#28 Filmajánló: UTAZÓK

2017.01.13-án pénteken néztem meg egy mozit s
ez a film olyannyira beszédes volt számomra, hogy az valami hihetetlen. Ilyet utoljára az Interstellár – csillagok közt című filmnél éreztem. Igaz az nagyobb hatással volt rám, de ez nem törpíti el ennek a filmnek az erényeit sem.

Megtapasztalni az élet érzelmi skálájának teljes tárházát – ez a mondat sejlett fel a fülemben újra és újra, akár hányszor fordulatot vett a történet. Ez a film iskolapéldája a rák csillagjegy megélésének. (Melyről Bakos Attila mesél egyik  asztropszichológiai előadásában.)

Ugyanis főhősünk szép sorjában megtapasztalja a bágyadtságot, az unalmat, az egyedül létet, a reményteli keresés érzését, majd jön a kétségbeesés, a küzdés, a fájdalom, a félelem, a koplalás, a nyomorgás. De érkezik a fellélegzés, a megkönnyebbülés, a kapcsolódás, a humor, a kibontakozás, a lehetőségek feltárása. Mindezt a kimerülés, a levertség, az apátia, s végül a kíméletlen magány követi. Az önmarcangolás, az öngyilkosság gondolata. A küszöbön aztán fejet üt a kiszabadulás igénye, a kiút keresése, amit folyamatos belső cselekvési vágy hajt. Megérkezik a szorgalmas munka eredménye, s az ígéret a változásra. Ami aztán vívódást generál, morális harcot az önzőség és az az önzetlenség között, szorongást, lemondást. S eztán lép színre a megalkuvás, a gyarlóság, amit az öröm, s megnyugvás old valamelyest. Azonban párosul ehhez frusztráltság, s titkolózás is. Szép fokozatosan bekúszik a vidámság, a felhőtlenség, a feledékenység, a pillanatnyi megelégedés. Ám tovább haladva szembesülünk a törekvéssel, a becsvággyal, az elégedetlenséggel, a menekvéssel. Átérezzük mi is a barátság, a szerelem, az összetartozás. Megfűszerezi mindezt a mérhetetlen csalódás, düh, méreg, kegyetlenség, másrészről pedig a megbánás, a feloldozás kérése. Az elidegenedés, az ignorálás, a közöny, a lefagyás. Így érződik meg a várakozás, a jól megérlelt harag, a hidegvér, a kegyetlenség, s az abból megszülető kegyelem. Megmutatkozik a fuldoklás érzése, a megértés, az empátia, ami elfogadáshoz s megbocsátáshoz vezet. Eztán kap helyet a féltés, a veszély, a kín, az önfeláldozás, a lemondás, a bátorság, hősiesség,  s egyúttal a pusztulás, a harc az utolsó léleKzetvételig és tovább. Mindezt az önzőség és a hit egyszerre táplálja, ám mikor visszaszáll a kegyelem, megkönnyebbülés és hála honol a szívben. Az összetartozás egységet kovácsol, a szeretet megbocsátó ereje pedig az igaz boldogságot hozza el.

Ezt az érzelmi skálát bejárni a legnagyobb megpróbáltatás. Isten kegyelmében bízhatunk csupán, hogy sikerül is végig várni.

Azért ajánlom ezt az utazást=filmet, mert fejleszti az érzelmi intelligenciát. Hiszen ha az ember már meg tudja fogalmazni az érzéseit azzal nagy lépéseket tesz az önkifejezés útján.

Áldás

Reklámok

#27 Üresség

Gondolkodtatok már azon, hogy:
mi van akkor, ha nem csak a terheket kell cipelni de olykor az áldásokat sem bírjuk el?
Miért boldogtalanok azok akiknek mindenük megvan?
Mitől van olykor üresség érzet?

Jelen helyzetemben úgy érzem rajtam csak az segít ha ezt a témát egy picit boncolgatom.
Tehát még apróbb elemekre szedem a kérdést és egy egy szót is kifejtek.
Mi egyáltalán a boldogság kontra boldogtalanság? Számomra.

