)

Az egymagában ülõ alak nem volt fakír – mondta az uram-, hanem meditáló jógi.
Nincs köztük nagy külömbség – szólt közbe Mahmud -, a fakír mohamedán, a jógi hindu.
Nem mindegy – vetette ellen Gyula -, vannak közöttük tudatos szélhámosok, akik pénzért árulják tudományukat, de ez nem látszott annak. (732.old)

“Látomások, hitek nekünk nem jelentenek semmit sem, annak számára, aki hisz, maga a valóság. Az embereknek mind egyforma a szemük és mégis mást látnak vele. Van, aki a hangok mellett közömbösen megy el, míg más révületbe esik tõlük. Az embereket nem öntötték tégelybe, Isten a maga képmására teremtette ezernyi változatban, boldog az, aki elfelejti a durva testet és megtalálja magában az Isteni képmást. ” (751. old)

“Az élet maga a legtökéletesebb regény. Mindannyian élõ hõsei vagyunk ennek a regénynek. Az életünk egy hosszú könyv, lassan forgatjuk lapjait, és mind csak elõre nézünk, vajon mit hoz a titokzatos következõ fejezet? Ha eljutunk a könyv utolsó oldalához, Minden titok feltárul elõttünk, nem érdekes többé. Kevés regényt akarunk az utolsó oldal után négegyszer végigolvasni, legfeljebb lapozgatunk benne, egyes fejezeteit, egyes részleteit kívánjuk újra átélni. De a részlet nem az egész, nem a teljes valósâg. Öröm és bánat, mint a világosság és az árnyék, nyomon követik egymást. Minden életben sok szenvedés és fájdalom, de még sokkal több gyönyörūség van. Ezért regaszkodik a haldokló koldus is nyomorúságos életéhez. ” ( 756-757. old)

“A fájdalom úgy nemesíti a lelket mint a tūz a vasat. Kiolvaszt belõle minden salakot. A fájdalom éppen úgy Isten adománya mint az öröm. Hálával kell fogadni mind a kettõt. Fájdalom nélkül nem is tudnánk az életnek örülni. Minden öröm, minden Nagy és nemes érzés a fájdalom méhében született. A fájdalmat nem csak tūrni kell, hanem hinni kell Isteni rendeltetésében.” (757.old)

“A szerelemes embert nem érdekli más csak szerelme. Ha dicsérik a hideg,közönyös bálványképet,  boldog, de ha korholják akkor is örül, mert õ róla van szó. Mindig jelen van, még ha láthatatlanul is. Befurakodik az erekbe, vibrál a csontok között, viaskodik, játszik a lángoló szerelmessel, csalogatja, kineveti, hitegeti. Ez pedig repül utána mint pillangó a gyertyalángba. A szenvedésnek is örül, mert ez is vele kapcsolja össze. Meggyūlöli, hogy annál édesebb legyen a megbocsátás, a kibékülés. Minden gyönyörbe kell, hogy üröm vegyüljön, ezáltal emelkedik a kéj magaslataira.” (761.old)

“Nem csodálom, ki szerelme sátra elõtt holtan fekszik,
Csodálom , ki élve marad, s lelke épen megmenekszik.” Perzsa vers fordítása.
(769. old.)

Könyvfeldolgozás: Swami Rama, A spirituális élet lényege

ISBN 978 963 9718 36 4

Élhetsz a világban,mégis lehetsz spirituális. Maradj ott ahol vagy! Egyszerūen csak kövess két szabályrendszert.

1) Külvilágra vonatkozó: meg kell tanulnod használni a világ dolgait birtoklás nélkül. A világon Minden ami nekem adatott az Úrtól Kaptam! Használatra, nem az enyémek így nincs jogom birtokolni, de használni igen!

Tetteidet önzetlenül, szeretetteljesen, hozzáértéssel hajtsd végre.

2) Belsõ világunkra vonatkozóan: Az Úr bennem van, a szentélye vagyok. Ahogy a szentélyt is rendben tisztán kell tartják, mindent megteszek hogy rendben és tisztán tartsam a testem, a légzésem és az elmém.

A belsõ szabadság az önfeláldozásból születik meg! Önmagunk megtisztításából és az önuralomból.

