A minták átírása

“Az emberek már elfelejtették a vallásukat. ” “Én nem gyónhatnék…vagyis gyónhatnék, de vad házasságban élek.” így mennek gyónni az emberek, hogy Mondta ezt válasznak egy hozzám közel álló személy

Penitencia: Jóvátétel; a bűnt, vétket elkövetett hívő lelkiismeretének könnyítésére kiszabott teendő, főként hosszas imádkozás.

“Legyen neked a te igéd szerint.” A kulcsszó az ige. Tehát úgy lesz ahogy te kiadod az igét az utasítást, parancsot. Ige => gondolat, szavak, cselekvés. Ez a láncolat hozza létre a valóságodat. Tehát amit gondolsz és kimondasz teremti a helyzeteket a cselekvésre, s alakul a valóságod a karmád miatt.

“Legyen neked a te hited szerint.” Ez azt jelenti hogy úgy lesz ami a te meggyőződésed, amit el tudsz képzelni hogy megvalósul, amilyen sémákban, mintákban gondolkodsz. Ez ugyan oda vezet mint a fenti, mert a gondolatokból szó lesz, a szavakból cselekvés.

A helyzet az hogy ez a két komponens egy tengely mentén párhuzamban van egymással. Tehát ha az egyiken változtatok a másik is változik. A hitrendszeremet akaratlagosan felül tudom írni. Az idő viszont a hitrendszer felé dolgozik. Minél hosszabb ideig érnek meghatározott benyomások adott témában annál erősebb lesz a séma. (Nagy számok törvénye) valószínűbb lesz ennek a mintának a bekapcsolása. Ezután már a gondolataink is arra terelődnek. Azonban ha tudatosak vagyunk bármelyik pillanatban adhatunk más parancsot. Azonban ennek az új parancsnak az erejét nagyobbra kell növelni mint a régi minta. Ehhez pedig ismételten idő, erő, szándék, elhatározás, kitartás kell. Ne várjuk azt a csodát hogy ha egy falat ezerszer kékre festettem, akkor egy réteg fehér fehérré is teszi.

Nem emlékekből (lenyomatokból) élek, hanem a lehetőségeimhez kapcsolódom.

Aki ítél valójában itt él

Ítél, elítél értelemben használt jelentése: kritizál, bírál, megbélyegez és el utasítja magától.

Mit jelent hogy itt él? Arra utal átvitt értelemben, hogy ugyan az a helyzet vele is; ugyan abban a cipőben jár; nem különbözik.

Ne ítélj, hogy ne ítéltess!

Ne ítélj, hogy ne itt élj.

A helyzet az: megtapasztaltam a karmikus hatását az ítélkezésnek. A bélyegzes hatására, hogy ez az ember ilyen és ilyen szokásokkal rendelkezik, emilyen meg amolyan jellemzői vannak, amikről úgy vélekedem számomra nem kellenek, azt ítélettel kritikával illetem.

Ebbe a hibába, az ítélkezés hibájàba bele esve valójában ugyan azok közé a körülmények közé kerülök, mint amit elítéltem.

A Hindi nyelv olyan ősi kultúra filozófiáját hordozza magában amely a lelkiség értékeit őrzi. Van egy szólás mondásuk miszerint : निंदा स्तुति एक समान az ítélet és a dícséret egy és ugyan az.

Kiknek kezei közt áthaladó dolgok értékesebbé válnak

Vannak emberek akik úgy képesek bánni a pénzzel vagy eszközökkel, hogy abból sokkal értékesebbet hoznak ki mint amit a legtöbben ki tudnának hozni. Ezek az előbbi kategóriába tartozó emberek kivételesen jól ráéreznek hogy milyen módon, hol, mit, érdemes vásárolni miből mit lehet hasznosítani, átalakítani stb. Képesek ráérezni arra hogyan kell forgatni, mozgatni, alakítani azt amilyük van. Például olcsón találnak valamit használtan, piacon, épp kapnak ajándékba valamilyen tárgyat vagy éppen szolgáltatást (!) tehát más megtesz értük valamit, vagy akár segít nekik, épp akciós az élelmiszer amit vesznek, visszatérítést kapnak, vagy megúsznak fizetős helyzeteket, pont nem kell már parkolóért fizetniük mert véget ért a fizetős időszak. Rájönnek arra hogy mással is helyettesíthetik a vágyott dolgukat stb.

Nem az a lényeg mennyid van, hanem hogy mennyit tudsz kihozni abból ami van.

A számok egzakt dolgok ezért kalkulatív bal agyfélteke meghatározza hogy mire számíthatunk. 2+2= 4 Elvárásaink ennek mentén jönnek létre hiszen a tudomány állítása ez 2+2=4

Azonban akiknek a kezei között úgy érezzük érték teremtődött azoknál 1+1 is tud négy lenni. Illetve a 2+2 ötnek érződik. Mi az a hozzá adott érték az a művészi nüansz amitől többnek hatnak az ő kezükön átmenő dolgok. A szeretet, a törődés, a ráfordított idő. Az idő pénz! S aki nem a pénzért hajt, rendelkezik nyugalmi idővel ahol meg tudnak születni ezek az értékes hozadékok.

Az is megesik, hogy az ilyen embereknek is kevesebb kiindulási alapjuk van mint amennyire számítottak. 2+2 helyett, 1+1 adatott. Ha tisztességgel megbecsülik azt az 1+1-et, akkor akár olyan dologhoz is hozzájutnak befektetés nélkül, amibe ha 2+2t kaptak volna be kellett volna fektetniük, ám ők racionális elméjükre koncentrálva a piaci értéket és a reálértéken eltérőre kalibrálták. Nem fektettek volna be maguktól annyit, mint amennyit kértek a szolgáltatásért, hiszen szellemi értéket megbecsülni anyagiakban megfoghatatlan, egyéni, szubjektív. Mégis mivel elégedettek voltak az 1+1-el olyan dolgot kaptak ingyen ami 2-be került volna piaci áron ám legalább 3-at hozott. Így lett 1+1 végül 5.

Hiszékenység

Mindenki számára a saját megélése az egyetlen valóság. Legyen neked a te hited szerint.

Éveken,évtizedeken át, – még az érzelmi felnövésem határmezsdéjén is túlhaladva az időben – bele képzeltem másokba hogy ők valamilyen szinten képesek előrevetíteni a jövőmet, tudják, hogy számomra mi volna megfelelő választás. Amolyan guruk akik madártávlatból látnak rá a helyzetemre és segítségemre tudnak lenni.

Egyre inkább csípem fülön ezeket a helyzeteket, és már kétkedéssel fogadok bármilyen jellegű tanácsot. A születési uralkodóm energiaminőségét a kínai asztrológiában a hajlékony növényekkel hozzák párhuzamba, s el is mondják, hogy azok az emberek akiknek az uralkodó energiàjuk hajalmosak mindenkitől tanácsot kérni és a szerint döntenek akivel legutoljára beszéltek. Ugyanis hajlamosak arra hajolni amerre a szél éppen fúj.

Annak aki mindig önreflexiót lát/hall a másik személyben annak azt is meg kell tanulni hogy mi az ami ebből valóban magára nézve általánosságban is igaz, nem csak egy jelenet erejéig.  Ezzel azt akarom mondani hogy nem kell mindig azt gondolni hogy amilyen a másik én is olyan vagyok. Tisztában kell lenni a saját identitásunkkal.

