#44 Nem attól haladsz elõre ha össze-vissza futkosol

https://youtu.be/yJGSSaLCeME

Néhány órával ezelõtt ismét megcsapott a változásra való igény. Ma úgy kelltem fel, – mi lesz velem télen? Ha már a 15-17° is lezsibbasztja a vérkeringésem, itthon Magyarországon olyan hideg van!-Tulajdonképpen nem is csoda, ma épp oppozíciós napom van. Megjött a Jin fém.

Amikor valamilyen “szelek vagy benyomások” megcsaptak a városban, akkor egyszerūen nem tudtam kezelni a dolgot és nem tudtam mást csinálni, csupán eltávolodni anyától, s azt mondtam egyedül megyek egy kört. Megkérdezte mi a baj s így válaszoltam: …” nem tudom kitalálni az életem. Egyszerūen meg vagyok ragadva.” Még egyszer megkérdezte anyukám hogy kell-e valami s én sajnos ismét kaffogva szóltam vissza. De akkor már tudtam jobb lesz ha hazamegyek és nem kapkodok bele dolgokba. Mondtam hogy megyek vele haza. De olyan gyorsan elinalt anyukám. Elment mellõlem édesanyám és nem várt meg. Aztán gondoltam elmegyek talán el tudok intézni valamit a telefonommal, de annyit mondta csináljam meg magam.

Nos akkor jutott eszembe a Punnany Massif idézet:

Nem attól haladsz elõre, ha össze vissza futkosol.

Hazamentem és azon voltam hogy az elcsendesedésemre valamivel több idõ jusson. Aztán mindig rájövök, hogy a belsõ bölcsességnél nincs jobb. Nekem ugyan nagy segítségemre vannak a terápiás módszerek, ezoterikus alternatív gyógyászatok útmutatások, s mikor elakadás van az életemben idõrõl idõre futottam valakihez segítségért (persze ezeknek jól szabott áruk volt) aztán egy számomra tiszteletre méltó ikonikus oktató Dr Daubner Béla egyik interjújában mondta az alábbi szavakat.

A spiritalitáshoz rengeteg téves elképzelés fūzödik, mert az emberek RACIONÁLIS úton akarják érteni és megmagyarázni. Még akkor is ha jószándék van bennük. [A spiritualitás nem magyarázható racionális úton!]

Ha valaki egyszer elindul egy ilyen úton, akkor õ benne meg fog születni, hogy mit csináljon. Azt nem Kell elõre tudni!
Nem kell kiolvasni és az sem kell, hogy más megmondja! De el Kell tudni adni jutni!
Például, ha valaki jár egyéni terápiába, akkor sokáig azon dolgozunk, hogy átalakítsuk a KONDICIONÁLTSÁGÁT, a világképét, a személyiség érését, a hiányállapotait feltöltsük és legyen egyre szabadabb. És akkor elér és vált egyet s elkezd spirituális úton menni!
. S egyszer csak azt Kell neki mondani, hogy nagyon jó amit csinál.
S akkor megint kérdez valamit s azt kell mondani: Kérdezd meg magadtól.
S akkor már nem kell abban õt segíteni, hogy mit is csináljon, mert akkor már jön belõle. Mert akkor már ilyen szinteken van.

A jóvátételi cselekvések vezetnek !
Ez nem azt jelenti, hogy nem lesz szenvedésem.
Itt jön képbe a nagyon fontos Niyama a Santosha, az elégedettség, contentment

Ha én elégedett vagyok, akkor egyre több dolog történik velem, hogy elégedett lehessek!

De ha nem tudok elégedett lenni, akkor akár mi történik velem, akkor sem leszek elégedett. Mert a tárgyi világ nem tud bennem elégedettséget szülni. Azt én tudom szülni és kivetítem a tárgyi világra s akkor megélem a tárgyi világot elégedetten.

Ezért szükséges tágítanom a tudatom elcsendesedéssel. Mert tudom, hogy a spirituális utra lépés közel van, idén megvalósítom.

Minden úgy jó ahogy éppen van. Ha ezt el tudom fogadni akkor megszületnek a válaszok.

