#36 Érzelmi töltet testünknek a felé fordított köszönet!

Te megköszönted ma már a testednek, hogy működik?

Számtalanszor fel sem fogom, hogy mennyi mennyi mindent köszönni tartozom testemnek. A lelkem örök az időm végtelen, a feladataim, szerepeim amiket be kell töltenem (Dharma) adottak. Mindezeket a szerepet, amit erre az életemre kaptam, ezen testem hajtja végre. Amennyiben becsben és egészségben tartom, meghálálja magát és bármennyi lélegzetvételt is mért Ki rám (ezen testemre) az élet, annyival tovább tudok egészségben haladni. [Ez a lélegzetvétel szintén egy érdekes téma, ugyanis a  pranayama azt tanítja, hogy érdemes lecsökkenteni a lélegzetvételek számát, hiszen ha megnézzük hogy egy nyuszi átlag lélegzetvételének és átlag élettartományának mennyi a száma, illetve egy elefántnál vagy egy teknősnél ez hogy alakul megdöbbentő számokat vélünk felfedezni. Egy nyuszi átlag élettartama 8-10 év , a teknősöké meghaladja a 100-at. ]

Az utazáshoz kapott eszközömet azaz a testet persze hogy ápolni kell, higiéniában kell tartani, stb. Vagyis a nem ártás alapelveit figyelembe véve kell cselekedni. (Nem ártok a szervezetemnek haszontalan táplálékkal, nem ártok neki különféle meghatározott káros anyagok drogok, drogériák fogyasztásával stb.)

  • De érzelmi értelemben mennyi energiát fordítunk a testünkre az az igazán meghatározó. 

Tulajdonképpen egyszer egyszer én is gondolok rá, de nem eleget. S fölég akkor hatódik meg illetve gondolkodik el az ember ezen mikor sérült/ fogyatékkal élő embertársát látja. Olyankor milyen hálásak is tudunk lenni, hogy ez velünk nem így van, s mi egészségesek, épek vagyunk.

Az egészség egy nagyon komplex fogalom az egészség ugyanis fizikai, mentális, spirituális és szociális jólétet = jól létet jelenti.
Vagyis test, lélek, szellem harmóniájának meglétét. Amit optimizmus, reményteliség , vitalitás sző át.

A minap épp jóga gyakorlat közben gondolkodtam el azon, hogy nem megy, illetve kevésbé megy ma az egyik alapgyakorlat. Aztán azon kezdtem volna aggódni, hogy mi lesz így velem hiszen jóga instruktori képzésen veszek részt jelenleg, tehát a jövőben nagy szükségem lenne a flexibilitása. Hogy fogom tudni a haladó gyakorlatokat elvégezni. A tanárom azt mondta, hogy erősítsem magamban:

“Az én tudom” érzést. Igen a lelkem, a valós énem a Self valóban tudja. De ezt a testnek is le kell tudni követnie.

S akkor jutott eszembe, hogy ha a természetem a személyiségem egy része amúgy is összehasonlítós, méricskélős, akkor mérjem magam azokhoz, akik ezért a rugalmasságért kimondhatatlanul hálásak lennének. S eszembe jutott ez a videó:

https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=10155043950752371&id=107787352370&_rdr
Talán ezért is nagyon fontos, hogy minden nap megköszönjük a szervezetünknek, hogy működik. Úgy működik ahogy csak bír, mindent megtesz értem. Szeretném hat ha gyakorta….leginkább naponta észben tartani s megemlíteni. Köszönöm, hogy ma is egészségben engem szolgálsz!

Áldás

Reklámok

#28 Filmajánló: UTAZÓK

2017.01.13-án pénteken néztem meg egy mozit s
ez a film olyannyira beszédes volt számomra, hogy az valami hihetetlen. Ilyet utoljára az Interstellár – csillagok közt című filmnél éreztem. Igaz az nagyobb hatással volt rám, de ez nem törpíti el ennek a filmnek az erényeit sem.

Megtapasztalni az élet érzelmi skálájának teljes tárházát – ez a mondat sejlett fel a fülemben újra és újra, akár hányszor fordulatot vett a történet. Ez a film iskolapéldája a rák csillagjegy megélésének. (Melyről Bakos Attila mesél egyik  asztropszichológiai előadásában.)

Ugyanis főhősünk szép sorjában megtapasztalja a bágyadtságot, az unalmat, az egyedül létet, a reményteli keresés érzését, majd jön a kétségbeesés, a küzdés, a fájdalom, a félelem, a koplalás, a nyomorgás. De érkezik a fellélegzés, a megkönnyebbülés, a kapcsolódás, a humor, a kibontakozás, a lehetőségek feltárása. Mindezt a kimerülés, a levertség, az apátia, s végül a kíméletlen magány követi. Az önmarcangolás, az öngyilkosság gondolata. A küszöbön aztán fejet üt a kiszabadulás igénye, a kiút keresése, amit folyamatos belső cselekvési vágy hajt. Megérkezik a szorgalmas munka eredménye, s az ígéret a változásra. Ami aztán vívódást generál, morális harcot az önzőség és az az önzetlenség között, szorongást, lemondást. S eztán lép színre a megalkuvás, a gyarlóság, amit az öröm, s megnyugvás old valamelyest. Azonban párosul ehhez frusztráltság, s titkolózás is. Szép fokozatosan bekúszik a vidámság, a felhőtlenség, a feledékenység, a pillanatnyi megelégedés. Ám tovább haladva szembesülünk a törekvéssel, a becsvággyal, az elégedetlenséggel, a menekvéssel. Átérezzük mi is a barátság, a szerelem, az összetartozás. Megfűszerezi mindezt a mérhetetlen csalódás, düh, méreg, kegyetlenség, másrészről pedig a megbánás, a feloldozás kérése. Az elidegenedés, az ignorálás, a közöny, a lefagyás. Így érződik meg a várakozás, a jól megérlelt harag, a hidegvér, a kegyetlenség, s az abból megszülető kegyelem. Megmutatkozik a fuldoklás érzése, a megértés, az empátia, ami elfogadáshoz s megbocsátáshoz vezet. Eztán kap helyet a féltés, a veszély, a kín, az önfeláldozás, a lemondás, a bátorság, hősiesség,  s egyúttal a pusztulás, a harc az utolsó léleKzetvételig és tovább. Mindezt az önzőség és a hit egyszerre táplálja, ám mikor visszaszáll a kegyelem, megkönnyebbülés és hála honol a szívben. Az összetartozás egységet kovácsol, a szeretet megbocsátó ereje pedig az igaz boldogságot hozza el.

Ezt az érzelmi skálát bejárni a legnagyobb megpróbáltatás. Isten kegyelmében bízhatunk csupán, hogy sikerül is végig várni.

Azért ajánlom ezt az utazást=filmet, mert fejleszti az érzelmi intelligenciát. Hiszen ha az ember már meg tudja fogalmazni az érzéseit azzal nagy lépéseket tesz az önkifejezés útján.

Áldás