Érzelmi töltet testünknek a felé fordított köszönet!

Te megköszönted ma már a testednek, hogy mūködik? 

Számtalanszor fel sem fogom, hogy mennyi mennyi mindent köszönni tartozom testemnek. A lelkem örök az idöm végtelen, a feladataim, szerepeim amiket be kell töltenem (Dharma) adottak. Mindezeket a szerepet, amit erre az életemre kaptam, ezen testem hajtja végre. Amennyiben becsben és egészségben tartom, meghálálja mágát és bármennnyi lélekzetvételt is mért Ki rám (ezen testemre) az élet, annyival tovább tudok egészségben haladni. [Ez a lélekzetvétel szintén egy érdekes téma, ugyanis a  pranayama azt tanítja, hogy érdemes lecsökkenteni a lélekzetvételek számát, hiszen ha megnézzük hogy egy nyuszi általg lélelkzetvételének és átlag élettartományának mennyi a száma, illetve egy elefántnál vagy egy teknösnél ez hogy alakul megdöbbentö számokat vélgünk felfedezni. Egy nyuszi átlag élettartama 8-10 év , a teknösöké meghaladja a 100-at. ]

Az utazáshoz kapott eszközömet azaz a testet persze hogy ápolni kell, higéniában kell tartni, stb. Vagyis a nem ártás alapelveit figyelembe véve kell cselekedni. (Nem ártok a szervezetemnek haszontalam táplálékkal, nem ártok neki különféle meghatározott káros anyagok drogok, drogériák fogyasztásával stb.) 

  • De érzelmi értelemben mennyi energiát fordítunk a testünkre az az igazán meghatározó. 

Tulajdonképpen egyszer egyszer én is gondolok rá, de nem eleget. S föleg akkor hatódik meg illetve gondolkodik el az ember ezen mikor sérült/ fogyatékkal élö embertársát látja. Olyankor milyen hálásak is tudunk lenni, hogy ez velünk nem így van, s mi egészségesek, épek vagyunk.  

Az egészség egy nagyon komplex fogalom az egészség ugyanis fizikai, mentális, spirituàlis és szociális jólétet = jól létet jelenti. 
Vagyis test, lélek, szellem harmóniájának meglétét. Amit optimizmus, reményteliség , vitalitás szõl át.

A minap épp jóga gyakorlat közben gondolkodtam el azon, hogy nem megy, illetve kevésbé megy ma az egyik alapgyakorlat. Aztán azon kezdtem volna aggódni, hogy mi lesz így velem hiszen jóga instruktori képzésen veszek részt jelenleg, tehát a jövöben nagy szükségem lenne a felxibilitásra. Hogy fogom tudni a haladó gyakorlatokat elvégezni. A tanárom azt mondta, hogy erösítsem magamban 

“Az én tudom” érzést. Igen a lelkem, a valós énem a Self valóban tudja. De ezt a testnek is le kell tudni követnie. 

 S akkor jutott eszembe, hogy ha a természetem a személyiségem egy része amúgy is összehasonlítgatós, méricskélös, akkor mérjem magam azokhoz, akik ezért a rugalmasságért kimondhatatlanul hálásak lennének. S eszembe jutott ez a video: 

https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=10155043950752371&id=107787352370&_rdr
Talán ezért is nagyon fontos, hogy minden nap megköszönjük a szervezetünknek hogy mûködik. Ügy mûködik ahogy csak bír, mindent megtesz értem. Szeretném hat ha gyakorta….leginkâbb naponta észben tartani s megemlíteni. Köszönöm, hogy ma is egészségben engem szolgálsz! 

Áldás

Reklámok

Hivatásom a jógában

Úgy érzem rámtalàlt a hivatásom. Ugyanis a Jóga hívott magához, folyamatosan. 2016 februárjában kezdtem el az elsö órámat, már ami az asanak gyakorlását illeti (ugyanis mint az tudni illik a jóga nem csak testhelyzetek gyakorlásából áll.) S ahogy kezdtem belemenni és érdekelt a folyamat úgy kezdett a reklàmszakmai érdeklödésem a végelgyendülés stádiumába jutni. 2017. májusában eljutottam odáig, hogy kivettem szabadságot egy jobbagyféltekés rajz és jógatábor miatt, s az ottani emberek társasága fantasztikus hatást gyakorolt rám. Akkor kaptam meg egykori grafikus kollégám (Hadadi Bandi) anyagait is a jógáról. 3 e-könyvet és egy üzenetet, hogy Isten éltessen új születésem alkalmából. Õ már tudott valamit. De hiába àllt rendelkezésemre az a számos információ, nem kezdtem bele a tanulmányozásába.