Néhány napja álmomban egy kutyával küzdöttem aki folyamatosan csaholt utánnam, melybõl támadó kellett éreztem s többször ruhával megcsaptam de nem szállt le rólam s majd egy utolsó összecsapásnál felfelé való elrugaszkodás közben átváltozott patkánnyá, azonban a megharapás élményére felébredtem.

Nem értek az álomfejtéshez.

Aztán tegnap elött jött meditációnál egy kép elém amiröl az akasztott ember képére assszociáltam. S úgy léptem ki az elcsendesedési gyakorlatból hogy ezt a tarot lapot megnézem mit üzen.

Aztán ott az volt a javaslat húzzak még egy lapot

“Nem húztam” csak màsnap újra elcsendesedési gyakorlat alatt megjelent egy 5-ös (V) és egy Kard nem ismerem a tarot lapokat igazán de azzal a szándékkal jöttem ki az elcsendesedésbõl hogy a kardok 5-ös lap hordoz üzenetet nekem.

Ez pedig a kudarcról szól

Félelem a fájdalmas tapasztalatoktól, félelm a veszteségtõl, félelem a vereségtõl.

Mire asszociálok hogy ha azt hallom “vereség”

Padló, gyötrelem, megaláztatottság a köznyelv – (rosszakaró) – gúnya, más elõrébb kerül, kevesebb vagyok másoknàl, vagy kimondottan annál aki/Ami legyõzõtt. Nem az én akaratom érvényesült. Nem az egom akarata érvényesült.

Tehát mire van szükség? Hiszen ismét magammal vagyok elfoglalva…

Jobb ha megyek megetetem a madarakat vagy adok valakinek valamit abból Amim nekem van/ Amit én tudok. Más javára, hasznosulására fordítom az egomat, nem a sajátoméra.

Az ego megtisztulást nyer seva által. Itt önkéntességre gondoltam de a service az nem feltétlenül jelent megtérülés mentességet. De mégis!

Seva szankrit szó, jelentése olyan Munka, amit teljesítünk a viszonzás vagy visszaadás bármi féle gondolatának mellõzésével. Az õsi indiávan Seva alatt azt értették,vallották, hogy az egyfajta lelki fejlõdést segítõ cseleket, ami segíti a másik személyt de még a közösségre is jó hatása van.
work performed without any thought of reward or repayment. In ancient [India seva was believed to help one’s spiritual growth and at the same time contribute to the improvement of a community.]

Tisztelettel kérem az isteni útmutatást amint az Antoine de Saint-Exupery Fohász címū versében is foglaltatik:

Õrizz meg az élet elszalastásának félelmétõl! Ne azt add nekem Amit kívánok, hanem azt amire szükségem van! Taníts meg a kis lépések mūvészetére!

Áldás.

Hari Om Tat Sat

Reklámok

#43 Alapjàban véve, Boldog vétkes vagyok

Ma betértem Jézus otthonába s lelkemet megKÖNNYítõ sírásba kezdtem. Tudtam hogy ez jôt tesz a lelkemnek.

Az utóbbi idöben sokszor mondom hogy nem vagyok vallásos, azonban hívö annál inkább! Valahogy Krisztusi tudat nem hagy magamra. Õ az én menedékem mindenhol és mindenkor.

I belong to Jesus

Büszkén mondom, hogy Jézushoz tartozom, õ az én mesterem.

Indiában a Guru fogalma tanítót jelent, aki a Védák tudását magávátéve, el tud vezetni a megvilágosodás kapujáig. Jól használt térképe van az úthoz, ami a felszabadulàshoz vezet.

Én mióta itt vagyok Új Delhiben (2017.08.14.) Jézusra, mint mesterem tekintek, aki a Guru felett áll. Maga a tiszta, tökéletes szeretet. Zavartalan elme, megtestesült Isteni tudatosság.

Mindenannyiunkban ott rejlik az Isteni szikra, mindannyiunk Isten megtestesült formája vagyunk valamely módon, valamekkora mértékben. Szóval Jézus a mi mesterünk. Ugyanis emberként élve életét, példás magatartásra tett tanubizonyságot, s szeretetét kiárasztotta mindenkire.