Mint ahogy mindenki azt látja benned amit ő gondol a világról, amilyen szemüvegen keresztül ő néz téged. És egyáltalán nem arról van szó hogy ő jobban ismer/érzékel téged, és ha te nem azt érzed amit ő mond akkor te megjátszod magad. Vagy elrejted azt az oldaladat, holott ő tutira látja benned.

Ha az ember minderre rájön már nem lesz annyira befolyásolható, sőt aligha lesz az.

Barát vitamin

Időközönként beszélgetni a barátaiddal megosztani velük dilemmákat, döntéseket, kudarcokat, érdemeket, gondolatokat pontosan annyira fontosak mint a megfelelő vitamin mennyiség pótlásáról gondoskodni.

Ezt a példát a mai napon szintén egy barátom biztosította számomra, számos egyéb lelket üdítő felismerés mellett. Tehát kaptam úgymond egy dózis “<<Név>>”Vitamint.

A főbb tápanyagok lelkünk ápolásához a családtagjaink, szeretteink, közeli barátaink, rokonaink. Ezen felül hasznos időközönként táplálni a távolabbi barátokat, korábbi ismertségeket, munka/iskolatársakkal, közösségi tagokkal felvett kapcsolatokat. Jó ha megvan időközönként  (heti/havi/negyedéves/éves stb az adott Vitamin dózis.

Beszélj olyan példázatokkal, szimbolikkal ami a társalgó partner számára a mindennapi zsargonjához kapcsolódik, S sokkal inkább rádöbben mondanivalód tartalmára. Mostanában számomra a biológia és élettani kifejezések ilyenek. Számodra mi az szaknyelv, szubkultúrális érdeklődés amire ki van hegyezve a füled?

Ha nem kommunikálunk elveszik a kapcsolat. Éppen ezért fontos hogy tudjuk mikor miből milyen hiánytünetet produkálunk és felvegyük a kapcsolatot azzal az emberrel akinek vagy ránk van szüksége, vagy nekünk van őrá szükségünk.

A jóga rugalmas!

A jóga, illetve a hatha yoga fogalom rendszerével kapcsolatban fogalmazódott meg egyfajta felismerés.

A hatha jóga célja néhány ezer évvel ezelőtt hangsúlyosabban inkább úgy volt értelmezhető, hogy azért végezzük, hogy a megfelelő fizikai kondíciót ki tudjuk alakítani ahhoz, hogy egy pózban akár órákat képesek legyünk ülni és meditálni. Nem zavarhatja meg a kontemplációs gyakorlatot az, hogy pl pisilnünk kell, vagy hogy elzsibbadt a lábunk.
De az talán jobban közelít az igazsághoz ha azt mondjuk a hatha jóga rugalmassága abban áll, hogy nem csak az elvonult, lemondott szerzetesek által használt formája van meg – mit a fenti példában, ahol órákon át egy helyben ülünk és meditálunk,- hanem a világi életet élő házas emberek, gyermekek, egyének is tudják használni a hatha yoga technikákat. Számunkra ezek a módszerek, az egészségünk, fizikai és szellemi teljesítőképességünk fokozására szolgálnak.

Míg vannak akik a kundalini energia felébresztését várják a gyakorlatoktól, illetve hogy a szexuális energiát szublimálni tudják addig a legtöbb hétköznapi ember leginkább a modern életvitele okozta károsodást igyekszik helyreállítani, visszaépíteni. Például az ülő életmód okozta gerinc fájdalmakat, a rengeteg információ okozta mentális terheltséget kívánja kiüríteni és helyt szabadítani fel az elméjében.

A jóga kapcsolódást jelent a hatha jóga a nap és a hold energiáinak egyensúlyát teremti meg. Ezért a jóga célja és egyközrendszere olyan széles hogy minden ember meg tudja találni benne a saját módszerét amivel eléri a saját célját. A hatha jóga hajlékonyságot hoz az életünkbe. Akkor pont a hatha jógá fogalmától várjuk el hogy fix és megdönthetetlen legyen?
A hatha jóga fogalmába beletartozik ez is az is.

Kassai Lajos mondása: “Nem az ősöket kell követni, hanem azt amit az ősök követtek!”
Ebben a kontextusban számomra azt jelenti hogy a jógában nem az lesz a lényeg, hogy úgy végezzük a jógát mint a 16. századi indiaiak, hanem az hogy a felsőlelket a paramatman-t kövessük, és aszerint végezzük a jógát. Akkoriban azoknak a lelkeknek az összekapcsolódáshoz olyan gyakorlatok vezettek. Nekünk a mai világban már más eszközökre is vagy másfajta eszközhasználatra van szükségünk. A lényeget a felsőlélek fogja mutatni.



2021.05.03. Áldás.

Kordában tartott vagy elfolytott?

Elméláztattak egy fiatal hölgy által megosztott gondolatok. A hölgyben sok egykori énem hasonlóságának nyomait látom. S ugyan ő abszolút sangvinikus, vehemens és életigenlő ami bennem kisebb %-ban van meg, de benne is van egy melankólikusabb, romantikus, naiv ártatlan oldal ami bennem van jelen nagyobb %-ban. Szóval egymás végleteinek vagyunk az ellentétei 🙂 mégis természetes hogy rengeteg dologban látom benne saját magamat. Sok dolgot magyarázok az asztrológiával annak ellenére hogy nem tudom milyen a lány képlete.

Az viszont megpendített bennem valamit hogy ugyan az a srác aki felém is félénken de kifejezte érdeklődését, tetszését, vele már többszöri rabszódikus kalandozásban volt partner.  Egyből az ugrott be hogy a románc virág csillagok aktiválódtak. Tehát azért vonzza ugyan az az ember, engem is meg őt is mert a bennünk lévő hasonló archetípus (ősmintázat) vonzza a másikat . Ezek a mintázatok nem egyediek tehát több ezer-millió emberben benne vannak. Tehát nem arról van szó, hogy a nagy egyetlen Ő vonzza a másik felét vagy divatos szóval az ikerlángját. Most arra utalok, hogy az archetípus vonzza a másik archetípust és emelett még a szelekció után is megmarad egyfajta hormonális vonzódás.

Tételézünk alapján az a bizonyos kémia megszületett. Van amely karaketereknél szabadon kiélésre is kerül míg más esetben a racionalitás a szív óvatossága kordában tartja az ösztönöket. És ez a kordában tartás nem azonos az elfolytással.  Azt gondolom az már igenis baj, ha az ember gyereke elfolytja a vágyait, mert az később visszapattan. Mint a víz alá nyomott labda ha elengedik visszajön a felszínre. Tehát célszerű tudatosítani, hogy vágysz az illetőre ösztöneidből fakadóan de meg kell vizsgálnod magadban, hogy az a vágy az érzékszervek játéka miatt erős csupán (asztrológiai megfogalmazással élve: románvirágok összeillősége) vagy akkor is jelen van benned ha átalakítottad az energiát és magasztos isteni ideák felé haladva szándékoztad használni. S ez alatt a transzformáció alatt időről időre visszakúszott a vágy neked pedig igazán nem is sikerült az ösztönerőt átirányítása üdvös irányba. No ha Ez utóbbi gyakori, akkor elfolytásról lehet szó. Persze ezt is érdemes lehet szakemberrel átbeszélni, de ha kiderült valóban elfolytás akkor kezdeni kell vele valamit. Például mit? Elkezdeni megkeresni a kiindító okát az ösztönös vonzódás miatti félelmeknek. Miért nem merem kiélni ami bennem van? Milyen következménytől tartok? Azzal lehet tovább dolgozni. Vagy belemenni a kiéélés lehetőségébe és a megszerzett tapasztalatokkal dolgozni tovább. 