Aztán Június 24-én megérkezett egy indiai jóga oktató, hírhozó angyal az életembe, aki elsō látásra úgy vonzott magához mint egy bûvös mágnes. Aznap (jang víz ló napon) mikor elhagytam a jóga bemutató helyszínét és azon gondolkodtam Istenem milyen fantasztikus volna újra látnom Öt, de ez úgyis csak ábránd… Megláttam a hátam mögött elmenni G. Péter egykori plátói szerelmemet, akire azt mondta egy javas terapeutám hogy Ö láncol magához engem, még ha nincs is fizikai kapcsolat (megtudtam ezt 2013 novemberében) s akkor úgy éreztem hogy az az idegen aki szintén csak félvàllal fordult felém, végre elengedtük egymás lelkét. Valahogy szerencsére úgy hozta az élet, hogy megtudtam nyílni az Indiai fiatalember elött. Június 27-én a visszautazása napján megérintettük egymás lelkét és testét a reptéren. Az a nap volt életem egyik legszebb napja. Fantasztikus volt meglátni ahogy visszajön valaki a becsekkolás után csak azért, hogy láthasson és elbúcsúzhasson. Amikor összeölelkeztünk ezer év homályba borult szeretet köteléke éledt fel bennem újra. S megkaptam tōle életem elsö Igazi csókját.

Majd egy héten belül felmondtam. S megnyílott elöttem a Morarji Desai nemzeti jóga intézeben való tanulás lehetöségének kapuja. Rengeteg dolgot megtettem azért, hogy ez valóban össze is jöjjön. A hektikus mindennapok folyamat talàn egyszer sikerül visszaidéznem hogy lássam mi mindent Ki kell állni a késöbbiekben is ha az ember elhadja a komfortzónáját.

2017.08.29-en résztvettem az elsö óráimon mint MDNIY yoga hallgató. Azóta számos dolog történt velem. S most 2017 novemberét írva hàrom hónap és két vizsgaidöszak után állok. S a memorizàlàsra fordított idömet, újra és újra felülírom, de folyamatosan a jóga jár a tudatomban, – illetve szép szeletet hasít ki az indiai hercegem Aladdinom is, aki ezt a kaput kinyitotta elöttem. – s a tanulás tudat alatt is halad.

Néhány napja egyik osztálytársam azzal az üzenettel lepett meg, hogy szeretné ha terápiás módszereket tanulnék. Mivel volt egy 3 óràs beszélgetése Seema Madammal aki a gyakorlati oktatónk. Ö sokat mesélt rólam. Hinnem kell magamban, hogy jó  jóga terapeutává válok. Tartózkodnom kell minden negatív gondolattól, félelemtöl és problémától. A korlátokat csupàn az agyam kreálja.

A jóga nyelvi korlátokat is áthidal, Közös nyelvét a lelkek kapcsolódása kereàlja. Ne hajtsam a fejem homokba, ez csak kifogás. Tanulni saját tapasztalatom útján tanulok a legtöbbet. S a tudatalatimmal is tanulok, szóval nincs miért aggódnom. Isten keze vezet engem. Csupán koncentráltságra, alázatra, hitre és felelösségteljes szeretetre kell magam köteleznem. A jóga az én utam és hivatásom. Ami valóban hívott magához nem kellett keresnem, finom átmenettel alakítta át az életem. (Azért meg kell hagyni, hogy az egom folyamatosan keresett s ez az elképzeléseimet messze meghaladta)

Szóval ismét szeretném emlékeztetni magam,hogy idõt kaptam arra, hogy tanuljak és átalakítsam a saját és a tanultak által mások életét is.

Emlékeztetõ, hogy miért kell könyveket jegyzeteket tanulnom angolul. És végeznem a kurzus leckéit. Mindig tudjam hol a helyem!