Talán azért érzem azt majdnem Minden alkalommal, hogy sírnom Kell, mert mikor betérek az otthonába (templomba), ö vár rám. Vele bármikor egységbe kerülhetek. Mégis mikor valóban megtörténik a közeledés, olyan minta ezer meg ezer éve nem látott szerettemhez, atyámhoz, testvéremhez térnék vissza egy tökéletes pillanatra.

S néhány perce, mikor kívülröl szemléltem magam a templomban térdelve, az jutott eszembe, hogy néhány perccel ezelött még azért adtam hálàt – az utcán a templom felé jövet-, hogy az elmémre a yoga nidra 4 hónapos alkalmazása tényleg fantasztikus hatással van. Nyugodt vagyok. Még ha nem is tudom mi vár rám, még ha nem is tudom mi a helyes lépés a jövömet illetöen. S az asztrológiának, tartot kártyának és családállítàs módszereinek nem kívánom átadni a döntést. Mégha tudom, hogy anno ezek a módszerek is csupán hírhozók voltak. Nem az én cselekedetemen múlik, hogy merre vezet a sorsom. Csupán csak illuzió a szabad akarat. Korlátolt lehetöségeink közül választhatok. Persze ez is milliárdnyi alternatívát tartagat, de a játék adott, a szabályok adottak. Nincs teljes szabadságom.

Szóval mikor kívülrõl szemléltem magam, megállapítottam, hogy minden rendben van, s alapjáraton egy boldog vétkes vagyok.

Vétkes milyen csodálatos és szemléletes a Magyar nyelv.

Vétkes. Vét, elvét, vet, elvet…

Cselekvõ emberek vagyunk, s minden gondolatunkkal újabb és újabb magokat vetünk,aminek az eredményét majdan learatjuk. S amíg ezen fizikai formánkban létezünk ez másodpercröl másodperce zajló folyamat.

Most értettem meg, miért mondják a katolikusok, hogy mindannyian vétkesek vagyunk. Gyermekként még a vétkest úgy magyarázták, hogy būnös. De a két szó nem egymás szinonímája.

Tehát mindenannyian vétkesek vagyunk, s a Karma körforgása szerint, Minden cselekedetünk eredménye lecsapódik nálunk. Minden amit elvétünk magként, valamiféle eredményt hoz. Lehet hogy gyatrát, lehet hogy lényegest, lehet hogy üdítöt, lehet hogy émejítöt, s lehet hogy élénkítöt. Tehát a vetés- aratás folyamatos.

Bocsáss meg Atyánk, mert vétkeztem.

Én vétkem, én vétkem…

Én igen Nagy vétkem…

Kérem a Boldogságos szūz Máriát,

Minden angyalokat és szenteket,

Imádkozzanak érettem Urunkhoz, Istenünkhöz.

Ámen.

Hosszú évek, évtizedek után, 30 évesen és 33 naposan jutottam el odàig, hogy nem érzem magam būnösnek ezt az imákat ismételve.

Tudom, hogy a vétek, az egy cselekedet, nem pedig būn (!)

Vetés, aratás, Isten nevében, az Ö szeretetében. Ezért imádkozzuk ezt az imát.

2018.04.13. New Delhi, Sacred Cathedral.

#42 Kibicsaklott boka

2017.12.14-én gyakorlati jógavizsgám alkalmàval kibicsaklott a bokám.

Elindított bennem néhány dolgot a történet.

A jóga gyakorlati vizsgámon semmi sem volt az én kontrolom alatt. Ez teljesen ellentétes azzal amit a jóga tanít kontrollánd az elméd kontrolált a tudatod és a tested.

Úgy voltam a dologgal hogy hagyom zajlani az eseményeket, kifolytak a dolgok a kezemböl. nyugodt voltam és figyelmetlen (careless). Néhány másodperccel korábban meg megéreztem hogy milyen feladatot kapok a tanároktól így az intuícióm valóban jól mûködött (!) aminek nagyon örülök.

