#38 Alapjában véve, Boldog vétkes vagyok.

Ma betértem Jézus otthonába s lelkemet megKÖNNYítõ sírásba kezdtem. Tudtam hogy ez jót tesz a lelkemnek.

Az utóbbi időben sokszor mondom hogy nem vagyok vallásos, azonban hívő annál inkább! Valahogy Krisztusi tudat nem hagy magamra. Ő az én menedékem mindenhol és mindenkor.

I belong to Jesus

Büszkén mondom, hogy Jézushoz tartozom, Ő az én mesterem.

Indiában a Guru fogalma tanítót jelent, aki a Védák tudását magává téve, el tud vezetni a megvilágosodás kapujáig. Jól használt térképe van az úthoz, ami a felszabaduláshoz vezet.

Én mióta itt vagyok Új Delhiben (2017.08.14.) Jézusra, mint mesterem tekintek, aki a Guru felett áll. Maga a tiszta, tökéletes szeretet. Zavartalan elme, megtestesült Isteni tudatosság.

Mindannyiunkban ott rejlik az Isteni szikra, mindannyiunk Isten megtestesült formája vagyunk valamely módon, valamekkora mértékben. Szóval Jézus a mi mesterünk. Ugyanis emberként élve életét, példás magatartásra tett tanúbizonyságot, s szeretetét kiárasztotta mindenkire.

Talán azért érzem azt majdnem Minden alkalommal, hogy sírnom Kell, mert mikor betérek az otthonába (templomba), ö vár rám. Vele bármikor egységbe kerülhetek. Mégis mikor valóban megtörténik a közeledés, olyan minta ezer meg ezer éve nem látott szerettemhez, atyámhoz, testvéremhez térnék vissza egy tökéletes pillanatra.

S néhány perce, mikor kívülről szemléltem magam a templomban térdelve, az jutott eszembe, hogy néhány perccel ezelőtt még azért adtam hálát – az utcán a templom felé jövet-, hogy az elmémre a yoga nidra 4 hónapos alkalmazása tényleg fantasztikus hatással van. Nyugodt vagyok. Még ha nem is tudom mi vár rám, még ha nem is tudom mi a helyes lépés a jövőmet illetően. S az asztrológiának, tarot kártyának és családállítás módszereinek nem kívánom átadni a döntést. Még ha tudom, hogy anno ezek a módszerek is csupán hírhozók voltak. Nem az én cselekedetemen múlik, hogy merre vezet a sorsom. Csupán csak illúzió a szabad akarat. Korlátolt lehetőségeink közül választhatok. Persze ez is milliárdnyi alternatívát tartogat, de a játék adott, a szabályok adottak. Nincs teljes szabadságom.

Szóval mikor kívülről szemléltem magam, megállapítottam, hogy minden rendben van, s alapjáraton egy boldog vétkes vagyok.

Vétkes milyen csodálatos és szemléletes a Magyar nyelv.

Vétkes. Vét, elvét, vet, elvet…

Cselekvő emberek vagyunk, s minden gondolatunkkal újabb és újabb magokat vetünk,aminek az eredményét majdan learatjuk. S amíg ezen fizikai formánkban létezünk ez másodpercről másodperce zajló folyamat.

Most értettem meg, miért mondják a katolikusok, hogy mindannyian vétkesek vagyunk. Gyermekként még a vétkest úgy magyarázták, hogy bűnös. De a két szó nem egymás szinonimája.

Tehát mindannyian vétkesek vagyunk, s a Karma körforgása szerint, Minden cselekedetünk eredménye lecsapódik nálunk. Minden amit elvétünk magként, valamiféle eredményt hoz. Lehet hogy gyatrát, lehet hogy lényegest, lehet hogy üdítőt, lehet hogy émelyítőt, s lehet hogy élénkítőt. Tehát a vetés- aratás folyamatos.

Bocsáss meg Atyánk, mert vétkeztem.

Én vétkem, én vétkem…

Én igen Nagy vétkem…

Kérem a Boldogságos Szűz Máriát,

Minden angyalokat és szenteket,

Imádkozzanak érettem Urunkhoz, Istenünkhöz.

