#3 Káoszon innen és túl. Ahol a motiváció születik.

 

Sokan beleesünk abba a hibába (jómagam a túlontúl hajlamos vagyok rá),  hogy nagyon előre tervezünk.
Fiatal pályakezdőktől, de már a kisgyerektől is megkérdik, mi motiválja őket? Számtalan válasz érkezik. Nagy szavak. Félig vagy félig sem komolyan gondolt nézetek. Kölcsönvett tézisek. S olykor eredeti képletek. Akinek ilyen eredeti motivációja van, az tartsa is szem előtt. Itt most tanulhat abból, mások milyen hibákat követnek el, de ez az írás nem róluk, elsősorban nem nekik szól.
Mindazokhoz szól, akik még ott tartanak, ahol még egy olyan létforma uralkodik, mit úgy hívunk: Káosz.

Khaosz (görögül: Χάος) az ősi sötét tátongó űrt, az anyagok alaktalan zűrzavarát megtestesítő istensége, ős rendezetlenség a görög mitológiában. Ő volt a legelső teremtmény, nem volt benne rendszer.
De ne ijedj meg tőle, hiszen belőle született minden és minden Isteni minőség. A káosz megannyi ötlet, félelem, bizonytalanság, felkapó majd lelankadó lelkesedés, forrása, amire szükséged van az életben, hogy előrébb vigyen.
Tehát innét jön majd az ötlet, a sugallat, hogy mi is a célod az életben.

De addig sem várhatjuk a sült galambot. Legalábbis a végtelenségig nem. Mert mindennek ára van (!) A várakozás ára az, hogy ráutalod magad másra és nem vállalsz felelősséget saját tetteidért. Eltartatod magad, feléled a tartalékaidat stb. Tehát a mérleg egyensúlya felborul.
Akik felelősségteljes életet élnek, azok ugorják át eme pár sort.

Rájönni mindarra, mit most megosztok veled közel egy évembe került. Tehát én is vártam a galambot, még csak nem is a sültet. Jelenleg egy olyan albérletben írom ezeket a sorokat, ahol az összespórolt, tanulással „megdolgozott” egykori ösztöndíjamból és családom hathatós támogatásából tartom fenn ezt a lébecoló, elméletekben igazán jó önön magamat.
De eljött a telítődési pont. Túl nagy a deficitem, azaz csak az egyik irányba húz a mérleg.
Azt mondják, ha megvan a felismerés, tudjuk hol a hiba, akkor a kijavítás már hamar megy.

Ha felnőtt életet akarunk élni, akkor felelősséget kell vállalnunk magunkért és cselekedeteinkért. Ez lenne egyébként a fenntarthatóság alapja is. Sajnos azért van így elkorcsosulva a Világ, mert generációk felejtették el a felelősségvállalást. Én magam meg sem tanultam. De hát sosem késő elkezdeni. Ennek első számú szabálya:
Ne költs el olyan pénzt, amit még meg sem kerestél!

Ezért is írtam, hogy sajnos van amikor elborul a mérleg. Nálam a feladat azt, hogy elkezdjem visszaállítani.

Szóval mit kezdjünk magunkkal, amíg nem jön a nagy ötlet, nem jön a motiváció?
Először is miért gondolod azt, hogy nincs motivációd? Nézd meg mit is jelent pontosan az, hogy motiváció.[Erre van egy nagyon jó oldal amit – ha több időtök van – ajánlok tanulmányozásra. ]
Vagy ami még jobb, emlékezzetek vissza tanulmányaidból Abraham Maslow piramisára. Az Ő motivációs rendszere szerint a szükségleteknek létezik egy hierarchiája, amelyet egy motivációs piramisban foglalt össze.

A piramis legalsó szintjén az alapvető élettani szükségletek, mint például az éhség, szomjúság stb. helyezkednek el, majd a piramis csúcsa felé haladva egyre magasabb rendű motívumokkal találkozunk. Maslow szerint a piramis különböző szintjein található szükségletek csak akkor lépnek fel, ha az alattuk lévő szükségletek részben kielégítettek. Például a piramis második szintjén található biztonság iránti szükséglet csak akkor lép fel, ha az alsó szinten lévő fiziológiai szükséglet részben kielégített. A piramis csak az emberre jellemző szükségleteket is tartalmaz, ilyen a megbecsülés, a kognitív, az esztétikai és az önmegvalósítás szükséglete. Az önmegvalósítás alatt a bennünk lévő lehetőségek kiteljesedését érti.

Így aztán, amikor megkérdezik, mi célod az életben, vagy mi a motivációd, akkor lépésről lépésre kell haladni.

