Eckhart Tolle lelki tanító elhíresült műve A most hatalma című 1977-es könyvnek íródott egy folytatása 2001-ben, ami a pillanat erejének felismeréséhez ad gyakorlati tanácsokat a mindennapokra.
Be kell valljam, hogy még magam nem olvastam el az eredeti művet, annak ellenére, hogy már egy évtizednél is több eltelt, mióta kezemben tartottam. Talán nem volt tudtam eléggé előkészítve vagy más oknál fogva de végül nem olvastam el. Néhány héttel ezelőtt azonban a könyvtárban A most hatalma nem volt elérhető, ezért elhoztam A most hatalma a gyakorlatban című könyvet. A bevezetésben így ír a szerző: “Azon olvasók számára akiket A most hatalma megrémisztett, nyomasztott, ez a könyv amolyan bevezetőül szolgálhat.”
Mivel ez a könyv meditatív olvasásra való, vagyis alapvetően azért olvassa az ember, hogy közben egy másik tudatállapotba kerüljön, ezért ez a bejegyzés nem könyv feldolgozás hanem könyv ajánló. Azt írja Eckhart Tolle hogy mivel nem azért olvassa az ember ezeket a bekezdéseket hogy új információt szerezzen, hanem azért hogy meditatív állapotba kerüljön ezért akárhányszor újra olvashat egy-egy bekezdést minden alkalommal frissnek, újnak érzi. “Csak a jelenlét állapotában leírt vagy kimondott szavak rendelkeznek ilyen átalakító erővel, olyan erővel, ami képes jelenlétre ébreszteni az olvasót. Ezeket a bekezdéseket érdemes lassan olvasni. Amikor csak kedved van, állj meg, engedj meg magadnak egy perc csöndes elmélkedést, nyugalmat.”
- Minden alkalommal, amikor megszakítod az elme gondolatáramát, tudatod fénye felerősödik. Eljön a nap, amikor azon kapod magad, hogy úgy mosolyogsz a fejedben megszólaló hang hallatán, ahogyan egy gyermek csinytevésén mosolyognál. Ezt azt jelzi majd, hogy már nem veszed annyira komolyan elméd tartalmát, mert éntudatod már nem függ tőle.
- Születésedtől kezdve, ahogy növekszel, személyes és kulturális kondicionálásodtól függően, mentális képet formálsz magadnak arról, hogy ki vagy. Ez a fantom éned az egód. Az ego valójában elme tevékenység, és kizárólag a folyamatos gondolkodás tartja életben.
- Az érzelem a testnek az elme működésére adott válaszreakciója. Minél jobban azonosulsz gondolkodásoddal, rokonszenveiddel és ellenszenveiddel, ítéleteiddel és értelmezéseiddel annál erősebb lesz az érzelmi energiatöltés függetlenül attól, hogy ennek tudatában vagy-e vagy sem. Ha igazán meg akarod ismerni az elmédet, akkor – mivel a test mindig hűen tükrözi azt – vedd szemügyre érzelmeidet, illetve méginkább érezd azt a testedben! Az elme tudattalan tevékenysége mindig tükröződik a testben érzelem formájában. [Ha megtanulod megfigyelni tudatosan az érzelmek változását és azonosulás helyett csak tudatosítod az érzelmek jelenlétét és változását anélkül, hogy irányítana téged akkor a jelen figyelő tudatosságaként működsz.- szerk.]
- Tedd szokásoddá, hogy megkérdezd magadtól: “Mi zajlik bennem ebben a pillanatban?”
- Kérdezd meg magadtól: van-e nyugalom, öröm és könnyedség abban, amit teszek? Ha nincs akkor az idő eltakarta a pillanatot, és az életet teherként vagy kűzdelemként érzékeled. Ha nincs öröm, nyugalom és könnyedség abban, amit teszel, az még nem jelenti hogy mást kellene tenned. Elegendő lehet csak máshogyan tenni. A hogyan mindig fontosabb mint a mit.
- Nézd meg, képes vagy-e sokkal több figyelmet szentelni a tevékenységnek, mint az eredménynek, amelyet azon keresztül akarsz elérni! Csak magára a tevékenységre figyelj!
- Akárhol is vagy, légy ott teljesen! Minden pillanatban halj meg a múlt számára. Érezd ennek a pillanatnak az erejét!
- A gondolataid bűntudatot, büszkeséget, neheztelést, haragot, megbánást vagy önsajnálatot szülnek? Ez esetben nem csupán a hamis éntudatodat erősíted meg hanem még a tested öregedését is előmozdítod, mert múltat halmozol föl a pszichédben.
- Aggódsz? Akkor azonosultál az elméddel amely egy képzelt, jövőbeli helyzetbe vetíti ki magát, félelmet hoz létre. Képtelenség az ilyen helyzettel megbirkózni, mert az nem is létezik. Az csupán mentàlis káprázat. Egyszerűen fölhagyhatsz az aggódással, ezzel az egészség és életromboló esztelenséggel, ha méltányolod a jelen pillanatot.
- Várakozó vagy? A várakozás elmeállapot. Alapvetően azt jelenti, hogy a jövőt akarod, a jelent nem. Pl: a sorban állva; valakinek a megérkezését várva; a nyaralásra vagy éppen jobb munkára, egy igazán értékes párkapcsolatra várakozol stb. Nem ritka az olyan ember, aki egész életét arra várva tölti, hogy elkezdjen élni. Amikor azon kapod magad, hogy belecsúszol a várakozásba, pattanj ki belőle! Ha jelen vagy soha sincs szükséged arra, hogy bármire is várj.