Viszont ha az átalakítási (idegen szóval transzfromáláci) folyamat alatt elérjük az üdvösebb gyakorlatokat és megnyílik a szívünk, akkor annak halk hangja megadja a választ mit kezdhetünk a legközelebb ugyan ez iránt a személy iránt felmerült vágyunkkal. Van vele dolgunk személyiség fejlődésileg, spirituális életünk szempontjából vagy megmarad ez a vágy egy érzéki játszma amit legközelebb is át célszerű alakítsunk? A szív halk hangja megmondja hogy kísértés csupán vagy segítő erővé átalakítható katalizátor az a személy számunkra aki elemi ösztönnel vonz magához!?

Szeretetre vágyva…

Azt veszem észre magamon (2021.03.19-én) hogy kényeztetésre vágyom. S ha ezt mástól nem kaphatom meg megszeretném megadni magamnak. Kényeztetni finom étellel, édességgel, finom illattal, szép ruhával. Melegséggel.
S ha nem tudok mihez nyúlni akkor vásárolnék, pénzt költenék pedig felfogom hogy nem tárgyakban vagy érzékszervi tapasztalásokon múlik, hogy szeretve vagyok vagy sem. Ha szeretem magam S itt talán inkàbb az ahamkara az énképző vágyik szeretet élményekre hiszen az önvaló örök érintetlen tiszta fény mindennel rendelkezik, minden tudása megvan, tehát azt is tudja, hogy szeretve van, ő is Isteni fény minőség.
(Amanda svarupa). Akár milyen forrásból indul is ki az igény, a vágy felmerült bennem a szeretetre. Tehát dolgoznom kell azon, hogy megérezzem s megértsem… világomban minden rendben van, …teljes és egészséges vagyok, … szeretetből vagyok, …az ősbizalmam stabilan bízik abban, hogy van Isteni gondviselés…. minden a lehető legnagyobb rendben (dharmikusan) van.

Ha azt érzed neked van szükséged segítségre, nézz körbe és adj másnak abból amid van. Hidd el megosztás által megsokszorozódik akár a hal és kenyér amit Krisztus osztott ki.

De ha épp másoknak feltett kérdésed alapján most nem kapcsolódnak veled akkor adhatsz törődést a természetnek.

Önmagunk kényeztetése egy fürdővel, friss ágynemű cserével, fésülködéssel, puha meleg takaróba bújással, költségmentesen megoldható és azonnali könnyebbséget hoz. Ha zavar van a fejedben és a szívedben tisztálkodj meg külsőleg, takaríts és belsőleg is helyedre kerülsz. Tanácsolná ezt Hesztia az otthon melegének Istennője.

Neked mi segít, ha magad kell megadnod azt amire éppen vágysz?

Könyv feldolgozás | F. Várkonyi Zsuzsa: Hoztam, kaptam, àtszabtam. A személyiség formálás lehetőségei. – 1.rész

Klub Rádió Kontakt című műsorában 2012-2017 Bródy Gergő vezette beszélgetés legjobbjai kerültek nyomda papírra.

36 téma mindegyike érdemes és tanulságos így a tartalom jegyzéket meg is osztom.

Témàk:

  1. Korai biztonság
  2. Tudatos és tudattalan elvárások
  3. Hozott energiacsomag
  4. Ősbizalom és családi mítoszok
  5. Szülői “tulajdonítás”
  6. Büntetés és bűntudatkeltés
  7. Bántalmazás
  8. Sorskönyvi tilalmak I. “Ne légy közel”, “Ne boldogulj nélkülem!”
  9. Sorskönyvi tilalmak II. “Ne légy gyerek!”
  10. Sorskönyvi tilalmak III. “Ne érezz!”
  11. Sorskönyvi tilalmak IV. “Ne gondolkozz!”
  12. Sorskönyi tilalmak V. ” Ne légy sikeres!” “Ne mozdulj!, Ne bízz senkiben!”, “Ne ríj ki!”
  13. Sorskönyvi parancsok
  14. Ahogy a gyerekkel beszélünk.
  15. Harc a szülők között
  16. Nagyszülők és szülők egymás ellen.
  17. Anyósok, vők és mennyek
  18. Testvérféltékenység
  19. Vezérszerep a családban
  20. A túlkompenzálástól a diktátorságig
  21. Zsarnok a családban
  22. Menekülés az intimitás elől
  23. Szexuális játszmák
  24. Játszmák a válás körül
  25. Mostohaszülő a családban
  26. Mostohagyerek, mostohatestvér
  27. A túlkötő anya
  28. A túlalkalmazkodó ember
  29. A teljesítménykényszeres ember
  30. Alulválasztás, felülválasztás
  31. Megtört (letört?) életpályák
  32. A kétarcú “tank”
  33. Az alkoholista játszmája
  34. A szüleim már nem az ideáljaim
  35. Kilépés a rossz kapcsolatból
  36. Női kommunikáció, férfi kommunikáció

Véleményed szerint mi kell, ahhoz hogy egy kisgyerek biztonságban érezze magát az élet indulásakor, és mitől lesz a leválás ideális?

F.V.Zs.: …nagyon fontos hogy ne várjuk el a gyerektők, hogy azonnal és egyszerre civilizált lény legyen, ahogy megszületett. Fokozatos legyen a leválàs. Két három éves kor (+/-1 év) kor körül a gyerek le képes vàllni arról hogy anyja hang hatására megjelenjen, kivéve ha fejlődési folyamata megtorpant – példàul mert volt egy elszakadás, mondjuk egy kórházi élmény, ami a gyerek biztonságérzetét szétverte. 

Ha valaki élete első éveiben megtapasztalja az anyàtlanság élményét, mert például az édesanyja elhagyta, nem foglalkozik vele, esetleg meghalt, támadhat-e benne valamilyen tudattalan bűntudat, hogy ez az ő hibája?

…különösen a tíz éves kor alatti félárvaságra vagy árvaságra jutott felnőtteket gyakran onnan lehet felismerni, hogy egész méltatlan körülmények között is benne maradnak a házasságban. Nagyon sok mindent eltűrnek, mert(…) azt a tanulságot vonták le (…), hogy rajtuk nem múlhat a kapcsolat megtartása. Tehát ők bármit elviselnek, csak ne kelljen még egyszer ezt a veszteséget àtélniük.

Segíthet-e, ha beszélgetünk erről, ha elmagyarázzuk a gyereknek, ez nem az ő hibája?

Jobb egy erről szóló mese. Tíz éves korig biztosan remek szolgálatot tesz. Pusztán racionális érveléssel lebeszélni egy kicsi gyereket a bűntudatról nemigen lehet.

Mik azok a jellegzetes későbbi problémák, amik ugyan így az első pár évben elszenvedett hiányolta vezethetők vissza?

Az orális függőségek (dohányzás, alkoholizmus, fékezhetetlen bőbeszédűség)

2. Tudatos és tudattalan elvárások

(…) Minden szülőnek az lenne a legfontosabb és legnehezebb feladata, hogy ráhangolódjon a gyereke alkatára. Tehát, ha a gyerek különösen nagy energiájú, nagyon fontos neki, hogy amit elképzelt, az úgy legyen, akkor megtanítom neki, hogy ennek hol vannak a veszélytelen, civilizációnk által elfogadott módjai. Nincs olyan alkat amivel eleve baj lenne, csak ha ráerőszakolunk egy nagyon másfajta életritmust és kapcsolódási módot, mint amire ő szabva van, akkor lesz állandóan frusztrált.