Áldás

Folyamatos kihívás

Az agyunknak folyamatosan feladatra van szüksége, ezért bonyolítjuk az életünket idõröl idöre. Számomra most hogy megkpatam az áhított nyugalmat, nem érzem hogy jobban érezném magam, sõt…. Meg kell mondjam azon az idöszakok amikor AZT sem tudtam merre nézzek, mert (a nyelvi nehézségek mellett) két kurzust csináltam egyszerre, illetve szombati kurzusra is befizettem, minden jegyzettel le voltam maradva, Lalit még jâtszadozott velem, de legalább eseténként tudtunk találkozni és a szállásomon sem tudtam aludni. Ezek mellett a tények mellett nagy öröm volt átmenni a vizsgákon. 

Most viszont hogy nincs mad dolgom mint tanulni, mégsem haladok vele ezért AZT érzem, hogy valamin változtatnom kellene, hogy legyen valami újabb izgalom az életemben. Talàn tudàst alatt ezért is akartam folyamatosan lakhelyet változtatni. 

Annak ellenére, hogy ez a hely biztonságos és minden alapvetö szükségletemet Ki tudom ITT elégíteni. Érdekes, hogy azok a dolgok amik itt felidegesítettek, azon után, hogy befizettem egy biztonsági összeget, hirtelen megszüntek. Azért akartam elköltözni, mert a szobatársam éjjeli életmôdja mellett nem, hogy tanulni, de aludni sem tudtam. A ventillátor lefagyssztott, hideg vizet használtam mindenhez, a hátamat feltörte a kemény ágy, a vacsorához nem kaptam rotit és nem használhattam a fözölapot,valamint a szolgálólány undok viselkedése miatt sokszor éreztem nem viselnek ITT jó szemmel. Az idökorlát és a fözölap azóta is változatlan. De a többi körülmény enyhült. Most hogy el akarom hagyni a helyzet, most elkezdett hiányozni. Nem tudom mi ennek az oka. Remélem megfelelö döntést hoztam. Ide már vissza nem jöhetek, amint kimondom, hogy elmegyek. 

No de adok az agyamnak ismét feladatot. S mi lesz akkor ha már ezt is és a fözést is megszokom. A Jóga asanak gyakorlása és a jegyzetelés a fö feladat amit viszont halogatok amikor csak tudok. Ez az amit az agyam/egom kontrollálatlansága miatt mulasztok, halasztok folyamatosan. 

S emiatt nem érzem hasznosnak magam és az ittlétem. Éppen ezért kell tanulnom angolul az asanak neveit, kivitelezéseit és elönyeit, mert használnom kellene a mindennapokban az órák alkalmával amit majd adok.

Máskülönben nem AZT az attitūdöt folytatom mint amit egy joga tanoncnak kell. Életfeladtomat szeretném látni és megvalósítani a jógában.

Istenem segítsd helyes irányba kontollálni az agyamat kérlek!

A yoga tudománya

Jobban kell tisztelnem a jógát annál, mint amennyire eddig tettem!
Közel kèt hónapos Indai tartózkodásom első bejegyzése innèt New Delhiből.

A mai napon 7/10/2’01’7 (különkeges nap numerologiailag, ugyanis előre is hátra is olvasva ugyan az a dátum jön ki 🙂
Dr. I. V. Basavaradditól volt szerencsém tréninget kapni. Ő a Morarji Desai Indai Nemzeti Yoga intézet igazgatója. Egy rendkîvül alázatos, szolgalelkû, segítô ám határozott, következetes ember.

És az alatt a két óra alatt kapott impluzus illetve két szimpla mondat meghatározóvá vált számomra tôle.

A jóga egy tudomány! Pontosan kell végrehajtanunk a gyakorlatokat.

Én ugyanis idôr idôre megmagyarázom magamnak, hogy nem baj ha nem pontosan csináljuk a gyakorlatokat a lényeg,hogy tegyünk a testünkért, gyakoroljunk és harmonizáljuk a testet a lelket és a szellemet.
Az agyféltekék összehangolására egyébként más sportok, tornagyakorlatok is alkalmasak.

