Alapjàban véve, Boldog vétkes vagyok

Ma betértem Jézus otthonába s lelkemet megKÖNNYítõ sírásba kezdtem. Tudtam hogy ez jôt tesz a lelkemnek.

Az utóbbi idöben sokszor mondom hogy nem vagyok vallásos, azonban hívö annál inkább! Valahogy Krisztusi tudat nem hagy magamra. Õ az én menedékem mindenhol és mindenkor.

I belong to Jesus

Büszkén mondom, hogy Jézushoz tartozom, õ az én mesterem.

Indiában a Guru fogalma tanítót jelent, aki a Védák tudását magávátéve, el tud vezetni a megvilágosodás kapujáig. Jól használt térképe van az úthoz, ami a felszabadulàshoz vezet.

Én mióta itt vagyok Új Delhiben (2017.08.14.) Jézusra, mint mesterem tekintek, aki a Guru felett áll. Maga a tiszta, tökéletes szeretet. Zavartalan elme, megtestesült Isteni tudatosság.

Mindenannyiunkban ott rejlik az Isteni szikra, mindannyiunk Isten megtestesült formája vagyunk valamely módon, valamekkora mértékben. Szóval Jézus a mi mesterünk. Ugyanis emberként élve életét, példás magatartásra tett tanubizonyságot, s szeretetét kiárasztotta mindenkire.

Talán azért érzem azt majdnem Minden alkalommal, hogy sírnom Kell, mert mikor betérek az otthonába (templomba), ö vár rám. Vele bármikor egységbe kerülhetek. Mégis mikor valóban megtörténik a közeledés, olyan minta ezer meg ezer éve nem látott szerettemhez, atyámhoz, testvéremhez térnék vissza egy tökéletes pillanatra.

S néhány perce, mikor kívülröl szemléltem magam a templomban térdelve, az jutott eszembe, hogy néhány perccel ezelött még azért adtam hálàt – az utcán a templom felé jövet-, hogy az elmémre a yoga nidra 4 hónapos alkalmazása tényleg fantasztikus hatással van. Nyugodt vagyok. Még ha nem is tudom mi vár rám, még ha nem is tudom mi a helyes lépés a jövömet illetöen. S az asztrológiának, tartot kártyának és családállítàs módszereinek nem kívánom átadni a döntést. Mégha tudom, hogy anno ezek a módszerek is csupán hírhozók voltak. Nem az én cselekedetemen múlik, hogy merre vezet a sorsom. Csupán csak illuzió a szabad akarat. Korlátolt lehetöségeink közül választhatok. Persze ez is milliárdnyi alternatívát tartagat, de a játék adott, a szabályok adottak. Nincs teljes szabadságom.

Szóval mikor kívülrõl szemléltem magam, megállapítottam, hogy minden rendben van, s alapjáraton egy boldog vétkes vagyok.

Vétkes milyen csodálatos és szemléletes a Magyar nyelv.

Vétkes. Vét, elvét, vet, elvet…

Cselekvõ emberek vagyunk, s minden gondolatunkkal újabb és újabb magokat vetünk,aminek az eredményét majdan learatjuk. S amíg ezen fizikai formánkban létezünk ez másodpercröl másodperce zajló folyamat.

Most értettem meg, miért mondják a katolikusok, hogy mindannyian vétkesek vagyunk. Gyermekként még a vétkest úgy magyarázták, hogy būnös. De a két szó nem egymás szinonímája.

Tehát mindenannyian vétkesek vagyunk, s a Karma körforgása szerint, Minden cselekedetünk eredménye lecsapódik nálunk. Minden amit elvétünk magként, valamiféle eredményt hoz. Lehet hogy gyatrát, lehet hogy lényegest, lehet hogy üdítöt, lehet hogy émejítöt, s lehet hogy élénkítöt. Tehát a vetés- aratás folyamatos.

Bocsáss meg Atyánk, mert vétkeztem.

Én vétkem, én vétkem…

Én igen Nagy vétkem…

Kérem a Boldogságos szūz Máriát,

Minden angyalokat és szenteket,

Imádkozzanak érettem Urunkhoz, Istenünkhöz.

Ámen.

Hosszú évek, évtizedek után, 30 évesen és 33 naposan jutottam el odàig, hogy nem érzem magam būnösnek ezt az imákat ismételve.

Tudom, hogy a vétek, az egy cselekedet, nem pedig būn (!)

Vetés, aratás, Isten nevében, az Ö szeretetében. Ezért imádkozzuk ezt az imát.

2018.04.13. New Delhi, Sacred Cathedral.

Reklámok