Ámen.

Hosszú évek, évtizedek után, 30 évesen és 33 naposan jutottam el odáig, hogy nem érzem magam bűnösnek ezt az imákat ismételve.

Tudom, hogy a vétek, az egy cselekedet, nem pedig bűn (!)

Vetés, aratás, Isten nevében, az Ö szeretetében. Ezért imádkozzuk ezt az imát.

2018.04.13. New Delhi, Sacred Cathedral.

Reklámok

#37 Kibicsaklott boka

2017.12.14-én gyakorlati jógavizsgám alkalmával kibicsaklott a bokám.

Elindított bennem néhány dolgot a történet.

A jóga gyakorlati vizsgámon semmi sem volt az én kontrollom alatt. Ez teljesen ellentétes azzal amit a jóga tanít kontrolláld az elméd kontrolláld a tudatod és a tested.

Úgy voltam a dologgal hogy hagyom zajlani az eseményeket, kifolytak a dolgok a kezemből nyugodt voltam és figyelmetlen (careless). Néhány másodperccel korábban meg megéreztem hogy milyen feladatot kapok a tanároktól így az intuícióm valóban jól működött (!) aminek nagyon örülök.

Viszont állandóan elégedetlen vagyok magammal. Több dolog is munkálkodik bennem. Szeretnék több lenni annál mint Ami most vagyok. Látom magam előtt, hogy mennyire széles a paletta, amiben fejlődni szeretnék és nincs rá több időm mint 8-9 hónap.

No de érdekes tény, hogy egy nappal előtte posztoltam, hogy legyünk hálásak és köszönjük meg testünknek hogy egészségesen funkcionál.

Erre olyannyira megörülhetett a testem hogy még extra jó szolgálatot is tett, megmutattam hogy hol van lelki elakadásom. A bokámban volt.

Namaste

#36 Érzelmi töltet testünknek a felé fordított köszönet!

Te megköszönted ma már a testednek, hogy működik?

Számtalanszor fel sem fogom, hogy mennyi mennyi mindent köszönni tartozom testemnek. A lelkem örök az időm végtelen, a feladataim, szerepeim amiket be kell töltenem (Dharma) adottak. Mindezeket a szerepet, amit erre az életemre kaptam, ezen testem hajtja végre. Amennyiben becsben és egészségben tartom, meghálálja magát és bármennyi lélegzetvételt is mért Ki rám (ezen testemre) az élet, annyival tovább tudok egészségben haladni. [Ez a lélegzetvétel szintén egy érdekes téma, ugyanis a  pranayama azt tanítja, hogy érdemes lecsökkenteni a lélegzetvételek számát, hiszen ha megnézzük hogy egy nyuszi átlag lélegzetvételének és átlag élettartományának mennyi a száma, illetve egy elefántnál vagy egy teknősnél ez hogy alakul megdöbbentő számokat vélünk felfedezni. Egy nyuszi átlag élettartama 8-10 év , a teknősöké meghaladja a 100-at. ]

Az utazáshoz kapott eszközömet azaz a testet persze hogy ápolni kell, higiéniában kell tartani, stb. Vagyis a nem ártás alapelveit figyelembe véve kell cselekedni. (Nem ártok a szervezetemnek haszontalan táplálékkal, nem ártok neki különféle meghatározott káros anyagok drogok, drogériák fogyasztásával stb.)

  • De érzelmi értelemben mennyi energiát fordítunk a testünkre az az igazán meghatározó. 

Tulajdonképpen egyszer egyszer én is gondolok rá, de nem eleget. S fölég akkor hatódik meg illetve gondolkodik el az ember ezen mikor sérült/ fogyatékkal élő embertársát látja. Olyankor milyen hálásak is tudunk lenni, hogy ez velünk nem így van, s mi egészségesek, épek vagyunk.

Az egészség egy nagyon komplex fogalom az egészség ugyanis fizikai, mentális, spirituális és szociális jólétet = jól létet jelenti.
Vagyis test, lélek, szellem harmóniájának meglétét. Amit optimizmus, reményteliség , vitalitás sző át.