Tehát amíg nem tanulom meg pontosan a testgyakorlatokat,addig nem tudok pontos akkurátus segítséget nyújtani, “csupán” támpontokat és mintát adni arra, hogy a jóga egy hasznos életforma.

A másik meghatározó mondat az az volt, hogy ez a gyakorlati óra amin most vagyunk egy tréning, muszáj erôfeszítéseket tennünk és keményen odatenni magunkat.

Pláne ennyi évesen kutya kötelességem a legjobb tudásom és hajlékonzságom szerint végrehajtanom a feladatokat.

Én is közvetíthetem másoknak akár képesítés nélkül ezt a megszerzett tudást, de nem nevezhetem igazi jóga oktatásnak, csupán segítség lehetek a jóga gyakorlásában.

Áldás szálljon mindazokra akik akár előkèszítő, akár megvalósító, akár közvetítő munkát végeznek a jóga területén!

Neked is van egy ilyen jó szomszédod?

Ma egy a családi asztalnál zajló beszélgetés félmondatának hatására született bennem egy felismerés.
Szülőházam, egykori otthonom (jelenlegi mentsváram) tehát a hellyel szemben ahol felnőttem, szomszédságunkban élt/él egy család. A család vezető egyénisége az asszony. Aki egyébként édesanyámmal egy idős és együtt is gyerekeskedtek. Majd felnőttként is egymás mellett maradtak. De már nem úgy mint korábban. Ketejük viszonyába nem reszortom belemenni, nem is láttam rá soha igazán, azonban nekem is dolgom van a szembeszomszédokkal. Gyermekoromtól fogva furcsálottam azt a családot, már azok alapján az információk alapján, amik akkor, rendelkezésemre álltak. Sosem bírtam őket, mondjuk a csaladom többi tagja is így lehetett ezzel, a magunk módján ugyanis időről időre kitárgyaltuk őket. Amik miatt beszéd tárgyává kerültek az két részre szakadt, egyik amikor nem követendő példa voltak pl. a trágár és hangos beszéd, éjszakai életmód, állandó lesötétítettség, folyamatos pletykálás; folyton koszos, ápolatlan megjelenés, kócos haj…. Másrészről voltak a “bezzeg ők” típusú történetek arról, hogy mindig el tudnak menni nyaralni, hogy minimális holmikkal elvannak, puritánul élnek, a Balatoni nyaralóból milyen jól elvannak, nyár esténként elmennek fürödni a strandra zárás előtt,mert akkor féláron van, ismét egy házat vettek, nekik nem dirigál senki csak legfeljebb az asszony a férjének.
S ezeket a szüleimmel mindig valamilyen módon pozitív vagy jellemzően negatív felhanggal becsméreltük.
S most, felnőtt fejjel, összeállt a kép számomra.. Magam jelenlegi életemben is olyan dolgokat cselekszem, mint amilyeneket az egykori szomszédasszony. Arra már korábban rájöttem, hogy mik azok, vagy mik voltak azok a tulajdonságok önmagamban megtalálhatók, amiket nem bírtam a szomszédasszonyban, ezek ugyanis tükröt tarottak. A saját tőlem elvárható szinthez képest én is pletykás, csúnya-trágár beszédű/hangos/kócos/ápolatlan/éjjelibagoly voltam.
Most viszont hogy ezeket igyekeztem meghaladni majd átalakulni, felelősséget vállalni, tudatosodni,úgy még mindig van mit a szomszédból megtanulni. Mégpedig az hogy a bezzeg kategóriás dolgokra mind magam is képes vagyok. Jó is lehet tanulni a szomszédból! Én magam a tőlem elvárható szinten nézve, szabad vagyok, nem dirigálnak nekem (legalábbis sokan biztos nem), utazásr nem sajnálom a pénzt, és a rengeteg felhalmozásom és birtoklási vágyam ellenére, igyekezem szűkíteni a holmiaim számát. Azt mindig elismetem, hogy egy életművész lakik a szembeszomszédságban, de hogy magam is olyanná válok egyszer, arra nem számítottam. Van mit tanulni és van mit felemelni az embernek lelki értelemben, a szomszédra való rálátás,tiszta, segítő szándékának felismerésével.
Neked is van egy ilyen jó szomszédod
?

