#33 Neked is van egy ilyen jó szomszédod?

Ma egy a családi asztalnál zajló beszélgetés félmondatának hatására született bennem egy felismerés.
Szülőházam, egykori otthonom (jelenlegi mentsváram) tehát a hellyel szemben ahol felnőttem, szomszédságunkban élt/él egy család. A család vezető egyénisége az asszony. Aki egyébként édesanyámmal egy idős és együtt is gyerekeskedtek. Majd felnőttként is egymás mellett maradtak. De már nem úgy mint korábban. Kettejük viszonyába nem reszortom belemenni, nem is láttam rá soha igazán, azonban nekem is dolgom van a szembe szomszédokkal. Gyermekoromtól fogva furcsállottam azt a családot, már azok alapján az információk alapján, amik akkor, rendelkezésemre álltak. Sosem bírtam őket, mondjuk a családom többi tagja is így lehetett ezzel, a magunk módján ugyanis időről időre kitárgyaltuk őket. Amik miatt beszéd tárgyává kerültek az két részre szakadt, egyik amikor nem követendő példa voltak pl. a trágár és hangos beszéd, éjszakai életmód, állandó lesötétítettség, folyamatos pletykálás; folyton koszos, ápolatlan megjelenés, kócos haj…. Másrészről voltak a “bezzeg ők” típusú történetek arról, hogy mindig el tudnak menni nyaralni, hogy minimális holmikkal elvannak, puritánul élnek, a Balatoni nyaralóból milyen jól elvannak, nyár esténként elmennek fürödni a strandra zárás előtt,mert akkor féláron van, ismét egy házat vettek, nekik nem dirigál senki csak legfeljebb az asszony a férjének.
S ezeket a szüleimmel mindig valamilyen módon pozitív vagy jellemzően negatív felhanggal becsméreltük.
S most, felnőtt fejjel, összeállt a kép számomra.. Magam jelenlegi életemben is olyan dolgokat cselekszem, mint amilyeneket az egykori szomszédasszony. Arra már korábban rájöttem, hogy mik azok, vagy mik voltak azok a tulajdonságok önmagamban megtalálhatók, amiket nem bírtam a szomszédasszonyban, ezek ugyanis tükröt tartottak. A saját tőlem elvárható szinthez képest én is pletykás, csúnya-trágár beszédű/hangos/kócos/ápolatlan/éjjeli bagoly voltam.
Most viszont hogy ezeket igyekeztem meghaladni majd átalakulni, felelősséget vállalni, tudatosodni,úgy még mindig van mit a szomszédból megtanulni. Mégpedig az hogy a bezzeg kategóriás dolgokra mind magam is képes vagyok. Jó is lehet tanulni a szomszédból! Én magam a tőlem elvárható szinten nézve, szabad vagyok, nem dirigálnak nekem (legalábbis sokan biztos nem), utazásra nem sajnálom a pénzt, és a rengeteg felhalmozásom és birtoklási vágyam ellenére, igyekezem szűkíteni a holmijaim számát. Azt mindig elismerem, hogy egy életművész lakik a szembe szomszédságban, de hogy magam is olyanná válok egyszer, arra nem számítottam. Van mit tanulni és van mit felemelni az embernek lelki értelemben, a szomszédra való rálátás,tiszta, segítő szándékának felismerésével.
Neked is van egy ilyen jó szomszédod?

Namaste

Reklámok