A minap épp jóga gyakorlat közben gondolkodtam el azon, hogy nem megy, illetve kevésbé megy ma az egyik alapgyakorlat. Aztán azon kezdtem volna aggódni, hogy mi lesz így velem hiszen jóga instruktori képzésen veszek részt jelenleg, tehát a jövőben nagy szükségem lenne a flexibilitása. Hogy fogom tudni a haladó gyakorlatokat elvégezni. A tanárom azt mondta, hogy erősítsem magamban:

“Az én tudom” érzést. Igen a lelkem, a valós énem a Self valóban tudja. De ezt a testnek is le kell tudni követnie.

S akkor jutott eszembe, hogy ha a természetem a személyiségem egy része amúgy is összehasonlítós, méricskélős, akkor mérjem magam azokhoz, akik ezért a rugalmasságért kimondhatatlanul hálásak lennének. S eszembe jutott ez a videó:

https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=10155043950752371&id=107787352370&_rdr
Talán ezért is nagyon fontos, hogy minden nap megköszönjük a szervezetünknek, hogy működik. Úgy működik ahogy csak bír, mindent megtesz értem. Szeretném hat ha gyakorta….leginkább naponta észben tartani s megemlíteni. Köszönöm, hogy ma is egészségben engem szolgálsz!

Áldás

#34 A yoga tudománya

Jobban kell tisztelnem a jógát annál, mint amennyire eddig tettem!
Közel két hónapos Indai tartózkodásom első bejegyzése innét New Delhiből.

A mai napon 7/10/2’01’7 (különleges nap numerologikailag, ugyanis előre is hátra is olvasva ugyan az a dátum jön ki 🙂
Dr. I. V. Basavaradditól volt szerencsém tréninget kapni. Ő a Morarji Desai Indai Nemzeti Yoga intézet igazgatója. Egy rendkívül alázatos, szolgalelkű, segítő ám határozott, következetes ember.

És az alatt a két óra alatt kapott impulzus illetve két szimpla mondat meghatározóvá vált számomra tőle.

A jóga egy tudomány! Pontosan kell végrehajtanunk a gyakorlatokat.

Én ugyanis időről időre megmagyarázom magamnak, hogy nem baj ha nem pontosan csináljuk a gyakorlatokat a lényeg,hogy tegyünk a testünkért, gyakoroljunk és harmonizáljuk a testet a lelket és a szellemet.
Az agyféltekék összehangolására egyébként más sportok, tornagyakorlatok is alkalmasak.

Tehát amíg nem tanulom meg pontosan a testgyakorlatokat,addig nem tudok pontos akkurátus segítséget nyújtani, “csupán” támpontokat és mintát adni arra, hogy a jóga egy hasznos életforma.

A másik meghatározó mondat az az volt, hogy ez a gyakorlati óra amin most vagyunk egy tréning, muszáj erőfeszítéseket tennünk és keményen odatenni magunkat.

Pláne ennyi évesen kutya kötelességem a legjobb tudásom és hajlékonyságom szerint végrehajtanom a feladatokat.

Én is közvetíthetem másoknak akár képesítés nélkül ezt a megszerzett tudást, de nem nevezhetem igazi jóga oktatásnak, csupán segítség lehetek a jóga gyakorlásában.

Áldás szálljon mindazokra akik akár előkészítő, akár megvalósító, akár közvetítő munkát végeznek a jóga területén!

Namaste

#33 Neked is van egy ilyen jó szomszédod?