#34 Klasszikus érzelem

Zen(e)terápia.  Nagyon találó ez a kifejezés! A magas kultúra egyik megingathatatlan támpillére a klasszikus zene.
A napokban találtam rá Bach G minor zongora művére

 

Most hogy 21 óra előtt pár perccel realizáltam, hogy mennyire sok teendő vár még a holnapi tábor előtt rám itthon, megálltam egy lélekzet vételre.  Ugyanis arra gondoltam hogy az agyam sokkal intelligensebb annál mint hogy csak nekiessek ezeknek a feladatoknak. Az agyam ha becsukom a szemem és koncentrálok akkor vissza tudja idézni és magában össze tudja struktúrálni, hogy milyen sorrendben lenne érdemes és hatékony elvégezni a rám váró feladatokat ( pakolás, rendezkedés, csomagolás, előkészítés, higénia stb.)
S arra is gondoltam, hogy agyműködésemet  segíteni fogja a klasszikus zene.
Elindítottam hát ezt a közel 10 perces videót. És lehunyt szemmel koncentrálni kezdtem. Győzködtem magam, hogy milyen intelligens az agyam, hogy mindent képes lesz struktúráltan elintézni.

De sokkal többet kaptam ettől a 10 perctől. Elkezdtem sorolni, hogy mi mindenért vagyok hálás a mai napomban. Miért érezhetem magam rendkívül szerencsésnek.
Pl. olyan üzleti  partner miatt aki a minimál forgalmam felét egy 20 perces megbeszélés után nálam hagyta. És nagyobb projekt együttműködést is felajánlott.
Hálás vagyok hogy még élnek a szüleim,
Hálás vagyok hogy beszélhettem Czinki Laci bával az egyik segítőmmel
Hálás vagyok hogy jó emberek vettek kerül, a munkámban
Hálás vagyok hogy részt vehettem egy konferencián
Hálás az egom az az én hálás vagyok, hogy megdícsérték a megjelenésem
Hálás vagyok hogy volt mit ma ennem, hogy egészséges vagyok.

A hála érzése nálam akkor jön igazán mélyről, ha örömkönny is társul hozzá. Mert valóban hálás vagyok Istennek amiért a tenyerén hordoz.

S hálás vagyok amiért rátaláltam erre a zenére. Nem várt hatást keltett bennem
a legfontosabb emberi érzés a HÁLA megélését hozta el néhány percben nekem.

Ha nektek is van olyan zenétek, ami mély érzéseket indít el bennetek.  Szeretettel várom!

Áldás

#33 Alapok

Sokszor kisiklottam már az Isteni nyugodalom és bizodalom vágányáról. Hála az égnek és tudatomnak időről időre visszatalálok.
Az önbizalom egy nagyon kényes kérdés nálam. Még megerősítésre és acélosodásra vár. Hosszabb rövidebb időre már megtapsztalom. A köztes időszakokban azonban a félelem, a kétkedés, a halogatás, a toporgás, az össze-vissza futkosás lesz rajtam úrrá.
Most hogy túl vagyok egy hullám völgyön. Érdemes alapozni. Nálam a pénzügyi biztonság kérdése meghatározó szerepet játszik.
Az elmúlt napokban kalkulaltam a költségeimmel, vágyaimmal, kötelezettségeimmel és bekategorizáltam azokat amikre még több hetet vagy akár hónapot várnom kell, mert nem élvez elsőbbséget.
Aztán rengeteg számolás után rájöttem, hogy ez igy sem az igazi. Egyszer csak olvasom Zsófi kolléganőm cikkjét miszerint egy 7 tagú nagy családnak egy kis segítségre volna szüksége. Adakozni kell ugrott be, ez az ami hiányzott a 2015-ös sikeres évemhez képest 2016-ban. Nem adakoztam talán eleget. Bár ezt nehéz megítélni. Utólag meg már nem is érdemes ezt rágcsálni.
De valóban működiknek a szellemi törvények! Az egyik ilyen szellemi törvény szerint: A teremtéshez tér kell.
Tehát ha ez új tartópillérrel akarja megtámogatni az ember a saját önbizalmát akkor annak alapot azaz teret kell biztosítani. Amihez takarításra van szükség. Mind mentális, mind fizikai síkon. A fizikai síkra mondok előbb példát, mert az egyszerűbb.
Példa: A stílusos öltözet sokakat magabiztosabbá, jobb kiállásúbbá tesz, ez nálam is így van. Éppen ezért felsoroltam, hogy milyen ruhadarabokkal szeretném kiegészíteni a ruhatáram. Majd elnéztem a szekrényem, hogy mennyi olyan ruhám van, amit alig használok. Vagy nem üti meg a szintet ami a kedvelt ruhám kategóriába sorolható. Tehát mi lenne ha átnêzném a gardrobot és összeszedném,hogy mennyi ruhára van egyáltalán szükségem, ehhez képest mennyi van amit nem hordok stb. Az utóbbiakat kiszelektaltam. Így szabadult fel hely az új ruhák érkezésének. S biztos vagyok benne hogy találok is megfelelőket, jó áron.
S abba is biztos vagyok, hogy miután elajándékoztam s, pénzt is adtam a család részére, a munkámban a forgalmam is javult. Kaptam megkereséseket. Nem kezdtek alkudozásba, ez is szerinem ennek a hozadéka.
Tehát mégegyszer. Ismeretes egy olyan szellemi törvény miszerint: a teremtéshez tér kell. Mentális szinten akkor szabadul fel tér, ha embernek a félelmeitől, a negatív kiemenetelű hitrendszereitől megválik.