3. Hozott energiacsomagok

Hogyan befolyásolja az önértékelést a hozott energiacsomag?

1) van ahol az egyik szülő oroszlán a másik nyúl a gyereknek két minta közül kell választani
2) van ahol két nyúl van de a gyerek oroszlánként letarolja őket
3) aki egyik alá fölé rendelődő szülői mintával sem tud azonosulni mert empátiás képessége ezen játszmázás fölött áll.

{ aki fél az adrenalint termel ugyan úgy mint aki támadni készül}

4. Ősbizalom és családi mítoszok.

Az ősbizalom az az állapot, amikor még azt gondoljuk, a világ úgy nagyjából rendben van. Ez jó esetben életünk végéig bennünk élhet.

A kisgyerek kori ösbizalom arra épül, hogy szüleink megvannak, ott vannak, ráhangolódnak a bajunkra, velünk együtt örülnek, tudhatjuk hogy kik és mik vannak körülöttünk, mert ők nem engednek a közelünkbe olyan embereket vagy körülményt, ami veszélyeztető vagy fenyegető lenne számunkra.

A váratlan dolgokkal szembeni nagyfokú türelmetlenség majdnem mindig korai vagyis beszéd kialakulása előtti időszakból származó ősbizalomvesztésre vezethető vissza.

Röviden elmondtó, hogy minél korábban érkezik egy üzenet önmagamról és a világról, annál mélyebb nyomot hagy.

A váratlanságnak kitett gyerekekbőp később kontroll mániás lesz? Bár lehet más kifutása is az ilyen előzménynek, de talán gyakoribb a kontroll túlerősödése. A másik kifutási lehetőség például a túlzott visszahúzódás.

A legtöbb családban élnek mítoszok a család sorsáról, történetéről. Ezekben a mítoszokban lehetnek jócskán pozitív történetek, támogatások. Nagy erőt sugároz a “mi” tudata akár pozitív akár negatív mintáról van szó.

5. Szülői “tulajdonítás”

Azt nevezzük tulajdonításnak, ha címkét ragasztanak állandónak vélt tulajdonságomra.

Jobban járunk ha a pozitív tulajdonításokat egy egy cselekedethez kötjük, nem pedig a jelleméhez.

Más hatása van annak ha megdícsérünk egy gyereket mert megbízható volt és lehetett rá az adott dologban számítani, és màs hatása van annak hogy ha kijelentjük a megbízhatóság egy alap tulajdonsága ez egy mozdíthatatlan jellemvonása. De hiszen tényleg vannak mozdíthatatlan jellemvonásaink és alaptulajdonságaink. Egy bizonyos kortól ez nagyjából igaz, de még felnőttként is jobban járunk, ha csak a konkrét reakciónkat, viselkedésünket nevezik nevén. Pl “Nagyon ötletesen megoldották ezt a problémát” ahelyett hogy elvárás formájában fogalmazunk úgy mint: “Te olyan ötletes vagy, te ezt biztosan meg tudod oldani!” Ez utóbbi komoly kényszerítő erőt helyez az egyénre akinek mondták.

A pszichológia játszmák mindig ilyen mozdíthatatlan szerepekre épülnek. A szereplők előre tudják, hogy milyen reakcióba fognak beleütközni. Ha nem akarok játszmázni akkor címkék helyett saját aktuális benyomásomat fogalmazom meg fontos embereimnek. Én hogyan látom a helyzetet, nekem mit jelent amit látok.

Pl: “Csilla nagyon szokott ragaszkodni az elképzeléseihez” ezzel csak a múltbéli tapasztalatomat mondtam ki, és nem ütöttem rá pecsétet (hogy pl: makacs) ami a jövőbeli reagálását is elővetítené. Szokták mondani hogy ez csak játék a szavakkal. Állítom, hogy nem a szavakkal való játékról van szó.

A szülői tulajdonításokra életünk első 10 évében vagyunk a legfogékonyabbak.

De nem csak a szülők lehetnek tulajdonítással hatással ránk, hanem a számunkra fontos személyek pl partner, tanító, főnök stb.

6. Bűntetés és bűntudat keltés.

Milyen büntetés, amit te elfogadhatónak tartasz? F.V.Zs: Igazából egyetlen “büntetést” tartok elfogadhatónak: amikor egész viselkedésemmel jelzem, azt a rossz érzést, amit a gyerek viselkedése okozott bennem. Ranschburg tanár űr ezzel nem értett egyet, őneki ez nagyon közel volt a bűntudatkeltéshez. F.V.Zs. a Bűntudatkeltésről mint manipulációról semmi jót nem lehet elmondani. Szembesíteni lehet, aztán ha elmúlt a rossz kedvem néhány perc múlva felhőtlenebbül tudok vele beszélni erről. Nem arról van szó, hogy rossz érzéseket okozzak S napokig ne álljunk szóba. Az manipuláció lenne.

7. Bántalmazás

Akit gyerekkorában bántalmaznak, az általában elhiszi, hogy ő ezt megérdemli, hogy okkal bántják. Akit rendszeresen vernek, de emellett persze gondoskodnak is róla, meg néha még kedvesek is hozzá a szülők az azt tanulja, hogy ez a két dolog együtt jár: aki engem szeret, aki mellett megvan az alapbiztonságom, aki ad nekem enni, meg fedelet a fejem főlé az ugyanaz az ember aki bánt is.

Felnőttként elviselt bántalmazás ha a gyerekkor rendben volt. Ennek egyik oka lehet a szexualitás. A tesztoszteron hormon az agresszivitással áll kapcsolatban. Az éjszaka nagyon rendben van de a nappali énje a férfinek bántalmazó. A jó önértékelésű ember felbont egy ilyen kapcsolatot. Ezzel elveszít egy ösztöneinek, érzelmeinek fontos terepet, de felmond egy megalázó szerződést.

8. Sorskönyvi tilalmak -1.

Eric Berne tranzakcióelemzés néven ismert pszichológiai módszere azt állítja hogy életünk minden fontos lépésében több-kevesebb szerepet játszanak azok az üzenetek, amelyeket életünk első éveiben szüleiktől kapunk, akár szavakba öntve vagy csak gesztusaik, viselkedésük útján é és ezeket megrendíthetetlen szabályként követjük – akár tudatosan akár tudattalanul. Azért nevezzük a pszichológiában ezeket sorskönyvinek, mert valóban erősen befolyásolják sorsunkat, hiszen megkerülhetetlennek gondoljuk őket. Kb 8 sorskönyvi tilalmat azonosított Eric Berne módszertana. A tilalmak azt mondják milyenek ne legyünk tehát bilincsként fognak vissza, megcsonkítják fejlődésünket, önmegvalósításunkat.

Ne légy közel!

Ne boldogulj nélkülem! :”ne nőlj fel!”

Kezdetben ez türelmetlen, lerázó, eltoló mozdulatokban mutatkozik meg. Később olyan mondatokban mint: “Ne nyüzsögj már itt körülöttem! Mit nyűlkálsz! Menj már odébb. Vagy az érzelmi és gondolati közelséget elutasító szülő reakciója: Törődj a magad dolgával! Ezek a szülők hasonló programon nevelkedtek.