Viszont állandóan elégedetlen vagyok magammal. Több dolog is munkálkodik bennem. Szeretnék több lenni annál mint Ami most vagyok. Látom magam elött, hogy mennyire széles a paletta, amiben fejlödni szeretnék és nincs rá több idöm mint 8-9 hónap.

No de érdekes tény hogy egy nappal elõtte posztoltam, hogy legyünk hálásak és köszönjük meg testünknek hogy egészségesen funkcionál.

Erre olyannyira megörülhetett a testem hogy még extra jó szolgálatot is tett, megmutattam hogy hol van lelki elakadásom. A bokámban volt.

#41 Érzelmi töltet testünknek a felé fordított köszönet!

Te megköszönted ma már a testednek, hogy mūködik? 

Számtalanszor fel sem fogom, hogy mennyi mennyi mindent köszönni tartozom testemnek. A lelkem örök az idöm végtelen, a feladataim, szerepeim amiket be kell töltenem (Dharma) adottak. Mindezeket a szerepet, amit erre az életemre kaptam, ezen testem hajtja végre. Amennyiben becsben és egészségben tartom, meghálálja mágát és bármennnyi lélekzetvételt is mért Ki rám (ezen testemre) az élet, annyival tovább tudok egészségben haladni. [Ez a lélekzetvétel szintén egy érdekes téma, ugyanis a  pranayama azt tanítja, hogy érdemes lecsökkenteni a lélekzetvételek számát, hiszen ha megnézzük hogy egy nyuszi általg lélelkzetvételének és átlag élettartományának mennyi a száma, illetve egy elefántnál vagy egy teknösnél ez hogy alakul megdöbbentö számokat vélgünk felfedezni. Egy nyuszi átlag élettartama 8-10 év , a teknösöké meghaladja a 100-at. ]

Az utazáshoz kapott eszközömet azaz a testet persze hogy ápolni kell, higéniában kell tartni, stb. Vagyis a nem ártás alapelveit figyelembe véve kell cselekedni. (Nem ártok a szervezetemnek haszontalam táplálékkal, nem ártok neki különféle meghatározott káros anyagok drogok, drogériák fogyasztásával stb.) 

  • De érzelmi értelemben mennyi energiát fordítunk a testünkre az az igazán meghatározó. 

Tulajdonképpen egyszer egyszer én is gondolok rá, de nem eleget. S föleg akkor hatódik meg illetve gondolkodik el az ember ezen mikor sérült/ fogyatékkal élö embertársát látja. Olyankor milyen hálásak is tudunk lenni, hogy ez velünk nem így van, s mi egészségesek, épek vagyunk.  

Az egészség egy nagyon komplex fogalom az egészség ugyanis fizikai, mentális, spirituàlis és szociális jólétet = jól létet jelenti. 
Vagyis test, lélek, szellem harmóniájának meglétét. Amit optimizmus, reményteliség , vitalitás szõl át.

A minap épp jóga gyakorlat közben gondolkodtam el azon, hogy nem megy, illetve kevésbé megy ma az egyik alapgyakorlat. Aztán azon kezdtem volna aggódni, hogy mi lesz így velem hiszen jóga instruktori képzésen veszek részt jelenleg, tehát a jövöben nagy szükségem lenne a felxibilitásra. Hogy fogom tudni a haladó gyakorlatokat elvégezni. A tanárom azt mondta, hogy erösítsem magamban 

“Az én tudom” érzést. Igen a lelkem, a valós énem a Self valóban tudja. De ezt a testnek is le kell tudni követnie. 

 S akkor jutott eszembe, hogy ha a természetem a személyiségem egy része amúgy is összehasonlítgatós, méricskélös, akkor mérjem magam azokhoz, akik ezért a rugalmasságért kimondhatatlanul hálásak lennének. S eszembe jutott ez a video: 

https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=10155043950752371&id=107787352370&_rdr
Talán ezért is nagyon fontos, hogy minden nap megköszönjük a szervezetünknek hogy mûködik. Ügy mûködik ahogy csak bír, mindent megtesz értem. Szeretném hat ha gyakorta….leginkâbb naponta észben tartani s megemlíteni. Köszönöm, hogy ma is egészségben engem szolgálsz! 