Én ma csak úgy arra gondolva, hogy segítettem/segíteni fok azon a családon, azt éreztem, több okból is, hogy ez az a szint, lelki állapot szint, amiben nekem alaphangon mozogni érdemes. Ez vagyok én, ennek kellene lennem, megmaradnom, illetve ilyenné válnom stabilan. Hogy milyen is voltam pontosan?
Biztos de abban, hogy ha elvégeztem a munkám, akkor annak megjön az eredménye, nem a szerencsére kell apellálnom.
Biztos abban, hogy a pénz áramlik felém. Még akkor is ha az összes tartalékomat részekre cincáltam vagy kiadtam a kezemből. Nekem azért is kell dolgoznom, hogy adományozni is tudjak. 10% a jövedelemből, akkor oldható meg, ha keresek jutalékot. Egy alapbér a szükséges fennmaradásomhoz kell. De a jutalékot elérésével érdemes figyelmet fordítani erre a 10%-ra.
S azérz jó, hogy már most kiadtam az előző készletemből, mert ha most érkezik pénzem már tudom csoportosítani akár egy következő adományra is, de ezt nem azért kell eljátszani, hogy arra apelláljak…ÁÁááá akkor biztos most visszajön az a pénz. Nem így van. A szeretet érzése kell bennem megszülessen hogy jó szolgálatot teszek, munkámmal. S a társadalom hasznos tagja vagyok. Ha ez megvan akkor már tudom hogy ha kisiklom akkor hova èrdemes visszatalálnom.

Namaste
Éva

#32 ROM

ROMon heverni. Ezt teszem én most. A ROM olyan probléma amit már többször többféle képpen próbált megoldani az ember, de nem találta meg a megoldást. Ezért adott esetben akár el is temeti.

Tulajdonképpen az én ROMom szakmai szempontból összetett dolog. Az összetevők, akár egy jó receptnél igazán színesek.

időről időre szembesülők azzal, hogy:

  • máshoz hasonlítom magam. [ A hasonlítgatom szót írtam először de az nyelvtanilag nem helyes sőt mi több lélektanilag sem. Hiszen vagy hasonlítja magát az ember máshoz vagy nem.  Persze a %-os megoszlás fakadhat abból is, hogy az ember 100%-on volt, de egy folyamat révén csökkenti ezt a %-ot. S végül eljut odáig hogy már nem hasonlít.
  • Versenyeztetem magam
  • a múlttal foglalkozom
    azzal a múlttal ahol nem álltam ki magamért
  • nem bocsátottam meg magamnak a múltat, ezért
  • mindig visszarántom magam a sajnáltatásba, önsajnálatba

Sokkal nagyobb dolgok várnak ennél a szellemi játszótérnél rám, mint ahol most vagyok. Viszont a ROMon csücsülés visszatart, vagy visszaránt, ha olyan dolog történik ami feltépi a sebet.