- A múlt nem maradhat fenn a jelenben. Minden, amit tudnod kell a benned rejlő, tudattalan múltról, azt a jelenedben fölbukkanó kihívások a felszínre fogják hozni. Irányítsd a figyelmedet a jelenre: figyelj a viselkedésedre, a reakcióidra, a hangulataidra, a gondolataidra, az érzelemeidre, a félelmeidre és a vágyaidra úgy, ahogy azok a jelenben fölbukkannak! A múlt ott van benned! Ha eléggé jelen tudsz lenni ahhoz, hogy mindezeket megfigyeld – s nem kritikusan vagy elemzően, hanem ítéletmentesen -, akkor a múlttal foglalkozol, és jelenléted erejével föloldod azt.
- A színtiszta tudat felismerése. “Valahányszor az elmét figyeléd, tudatot vonsz el az elmeformáktól, amely aztán – saját terminológiával szólva – a figyelővé vagy a tanúvá válik.” A testben lakni annyit jelent hogy belülről érzed a testedet, érzed az életet a testben. Amíg az elméd foglalja le a figyelmedet, addig el vagy vágva a Léttől. Ilyenkor nem vagy a testedben. Ahhoz hogy a Lét tudatára ébredj vissza kell igényelned tudatodat az elmédtől.
- Minél jobban azonosulsz az (egós) elméddel annál jobban szenvedsz. Amíg az elmével azonosulsz, addig a fájdalom (érzelmi-,) elkerülhetetlen.
- A fájdalomnak két szintje van: az a fájdalom, amelyet most hozol létre (1) illetve a múltból származó fájdalom, amely még mindig az elmédben és a testedben él (2). Amíg nem tudsz hozzáférni a pillanat erejéhez, addig minden érzelmi fájdalmad, amelyet csak átélsz, részben tovább él benned. Egybeolvad a múltban fölgyülemlett, már benned lévő fájdalommal, s betelepszik elmédbe és testedbe. Ez az úgynevezett érzelmi fájdalomtest. Két formája van a szunnyadó és az aktív. A fájdalomtest egy-egy ember élettartamámak akár kilencven százalékában is szunnyadó formában “kikapcsolt” állapotban lehet, míg egy mélységesen boldogtalan embernél az idő akár közel száz százalékában is aktív bekapcsolt formában. A fájdalomtest aktiválódását bármi kiválthatja, különösen, ha az esemény összecseng a múltban már átélt fájdalommintáddal. Ha készen áll arra, hogy szunnyadó állapotából fölébredjen, akkor még egy gondolat vagy akár egy hozzá közel álló ember ártatlan megjegyzése is képes működésbe hozni. Néhány fájdalomtest kellemetlen, de viszonylag ártalmatlan, hasonlóan egy gyerekhez, aki nem hagyja abba a nyafogást. Mások gonosz, tomboló szörnyetegek, igazi démonok. Akadnak fizikailag erőszakos fájdalomtestek, és még több az érzelmileg erőszakos fájdalomtest. Ha a fájdalomtest megtámad téged magadat, akkor az életeddel kapcsolatos gondolataid és érzelmeid mélységesen negatívvá és önrombolóvá válnak.
- Kapd el a fájdalomtestedet szunnyadó állapotából való fölébredése pillanatában! Figyeld meg magadban a boldogtalanság legkisebb jelét is, bármilyen formában nyilvánuljon is meg, mert a fájdalomtested ébredéséről árulkodhat. Ez megjelenhet ingerültség, türelmetlenség, komor hangulat, sérteni vágyás, harag, düh, depresszió, a kapcsolatban némi dráma iránti vágy stb formájában. A fájdalomtest életben akar maradni, és csak úgy képes erre, ha rávesz, hogy tudattalanul azonosulj vele. Akkor aztán fölkelhet, átveheti fölötted a hatalmat, “ő lesz te” és rajtad keresztül élheti világát. Csak rajtad keresztül szerezheti meg “táplálékát”. Minden élménye hízlalja, ami saját energiafajtájával rezonál, bármi, ami valamilyen formában további fájdalmat hoz létre a harag, a destruktivitás, a gyűlölet, a gyász, az érzelmi dráma, az erőszak, sőt még betegség is. A fájdalom kizárólag fájdalomból táplálkozhat. Ha egyszer a fájdalomtest átvette fölötted az uralmat, akkor egyre több fájdalomra vágysz. Áldozattá vagy elkövetővé válsz. A fájdalomtest retteg a tudatod fényétől. A fájdalomtest képtelen megbírkózni a jelenlét erejével.
- Összpontosítsd figyelmedet a benned lévő érzésre. Tudd hogy ez a fájdalomtest! Fogadd el a tényt, hogy az ott van! Ne gondolkozz róla, ne hagyd, hogy az érzés gondolattá alakuljon! Ne értékeld, ne elemezd! Ne azonosulj vele! Maradj jelen és továbbra is megfigyelőként észleld ami benned történik! Ne csak az érzelmi fájdalmadat tudatosítsd magadban, hanem azt is aki figyel, a csöndes figyelőt!
