#37 Kibicsaklott boka

2017.12.14-én gyakorlati jógavizsgám alkalmával kibicsaklott a bokám.

Elindított bennem néhány dolgot a történet.

A jóga gyakorlati vizsgámon semmi sem volt az én kontrollom alatt. Ez teljesen ellentétes azzal amit a jóga tanít kontrolláld az elméd kontrolláld a tudatod és a tested.

Úgy voltam a dologgal hogy hagyom zajlani az eseményeket, kifolytak a dolgok a kezemből nyugodt voltam és figyelmetlen (careless). Néhány másodperccel korábban meg megéreztem hogy milyen feladatot kapok a tanároktól így az intuícióm valóban jól működött (!) aminek nagyon örülök.

Viszont állandóan elégedetlen vagyok magammal. Több dolog is munkálkodik bennem. Szeretnék több lenni annál mint Ami most vagyok. Látom magam előtt, hogy mennyire széles a paletta, amiben fejlődni szeretnék és nincs rá több időm mint 8-9 hónap.

No de érdekes tény, hogy egy nappal előtte posztoltam, hogy legyünk hálásak és köszönjük meg testünknek hogy egészségesen funkcionál.

Erre olyannyira megörülhetett a testem hogy még extra jó szolgálatot is tett, megmutattam hogy hol van lelki elakadásom. A bokámban volt.

Namaste

Reklámok

#31 Klasszikus érzelem

Zen(e)terápia.  Nagyon találó ez a kifejezés! A magas kultúra egyik megingathatatlan támpillére a klasszikus zene.
A napokban találtam rá Bach G minor zongora művére

 

Most hogy 21 óra előtt pár perccel realizáltam, hogy mennyire sok teendő vár még a holnapi tábor előtt rám itthon, megálltam egy lélekzet vételre.  Ugyanis arra gondoltam hogy az agyam sokkal intelligensebb annál mint hogy csak nekiessek ezeknek a feladatoknak. Az agyam ha becsukom a szemem és koncentrálok akkor vissza tudja idézni és magában össze tudja struktúrálni, hogy milyen sorrendben lenne érdemes és hatékony elvégezni a rám váró feladatokat ( pakolás, rendezkedés, csomagolás, előkészítés, higénia stb.)
S arra is gondoltam, hogy agyműködésemet  segíteni fogja a klasszikus zene.
Elindítottam hát ezt a közel 10 perces videót. És lehunyt szemmel koncentrálni kezdtem. Győzködtem magam, hogy milyen intelligens az agyam, hogy mindent képes lesz struktúráltan elintézni.

De sokkal többet kaptam ettől a 10 perctől. Elkezdtem sorolni, hogy mi mindenért vagyok hálás a mai napomban. Miért érezhetem magam rendkívül szerencsésnek.
Pl. olyan üzleti  partner miatt aki a minimál forgalmam felét egy 20 perces megbeszélés után nálam hagyta. És nagyobb projekt együttműködést is felajánlott.
Hálás vagyok hogy még élnek a szüleim,
Hálás vagyok hogy beszélhettem Czinki Laci bával az egyik segítőmmel
Hálás vagyok hogy jó emberek vettek kerül, a munkámban
Hálás vagyok hogy részt vehettem egy konferencián
Hálás az egom az az én hálás vagyok, hogy megdícsérték a megjelenésem
Hálás vagyok hogy volt mit ma ennem, hogy egészséges vagyok.

A hála érzése nálam akkor jön igazán mélyről, ha örömkönny is társul hozzá. Mert valóban hálás vagyok Istennek amiért a tenyerén hordoz.

S hálás vagyok amiért rátaláltam erre a zenére. Nem várt hatást keltett bennem
a legfontosabb emberi érzés a HÁLA megélését hozta el néhány percben nekem.

Ha nektek is van olyan zenétek, ami mély érzéseket indít el bennetek.  Szeretettel várom!

Áldás

#28 Filmajánló: UTAZÓK

2017.01.13-án pénteken néztem meg egy mozit s
ez a film olyannyira beszédes volt számomra, hogy az valami hihetetlen. Ilyet utoljára az Interstellár – csillagok közt című filmnél éreztem. Igaz az nagyobb hatással volt rám, de ez nem törpíti el ennek a filmnek az erényeit sem.

Megtapasztalni az élet érzelmi skálájának teljes tárházát – ez a mondat sejlett fel a fülemben újra és újra, akár hányszor fordulatot vett a történet. Ez a film iskolapéldája a rák csillagjegy megélésének. (Melyről Bakos Attila mesél egyik  asztropszichológiai előadásában.)

Ugyanis főhősünk szép sorjában megtapasztalja a bágyadtságot, az unalmat, az egyedül létet, a reményteli keresés érzését, majd jön a kétségbeesés, a küzdés, a fájdalom, a félelem, a koplalás, a nyomorgás. De érkezik a fellélegzés, a megkönnyebbülés, a kapcsolódás, a humor, a kibontakozás, a lehetőségek feltárása. Mindezt a kimerülés, a levertség, az apátia, s végül a kíméletlen magány követi. Az önmarcangolás, az öngyilkosság gondolata. A küszöbön aztán fejet üt a kiszabadulás igénye, a kiút keresése, amit folyamatos belső cselekvési vágy hajt. Megérkezik a szorgalmas munka eredménye, s az ígéret a változásra. Ami aztán vívódást generál, morális harcot az önzőség és az az önzetlenség között, szorongást, lemondást. S eztán lép színre a megalkuvás, a gyarlóság, amit az öröm, s megnyugvás old valamelyest. Azonban párosul ehhez frusztráltság, s titkolózás is. Szép fokozatosan bekúszik a vidámság, a felhőtlenség, a feledékenység, a pillanatnyi megelégedés. Ám tovább haladva szembesülünk a törekvéssel, a becsvággyal, az elégedetlenséggel, a menekvéssel. Átérezzük mi is a barátság, a szerelem, az összetartozás. Megfűszerezi mindezt a mérhetetlen csalódás, düh, méreg, kegyetlenség, másrészről pedig a megbánás, a feloldozás kérése. Az elidegenedés, az ignorálás, a közöny, a lefagyás. Így érződik meg a várakozás, a jól megérlelt harag, a hidegvér, a kegyetlenség, s az abból megszülető kegyelem. Megmutatkozik a fuldoklás érzése, a megértés, az empátia, ami elfogadáshoz s megbocsátáshoz vezet. Eztán kap helyet a féltés, a veszély, a kín, az önfeláldozás, a lemondás, a bátorság, hősiesség,  s egyúttal a pusztulás, a harc az utolsó léleKzetvételig és tovább. Mindezt az önzőség és a hit egyszerre táplálja, ám mikor visszaszáll a kegyelem, megkönnyebbülés és hála honol a szívben. Az összetartozás egységet kovácsol, a szeretet megbocsátó ereje pedig az igaz boldogságot hozza el.

Ezt az érzelmi skálát bejárni a legnagyobb megpróbáltatás. Isten kegyelmében bízhatunk csupán, hogy sikerül is végig várni.

Azért ajánlom ezt az utazást=filmet, mert fejleszti az érzelmi intelligenciát. Hiszen ha az ember már meg tudja fogalmazni az érzéseit azzal nagy lépéseket tesz az önkifejezés útján.

Áldás