Ma egy a családi asztalnál zajló beszélgetés félmondatának hatására született bennem egy felismerés.
Szülőházam, egykori otthonom (jelenlegi mentsváram) tehát a hellyel szemben ahol felnőttem, szomszédságunkban élt/él egy család. A család vezető egyénisége az asszony. Aki egyébként édesanyámmal egy idős és együtt is gyerekeskedtek. Majd felnőttként is egymás mellett maradtak. De már nem úgy mint korábban. Kettejük viszonyába nem reszortom belemenni, nem is láttam rá soha igazán, azonban nekem is dolgom van a szembe szomszédokkal. Gyermekoromtól fogva furcsállottam azt a családot, már azok alapján az információk alapján, amik akkor, rendelkezésemre álltak. Sosem bírtam őket, mondjuk a családom többi tagja is így lehetett ezzel, a magunk módján ugyanis időről időre kitárgyaltuk őket. Amik miatt beszéd tárgyává kerültek az két részre szakadt, egyik amikor nem követendő példa voltak pl. a trágár és hangos beszéd, éjszakai életmód, állandó lesötétítettség, folyamatos pletykálás; folyton koszos, ápolatlan megjelenés, kócos haj…. Másrészről voltak a “bezzeg ők” típusú történetek arról, hogy mindig el tudnak menni nyaralni, hogy minimális holmikkal elvannak, puritánul élnek, a Balatoni nyaralóból milyen jól elvannak, nyár esténként elmennek fürödni a strandra zárás előtt,mert akkor féláron van, ismét egy házat vettek, nekik nem dirigál senki csak legfeljebb az asszony a férjének.
S ezeket a szüleimmel mindig valamilyen módon pozitív vagy jellemzően negatív felhanggal becsméreltük.
S most, felnőtt fejjel, összeállt a kép számomra.. Magam jelenlegi életemben is olyan dolgokat cselekszem, mint amilyeneket az egykori szomszédasszony. Arra már korábban rájöttem, hogy mik azok, vagy mik voltak azok a tulajdonságok önmagamban megtalálhatók, amiket nem bírtam a szomszédasszonyban, ezek ugyanis tükröt tartottak. A saját tőlem elvárható szinthez képest én is pletykás, csúnya-trágár beszédű/hangos/kócos/ápolatlan/éjjeli bagoly voltam.
Most viszont hogy ezeket igyekeztem meghaladni majd átalakulni, felelősséget vállalni, tudatosodni,úgy még mindig van mit a szomszédból megtanulni. Mégpedig az hogy a bezzeg kategóriás dolgokra mind magam is képes vagyok. Jó is lehet tanulni a szomszédból! Én magam a tőlem elvárható szinten nézve, szabad vagyok, nem dirigálnak nekem (legalábbis sokan biztos nem), utazásra nem sajnálom a pénzt, és a rengeteg felhalmozásom és birtoklási vágyam ellenére, igyekezem szűkíteni a holmijaim számát. Azt mindig elismerem, hogy egy életművész lakik a szembe szomszédságban, de hogy magam is olyanná válok egyszer, arra nem számítottam. Van mit tanulni és van mit felemelni az embernek lelki értelemben, a szomszédra való rálátás,tiszta, segítő szándékának felismerésével.
Neked is van egy ilyen jó szomszédod?

Namaste

#32 könyv feldolgozás: M.J. De Marco – Gyorsítósáv

M.J. De Marco gyorsítósáv a milliókhoz olyan mint a sárga köves út Óz birodalmába, csak éppen pszichológiai és matematikai törvényszerűségekkel van kikövezve, amelyek révén esélyed(!) nyílik a meggazdagodásra.

A gazdagsághoz vezető úton, nincs aki elkalauzolna, és az út mindig építés alatt áll!

A gyorsítósáv a milliókhoz nem arról szól, hogy milliomosként mehess nyugdíjba, hanem arról, hogy értékeld át a gazdagság fogalmát úgy, hogy a fiatalság, az életöröm, a szabadság és a jólét egyaránt helyet kapjon benne.

Hideg Chicagoi hóvihar közepette, a fejem felett elnyomott cigaretta csikkek nyomát figyeltem a limo plafonján ês arra gondoltam: ” Mi a fenét művelsz? Tényleg csak ennyi lenne az életed?”
Ahogy ott ültem a kocsiban a kihalt úton, a hóviharban, az éjszaka és a semmi közepén, úgy döntöttem, hogy ebből elég. A megvilágosodás néha békés fuvallattal érkezik, máskor azonban úgy kólint fejbe, mintha egy Steinway zongora zuhanna rád.