Ahhoz, hogy gyeremkei sikeresen éljenek a földöm, a Földanya mérhetetlen mennyiségben kínálja a forrásokat, de azok akik nincsenek tisztában az emberi életben szunnyadó valódi és végtelen lehetõségnek, megfosztják magukat mindettõl és ez a szenvedésük oka. Az imádság, a meditáció, kontempláció, révén elérhetõ öröm Minden örömök legnagyobbika. A világ összes materiális öröme csupán kóstoló marad.

Szádhanát azért végzünk, hogy a földi életben valós boldogságot (ananda) tapasztaljunk, azután a mennyben is tapasztaljuk meg a boldogságot végül pedig megszabaduljunk és az örökkévaló legmagasabb rendū paramananda létben legyünk.

Az igazság megismeréséhez szükség van arra, hogy megtisztítsuk gondolatainkat, beszédünket, tetteinket.

Nagyszerū mikor eljutsz ahhoz a tudáshoz, hogy “Isten bennem van. Az Úr bennem lakozik.Én egy véges edény vagyok, de a Végtelen lakozik ebben a véges edényben.”

Az emberi lény nagyszerū, mert akárhová megy, az Úr vele tart.

Az élet egyik- bár nem könnyū- útja, ha Istent látod mindenkiben és másokért dolgozol. Gyakorolnod kell! Emlékezz az Úrra Minden idõben és elõbb vagy utóbb átalakulsz.

Isten Minden- személyes Isten, egyetemes Isten és Minden ezen túli. Indulj el a személyes Istentõl, juss el a belül lévõ Istenhez, majd tovább az egyetemes Istenhez, és végül azon is túl. Boldok azok akik Isten látására vágyakoznak. Amikor látom õt egy féfvi vagy egy gyermek mosolygó arcán, és magamban, milliószor megszületek és milliószor meg is halok. (Akár a lélegzet – a szerk.Cs.É.A )

Az ember születésének célja, – mely türelemmel és elszántsággal kimūvele érhetõ el- hogy személyesen találkozz Istennel, azután pedig élj a világban és mégis maradj érintetlenül fölötte.

A spiritualitás az ami segít minket a gondolataink, a beszédünk és a tetteink megfegyelmezésében, és elvezet minket a tudatosság központjához és ezáltal kiteljesíti belsõ lehetõségünket.

A világi tárgyakról, továbbá az érzékszervek és az elme hajlaimaiból szerzett tudás segíti a keresõt abban, hogy meg tudja változtatni az érzékelését.

A spiritualitás útján mindig vezetésben részesülsz mely az ismeretlenbõl érkezik. Az imertben csupán rövid ideig idõzünk, de az ismeretlen örökre velünk marad, ezért bíznunk kell az ismeretlenben.

A külvilág szétszórja az energiát, míg a belsõ áldást áraszt, amely betölti a világ által keltett ürességet.

Imádság:

Én a Tiéd vagyok, Te pedig az enyém vagy. Erõre van szükségem

Az elszántság (sankalpa shakti) az az erõ, ami keresztülvisz minden csalódottságon és akadályon.

30-31.old Spirituálisnak lenni azt jelenti, hogy mindenkor tudatában vagyunk a valóságnak,  az abszolút

A szentírások szerint a valóság meg nem nyilvánult, ezért láthatatlan és ismeretlen oldala magasabb rendū mint a megnyilvánult világ.

Ami a fizikai világban megjelenik,  csupán tükrözõdése annak, ami már megtörtént a belsõ világ. A belsõ élet megváltoztatja a külsõ élet minõségét. Gondolkodásmódunk formálja a személyiségünket.

Az elme tisztasága akkor jön el, ha az ember megtanulta irányítani az elméjét vágya és céljai szerint.

A valódi és maradandó átalakuláshoz az önfegyelem és az önképzés szisztematikus môdszerét kell gyakorolni. 

Az az ember kinek gondolatai, szavai, és tettei tökéletes harmóniában vannak. Csak egy ilyen ember tudja, hogy két világban van jelen egyidejüleg. Teremts egyensúlyt a belsõ és külsõ világ között. Ne hallgass mások tanácsára, hanem tanul meg a saját utadat járni, amely nem sért, bánt vagy károsít meg másokat.

Az emberek megszoktáj, hogy másokra támaszkodnak. Mindig azt szeretnénk, hogy valaki segítsen rajtuk, és mondja meg nekik, mit tegyenek, és mit ne tegyenek. Ez csupán rossz szokás (36.old)

Emberként felelõsséget kell vállalnod magadért. Ha túlságosan függõvé válsz egy terapeutátóp, prédikátortól, vagy gyógyítótól, akkor mi a különbség közted és egy állat között?