- Eléggé jelen kell lenned ahhoz, hogy közvetlenül figyelhesd meg a fájdalomtestet, és érezhesd annak energiáját, így már nem képes uralni gondolkodásodat. A tudatos figyelem fenntartása megszakítja a kapcsolatot a fájdalomtested és gondolkodási folyamatod között, s így megtörténik a transzmutáció, az átalakulás.
- Amíg éntudatod egy része érzelmi fájdalmad megteremtésében érdekelt, öntudatlanul is ellenállsz minden próbálkozásnak, hogy ez a fájdalom megszűnjön. Elszabotálod, mivel a fájdalom lényeges részeddé vált. A folyamat öntudatlanul zajlik. Sokkoló élmény hirtelen szembenézni azzal, hogy valójában ragaszkodsz a fájdalmadhoz. De abban a pillanatban, hogy ezt felfogtad , már meg is szakítottad ezt a kötődést.
- A fájdalomtest energiamező, szinte önálló entitás benned, amely ideiglenes tanyát vért belső teredben. Csapdába esett életenergia, mely immár nem áramlik benned. Ahogy a sötétséggel úgy a fájdalomtesttel sem tudsz harcba szállni. Ennek megkísérlése csak további fájdalmat szülne. Elég, ha pusztán megfigyelned. A megfigyelés azt is jelenti, hogy elfogadod a pillanatnyi valóság részeként.
- Ha elmének van egy kényszeres ítéletalkotási természete, illetve a vannal szembeni ellenállása. Abban a pillanatban hogy az “ez van” elfogadásával felhagysz az ítélkezéssel, máris függetleníted magad az elmédtől, s helyet teremtettél a szeretetnek, az örömnek és a békének. Hagyd abba önmagad és mások bírálgatását! Akkor válik vége minden elmejátszmának, drámának vagy éppen függőségi csüngésnek, ha a másikat olyannak fogadod el amilyen, anélkül, hogy kritizálnád vagy megpróbálnád őt/ a helyzetet megváltoztatni. Nincs többé áldozat és elkövető, sem vádló és vádlott.
- “Ha nem akarsz több fájdalmat létrehozni a magad és mások számára, ha nem akarsz hozzátenni a benned még mindig élő, múltból származó fájdalomüledékhez, akkor ne teremts több időt. Vagy legalábbis ne többet, mint amennyi ahhoz szükséges, hogy életed gyakorlati vonatkozású ügyeit kezelni tudd! Hogyan hagy abba az idő teremtését? Állítsd a mostot életed középpontjába! Amíg ez idáig az időben éltél, és csak rövid látogatásokat tettél a most a, tedd át lakhelyedet a mostba, és csak akkor tegyél rövid látogatásokat a múltba és a jövőbe, amikor élethelyzeted gyakorlati tennivalói azt feltétlenül szükségessé teszik!
- Vess véget az idő káprázatának! Ha azonosulsz az elmével, az idő csapdájába esély: arra kényszerülsz, hogy szinte kizárólag emlékekben és jövővárásban élj. Ez azzal jár, hogy vég nélkül a múltban és a jövőbe merülsz, s nem vagy hajlandó értékelni és tudomásul venni a jelen pillanatot és hagyni azt lenni. A kényszer abból ered, hogy a múlt identitást ad neked, a jövő pedig a megváltás, a beteljesedés valamilyen formájának ígéretét tartogatja számodra. Mindkettő illúzió! A megvilágosodott ember figyelmének középpontjában mindig a most áll, de periférikusan azért tudatában van az időnek. Más szóval: továbbra is használja az óraidőt, de már megszabadult a pszichológiai időtől.
- Tanuld meg az időt az életed gyakorlati vonatkozásaiban használni – ezt az időt “óraidőnek” is nevezhetjük -, ám azonnal térj vissza a jelen tudatosságához, amint a szóban forgó, gyakorlati ügyeket elintézted! Ily módon nem épül föl benned a “pszichológiai idő”, amely a múlttal való azonosulás és a jövőbe irányuló, folyamatos kényszeres kivetítés. A pszichológiai idő teljesen elhomályosítja a tudatosság megszokott állapotában a mostban rejlő erőt és végtelen alkotóképességet. A régi gondolat-, érzelem-, reakció-, és vágymintákat vég nélkül ismétlődő színdarabban adod elő. Azt az elmédben található forgatókönyvet viszed színre, amely valamiféle identitást ad ugyan neked, ám eltorzítja vagy elfedi a most valóságát. Életed ennek következtében elveszíti vibrálását frissességét, a csoda iránti érzékenységet.
- A pszichológiai idő az élethelyzet. A pillanat az élet. Az élethelyzeted az időben létezik. Az életed most van. Az élethelyzeted elme ügy. Az életed valóság.
- Találd meg a szűk kaput ami az életbe vezet, a neve: most.
- Az elmével való azonosulás több időt teremt; az elme megfigyelése az időtlenség dimenzióját nyitja meg. Amint megérzed hogy mit jelent jelen lenni, attól kezdve sokkal könnyebbé válik egyszerűen úgy dönteni, hogy kilépsz az idő dimenziójából, amikor gyakorlati okok miatt éppen nincs szükséged az időre, és mélyen belemerülsz a mostba.