Úgy döntöttem, hogy a kezembe veszem az irányitását, annak amiről korábban azt hittem hogy nincs felette hatalmam: a környezetemét.

Elköltöztem anyámtól (egyedül elő szülő gyeremeke) nem az elköltözés volt a lényeg- a döntés valójában arról szólt, hogy tudatosítottam magamban: igenis van választásom és a saját kezembe vehetem a sorsomat.

Feltettem magamnak egy kérdést: Ha az ország bármely pontján élhetnék kötöttségek nélkül, akkor hol élnék?
Végiggondoltam mi az ami fontos nekem és bekarikaztam 5 várost.
Egy hónappal később elmenekültem.
900 dollárral a zsebemben (2 havi alberletre sem eleg) érkeztem Phoenix-be. /a könyv elejen írja hogy Phoenixben él az akkora házában, hogy szamos szobáját hetekig nem is látogatja. /

Szegényen és létbizonytalanságban éltem, mégis gazdagnak éreztem magam. Végre én magam irányítottam a sorsomat.

Folyton olvasott, beleásta magát pénzügyi ismeretekbe, internetes programozásba, gazdag emberek életrajza.

De most pőrén álltam egy idegen városban, pénz, munka vagy biztonsági háló nélkül. Muszáj volt összpontosítanom.
Agresszívan reklamozni kezdtem a webhelyet. E-maileket küldtem szét
Könyvtárba(!) ülve – mivel már nem engedhette meg magának a drága könyveket. – programozast, szövegírást, SEO-t tanult.

[ olvasas közbe fogalmazódott meg bennem, hogy a reklámmal segélykialtást adott le, hogy gyertek mentsetek meg – Cs.É.A]

A jövedelmem a munkaidőmhöz volt kötve…ha nem dolgoztam elapadt a bevétlei forrásom.

A frogalmam növekedésével a panaszok, kihívasok, visszajelzések is megszaporodtak. A fejlesztésekhez az ügyfelek javaslataiból merítetetem ötletet. Napokon sőt neha órakon belül megvalósítottam amit kértek…ehhez hozzá is szoktak. A munkanapok egyre hosszabbak és megerőltetőbbek lettek. A kemény munka jutalma az volt, hogy egyáltalán nem éreztem munkának, sőt meg élveztem is. Nem munkahelyem volt, hanem szenvedélyem: az hogy valami különlegeset csináljak. Emberek ezrein segített, amit létrehoztam és ez tett az alkotásom rabjavá. Hasznosnak éreztem magam.

Elkezdtem gyűjteni az ügyfelek ajánlásait.

Hamis gyorsitósáv fejezet.
Eladta a cégét 1,2 millió dollárért, de hamar arra eszmélt, hogy az adó és részvenyopciók mellett kb 0,3 milliója maradt.
Cége vásárlói csődbe vitték az üzletet. Ő maga pedig úgy vásarolta vissza a céget hogy övé az irányítas és a profit amiből visszafizette a veszteségként leírt kölcsönt.

Találjátok meg a saját legfontosabb mondataitokat!

Namaste

#31 Klasszikus érzelem

Zen(e)terápia.  Nagyon találó ez a kifejezés! A magas kultúra egyik megingathatatlan támpillére a klasszikus zene.
A napokban találtam rá Bach G minor zongora művére

 

Most hogy 21 óra előtt pár perccel realizáltam, hogy mennyire sok teendő vár még a holnapi tábor előtt rám itthon, megálltam egy lélekzet vételre.  Ugyanis arra gondoltam hogy az agyam sokkal intelligensebb annál mint hogy csak nekiessek ezeknek a feladatoknak. Az agyam ha becsukom a szemem és koncentrálok akkor vissza tudja idézni és magában össze tudja struktúrálni, hogy milyen sorrendben lenne érdemes és hatékony elvégezni a rám váró feladatokat ( pakolás, rendezkedés, csomagolás, előkészítés, higénia stb.)
S arra is gondoltam, hogy agyműködésemet  segíteni fogja a klasszikus zene.
Elindítottam hát ezt a közel 10 perces videót. És lehunyt szemmel koncentrálni kezdtem. Győzködtem magam, hogy milyen intelligens az agyam, hogy mindent képes lesz struktúráltan elintézni.