Bontsuk csak vissza piramist. A céltudatossághoz, ami hangsúlyozom a csúcson található, szükség van önbecsülésre! A siker generálj az önbecsülést. Az önbecsülés alatti lépcsőn a szeretet és összetartozás áll, legalábbis Maslow szerint. (Szerintem a szeretetet valamelyest külön kellene kezelni, de erről máskor írok.) Sikerélményed abból származnak, ha megerősítést kapsz arról, hogy amit csinálsz valakinek, valamiért hasznos, talán még örömet is okoz. Ezáltal büszkeség tölti el az egyik és másik felet is. A cselekvéshez, azonban energiára van szükség. Az energia pedig a létfenntartáshoz szükséges tápanyagokból, önmagunkra és regenerálódásunkra szánt időből és a külső környezeti hatásokhoz való alkalmazkodásukból születik.

Ha felelősségteljes ember akarsz lenni, ezt mind magadnak kell előállítanod, harmóniában a környezeteddel.
Az első lépés az, hogy magadnak teremtsd elő az élelmet, a fekhelyet és a ruhákat. Ez azt jelenti, hogy, ha nem te magad termelsz élelmiszert, akkor elő kell teremtened rá a pénzt. És így tovább. Aztán ha ezek megvannak, akkor jöhetnek a villamos energia, fűtés, technikai kütyük. Nehogy azt hidd, hogy a szeretet csak ezután következik. Nem. A szeretet, mindennek az alapja, mozgató rugója!

Tehát mindenkinek van motivációja. Csak az emberek már nem tudják, melyik végén is kell ezt a dolgot megfogni.

Akkor is lehetsz bizonytalan a célod megfogalmazásában, ha már megteremtetted magadnak fenntarthatósághoz szükséges elemeket. Sőt. Ekkor jön csak rá az ember, hogy többre hivatott. Na de, ha nem érzi, hogy mire hivatott megijed. Elkeseredik azon, hogy nincs ötlete, nem hallja a hívatását stb. Belesüpped a káoszba.

De mi az, ami kivezet a káoszból. Véleményem szerint, ha van mit élvezettel csinálnod.
Ha van mit csinálnod, dolgoznod, akkor már csak meg kell látnod a hasznosat és örömtelit a jelenlegi munkádban, megerősítéseket kérni, hálásnak lenni és jönni fognak az életedbe azok az emberek, azok a helyzetek, akik és amik feltárják előtted a célt. Ha pedig még nincs munkád és azt a szituációt éled meg káoszként, akkor a hit és akarat mely abból fakad, hogy felelősségteljesen fenn tudd tartani magad, meghozza a lehetőségeket.

Lesznek olyan időszakok az életedben, mikor vissza kell térj a káoszba, hogy újra építkezz.
Amíg benne vagy nem tetszik. Mikor kiszállsz belőle, átértékeled.
Erre a helyre, jelen állapotomban úgy gondolok, mint az ötlet forrására. Nem haraggal és nehezteléssel, hanem elfogadással. Ilyen is van, ilyen is kell, hogy legyen.

Tehát kitartást kívánok mindazoknak, akik benne vannak. De óva intem azokat kik, azt gondolják, attól, hogy most szálltak ki belőle, nem eshetnek gyorsan vissza. Ez is bármikor megtörténhet.

Azonban, ha tudod és elfogadod, hogy minden benned és érted történik, biztonságban vagy.

 

Reklámok

#2 A ritmusról

Milyen érdekes az emberi ritmus. Sokszor még magamon is meglepődtem, hogy mennyire eltér a ritmusom az önmagamtól elvárthoz képest. Számtalanszor hallottad már, hogy ne másokhoz akarj hasonlítani, de ez ennél is több. Nem szabad mások ritmusához hasonlítani a sajátunkat.  Egyszerűen nem. Lehet,hogy most azt hiszed, ha pörgősebb emberek vesznek körül, akik kimozdítanak vagy látod,hogy körülöttük zajlik az élet akkor majd az ösztönöz, de simán átcsaphat frusztráltságba is.
Hagyd, hogy megérjenek benned a dolgok. Nekem legalábbis szükségem van/volt erre.

20140531-220231.jpg
 Szabad fordításban ezt úgy tudnám leírni, hogy Ne hasonlítsd utad kezdetét más valaki útjához, aki annak közepén tart.

Az elmúlt egy évem (kimondani is szőrnyű – de azért, mert visszatekintve gyorsan elment) saját magam formálásával és ébresztgetésével telt.
Rengeteget agyaltam, agonizáltam. Még inkább elméleti ember lettem. De bízom abban, hogy mindez kellett ahhoz, hogy tevékenyebb énemet kifejlesszem.