A zártságot a saját kisgyerekünk oldhatja (anyaként) a terhesség és a szoptatás során keletkező oxitocin és ösztrogénhormon révén. Ez az eredeti program. Egy jó szülőtárs mellett áttanulható az eredeti programot. Másik megoldás hogy a szülő tudatosítja, hogy ő itt most csak egy kisgyerekkori utasításnak “Ne légy közel!” engedelmeskedik, de saját gyerekének azzal tenne jót, ha megpróbálná nem tovàbbadni ezt a mintát. Akit vertek gyerekként ezt nem tudja megvalósítani, mert számára a testi közelség egyenlő a fájdalommal. A valaha vert gyerek semmilyen korában nem szereti a testi közelséget.

“Ne boldogulj nélkülem!” Az esetek 99%-ban anyaszerepből fakad. Azért nem engedi el gyermekét mert az anyaszerep az egyetlen amivel el tudja képzelni magát a világban. Ezért kikíméli gyermekét az életből.

9. Sorskönyvi tilalmak -2.

“Ne légy gyerek!”

Ennek a tilalomnak kétféle mozgatórugója lehet.

Az éretlen szülők sok olyan feladatot tudnak adni ami túlmutat a gyermek élet korán. Ezek kivétel nélkül arra szolgálnak, hogy a szülők jobban érezzék magukat: hogy megszabaduljanak feszültségektől, félelmektől, hogy stabilabb és könnyebb legyen az életük. A háttérben az munkál, hogy: “Azért ne legyél gyerek, mert az én vagyok!”

Mi történik az ilyen gyerekekkel későbbi kapcsolataiban?

Meg fogsz lepődni: jó eséllyel segítő foglalkozású lesz. Aki ugyanis ennyire mélyen és alaposan hozzászokott a túlalkalmazkodáshoz, a másik igényeinek feltétlen elfogadásához, az természetesen hajlamos lesz a saját igényeit hátrasorolni. Csakhogy ahhoz hogy valaki tényleg jó segítő legyen nem elegendő ez a korán tanult alkalmazkodás. Saját energiánkról, magánéletünkről, pihenésünkről nekünk magunknak kell gondoskodni, különben felőről bennünket a segítettek rengeteg baja. Határokat kell tudni vonni, időben, érzelmileg és gondolatilag egyaránt.

3-4 éves kortól változatlanul kapott ilyen szülői ingerek mellett gyakori ha a gyerek kamaszkorára fellázad. Különösen akkor ha a hisztérikus vagy erőszakos szülő mellől már párja is ellépett. A lázadó kamasz ilyenkor a kilépő szülő mintáját követi és nem lesz belőle segítő foglalkozású.

A másik típusú mozgatórugója ennek a tilalomnak kevésbé ártalmas.

Vannak olyan szülők, akik saját felnövésük során azt tapasztalták, hogy gyerekként nagyon rosszul jár az ember: kiszolgáltatott lesz, ha túlságosan megmutatná gyenge pontjait, ezért ezt valahogy meg kell akadályozni. Az ilyen felnőttek nem csak érzéseiket, de még vágyaikat, félelmeiket sem engedik szabadjára és később ugyan erre tanítják gyerekeiket. Az ilyen felnőtt a gyerek felnőttes megoldásait honorálja, dícséri, büszkélkedik vele. Az ilyen gyerekből viszont olyan felnőtt lesz aki nem vagy nemigen mutatja ki az érzelmeit, félelmeit, kevéssé lesz játékos, elengedett, száraz, szikár, szigorú ember lesz.

Gyermeklétben nagyon fontos az érzelmek megélése, az intimitás, a közelség, a szeretet megszerzése. Lelkünknek ebben a gyermek részében lakik szinte minden érzés, lelkesedés, kíváncsiság, játékosság, humor.

10. Sorskönyvi tilalmak – 3.

Ezeket a tilalmakat a szülők kevéssé szavakkal adják át. Inkàbb viselkedés mintàkkal, reakciókkal.

“Ne érezz!”

Pl: “Ne légy dühös”

A düh tilalma inkább nőktől, anyáktól ered. “Ha dühöngsz, akkor menj a szobádba, így nem viselkedünk, akkor nem àllok veled szóba.” Az efféle kirekesztő magatartás elég elrettentő a gyerek számára.

Ez a tilalom rendkívül egészségromboló. A düh egy nagy feszültségmennyiség – olyan mint a kuktából kifutó gőz. Ha betömködjük a szelep lyukát, akkor az a kukta felrobban.

Egészen kicsi gyerek ha dühös, gondolkodàs nélkül leveti magát a földre, és visít “mozgásvihart” csinál. Ez a tehetetlenség kifejeződése, amiben még nincs manimulatív szándék. 3 éves kor felett már megjenik olykor a manipulatív szándék mindenki ő rá figyeljen és azt csinálják a többiek amit ő akar. Amíg a hiszti tart a szánkat sem érdemes kinyitni, mert a gyerek ebben az állapotban úgy sem hall. Ha lecsillapodott akkor már lehet ilyesmit mondani: “Most el tudnád mondani nekem, mi az ami ennyire feldühített, ami ennyire rosszul esett neked?”

Az öröm és a jókedv tiltása.

Ez gyakran a nagyon fegyelmezett, depresszióra hajlamos szülőktől jön. A jókedv letiltása mindig bűntudat keltő mondatokban fogalmazódik meg. ” mi van ezen nevetni való?” “Maradj már nyugton nem látod hogy mennyi gondunk van?” Aki felnőtt korában reflexszerűen eltakarja a száját, amikor nevet, nagy valószínűséggel megkapta ezt a tilalmat. Van olyan család ahol viszont rosszkedvűnek nem szabad lenni. Vannak anyák akik nem bírják ha gyerek csendben elvonul ha morcos. addig piszkálják még ha dühös is amíg ki nem mondja, hogy mi a baja, mert ez a kimondása fontos támpontokat nyújt hogy mi a baj, másrészről reményei szerint arról nyugtatja meg az anyát, hogy nem ő a bűnös. A bajok elrendezését nagyon sok nő annyira saját feladatának tekinti mint a főzést, csakhogy a férfiak és a fiúgyermek utálják ezt a beavatkozást.

Irigységre vonatkozó tiltás esetében a gyereknek nem szabad kimutatni nemtetszését, ha igazságtalannak érzi, hogy valami egy másik gyereknek kijutott, sikerült viszont neki nem.

Mi a jó mondat ha gyerekem irigykedik?

Ha nem szélsőséges elkeseredésről van szó, akkor nincs semmi kockázata, hogy megengedjük a gyereknek, felnőttnek egyaránt az érzései átélését. Senkit sem kell azonnal kihúzni az érzéseiből, nem mély víz az! (67. Old) tehát az olyan mondatok mint ” nem kell ezt érezned, nem is olyan rossz a helyzet, rosszul látod; gondolj inkább arra, hogy; nem érdekes; ugyan már csak nem fogsz bosszankodni ” ezek a mondatok nem segítenek.

Először végig hallgatnám a gyereket. Kimondanám, hogy “téged ez nagyon dühítő” Visszajelezném,hogy hallom mennyire igazságtalannak tartja, ami történt.

Az érzés nem bánt, a belőle adódó veszélyes viselkedés az, amitől félni érdemes és ilyenkor beavatkozni is szükséges.

Szokványos esetben jobb megélni a dolgokat, mint eltemetni, mert attól csillapodik a feszültség, attól indul be bennünk a problémamegoldó gondolkodás. A bagazelizálásból és a megkérdöjelezésből jutunk el az érzések tiltásáig, márpedig a “nem érzésért” pszichológiai és egészségi szempontból is nagy árat fizetünk.