De sokkal többet kaptam ettől a 10 perctől. Elkezdtem sorolni, hogy mi mindenért vagyok hálás a mai napomban. Miért érezhetem magam rendkívül szerencsésnek.
Pl. olyan üzleti  partner miatt aki a minimál forgalmam felét egy 20 perces megbeszélés után nálam hagyta. És nagyobb projekt együttműködést is felajánlott.
Hálás vagyok hogy még élnek a szüleim,
Hálás vagyok hogy beszélhettem Czinki Laci bával az egyik segítőmmel
Hálás vagyok hogy jó emberek vettek kerül, a munkámban
Hálás vagyok hogy részt vehettem egy konferencián
Hálás az egom az az én hálás vagyok, hogy megdícsérték a megjelenésem
Hálás vagyok hogy volt mit ma ennem, hogy egészséges vagyok.

A hála érzése nálam akkor jön igazán mélyről, ha örömkönny is társul hozzá. Mert valóban hálás vagyok Istennek amiért a tenyerén hordoz.

S hálás vagyok amiért rátaláltam erre a zenére. Nem várt hatást keltett bennem
a legfontosabb emberi érzés a HÁLA megélését hozta el néhány percben nekem.

Ha nektek is van olyan zenétek, ami mély érzéseket indít el bennetek.  Szeretettel várom!

Áldás

#30 Alap0k

Sokszor kisiklottam már az Isteni nyugodalom és bizodalom vágányáról. Hála az égnek és tudatomnak időről időre visszatalálok.
Az önbizalom egy nagyon kényes kérdés nálam. Még megerősítésre és acélosodásra vár. Hosszabb rövidebb időre már megtapsztalom. A köztes időszakokban azonban a félelem, a kétkedés, a halogatás, a toporgás, az össze-vissza futkosás lesz rajtam úrrá.
Most hogy túl vagyok egy hullám völgyön. Érdemes alapozni. Nálam a pénzügyi biztonság kérdése meghatározó szerepet játszik.
Az elmúlt napokban kalkulaltam a költségeimmel, vágyaimmal, kötelezettségeimmel és bekategorizáltam azokat amikre még több hetet vagy akár hónapot várnom kell, mert nem élvez elsőbbséget.
Aztán rengeteg számolás után rájöttem, hogy ez igy sem az igazi. Egyszer csak olvasom Zsófi kolléganőm cikkjét miszerint egy 7 tagú nagy családnak egy kis segítségre volna szüksége. Adakozni kell ugrott be, ez az ami hiányzott a 2015-ös sikeres évemhez képest 2016-ban. Nem adakoztam talán eleget. Bár ezt nehéz megítélni. Utólag meg már nem is érdemes ezt rágcsálni.
De valóban működiknek a szellemi törvények! Az egyik ilyen szellemi törvény szerint: A teremtéshez tér kell.
Tehát ha ez új tartópillérrel akarja megtámogatni az ember a saját önbizalmát akkor annak alapot azaz teret kell biztosítani. Amihez takarításra van szükség. Mind mentális, mind fizikai síkon. A fizikai síkra mondok előbb példát, mert az egyszerűbb.
Példa: A stílusos öltözet sokakat magabiztosabbá, jobb kiállásúbbá tesz, ez nálam is így van. Éppen ezért felsoroltam, hogy milyen ruhadarabokkal szeretném kiegészíteni a ruhatáram. Majd elnéztem a szekrényem, hogy mennyi olyan ruhám van, amit alig használok. Vagy nem üti meg a szintet ami a kedvelt ruhám kategóriába sorolható. Tehát mi lenne ha átnézném a gardróbot és összeszedném,hogy mennyi ruhára van egyáltalán szükségem, ehhez képest mennyi van amit nem hordok stb. Az utóbbiakat kiszelektáltam. Így szabadult fel hely az új ruhák érkezésének. S biztos vagyok benne hogy találok is megfelelőket, jó áron.
S abba is biztos vagyok, hogy miután elajándékoztam s, pénzt is adtam a család részére, a munkámban a forgalmam is javult. Kaptam megkereséseket. Nem kezdtek alkudozásba, ez is szerintem ennek a hozadéka.
Tehát még egyszer. Ismeretes egy olyan szellemi törvény miszerint: a teremtéshez tér kell. Mentális szinten akkor szabadul fel tér, ha embernek a félelmeitől, a negatív kiemenetelű hitrendszereitől megválik.