- Elméd – gondolataid, érzelmeid és a különféle helyzetekre adott reakcióid – őreként légy jelen! Legalább akkora érdeklődéssel figyeld reakcióidat, mint helyzetet vagy a személyt, amely, illetve aki reagálásra késztet! Azt is figyeld meg, hogy milyen gyakran terelődik figyelmed a múlt vagy a jövő felé! Ne értékeld és ne elemezd azt, amit megfigyeltél! Ne csinálj belőle személyes problémát! Magát az elmét tartalma mögötti csöndes megfigyelő jelenlétet fogod így érezni. Ha az adott helyzet erős érzelmi töltésű reakciót vált ki belőled, akkor különösen intenzív jelenlétre van szükséged: amikor pl.: énképedet fenyegeti valami, amikor félelmet kiváltó kihívással kell szembenézned; amikor “a dolgok rosszra fordulnak”; vagy amikor egy múltbeli, érzelmi gátlás kerül felszínre. Ezekben az esetekben hajlamos vagy “tudattalanná” válni. Az érzelem vagy a reakció teljes hatása alá kerülsz. Magyarázkodsz, hibáztatsz, támadsz, védekezel… Csakhogy ezt nem te teszed,hanem az elme szokásos reaktív mintája.
- Hagyd hogy minden létezzen, kinn és benn is! Fogadd el minden dolog “vanságát”! Lépj be a most mélyére!
- Amíg nem állsz rá a jelen “tudathullámhosszára”, addig minden – külösen minden bensőséges- kapcsolatod mélyen elhibázott, és végső soron rosszul funkcionál. A szeretet akkor virágozhat, ha jelenléted fénye elég erős ahhoz, hogy a gondolkodó elme illetve az érzelmi fájdalomtest ne vehesse át fölötted a uralmat, és ne téveszthesd össze ezeket azzal, aki valójában vagy { Atman आत्मन}. Bár röpke pillanatokra átélhetsz valódi szeretetet, ám a szeretet nem képes tartósan virágozni addig, amíg véglegesen meg nem szabadulsz az elmével való azonosulástól, s amíg jelenléted nem elég intenzív a fájdalomtest szétoszlatásához. Ha meg tudod tenni, akkor az érzelmi fájdalomtest már nem képes uralkodni rajtad, és szerelmed már nem lesz destruktív. Ha igaz, hogy a kapcsolatok energetizálják és fölnagyítják az elme egós működési sémáit, valamint aktiválják az érzelmi fájdalomtestet, akkor miért ne működj együtt ezzel a valósággal, ahelyett, hogy elkerülnéd a kapcsolatteremtést vagy ahelyett, hogy tovább kergetnéd az ideális társ ábrándját?
- A tények { ez van } elismerésével és elfogadásával bizonyos mértékig meg is szabadulsz tőlük! Amikor tudod, hogy nyugtalan van, akkor ez a tudásod egy csöndes, nyugodt teret hoz létre, amely szeretően és lágyan öleli körül nyugtalanságodat, és nyugalommá, békévé transzmutálja azt. “Ami a belső átalakulást illeti, azért semmit sem tehetsz. Nem tudod átalakítani önmagadat. A párodat vagy más embert pedig még annál is kevésbé. Mindössze annyit tudsz tenni, hogy teret hozol létre az átalakulás számára, amelybe a kegyelem és a szeretet beléphet. Ezért valahányszor nem működik a kapcsolatod, valahányszor az őrült éneteket hozza elő belőletek, örülj neki! Ugyanis ami addig tudattalan volt, az ezekben a pillanatokban éppen előbukkant, tehát tetten érhető. Ez pedig lehetőség a megváltásra!”(103.old) Minden pillanatban tartsd meg ennek a pillanatnak a tudását, különösen a belső állapotodra vonatkozóan! Ha tudattalan viselkedést veszel észre a másiknál, tartsd azt tudásod szerető ölelésében, s így nem reagálasz rá. Ha mégis reagálsz társad tudattalanságára azzal te magad is tudattalan állapotra kapcsolódsz át. De ha ezt követően tudatosítod az előbbi reakciódat, akkor semmi sem veszett el. Ahogy talán már magad is rájöttél a kapcsolatoknak nem az a funkciójuk, hogy boldoggá vagy elégedetté tegyenek. Ha azonban elfogadod, hogy a kapcsolat nem azért van, hogy boldoggá hanem hogy tudatossá tegyen, akkor az már valóban a megváltás lehetőségét kínálja számodra. Hány ember kell ahhoz, hogy életed spirituális gyakorlattá váljon?
- Tanulj meg hibáztatás nélkül kifejezni érzéseidet! Tanulj meg nyíltan védekezés nélkül figyelni társadra! Biztosíts teret párodnak, hogy kifejezhesse magát! Légy jelen! Így fölöslegessé válik a vádaskodás, védekezés a támadás stb.