Ha függõvé válsz egy terapeutától egy teràpiától sosem fog kibontakozni a saját motivációd és belsõ vezérlésed. A régi írások, amelyek a bölcsek tapasztalatainak tárházai, világosan megmondják, hogy az ember egyedül önmagára számíthat. Ahhoz hogy segítsünk magunkon az önképzés alapos módszerére van szükségünk.

Hogy megtanuljuk ellenōrzésünk alá vonni az elmét és annak változásait, lényeges, hogy keresztülmenjünk az önmegfigyelés, az önvizsgálat és a  meditáció folyamatain.

Az átalakulás folyamata rendszeressét és éberséget kíván. A türelem segít fenntartani a rendszerességet az önvizsgálat és az önmegfigyelés pedig lehetõvé teszi, hogy éberek maradjunk.

A tettek tettek és nem kellene azonosítanod magad a tetteiddel. Meg kell tanulnod kialakítani egy személyes filozófiát, és maradj mentes bármiféle būntudattól. (…) Ha nem ítéled meg azokat a tetteket amelyek veszélyesnek vagy akadályt jelentõnek tartasz az úton, szabad vagy. (…) Te vagy a saját bírád, ne hagyd, hogy az ítélkezés elhatalsodjon rajtad.

Az élet nem tilalomra való. Az életet meg kell becsülni.

AZ emberek álladóan a gondolataikkal azonosítják magukat. A gondolatok tulajdonképpen cselekvések. Nem jó ha a tettekkel azonosítod magad (!)

Nem kell az elmúlt tetteken rágódni! Ami történt megtörtént. Ha megengeded az elmédnek, hogy visszatérjen a múlt kerékvágásába, rossz szokást alakítasz ki, amely idõvel része lesz az életednek.

Három dolog fontos: 1) tanul meg szeretni a kötelességeidet. 2) a világ tárgyai csak eszközök és nem arra valók, hogy birtokold õket. 3) emlékezz a boldogságra minden élethelyzetben.  A boldogság azt akarni, amivel rendelkezünk.

Az örömrõp alkotott elképzeléseddel van baj. (…) Az öröm egy elképzelés, egy belsõ állapot, amelyet neked kell megteremtened. (…) A gondolkodásodtól szenvedsz. (…) Az összhangban mūködõ szív és elme lehet segítségedre abban, hogy elérd az elégedettséget. (…) Csak akkor lehetsz elégedett, ha a legjobb képességeid szerint elvégzed a kötelességeidet, és nem aggódsz az eredmény miatt.

Légy boldog és törõdj a boldogságoddal! Ugorj fejest az  örömbe, ne aggódj a jövõ miatt! Miért maradnál komoly? Tanulj meg belemerülni az örömbe, és mindig mosolyogj! Isten áldjon meg téged! Az igazi öröm soha sem érhetõ el a mohóság kielégítése révén, csak individuális énünkrõl lemondva juthatunk el az univerzális Önvalóhoz.

Önzetlenség: Tanuljuk meg, hogy ne gyūjtögessünk, hanem csak adjunk. Kinek? Nem az idegeneknek. Nem valami gyakorlatiatlan dolgot tanítok neked. Azoknak adj akikkel élsz!

Ne magadért dolgozz, ha így élsz, akkor önzõvé válsz. Tanulj meg másokért dolgozni! Ha a feleség megtanul a férjéért dolgozni, a férj pedig a feleségéért, mindketten boldogok lesznek. 

Az önzetlenség a szeretet egyetlen kifejezõdése.

Lehet tökéletesen élni a Földön: ha valaki tud dolgozni és szeretni. – dolgozni amit szeret és szeretni, amiért dolgozik.

Ne meditálj, amikor éhes vagy, és akkor se, amikor túl sokat ettél, fáradtság vagy álmosság gyötör, vagy amikor bármilyen emésztési problémád van. Válaszd ki a megfelelõ idõpontot és akkor meditálj.