11. Sorskönyvi tilalmak – 4.

“Ne légy önmagad!”

Vannak olyan szülők akiknek határozott elképzeléseik vannak arról, hogy milyen gyereket szeretnének. Ez kezdődik a nem meghatározásánál. A gyerekek sokszor megpróbálnak ennek a modellnek úgy eleget tenni hogy lányként férfias karriert választanak; vagy fiúként nagyon kifinomult, érzékeny, feltűnően beszélgetős emberré válnak. De például vérmérsékletre vonatkozó elképzeléseik is vannak a szülőpárnak pl: legyen mozgékony, vágány, bátor vagy csöndes, gondolkodós, kifinomult.

Hogy készíthetném fel a gyereket az élet keményebb helyzeteire anélkül, hogy elutasítanám az alkatát? Pl: “Kisfiam, ne légy már ilyen mulya, tessék odalépni, áll ki magadért! Ha nem állsz ki magadért látod, hogy ez lesz! Tessék már egy picit felnőni!” Ez nyilván nagyon durva parancs de segítő szándékból fakad. A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve, szokták mondani. Ebben a megfogalmazásban benne van a megbélyegzés (“mulya”), az elégedetlenség (“tessék már felnőni”) és a prédiákcí: “…akkor látod hogy ez lesz” Az igazi segítség egy bátortalan, lassan reagáló gyereknél, ha sportolni küldik akár már 4 éves korában. Mi van akkor ha nem tetszik a gyereknek a sport. Akkor ki kell választani azt az edzőt, akivel a gyerek mégis ki tud alakítani egy jó kapcsolatot. És az működhet? “Úgy látom te egy csendes, visszahúzódó gyerek vagy, ami szerintem nagy jó, én nagyon szeretlek így. Viszont látod, hogy bizonyos helyzetekben ez inkább hátrány neked, úgyhogy lehet hogy ilyenkor nagyobb erőt kellene mutatnod.”

“Ne gondolkozz!”

A szülő viselkedése úgy generálhatja ezt a tilalmat, hogyha nem ad felvilágosítást arról, ami a gyerek körül vagy a szülőben zajlik pl: hogy mitől néz ő most olyan gondterhelten. – holott a gyereket ezek érintik és szeretné tudni a választ. Az olyan mondatok mint “akkor beszélj ha kérdeztelek”; “te még ehhez kicsi vagy, te ezt még nem értheted” a sokadik ismétlés hatására beindítják a gyerek oknyomozó gondolkodását.

A màsik eshetőség amikor valakinek gyerekkorában szélsőséges nehézségeket, háborús helyzeteket, sorscsapásszerű dolgokat kellett átélnie (pl:bűncselekmény, halál, eltűnés nyomán veszítette el gyerekként egyik szülejét). Ilyenkor gyerekként azt gondolják, neki ezekben semmi beleszólása nem volt, nem tudhatja mindez mivel függ össze, miért történt. Vagyis létrejön egy gondolkodási blokk. S ezeknél az embereknél előjöhet, hogy felnőtt életük fontos döntéseinél sem próbálnak ésszerűen gondolkodni, ezért szinte mindig rosszul választanak. Gyakran félénkségükből döntenek. A jól látható élőjeleket figyelmen kívűl hagyják. Vagyis nem sikerült felmérniük, minek mi a következménye.

12. Sorskönyvi tilalmak -5.

A következő tilalmakban az a közös, hogy mind a kollektív félelemre épülnek. Kollektívvé az teszi, hogy hozzákapcsolják a “Mi” tudathoz. A mi fajtánk; a mi családunk; a mi térségünkben; a mi hitközösségünkben stb. … Ilyet nem teszünk.

Az utóhatást tekintve van különbség aközött, hogy valaki személyének szólóan kap egy ilyen üzenetet vagy kollektíven? Lehet különbség, sőt akár jelentős különbség is. Pl a sikerre vonatkozóan az egyéni tilalom esetében az az üzenet, hogy te speciel ne légy sikeres, olyan szülőktől származik akik bírják elviselni hogy a gyerekük utolérje pláne hogy túlszárnyalja az ő szintjüket. Ettől lényegesen különbözik a “ne légy sikeres” kollektív változata… Ez jó eséllyel megbénítja a gyereket, hiszen valahová tartozni nagyon fontos. Az egyéni eset megoldásánál a làzadás segít, mert a dac nagyon pozitív energiává is válhat. Csak az értelmetlen, cél nélküli lázadás káros, vannak viszont olyan dolgok, amik ellen föllázadni teljesen józan lépés, és a megszabadulás reményét hozza.

Vannak pozitív csalàdtörténeti mesék is arról hogy ki mindenkinek sikerült valamit az életben létrehoznia. Ez jelenthet karriert, megszabadulàst valamilyen kötöttségtől, megmenekülést valamilyen veszélytől vagy bölcs családösszetartást. A sikeres emberek életrajzát követve gyakran hallani, hogy az illető hallott otthon ilyen “pozitív mítoszokat”. Jól emlékszik a mesélő rokon hiteles büszkeségére, vagyis mélyen beivódott a hit, hogy a siker lehetséges. Ugyanakkor azt is fontos tudni, hogy amiről nem beszélünk, az befolyásolja a gyereket a legmélyebben.pl háború után született generációra átöröklődik a szorongás, S ha nem kapnak magyarázatot rá az ártalmasabb mint ha beavatnák őket bizonyos mélységig. Semmiképpen sem a naturális borzalmakig, mert ezek “lekötetlen szorongásként” maradnának meg a gyerek képzeletében. De az alaptényeket és valamiféle elviselhető súlyú élményt szerint át kell adni, hogy a gyerek valamennyire megértse, mivel függnek össze a szülők félelmei, furcsa reflexiói.

“Ne változtass!”

Vagyis ne mozdulj abból a pozícióból,  társadalmi rétegből, tevékenységi körből, ami nálunk szokás. Ne kockáztass, ne álmodozz szerintünk megvalósíthatatlan dolgokról. Ebből lesz aztán egy olyan élet,hogy nem megéltem csak túléltem. Ez ellen is előfordul lázadás. Van sikeres változata a lázadásnak és van sikertelen változata is. Ez utóbbira példa hogy elmegy tanulni a gyerek egy olyan szintű iskolába, amit a szülők még nem tettek meg és veszélyesnek ítéltek, de az utolsó vizsga előtt lebetegszik stb és végül nem szerzi meg a diplomát. Ez tudattalan engedelmeskedés annak amit a szülő előírt. A lázadàs elég volt az elinduláshoz, de célba érni azért mégsem szabad – mintha az átvett félelem Szt huhogná, hogy a beígért veszély meg fog jelenni. Ez csúnya csapda. De van hogy a huhogás csak később mint egy tantusz esik le.

“Ne bízz senkiben!”

Az üzenet az, hogy soha nem tudhatod, hogy kiben milyen szándék lakik. Senkire ne bízd a titkaidat, senkitől ne várj segítséget, senkinek a szavában ne bízz meg! Mindez magányos, zárt életet eredményez.

A szülői tilalom a döntés jogát és lehetőségét veszi el a gyerektől. Lebénítanak mert kötelező érvényűnek gondoljuk vagy érezzük ezeket. Sorskönyvi előírás az amit nem tudok megszegni.

“Ne ríj ki!”

Ennek a tilalomnak sok haszna is adódhat.