- Add föl a kapcsolatot önmagaddal! című alfejezetben olvasható, hogy “A Létnek nincsenek igényei. Az teljes és egész!” A megvilágosodottság állapotában te önmagad vagy, a “te” és az “önmagad” egybeolvad. Nem ítélkezel magad fölött, nem sajnálod magadat stb. Az önmagadra reflektáló tudatosság okozta vágás begyógyult, annak átka levétetett rólad. Nincs már “magad”, akit védened, óvnod vagy táplálnod kellene. Ha megvilágodtál egy kapcsolatod megszűnik: a kapcsolatod önmagaddal. Ha egyszer ezt föladtad, akkortól az összes többi kapcsolatod szeretetkapcsolat lesz. 110-111.old
- Az életnek vannak ciklusai. Egy-egy periódus időtartama néhány órától néhány évig terjedően bármennyi lehet. Vannak nagy ciklusok és azon belül kisebbek is. Sok betegség például abból születik, hogy az illető az alacsony energiájú ciklusával küzd holott az létfontosságú a regenerálódáda szempontjából. A cselekvés kényszer és a hajlam, hogy önértékelésedet és identitásodat olyan külsőségekből eredeztesd, mint az eredményeid, mindaddig elkerülhetetlen illúzió, amíg te az elméddel azonosulsz. Ez nehézzé vagy lehetetlenné teszi számodra, hogy elfogadod a nehéz időszakokat, és azokat is létezni engedd. A szervezet intelligenciája ilyenkor önvédelemből átveheti az irányítást és betegséget teremthet, hogy megállásra kényszerítsen, és így a szükséges regenerálódás megtörténhessen.
- Amíg egy állapotot elméddel jónak ítélsz, akár valamilyen kapcsolatról, tulajdonról, társadalmi szerepről helyről vagy testedről van is szó, addig az elme rátapad arra és azonosul vele. A dolog boldoggá tesz, hatására jó érzés keletkezik benned, és az részévé válhat annak, aki vagy, illetve akinek gondolod magad. Ám semmi sem marad fönn ebben a dimenzióban, ahol mindent fölfalva moly és a rozsda! Vagy véget ér, vagy megváltozik, vagy ellentétes pólusába fordul át. Ami tegnap vagy tavaly még jó volt, hirtelen vagy fokozatosan rosszá válik. Az elme nem tudja elfogadni, ha egy olyan állapot vagy helyzet megváltozik vagy eltűnik, amelyhez hozzátapadt, s amellyel azonosult! Görcsösen fog kapaszkodni az eltűnő dologba és ellenáll a változásnak. Ha nem állsz ellen az életnek, akkor a kegyelem, az ellazultság és a könnyűség állapotában vagy.
- Minden negativitás ellenállás. Ebben az értelemben a két szó majdnem rokon értelmű. Az ellenállás olykor aktiválhatja a fájdalomtestet; ez esetben valamilyen apróság olyan intenzív negativitást okoz, mint például a harag, a búskomorság vagy a mély bánat. A negativitás ahelyett hogy magához vonzaná a kívánt állapotot vagy körülményt, megakadályozza annak megjelenését. Ahelyett hogy megszüntetne valamilyen nem kívánatos dolgot fenntartja azt. Az egyetlen dolog amit elér a negativitás, hogy megerősíti az egót. Valahányszor azt veszed észre, hogy a negativitás valamilyen formája megjelent benned, ezt ne tekintsd kudarcnak, hanem hasznos jelzésnek, amely ezt mondja:”Ébredj föl! Gyere ki az elmédből! Légy jelen!” Még a legkisebb ingerültségnek is jelentőssége van! Fontos azt beismerni és szemügyre venni, mert ellenkező esetben a figyelmen kívül hagyott reakciók fölgyülemlenek. A negatív reakció teljesen haszontalan, ereszd szélnek! Ha nem tudod elengedni, egyszerűen fogadd el létezését, s vidd a figyelmedet az érzésbe! A negativitás eleresztésének alternatívája, ha elképzeled, hogy átlátszóvá válsz a reakció külső oka számára. Érezd úgy, mintha átlátszóvá válnál, elveszítve tested anyagi szilárdságát! Majd hagyd, hogy a zaj – vagy bármi a mi a negatív reakciót kiváltotta – egyszerűen áthaladjon rajtad! Az benned már nem ütközik szilárd falba. Eleinte apró dolgokkal gyakorolj pl.: autóriasztóval, kutyaugatással, gyerek sírással. Ha valaki durván vagy sértő szándékkal szól hozzád, ahelyett hogy tudattalan reakcióra és negativitásra kapcsolnál hagyd hogy egyszerűen átsuhanjon rajtad! Ez a megbocsátás! Továbbra is megmondhatod az illetőnek, hogy viselkedése elfogadhatatlan, ha ezt akarod tenni. Őneki azonban így már nincs hatalma irányítani a te belső állapotodat! A magad ura vagy, nem valami más uralkodik rajtad, és nem is az elméd. Akár durva emberről, ávízről, földrengesről vagy minden tulajdonod elvesztéséről van szó, az ellenállás működési mechanizmusa ugyanez.
- Ne keress semmilyen más állapotot mint amelyben most vagy, máskülönben belső konfliktust és tudattalan ellenállást hozol létre! Bocsásd meg magadnak, hogy nem érted még el a tartós lelki béke állapotát! Abban a pillanatban hogy teljesen elfogadod békétlenségedet az békévé változik. Minden, amit tökéletesen elfogadász, az oda juttat a lelki béke állapotába. Ez a megadás csodája. Amikor elfogadod azt, ami van, akkor minden pillanat a legjobb. Ez a megvilágosodás.
- Amíg nem vagy tudatában a Létnek, a többi ember valósága kikerül, mert még a magadét sem találtad meg. Az elméd vagy kedveli, vagy nem kedveli a formájukat, amely nem csak a testük, de az elméjüket is jelenti. Igazi kapcsolat csak akkor válik lehetségessé, amikor tudatában vagy a Létnek! Ha tehát szembesülsz valaki szenvedésével vagy tudattalan viselkedésével, akkor maradj a jelenben és a Léttel összekapcsolódva. Így ugyanis már át tudsz látni a formán. A Lét szintjén minden szenvedés illúzió. A szenvedés a formával való azonosulás következménye. (126.old) Ha felébred a Lét-tudat csodálatos dolgok tudnak megtörténni.