Én ma csak úgy arra gondolva, hogy segítettem/segíteni fok azon a családon, azt éreztem, több okból is, hogy ez az a szint, lelki állapot szint, amiben nekem alaphangon mozogni érdemes. Ez vagyok én, ennek kellene lennem, megmaradnom, illetve ilyenné válnom stabilan. Hogy milyen is voltam pontosan?
Biztos de abban, hogy ha elvégeztem a munkám, akkor annak megjön az eredménye, nem a szerencsére kell apellálnom.
Biztos abban, hogy a pénz áramlik felém. Még akkor is ha az összes tartalékomat részekre cincáltam vagy kiadtam a kezemből. Nekem azért is kell dolgoznom, hogy adományozni is tudjak. 10% a jövedelemből, akkor oldható meg, ha keresek jutalékot. Egy alapbér a szükséges fennmaradásomhoz kell. De a jutalékot elérésével érdemes figyelmet fordítani erre a 10%-ra.
S azért jó, hogy már most kiadtam az előző készletemből, mert ha most érkezik pénzem már tudom csoportosítani akár egy következő adományra is, de ezt nem azért kell eljátszani, hogy arra apelláljak…ÁÁááá akkor biztos most visszajön az a pénz. Nem így van. A szeretet érzése kell bennem megszülessen hogy jó szolgálatot teszek, munkámmal. S a társadalom hasznos tagja vagyok. Ha ez megvan akkor már tudom hogy ha kisiklom akkor hova érdemes visszatalálnom.

Namaste
Éva

#29 ROM

ROMon heverni. Ezt teszem én most. A ROM olyan probléma amit már többször többféle képpen próbált megoldani az ember, de nem találta meg a megoldást. Ezért adott esetben akár el is temeti.

Tulajdonképpen az én ROMom szakmai szempontból összetett dolog. Az összetevők, akár egy jó receptnél igazán színesek.

időről időre szembesülők azzal, hogy:

  • máshoz hasonlítom magam. [ A hasonlítgatom szót írtam először de az nyelvtanilag nem helyes sőt mi több lélektanilag sem. Hiszen vagy hasonlítja magát az ember máshoz vagy nem.  Persze a %-os megoszlás fakadhat abból is, hogy az ember 100%-on volt, de egy folyamat révén csökkenti ezt a %-ot. S végül eljut odáig hogy már nem hasonlít.
  • Versenyeztetem magam
  • a múlttal foglalkozom
    azzal a múlttal ahol nem álltam ki magamért
  • nem bocsátottam meg magamnak a múltat, ezért
  • mindig visszarántom magam a sajnáltatásba, önsajnálatba

Sokkal nagyobb dolgok várnak ennél a szellemi játszótérnél rám, mint ahol most vagyok. Viszont a ROMon csücsülés visszatart, vagy visszaránt, ha olyan dolog történik ami feltépi a sebet.

Hálás vagyok azért, hogy tegnap, tegnapelőtt tépegették a sebemet. Ugyanis bízom benne, hogy a ROM skálán ezáltal feljebb tudok lépni.

a ROM skáláról Durda Péter sikerembertől, marketing trainertől hallottam egy előadáson. Durda Péter – ROM Skála

 

SEGÍTSÉG
REMÉNY
JAVULÁS IRÁNTI IGÉNY
A VÁLTOZÁS SZÜKSÉGESSÉGE
FÉLELEM A ROSSZABBODÁSTÓL
HATÁS ( okozunk valamit és annak következménye)
ROM

Amikor lejátszanak egy skálát (fokozatok) és egy hangot kihagynak belőle akkor az disszonáns, élvezhetetlen lesz.
Tudatossági szint az amilyen szinten van valaki. Különböző életterületeken különböző tudatosság jelentkezhet. Minden ember egy adott területen a saját tudatossági szintjén van.