Hálás vagyok azért, hogy tegnap, tegnapelőtt tépegették a sebemet. Ugyanis bízom benne, hogy a ROM skálán ezáltal feljebb tudok lépni.

a ROM skáláról Durda Péter sikerembertől, marketing trainertől hallottam egy előadáson. Durda Péter – ROM Skála

 

SEGÍTSÉG
REMÉNY
JAVULÁS IRÁNTI IGÉNY
A VÁLTOZÁS SZÜKSÉGESSÉGE
FÉLELEM A ROSSZABBODÁSTÓL
HATÁS ( okozunk valamit és annak következménye)
ROM

Amikor lejátszanak egy skálát (fokozatok) és egy hangot kihagynak belőle akkor az disszonáns, élvezhetetlen lesz.
Tudatossági szint az amilyen szinten van valaki. Különböző életterületeken különböző tudatosság jelentkezhet. Minden ember egy adott területen a saját tudatossági szintjén van.

A szabály: A tudatossági szintjén lévő helyzet/érzést/ azt a skála szintet és ami alatta van azt képes megérteni, Azt a szintet ami akár csak eggyel is felette van, azt lehetetlen, hogy értse. Az nem működik. Felette hiába magyarázol neki. (Pl.: ha nem érted, hogy működik egy autó porlasztó rendszere, akkor lehetetlen, hogy megértsd a teljes autó működését.)

A hatásról.
Az életben két helyzetben lehet  vagy okozol valamit (1) vagy hatása alatt vagy valaminek (2)
Az a szép, hogy néha okozunk olyan dolgokat, aminek a hatásait szenvedjük és elfelejtettük, hogy ezt mi okoztuk. [kacag]

Ez a karma törvénye.
Lényeg, hogy okozz olyan dolgokat, aminek a hatása nyilván jó (!)
# Olyan is előfordul hogy hagynod kell hogy hatás legyél, mert az a saját jól felfogott érdeked. A piros lámpa hatására meg kell állj különben balesetet okozol.
# Aztán van olyan is amikor nem csináltál semmit s éppen amiatt tartasz ott ahol. Kellett volna. Annak idején nem tanultál németet, pedig most milyen jól jönne.

Ha több pénzt akar az egyén, akkor az  nem hihető ROM. Ilyen ROM nincs.
A pénz egy melléktermék. Mindig valami után keletkezik. Valamit csinálnia kell ahhoz az egyénnek, hogy pénzhez jusson. A  pénz mindig melléktermék. Hanem az a ROMja, hogy valamit rosszul csinál, vagy keveset csinál belőle, vagy úgy csinálja, hogy eladhatatlan az a dolog.

Munka fronton egyik legjobb barátnőm életében szintén kihívásokkal szembesül
azt a konklúziót vonta le, hogy új munkahelyén ismétli magát az élet.
* Ugyan oda jutottam 9 év után! * Monda barátnőm  “Nem hogy cseberből, vederbe kerültem, hanem ez bizonyos szempontból, munka frontján, szakmaiság szempontjából 3x rosszabb.”
Előző helyén nem állt ki magáért és nem küzdött olyan feladatokért, ami őt előrébb vinné. Benne volt a barátnőmben, hogy érdemes-e még komoly feladatért küzdeni?
Nem tette meg és mélységes szomorúság majd folyamatos elfordulás lett a vége.

Én magam is tudom, hogy nem mehetek tovább ebből a munkából addig amíg a ROM problémámat meg nem oldom.
Az új helyen vagy új telephelyen, új pozícióban ugyan ez jönne szembe velem  csupán más lenne a díszlet, de a színdarab ugyan az.

Mi lesz a megoldás a helyzetemre? Kérdezte. Mondtam, hogy nem tudom. Aztán felsoroltam, hogy mik a problémáim és kiböktem a következőt.
Az én megoldásom, hogy ne nézegess hátra! Kinőttem az oviból irány a suli. Vagy leérettségiztem akkor most már menjek egyetemre.
ÜZENET AMIT KAPTAM AZ ÉGBŐL:
Koncentrálj és kezd el az új helyedet kialakítani! Egy új hely kialakítása is lépésekből áll. Új alapokra kell fektetnem az értékesítői pályámat.
Közös konklúzió:
A felismerés fél gyógyulás; a másik 50%-ot kő keményen oda kell tenni. Cselekedni kell, közbe meg még így is előfordulhat, hogy valamit nem jól ismertél fel.
Minden lépcsőfok számít, tekints erre így!