- A megadás bölcsessége című alfejezet így ír: Önmegadás nélküli tudatállapotból nem származhat valóban pozitív cselekvés! A megadás az az egyszerű, de mély bölcsesség, hogy inkább átadod magadat az élet áramának, sem mint ellenállnál neki. Az egyetlen pont, ahol megtapasztalhatod az élet áramlását, az a most. A megadás tehát a jelen pillanat feltétel és fenntartás nélküli elfogadása. Lemondasz arról, hogy ellenállj annak, ami van. A megadás színtiszta belső folyamat, de ez nem azt jelenti, hogy külső szinten ne cselekedhetnél és változtathatnál a helyzeten. Ha például beleragadsz a sárba, nem mondod: “Rendben van, beletörődöm abba, hogy beleragadtam a sárba.” A beletörődés nem azonos a megadással! Nem kell elfogadnod egy nemkívánatos vagy kellemetlen élethelyzetet! Azt sem tanácsolom, hogy becsapd magad, mondván: “Semmi rossz sincs abban, hogy beleragadtam a sárba…” Nem. Teljes mértékben fölismered, hogy ki szeretnél jutni a sárból.(1) Ezt követően a jelen pillanatra összpontosítod figyelmedet, anélkül hogy gondolatban bármilyen címkét is akasztanál rá (2). Ez azt jelenti, hogy nem ítéled meg a mostot, s így ellenállás és érzelmi negativitás sincs benned! Elfogadod a pillant “vanságát” (3). Azután pedig cselekszel és minden tőled telhetőt megteszel, hogy kikerülj a kátyúból (4). Az ilyen tettet nevezem pozitív cselekvésnek. Ez sokkal hatékonyabb mint a negatív cselekvés, amely haragból, kétségbeesésből vagy frusztrációból ered. A megadás tökéletesen összeegyeztethető a cselekvéssel, a változás kezdeményezésével és a kitűzött célok elérésével. Az ellenállás feladásán keresztül tudatosságod minősége mérhetetlenül javul! A megadás újra összekapcsol a Lét forrásenergiájával, márpedig ha a a Lét behatol a cselekvésedbe, akkor az életenergia boldog ünneplésévé válik, ami még mélyebben visz a mostba. A megadás állapotában nagyon világosan látod, mit kell tenned, és cselekszel is. Méghozzá úgy, hogy egyszerre csak egy dolgot teszel, és egyszerre csak egy dologra figyelsz. Figyeld meg hogy az Anyatermészet, hogy hajtja végre minden feladatát elégedetlenség és boldogtalanság nélkül, s figyeld meg, hogy ennek hatására miként bomlik ki az élet csodája! Ezért mondta Jézus: “Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek, nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak…”
- Ha a helyzeted összességében nem kielégítő kérdezd meg magadtól: Tehetek valamit, hogy megváltoztassam a helyzetet, hogy javítsak rajta, vagy lépjek ki belőle? Ha úgy ítéled meg, hogy van lehetőség, akkor tedd meg a megfelelő lépést. Ne figyelj egyszerre száz dologra, koncentrálj arra az egy teendőre, amelyet most végzel! Ez nem jelenti azt, hogy ne tervezz! Meglehet, hogy épp a tervezés az egyetlen dolog, amelyet pillanatnyilag megtehetsz. De bizonyosodj meg arról, hogy nem vetíted ki magadat a jövőbe azzal, hogy arról szóló “mentális filmeket” kezdesz vetíteni lelki szemeid elé, elveszítve így a mostot! Lehet, hogy cselekedetnek nem lesz azonnali gyümölcse, de amíg az beérik, addig se állj ellen annak, ami van! Ha semmit sem tehetsz, és nem is léphetsz ki az adott helyzetből, akkor használd a szituációt arra, hogy még mélyebben menj bele a megadásba, a mostba, a Létbe! Ha belépsz a jelen időtlen dimenziójába, az élet segítőkésszé és együttműködővé válik. Ha olyan belső tényezők akadályoztak meg a cselekvésben mint a félelem, a bűntudat vagy a lustaság, akkor tudatos jelenléted fényében azok elolvadnak, megadáskor megsemmisülnek. Ne keverd össze a megadást azzal a hozzáállással, hogy “engem többé már semmi sem érdekel.” Ha alaposan szemügyre veszed az ilyen hozzáállást, akkor rájössz, hogy a mélyén valójában – rejtett megbántottság formájában – negativitás húzódik meg. Megadáskor figyeld meg önmagad, és ellenőrizd, maradt-e benned akár csak nyomokban is ellenállás! Légy nagyon éber, amikor ezt teszed mert valamelyik sötét sarokban egy gondolat vagy fel nem ismert érzelem formájában akár maréknyi ellenállás is megbújhat!