Minden társadalom attól tud viszonylagosan békében élni, hogy vannak bizonyos szabályok, amelyek betartására minden “rendes” embernél számíthatnak. Ha valaki nagyon másként működik, akkor azt a többség veszélyként éli át. Ha hozzánk akarsz tartozni akkor be kell tartanod a közös szabályainkat. Ezzel jelzed az idetartozásodat, ami számodra is a bizalom alapja.

13. Sorskönyvi parancsok

Abból a szempontból jobbak mint a tilalmak, hogy ezeket ideig-óràig lehet teljesíteni, ez közérzetileg óriási különbség. A parancsok társadalmilag pozitív célokat tesznek elénk. Azonban a parancsok ugyan úgy elveszik a döntés szabadságát, ahogy a tilalmak is.

Légy tökéletes!

Tégy erőfeszítést! – Legyél mindig hasznos!

Bírd ki!

Nem sírok, nem panaszkodom, nem félek, nem ijedek meg semmitől és nem kérek segítséget

Ennek a stressznek az oldására javasolt az alábbiak tudatosítása a gyerekeknél: “Szabad sírni, szabad dühöngeni, szabad megbántva lenni. Lehet, hogy ezt sok fiú nem így gondolja. Ha ezt látod, akkor okosabb, ha előttük nem mutatod. De tudd, hogy néha nagyon jólesik kisírni vagy kidühöngeni magad!”

14. Ahogy a gyerekekkel beszélünk.

Igaz-e, hogy a non-verbális üzenetek erőteljesebben hatnak ránk, mint a verbális jelek?

Mindenképpen. Először is, nagyon pontosan szoktuk érezni, ha a szó és a testbeszéd – például a hangsúly – ellentmond egymásnak. Ilyenkor a testbeszédnek hiszünk, mert az a spontánabb.

Ha pl a gyerek elsütött szemmel válaszol valami nem stimmel. Ilyenkor kérik “Nézz a szemembe.” Sok felnőtt ugyanis azt hiszi, hogy a másik szemébe nézve nem lehet hazudni. – márpedig pontosan ezzel tanítják arra a gyereket, hogy ezt nyílt tekintettel is meg tudja tenni. Helyette szülő kérheti: “Mondj olyat, amit a szemembe nézve is ki tudsz mondani, Ki fogom bírni az igazságot” Ha megmondod az igazságot nem kapsz bűnözést

” Mit képzelsz te magadról!” Nagyon csúnya mély sebeket hagyhat. Az üzenete    tulajdonképpen ilyesmi: “Ne hogy már azt hidd fontos vagy! Húzd már meg magad!”

Ha azt mondom a gyereknek: “Kérj bocsànatot!” Ezzel tudomàsul veszi, hogy valami rosszat cselekedett, amiért illik bocsànatot kérni. Igen. Tudomàsul veszi, de ettől ebből még nem következik, hogy át is érzi a tette súlyát! Ha az egyik gyerek megbántja a másikat talán érdemes odasúgni neki: “Menj oda hozzá, és mondd meg, hogy nem szándékosan tetted…hogy sajnálod.” A kérj bocsànatot egyrészt kényszerít, màsrészt nem hiteles, továbbá tévesen sugározza azt, hogy ezzel a dolog le van tudva. Ez is a hazugságra nevelés egy formája.

Másik, pszichológiailag káros mondat: “Szégyelld magad!” Kirekesztő és megalázó. Amikor szégyenkeznem akkor elveszítem minden kapaszkodóm az élettel. A megszégyenítés tartós nyomot hagy felnőtt korig.  Helyette sok jó mondat van nem egy jó.

“Kisfiam most csöndben maradsz, mert a nagyapa beszél. Tessék megtanulni, hogy amíg egy idősebb ember beszél addig te vársz!” Ha ilyen szépen és tisztán közölnek egy szabályt, az segíti a gyerek tájékozódását. A gyerekeknek szüksége van szabályokra, méghozzá olyanokra amit mindenki betart. Pl: arra, hogy lássák, az anyukának és apukájuk sem szól bele, amikor a nagyapa beszél. 

Ne rángasd a vállad! ; Ne vágj pofákat!

Üzenete: Engem nem érdekel, nekem nem tetszik

Ebben a két rászólásban az az üzenet rejlik, hogy “Tanításd meg a testedet is arra, hogy ne legyen őszinte”. Ha egy gyerek rángatja a vállát a szülő véleményére vagy kérésére, Gordon azt tanácsolja a felnőttnek, hogy beszéljen arról milyen neki egy ilyen reakciót (vállrángatás) látni, amikor számára fontos dolgot mondott. Mert az esetek 90%-ában az a leghatékonyabb befolyásolás, ha a másik ember megtudja, mit okozott benned. Mond például azt: “Rosszul esik/dühít/bánt, hogy téged nem érdekel, ami nekem fontos/amit én kérek.” Ez egy őszinte közlés.

15. Harc a szülők között

Ahol a két szülő folyamatosan harcol, gyilkolja egymást, kölcsönösen lenézik a másikat. A gyerekükről pedig joggal mondhatjuk, hogy hátrányos helyzetben él, mert számára az a tanulság adódhat mindebből, hogy senki mellé sem lehet letenni a voksunkat, és mindennek lehet az ellenkezője is igaz. Ismertem néhány ilyen fiatal embert, akinél jól látszott, hogy semmiben sem hisz igazán, ugyanakkor mindent lehetségesnek tart. Mindenbe bele lehet kóstolni, de ott is lehet hagyni. Nem tűz ki célokat inkább sodródik. Vagyis értékrendje teljesen bizonytalan hiszen a fontos felnőttek folyamatosan érvénytelenítették egymás igazságait. Ez a leggyakoribb következménye annak, hogy a megvető véleményezés kölcsönös a szülők között.

Vannak olyan *békétlen családok* ahol stabilan kiegészítő szerepet visz a két felnőtt.

Sajnos sok embernek olyan a programozása, hogy elõre arra számít, hogy a mások működése úgy sincs rendben, miközben ő maga fenemód rendben van. Az így felnőtt ember valószínűleg ugyan azt a szereposztást fogja keresni később is, és megtalálja azt a partnert aki a kiegészítő szerepet tanulta meg otthon. Valahogy mindig kölcsönös vonzalom van a között a két ember között, akik kiegészítő szerepeket tanultak annak idején.

Ha figyelünk akkor látjuk az elsõ perctõl, hogy milyen viselkedéskészlettel, határokkal, rendelkezik a másik fél. Pl mit enged meg magának vagy a másiknak. A karakter felismerhető a hódítás rózsásabb szakaszában is, nem kell ahhoz összeköltözés. Csakhogy hajlamosak vagyunk ezeket a karakterre vonatkozó jelzéseket sajnos csak a tudattalanba tárolni. (nem látunk a szemünktől). De ha figyelmesek vagyunk, akkor kiszúrhatjuk a karaktert, ahogy az a szereposztás szàmukra csak vesztes történet lenne. A legtöbb domináns karakter { (ez alatt érts: megveti a párját, hogy nincs rendben, nem tudja, nem ért a dolgokhoz) – erkölcsi bíráskodik, ő szakértő a párja viszont nincs rendben, -} de a kapcsolat elején egy gondoskodó, megértő, jó szülőnek a maszkját veszi fel. A másik fél pedig az alkalmazkodó hálás gyerek szerepébe kerül. Amint fordul a kocka mert életünkben jönnek a feladatok, nehéz helyzetek, konfliktusok a “jó szülő karakterből” diktátor lesz, az “hálás gyerek karakterből” lázadó vagy éppen önfeladó megbetegedő ember lesz. 