Boldogság az a jó érzés ami legbelülről fakad, hogy minden rendben van. Stabilitás van az életemben. Szeretnek, elismernek, elértem valamit. De itt máris defektet érzek. Ez csak rólam szól. Engem szeretnek, engem ismernek el, én értem el valamit mások szemében, tehát előrébb vagyok mint ők vagy legalábbis az elismerés idejére rólam szól a pillanat.
Önzőség. Ér ez valamit ha nincs kit viszont szeretni? Osztozni az örömében, a másikat megtapsolni és biccenteni a fejjel, hogy szép ezt látni, gyere ha öleljelek meg, büszke vagyok rád… Ha ezeket nem érzi az ember akkor nem is igazi számomra a boldogság, akkor az csak SIKER.

Az egóm megállt egy pillanatra azon amit a szívem súg, vagyis az előbbi bekezdés következtetésén, mivel olyan mintha egy leplet rántottak volna le az egómról.
Siker szomj, -éhség,- vágy, -orientáltság, -mámor, -hajhászás,
Mindig is sikeres akartam lenni. De csupán ez nem lehet cél. Ez csak következmény lehet.
Ugyan ez a helyzet ám a boldogsággal is. Túlzottan sok minden tartozhat ebbe a fogalomba. Ezért megfoghatatlan vagyis nem tudni mikor érted el. A célok elérése után megjutalmazzák magukat az emberek vagy a másiktól esik jól a jutalom. Tegyük fel, hogy beazonosítottam most el is értem a boldogságot mint célt, no de akkor mivel jutalmazom magam? Ezért nem jó cél sem a siker, sem a boldogság.

Mi a boldogtalanság? Számomra  kellemetlen, feszítő érzés, a tenni akarási szándékot felülíró tehetetlenség érzése. Igény, vágy ami elérhetetlen távolságokban van.

Ma egy semmittevő, mihaszna, boldogtalan embernek éreztem magam a nap során. Egyik napról a másikra, a sikeresség közepette elkezdtem félni a kudarctól, a megfelelés miatt csinálom a dolgomat, nem azért mert amúgy szeretem. És tényleg tudom/tudnám szeretni ezt a munkát. De a megnyugtató érzések ami abból fakadnak, hogy az életem rendben van, elmúltak hipp-hopp. Pedig tudom szerető emberek vesznek körül, egészséges vagyok,van munkám,  van autóm,  fenn tudom tartani maga, jógázhatom, azt csinálhatom amihez kedvem van, azt tehetek amihez kedvem van. Ez mind áldás! De ma mégis kiestem. A munkámat is felfüggesztettem. Hiába vagyok alkalmazott mégsem éreztem úgy, hogy hatékony tudok lenni. Ezért elmentem haza, felhívtam  magamhoz édesanyámat, aki leápolt mert hozott kaját de leginkább a társaságát és megértését, odaadását hozta. Egy kincs az édesanyám. De nem maradt sokáig és ez mindkettőnknek elég volt.
Elmentem edzésre, megismertem egy új embert, aztán bementem az irodába
és ismét jól éreztem magam, mert a kollégáimmal beszélgethettem.
Majd elmentem anyukám unokatestvéréhez akivel a családban összejárunk. Hozzájuk szoktam menni lelkizni. És a most úgy jött ki, hogy én derítettem őt jobb kedvre, és nem fordítva. .. adtam magamból, pedig azt hittem nekem van szükségem arra hogy kapjak.
Tehát kirángattam magam az állapotból, de a kiváltó okot még nem szüntettem meg.
Mi a kiváltó ok? Nem szeretek csalódottságot okozni senkinek! Ám ha valakinek nem éppen kedvező ahogy csinálom a dolgaimat és megjegyzi ráutalóan, akkor én azt magamra veszem és nem érzem sikeresnek magam. S jön a csalódást okoztam másnak, “nem vagyok elég jó” típusú önmarcangolás. S ha ez az érzés egyszer elkap, akkor nem tudok felülkerekedni rajta, Ő győz. Hát ezen az átkozott másnak való megfelelésen kell dolgoznom. Mert, ha Ön-önmagamnak megfelelek, akkor eltűnik a világban is a kétely velem szemben és mások is mernek bízni bennem.

A cím a kínai asztrológiában ismert üres elemet jelző konstellációra utal. Szavak szavak átkozott szavak, ölnek és feltámasztanak… szavak szavak csupán tátongó űrt támasztanak… szavak, szavak átkozott szavak.
Ez gyakorta jut eszembe ha az ürességre gondolok.  Ez a zene mégis azt üzeni milyen csodálatosak a szavak.

Támasszuk hát fel magunkat általuk, a csodálatos szavak által.
És ültessünk el építő gondolatokat magunkban.

Namaste