A szabály: A tudatossági szintjén lévő helyzet/érzést/ azt a skála szintet és ami alatta van azt képes megérteni, Azt a szintet ami akár csak eggyel is felette van, azt lehetetlen, hogy értse. Az nem működik. Felette hiába magyarázol neki. (Pl.: ha nem érted, hogy működik egy autó porlasztó rendszere, akkor lehetetlen, hogy megértsd a teljes autó működését.)

A hatásról.
Az életben két helyzetben lehet  vagy okozol valamit (1) vagy hatása alatt vagy valaminek (2)
Az a szép, hogy néha okozunk olyan dolgokat, aminek a hatásait szenvedjük és elfelejtettük, hogy ezt mi okoztuk. [kacag]

Ez a karma törvénye.
Lényeg, hogy okozz olyan dolgokat, aminek a hatása nyilván jó (!)
# Olyan is előfordul hogy hagynod kell hogy hatás legyél, mert az a saját jól felfogott érdeked. A piros lámpa hatására meg kell állj különben balesetet okozol.
# Aztán van olyan is amikor nem csináltál semmit s éppen amiatt tartasz ott ahol. Kellett volna. Annak idején nem tanultál németet, pedig most milyen jól jönne.

Ha több pénzt akar az egyén, akkor az  nem hihető ROM. Ilyen ROM nincs.
A pénz egy melléktermék. Mindig valami után keletkezik. Valamit csinálnia kell ahhoz az egyénnek, hogy pénzhez jusson. A  pénz mindig melléktermék. Hanem az a ROMja, hogy valamit rosszul csinál, vagy keveset csinál belőle, vagy úgy csinálja, hogy eladhatatlan az a dolog.

Munka fronton egyik legjobb barátnőm életében szintén kihívásokkal szembesül
azt a konklúziót vonta le, hogy új munkahelyén ismétli magát az élet.
* Ugyan oda jutottam 9 év után! * Monda barátnőm  “Nem hogy cseberből, vederbe kerültem, hanem ez bizonyos szempontból, munka frontján, szakmaiság szempontjából 3x rosszabb.”
Előző helyén nem állt ki magáért és nem küzdött olyan feladatokért, ami őt előrébb vinné. Benne volt a barátnőmben, hogy érdemes-e még komoly feladatért küzdeni?
Nem tette meg és mélységes szomorúság majd folyamatos elfordulás lett a vége.

Én magam is tudom, hogy nem mehetek tovább ebből a munkából addig amíg a ROM problémámat meg nem oldom.
Az új helyen vagy új telephelyen, új pozícióban ugyan ez jönne szembe velem  csupán más lenne a díszlet, de a színdarab ugyan az.

Mi lesz a megoldás a helyzetemre? Kérdezte. Mondtam, hogy nem tudom. Aztán felsoroltam, hogy mik a problémáim és kiböktem a következőt.
Az én megoldásom, hogy ne nézegess hátra! Kinőttem az oviból irány a suli. Vagy leérettségiztem akkor most már menjek egyetemre.
ÜZENET AMIT KAPTAM AZ ÉGBŐL:
Koncentrálj és kezd el az új helyedet kialakítani! Egy új hely kialakítása is lépésekből áll. Új alapokra kell fektetnem az értékesítői pályámat.
Közös konklúzió:
A felismerés fél gyógyulás; a másik 50%-ot kő keményen oda kell tenni. Cselekedni kell, közbe meg még így is előfordulhat, hogy valamit nem jól ismertél fel.
Minden lépcsőfok számít, tekints erre így!

Nem lehet mindjárt igazán magasabb lépcsőfokon járni. Itt visszautalok a skálára. Nem maradhat ki egy hang sem ahhoz hogy élvezhető legyen a darab.
A szakmai alázat a kulcs!

Hálásan köszönöm, hogy ez a felismerés és ez az írás megszülethetett!