A 4. alapkésztetés : táplálkozás, alvás, szex, önfenntartás. Ebbõl a 4 motiváló erõbõl születnek az érzelmek. 1) vágy “kama” 2) harag “krodha” 3) kielégültség / csalódottság “mada” 4) ragaszkodás “moha” 5) mohóság “lobha”

Figyeld meg magadon:

Hogyan gondolkodom és beszélek, mi késztet megszólalásra? Hasznos-e saját magamnak és másoknak, ahogyan megnyilvánulok?

Ha nem fejezõdik ki vagy nem valósul meg bármely kreatív gondolatod, melyet az önzetlen szeretet és a mások  iránti önzetlen szolgálat hozott létre , az olyan mint az árulás vagy elvetélés. Ha a kreatív gondolatok nem tudnak megnyilvánulni, az frusztrációt melt, ami elfojtást okoz. Egy nap ez az elfojtás a testen keresztül fejezõdik ki betségként vagy rossz közérzetként.

Az elmét összehangoltan kell képeznünk, megértve minden rezdülését, máskülömben engedetlen és féktelem marad, és korlátozni fogja a primitív dharmája. A képzetlen elem gátolja a spontán érzések felbukkanását a szívbõl.

Aminek meg kell történnie az megtörténik, aminek nem kell megtörténnie az nem történik meg. A nyugaadat tehát ne veszítsd el. A kiegyensúlyozott csendes elme, nem lehet az ördög mūhelye.

Soha ne azomosítsd magad az elméddel, annak tárgyával, érzelmeivel, a beszédeddel vagy a  tetteiddel! Lényegi természeted Sat chit ananda.

A spiritualitás világában az ego még veszélyesebb még szubtilisebb mint mikor a világi sikerekben nyilvánul meg!

A keresés idõszakában a tanítvány túlságosan intellektuálissá válhat, semmibe véve a spontán intuíciót, vagy éppen ellenkezõleg, túlságosan érzelmes lesz, figyelmen kívül hagyva az észérveket. Mindegyik az egót táplálja.

Amíg a két alapelv – a  megkülönböztetés buddhi (=intellektus) és a hit – nem bontakozik ki teljesen, az ember nem emelkedhet a manasz és az ego hatókörén túl. Nem tud spontán módon a helyes tettek mellett dönteni és nem tudja feladatát teljes szívbõl végezni.

Az intellektus kizárólag az egyhegyū elmét képes irányítani.

Imádkozz az Élet Urához tiszta szívedbõl. Jobban ismer téged, mint bárki más. Vezet véd és segít téged. Köszönd meg.

A tisztulás leghatékonyabb eszközei az imádság és a būnbánat.

A legtöbb esetben minél több információy gyūjtünk annál inkább megterheli az életünket. Így mūveltté váltunk, de megvilágosodottá.

Amikor közvetlenül tudod az Igazságot, nem kell róla megkérdeznedva a szomszédaidat vagy a tanárodat. Könyvben sem kell igazolást keresned. A spirituális Igazságnak nincsen szüksége külsõ tanúra.

Az igazi tudàs nem annyira a tudáson, mint inkább a létezésen alapszik.

A guru nem fizikai lény. Azok akik testnek és személynek vélik a gurut, – gurudévát- nem értik ezt az áldott szót. A guru a hagyomány és a tudás folyamata. Krisztus is ezt mondta mikor ekbereket gyógyított: “Atyám teszi ezt. Én csak eszköz vagyok.”

Elõfordulhat hogy egoistává válsz, és úgy döntesz, nincs szükséged mesterre. Ezt azonban csak az ego mondja.

A guru iránt hálát és tisztelet kell mutatni. Ha a guru és az Isten együtt jönnének, a gurumhoz mennék oda elõször, mondván: “Nagyon köszönöm neked! Elvezettél engem az Úrhoz.” Nem az Istenhez mennék elõször, hogy: “Nagyon köszönöm, Uram! Te adtad nekem a gurum.”

A legfontosabb tanítások az intuícióból erednek, és túl vannak a szóbeli kommunikáció hatáskörén.

Keresd a gurut önmagadban, és bárki, aki elvezet a belsõ gurudhoz a gurud lesz.

” Az embernek meg kell tennie Minden tõle telhetõ õszinte erõfeszítést. Amikor az ereje már fogytán és kétségbeesésében felsír, az áhitat érzésének legmagasztosabb állapotában, eléri az eksztázist. Ez Isten kegyelme. A kegyelem az a gyümölcs, melyet kitartó és õszinte erõfeszítésed érlel.

🙏📿💚