- Kezd azzal, hogy elismered, van benned ellenállás! Légy ott, amikor történik, amikor egy ellenállás föltámad benned! Figyeld meg, hogyan hozza létre az elméd, hogyan minősíti a helyzetet, önmagadat és másokat! Vedd szemügyre a gondolkodási folyamatot! Érezd az érzelem energiáját! Teljes figyelmednek a mostra irányításával a tudattalan ellenállás tudatossá válik és ezzel véget is ér. Nem lehetsz ugyanis egyszerre tudatos és negatív, tudatos és boldogtalan. Még ha tudatában is vagy boldogtalan érzéseidnek ha nem azonosulsz velük akkor tudatosságod fénye révén megszűnik, a jelenlétedben nem tud fenn maradni. A jelenlétedben még a fájdalomtest sem képes sokáig fönnmaradni. Intenzív jelen pillanati tudatossággal vedd el tőle az időt, és ő meghal! (137.old)
- A megadás a személyes kapcsolatokban című alfejezet így ír: Igaz, hogy csak a tudattalan ember próbál másokat kihasználni és manipulálni, de ugyanolyan igaz az is, hogy csak a tudattalan embert lehet kihasználni és manipulálni! Ha ellenállsz mások tudattalan viselkedésének, és harcolsz velük, magad is tudattalanná válsz! A megadás azonban nem jelenti azt, hogy megengeded magadnak, hogy tudattalan emberek kihasználhassanak téged. Egyáltalán nem! Abszolút lehetséges határozottan és egyértelműen nemet mondani valakinek, vagy kilépni egy helyzetből, és ugyanakkor a teljes, belső nem ellenállás állapotában lenni. Amikor nemet mondasz valakinek vagy egy helyzetnek, akkor azt ne reakciószerűen, hanem meglátásod alapján, a pillanatnyilag helyes és helytelen lépés világos fölismerése birtokában tedd! Nemleges válaszod ne reaktív hanem minőségi legyen! Válaszod olyan legyen, amely megelőzi a további, fölösleges szenvedés létrejöttét, tehát ne tartalmazzon negativitást. Ha nem tudod megadni magad, akkor azonnal cselekedj! Szólj, adj hangot álláspontodnak; vagy tegyél valamit ami megváltoztathatja a helyzetet, vagy lépj ki a szituációból! Vállalj felelősséget az életedért!
- Ha a most pillanatát folyamatosan csak eszközként használod egy jövőbeli cél eléréséhez, akkor minden embert, akivel csak találkozol, és akivel kapcsolatba kerülsz, szintén egy jövőbeli cél elérését szolgáló eszközzé teszel. Ez esetben a kapcsolat – az emberi lény – másodlagos vagy teljesen lényegtelen lesz számodra. Az válik elsődlegessé, amit a kapcsolatból nyerhetsz: anyagi előny, a hatalom érzése, testi öröm vagy az ego ilyen-olyan kielégülése. Hadd mutassam be egy példán, hogyan működhet a megadás az emberi kapcsolatokban! Amikor vitába vagy konfliktusba keveredik, például a pároddal vagy bárkivel, aki közel áll hozzád, kezdd azzal, hogy megfigyeled, mennyire védekezel, ha “bástyáidat” megtámadják; illetve érezd saját agressziód erejét, amikor te támadod a másik ember álláspontját! Figyeld meg a saját szempontjaidhoz és véleményedhez való ragaszkodásodat! Ez az egós eleme energiája. Úgy tudatosíthatod, ha beismered, hogy létezik, és annyira átérzed, amennyire csak tudod. Aztán egy nap, egy vita közepén rájössz, hogy dönthetsz: ha akarod, képes vagy szélnek ereszteni ösztönös reakciódat! Ki is próbálod csakhogy megtudd mi is történik ilyenkor. Megadod magad, de nem csak szavak szintjén. Tehát nem arról van szó, hogy rálegyintesz, miközben azt gondolod:”fölötte állok én ennek a gyerekes tudattalanságnak…” Ez csak azt jelentené, hogy az ellenállást egy másik szintre tolod át, miközben továbbra is az egós elme diktál, és felsőbbrendűséget követel magának. Arról beszélek, hogy teljesen elengedés azt a mentális-emocinális energiamezőt, amely a hatalomért küzd. Az ego igen ravasz ezért nagyon ébernek, nagyon jelenlévőnek és önmagaddal szemben teljesen őszintének kell lenned. Utóbbi azért lényeges, hogy tudd, valóban lemondtál-e az álláspontoddal való azonosulásról és függetlenítetted-e magad az elmédtől. Ha hirtelen nagyon könnyűnek és tisztának érzed magad, valamint mély béke jár át, ez félreismerhetetlen jele annak, hogy valóban megadtad magadat. Amint sikerül föladnotok mentális bástyáitokat, megkezdődhet a valódi kommunikáció. Attól, hogy nem állsz ellen még nyugodtan cselekedhetsz. Mindössze arról van szó, hogy tetted ne – tudattalan – reakció legyen! Az intenzív jelenlét állapotában a nem cselekvés rendkívül erőteljes átalakító és gyógyító hatást fejt ki helyzetekre és emberekre. Gyökeresen különbözik ez a közönséges tudatállapotú vagy inkább tudattalan tétlenségtől, amely félelemből, tehetetlenségből vagy határozatlanságból ered. Az igazi “semmittevésre” a belső ellenállás hiánya és az intenzív éberség jellemző. Ha pedig cselekvésre van szükség, akkor az már nem a kondicionált elméd diktálta reagálás lesz, hanem tudatos jelenlétedből cselekszel.