Egy éve 2013. május 28-án jöttem rá arra, hogy ki fognak rúgni az állásomból. Lelepleződött előttem a szervezkedés, ami a hátam mögött zajlott. Elköltözött az egyik lakótársam, akivel annakelőtte már hónapok óta nem beszéltünk. Volt egy viszonylag jelentős megtakarításom, amit egy álmom megvalósítására kezdtem félretenni.
2014. május 29-re – eme jeles napra, mikor blogomat indítom – mindebből sokmindent ki lehetett volna hozni. Állást, új lakást, még nagyobb megtakarítást, fókuszt az álmaim megvalósítására, szívósságot, hogy azokba a hibákba még egyszer nem esem, párkapcsolatot, miegyéb.
S helyette mély önismeret jutott. S ha az egészet mérlegre teszem, egyáltalán nem bánom. (!) Persze számos dolog van,amiről azt vélem milyen jó lett volna HA. Mennyi mindent elrontottam.
De akkor most nem olvasnád ezeket a sorokat. Nem így, nem ebben a mélységben, nem ebben a formában. Az írás már néhány éve benne van a vénámban, de kellett hozzá egy fajta rutin illetve bátorság, hogy ki merjem tenni a kirakatba.

A tanulságaim közül, megosztom veled a legtöbbször bebizonyosodottat. A vonzás törvénye tényleg működik. De vigyázz (!) nem mindegy mit, hogyan és miért kérsz.

Én ugyanis egy angol youtube videóiról elhíresült srác életéből kívántam  egy szeletet. Jack Harris Jacks Gap néven indított csatornája arról szólt, hogy érettségi és az egyetem első éve között úgynevezett gap yeart tart, ami annyit takar egy lyukas év, egy év amikor csak úgy vagy, felfedezed magad és a világot, utazgatsz, szórakozol miegymás.
Azokban a hónapokban amikor folyamatosan rosszul éreztem magam a frissen megkezdett felnőtt életeben, nagyon erősen erre a gondtalan gyermekéletre vágytam.
S meg is kaptam a gap year-emet!

De milyen áron! Ezzel az ember nagyon sokszor nem számol, akkor amikor kíván valamit.
Ezért fontos, hogy megindokold, miért akarod azt az adott helyzetet, dolgot,embert bevonzani az életedbe. Valamint számolnod kell azzal, hogy valamiről le is kell mondanod érte.

Komolyan mondom, pontosan ki lett számolva ez az egy év.
Most itt az ideje, hogy lezárjam magam mögött és csak az maradjon meg belőle, ami a lelkemet gyarapította.

Ennek az egy évnek ebből a szempontból nagyon sokat köszönhetek. Eljutottam olyan eszmékhez és bölcseletekhez, amire sokan évtizedeket várnak. Meg is fogom mindezt osztani lépésenként.

Zárásképpen álljon itt első alkotó része egy csepp lelkemnek.
Ez pedig nem más, mint az az egy mondat, amit az emberek mottójának szoktak hívni. Az én felfedező utam alatt meglelt megerősítésem Louis L. Hay-től származik.

20140531-220831.jpg

Nahát nahát, kiszúrod a hibát?
Egészen a ma reggelig én is elsiklottam felette. Ma egy hullámvölgyben ébredtem, s ehhez a mottóhoz nyúltam, de egyszerűen nem segített. Ezért Louis L. Hay Éld az életed most! megerősítésekkel teli hanganyagát hallgattam mikor elérkeztem az eredeti mondathoz, rájöttem, hogy hibásan emlékeztem a mondatra mikor felírtam magamnak. Mivel így fogalmaztam (nem) számít hol vagyok éppen…
Hogy miért tettem zárjójelbe a nem szót, azért mert számos forrásból halljuk, hogy az univerzum nem hallja a nem szót.
Tehát a helyes megerősítés eképp hangzik.

/>20140601-112050.jpg

Kíváncsi vagyok, te hogy éled meg saját ritmusod?

<br

#1 Nézőpontom | Nézőpontod

Eme blog elindításához nagyon hosszú út vezetett számomra. Most az elején leszögezem, hogy minden az általam megélt nézőpontot tükrözi. Nem hiszek az abszolút igazságban, akkor már inkább az örök igazságban (hahaha)  Semmiről sem jelenthető ki abszolút értelemben, hogy jó vagy rossz; fekete vagy fehér.

fekete vagy fehér

A képen látható valamennyi pont fehér(!) de agyunk néhányat feketének érzékel

Látod a szemed is egyszer így látja, máskor úgy. Az is megcsal. Illúzió.
A helyzet benned és körülötted, olyan amilyennek te alkotod.

 

life is responding to you

Tehát minden elhangzott dolog, vélemény és a végén levont konklúzió az én, adott tudatállapotom, felfogásom szerinti személyes véleményem, tapasztalásom, konklúzióm és tanácsom.

Ezt azért jó ide leírnom, mert magam is emlékeztetem arra, hogy mit kell szem előtt tartsak, minden szituációban és minden fajta kommunikációban.

Remélem segítséged – s úgymond saját lencsédet tartó, szemüvegkereted – tud lenni mindaz, mit ezen a blogon olvasol, kedves látogató.