Aki az áldozat szerepbe /”hálás gyerek” karakterrel induló elnyomott szerepbe belecsúszik, többnyire otthon is őt taposták, ő pedig megtanult alkalmazkodni.  De létezik egy ritkább eset is párválasztásnál. A kissé unalmas családban felnőtt lány nagyon vonzónak talál egy jàtékos nagy szabadságot megélő partnert. Csakhogy erről az emberrõl fokozatosan kiderül, hogy a játékos szabadságból adódóan olyan hatàrokat is átlép amelyek ép erkölcsű ember számára már nem elfogadható. Pl: felelõtlenül költi a pénzt, követelőzik, hazudozik. Mivel a játékosság többnyire izgalmas szexualitással párosul nem könnyű levàllni egz ilyen társról. Az õ partnereik eredetileg valóban nem az áldozat szerepére vàllalkoztak, de a könnyedség iránti erős vonzalmuk miatt belefáradtak ebbe a szerepbe.

Mitõl függ, hogy a domináns vagy az elnyomott szülővel azonosul a gyerek? 

4 út kínálkozik

1) úgy dönt, hogy nincs egyetlen biztos igazság sem vagyis nem azonosul egyikükkel sem – és későbbi életében tulajdonképpen senki mással sem igazán.  Nem lesz stabil értékrendje.

2) ő ugyan szintén nem azonosul egyikkel sem, de nem lép el mellőlük, hanem megpróbálja a békítő szerepet játszani, például úgy, hogy mindkettőjüknél igyekszik a másik szülő szempontjait védeni. Ezzel egy kétirányú jótékony gyámságra vállalkozik. A békítő szerepet vàllalók 10 éves koruk környékén gyakran megfogadják ” ez az, ahogyan én sosem akarok majd élni!” Az ilyen  gyerek kreatív, probléma megoldó. A gyerekeken éretlen szülők nagyon gyakran hagynak egy szabad széket a tehetségesebb gyerekük számára, hogy ő legyen az aki érti megoldja kibírja, átlátja a dolgokat. Ezért gyakori, hogy az éretlen szülei mellett egy gyerek. Hangsúlyosan egy gyerek, ugyanis legtöbb sérült családnál a testvérek csak az egyik veszi fel az Erős szerepét miközben testvérei szétesnek. Ők felnőtt életükben is többnyire nehéz társat választanak, hiszen ezt a nagy toleranciát a “nehéz társ” egyből kiszagolja. Megszokták az ilyen gyerek korral rendelkezők, hogy nekik kell a bölcsebbnek, okosabbnak, belátóbbnak lenniük. Közülük sokan választanak segítő foglalkozást. Ezzel nincs is baj. Baj csak akkor van, ha nem tudnak elvállalni klíenseik, ápoltjaik, tanítványaik problémájáról, ha nem tudnak szerephatárokat tartani és szinte jobban bevonódnak a nehézségekbe  mint a problémagazda.

Meg kell azt is jegyezni, hogy ez ugyanakkor egy nagyon nyereséges szerep. Egyrészt megélheti az illető, hogy erős, másrészt hogy jó ember, aki sokat nyújt másoknak, harmadrészt pedig, hogy szükség van rá-akár segítő foglalkozású akár nem. Ezekért a jutalmakért bitang keményen meg kell dolgoznia. Keményen de nem határok nélkül! Az előbb említett csapdának az a lényege, hogy az adott segítő foglalkozású szakember – pszichológiai értelemben – megmentőt játszik: nem találja meg a határokat a kliens és a saját feladat között. Neki lesz fontosabb hogy az eddig áldozatnak kinéző és áldozatként működő támogatottja elintézi-e azt, amit megbeszéltek vagy sem. Segítő önismereti munkája révén határt kell tudnia szabni. Az ilyen nagyszülöi átnyúlás nemcsak azért veszélyes, mert megronthatja a két felnőttgeneráció viszonyát, hanem mert odáig is fajulhat, hogy a szülők el is tilthatják az unokát a nagyszülőktõl, pedig az a kapcsolat

3) határozottan leteszi a voksot az egyik szûlő mellett. Ő nem túl okos, mert nem értette meg a helyzet egészét.  Ez a lelkileg legprimitívebb reakció. Kritika nélkül kôvet.

4) előfordulhat hogy teljesen magába fordul. Nem vesz részt a csatározásban. Az egészet elnyomja magában.  Ő érzékneny, kis energiájú és passzív lesz. Apalélménye, hogy az emberek közötti konfliktus törvényszerű másrészt megoldhatatlan. Ha fiatal felnőttként életében egyáltalán adódik valaki, akivel hajlandó szóba állni, az első ütközésnél lefagy és talán ki is lép a kapcsolatból. Nagyon jellemző, hogy többségük abba is hagyja a gondolkozást bármilyen kapcsolati szereposztásról. Belõlük lesznek a kapcsolatkerülő magányos emberek. De előfordul hogy nem kapcsolatkerülők lesznek, hanem bizarr módon kapcsolódnak, esetleg homoszexuális társat választanak.

16. Nagyszülők és szülők egymás ellen.

Attól jó a kapcsolat ha nagyszülőként csak minimális dolgokban akarja megadni a szabályokat a nagyszülő és ezek a szabályok is csak a nagyszülői otthonban érvényesek. Ugyanakkor pl ha látják,a szülők nagyon lenyomják a gyerek önértékelését, vagy feltűnõen kevés élményt nyújtanak neki, ezt egy nagyszülő ellensúlyozhatja. Javíthatja a gyerek önértékelését. De ha a nagyszülő nem akarja megérteni, hogy a szülőknek más véleménye van a pénz használatról vagy az egészséges táplálkozásról akkor az már helytelen. Ezekben a dolgokban dönteni csak a szülőnek van joga.

Ha úgy van bevezetve néhány szokás, hogy nálunk ez a szabály, nagyiéknál pedig az a szabály…mindez nem okoz gondot a gyereknek? Ez simán megy amennyiben a nagyszülő és a szülő számára is ez sima. A gyerekek szoktak arra hivatkozni,hogy “de hát az anyu ezt meg szokta engedni.” Vagy fordítva “a “nagyapa ezt meg szokta engedni.” Igen, tudom de én ezt nem szeretem nálunk ez nem így megy. A hangnemen is sok múlik . A gyereknek éreznie kell, hogy nincs ebben semmi tragédia. Akkor okoz egy gyerek számára gondot egy ilyen szokásbeli eltérés ha a szülői és nagyszülöi pár között egy rendezetlen nézeteltérés feszültségét kell átélnie.

Hasznos megfogadni Thomas Gordon bölcsességét: nem kell sem egyetértenem, sem igazat adnom annak, a másik felnőttnek, aki valamit másképp gondol, hanem arra kell nevelni a gyereket, hogy amikor a másikat valami zavarja, akkor vele kell egyezkednie, megbeszélnie, mit szeretne az egyikük és mit a másikuk. És érdemes hozzátenni, hogy “amikor velem vagy csinálhatod ezt mert engem nem zavar.”

Az okos szülő rugalmas “személyre szabott alkalmazkodásra” tanítja a gyerekét, nem pedig arra, hogy egy igazság van a földön, és az nálam van.

Ha nem osztunk egy szem igazságokat hanem mintákat mutatunk, akkor bízhatunk benne, hogy átvesznek abból a hatásból amit nyújtunk.