- A betegség és a szenvedés átalakítása című fejezetben ezeket olvashatjuk: a betegség az élethelyzet része. Mint ilyen van múltja és jövője. A múlt és a jövő megszakítás nélküli folyamatot képez, hacsak tudatos jelenléted nem aktiválja a most megváltó erejét. Mivel a mostban nincsenek problémák, ezért betegség sincs. Ha erre a pillanatra összpontosítasz, és tartózkodsz a mentális megcímkézéstől, akkor a betegség a következő egy vagy több tényezővé redukálódik: testi fájdalom, gyengeség, rossz közérzet, cselekvőképtelenség. Ennek adod meg magadat – most. Nem a “betegség” ideájának adod meg magad. Hagyd, hogy a szenvedés a jelen pillanatban kényszerítsen, az intenvíz, tudatos jelenlét állapotába. Használd fel ezt a megvilágosodáshoz! A megadás nem alakítja át azt ami van, legalábbis nem közvetlenül. A megadás téged alakít át! Amikor te átalakulsz, azzal az egész világ átalakul, mert a világ csak reflexió, visszatükröződés. Vond meg az időt a betegségtől! Csöppnyi múltat vagy jövőt se adj neki! Hagyd, hogy intenzív jelen pillanati tudatosságba kényszerítsen, majd figyeld meg mi történik!
- A szenvedés békévé alakítása alfejezet. A cél: minden pillanatban megadni magunkat az adott pillanat valóságának, megértvén, hogy ami van, azt nem lehet visszacsinálni, mert az már van. Igent mondasz arra, ami van, illetve elfogadod azt, ami nincs. Aztán pedig teszed amit tenned kell, bármit is kívánjon a helyzet. Ennek eredménye: a kegyelem és könnyűség állapotában tartózkodás, ami mentes a küzdelemtől.
- Valahányszor elszalasztod ezt a lehetőséget valamilyen formában szenvedést teremtesz. Úgy tűnhet mintha a helyzet okozná a szenvedést, de végső soron nem erről van szó. Az ellenállásod teremti azt meg!
- Van más(od)ik lehetőség a megadásra. Ha nem tudod elfogadni azt ami kint van, akkor fogadd el azt, ami bent van! Ez azt jelenti, hogy ne szállj szembe a fájdalommal, hagyd hogy legyen! Add meg magad a bánatnak, a kétségbeesésnek, a félelemnek, a magányosságnak vagy a bármilyen formában is jelentkező szenvedésnek! Figyeld meg, nézd, anélkül, hogy minősítenéd. Öleld át! Ha már nincs kiút, akkor mindig létezik keresztül vezető út! Ne fordulj hát el a fájdalomtól! Nézz szembe vele! Érezd át teljesen! Érezd, ne pedig gondolkozz róla! Irányítsd figyelmed az érzésre, ne pedig az okokra. Ha sajnálod magad csak beleragadsz a szenvedésbe. Szenteld teljes figyelmedet annak, amit érzel, ítélkezés nélkül. Az érzésbe merülve légy nagyon-nagyon éber! Ha késztetést érzel az elfordulásra, figyeléd meg a késztetést, de ne engedelmeskedj neki! Továbbra is tartsd figyelmedet a fájdalmon, érezd a bánatot, a félelmet, a rettegést, a magányosságot, a szóban forgó bármilyen érzést! Maradj éber, maradj jelen egészen Lényeddel, tested minden sejtjével! Ahogy ezt teszed tudatosságod fénye felgyullan. A teljes figyelem egyenlő a teljes elfogadással más szóval a megadással.
- A VÁLASZTÁS HATALMA. A választáshoz – a döntéshez – tudatosság, méghozzá magas szintű tudatosság szükségeltetik. Anélkül nincs választás. Attól a pillanattól kezdve választasz csak, amikor elhatárolod magad az elmédtől és annak kondicionált működési mintáitól; amikor jelenlévővé válsz. Amíg el nem éred ezt a pontot, addig spirituális értelemben tudattalan vagy, azaz kénytelen vagy elméd feltételes reflexeinek megfelelően gondolkozni érezni és cselekedni. Senki nem választ magának működési zavart, konfliktust, fájdalmat. Ezek azért adódnak elő mégis, mert nincs benned elég jelenlét ahhoz, hogy föl tudd oldani a múltat, nem vagy teljesen itt a jelenben. Addig pedig az elme beidegződött mintái irányítják az életedet. Mindig úgy néz ki, mintha az embereknek lenne választásuk, de ez tévhit!Amíg a kondicionált sémákkal megtömött elméd irányítja az életedet, amíg azonos vagy az elméddel, ugyan mondd, milyen választási lehetőséged van? Semmilyen. Ott sem vagy! (157 old.) Amíg éntudatodat a múltból eredezteted, addig sem magadnak, sem másnak nem tudsz igazán megbocsátani. A most ereje erőtlenné teszi a múltat. A Létben megértheted, hogy semmilyen korábbi cselekedetek, és semmi, amit valaha is veled tették, a legcsekélyebb mértékben sem érintheti meg valódi lényed ragyogó lényegét! Mély csend és mérhetetlen béke van benned. És a béke mélyén végtelen öröm. És az öröm mélyén a szeretet. És a legutolsó réteg alatt ott van valami szent és mérhetetlen. A Megnevezhetetlen.
Ez a könyv kompakt és lényegi! Mindenkinek ajánlom!
Egy csepp lélek 