Nem lehet mindjárt igazán magasabb lépcsőfokon járni. Itt visszautalok a skálára. Nem maradhat ki egy hang sem ahhoz hogy élvezhető legyen a darab.
A szakmai alázat a kulcs!

Hálásan köszönöm, hogy ez a felismerés és ez az írás megszülethetett!

#31 Filmajánló: UTAZÓK

2017.01.13-án pénteken néztem meg egy mozit s
ez a film olyannyira beszédes volt számomra, hogy az valami hihetetlen. Ilyet utoljára az Interstellár – csillagok közt című filmnél éreztem. Igaz az nagyobb hatással volt rám, de ez nem törpíti el ennek a filmnek az erényeit sem.

Megtapasztalni az élet érzelmi skálájának teljes tárházát – ez a mondat sejlett fel a fülemben újra és újra, akár hányszor fordulatot vett a történet. Ez a film iskolapéldája a rák csillagjegy megélésének. (Melyről Bakos Attila mesél egyik  asztropszichológiai előadásában.)

Ugyanis főhősünk szép sorjában megtapasztalja a bágyadtságot, az unalmat, az egyedül létet, a reményteli keresés érzését, majd jön a kétségbeesés, a küzdés, a fájdalom, a félelem, a koplalás, a nyomorgás. De érkezik a fellélegzés, a megkönnyebbülés, a kapcsolódás, a humor, a kibontakozás, a lehetőségek feltárása. Mindezt a kimerülés, a levertség, az apátia, s végül a kíméletlen magány követi. Az önmarcangolás, az öngyilkosság gondolata. A küszöbön aztán fejet üt a kiszabadulás igénye, a kiút keresése, amit folyamatos belső cselekvési vágy hajt. Megérkezik a szorgalmas munka eredménye, s az ígéret a változásra. Ami aztán vívódást generál, morális harcot az önzőség és az az önzetlenség között, szorongást, lemondást. S eztán lép színre a megalkuvás, a gyarlóság, amit az öröm, s megnyugvás old valamelyest. Azonban párosul ehhez frusztráltság, s titkolózás is. Szép fokozatosan bekúszik a vidámság, a felhőtlenség, a feledékenység, a pillanatnyi megelégedés. Ám tovább haladva szembesülünk a törekvéssel, a becsvággyal, az elégedetlenséggel, a menekvéssel. Átérezzük mi is a barátság, a szerelem, az összetartozás. Megfűszerezi mindezt a mérhetetlen csalódás, düh, méreg, kegyetlenség, másrészről pedig a megbánás, a feloldozás kérése. Az elidegenedés, az ignorálás, a közöny, a lefagyás. Így érződik meg a várakozás, a jól megérlelt harag, a hidegvér, a kegyetlenség, s az abból megszülető kegyelem. Megmutatkozik a fuldoklás érzése, a megértés, az empátia, ami elfogadáshoz s megbocsátáshoz vezet. Eztán kap helyet a féltés, a veszély, a kín, az önfeláldozás, a lemondás, a bátorság, hősiesség,  s egyúttal a pusztulás, a harc az utolsó léleKzetvételig és tovább. Mindezt az önzőség és a hit egyszerre táplálja, ám mikor visszaszáll a kegyelem, megkönnyebbülés és hála honol a szívben. Az összetartozás egységet kovácsol, a szeretet megbocsátó ereje pedig az igaz boldogságot hozza el.

Ezt az érzelmi skálát bejárni a legnagyobb megpróbáltatás. Isten kegyelmében bízhatunk csupán, hogy sikerül is végig várni.

Azért ajánlom ezt az utazást=filmet, mert fejleszti az érzelmi intelligenciát. Hiszen ha az ember már meg tudja fogalmazni az érzéseit azzal nagy lépéseket tesz az önkifejezés útján.

Áldás