Áldás

#40 Hivatásom a jógában

Úgy érzem rámtalàlt a hivatásom. Ugyanis a Jóga hívott magához, folyamatosan. 2016 februárjában kezdtem el az elsö órámat, már ami az asanak gyakorlását illeti (ugyanis mint az tudni illik a jóga nem csak testhelyzetek gyakorlásából áll.) S ahogy kezdtem belemenni és érdekelt a folyamat úgy kezdett a reklàmszakmai érdeklödésem a végelgyendülés stádiumába jutni. 2017. májusában eljutottam odáig, hogy kivettem szabadságot egy jobbagyféltekés rajz és jógatábor miatt, s az ottani emberek társasága fantasztikus hatást gyakorolt rám. Akkor kaptam meg egykori grafikus kollégám (Hadadi Bandi) anyagait is a jógáról. 3 e-könyvet és egy üzenetet, hogy Isten éltessen új születésem alkalmából. Õ már tudott valamit. De hiába àllt rendelkezésemre az a számos információ, nem kezdtem bele a tanulmányozásába.

Aztán Június 24-én megérkezett egy indiai jóga oktató, hírhozó angyal az életembe, aki elsō látásra úgy vonzott magához mint egy bûvös mágnes. Aznap (jang víz ló napon) mikor elhagytam a jóga bemutató helyszínét és azon gondolkodtam Istenem milyen fantasztikus volna újra látnom Öt, de ez úgyis csak ábránd… Megláttam a hátam mögött elmenni G. Péter egykori plátói szerelmemet, akire azt mondta egy javas terapeutám hogy Ö láncol magához engem, még ha nincs is fizikai kapcsolat (megtudtam ezt 2013 novemberében) s akkor úgy éreztem hogy az az idegen aki szintén csak félvàllal fordult felém, végre elengedtük egymás lelkét. Valahogy szerencsére úgy hozta az élet, hogy megtudtam nyílni az Indiai fiatalember elött. Június 27-én a visszautazása napján megérintettük egymás lelkét és testét a reptéren. Az a nap volt életem egyik legszebb napja. Fantasztikus volt meglátni ahogy visszajön valaki a becsekkolás után csak azért, hogy láthasson és elbúcsúzhasson. Amikor összeölelkeztünk ezer év homályba borult szeretet köteléke éledt fel bennem újra. S megkaptam tōle életem elsö Igazi csókját.

Majd egy héten belül felmondtam. S megnyílott elöttem a Morarji Desai nemzeti jóga intézeben való tanulás lehetöségének kapuja. Rengeteg dolgot megtettem azért, hogy ez valóban össze is jöjjön. A hektikus mindennapok folyamat talàn egyszer sikerül visszaidéznem hogy lássam mi mindent Ki kell állni a késöbbiekben is ha az ember elhadja a komfortzónáját.

2017.08.29-en résztvettem az elsö óráimon mint MDNIY yoga hallgató. Azóta számos dolog történt velem. S most 2017 novemberét írva hàrom hónap és két vizsgaidöszak után állok. S a memorizàlàsra fordított idömet, újra és újra felülírom, de folyamatosan a jóga jár a tudatomban, – illetve szép szeletet hasít ki az indiai hercegem Aladdinom is, aki ezt a kaput kinyitotta elöttem. – s a tanulás tudat alatt is halad.

Néhány napja egyik osztálytársam azzal az üzenettel lepett meg, hogy szeretné ha terápiás módszereket tanulnék. Mivel volt egy 3 óràs beszélgetése Seema Madammal aki a gyakorlati oktatónk. Ö sokat mesélt rólam. Hinnem kell magamban, hogy jó  jóga terapeutává válok. Tartózkodnom kell minden negatív gondolattól, félelemtöl és problémától. A korlátokat csupàn az agyam kreálja.

A jóga nyelvi korlátokat is áthidal, Közös nyelvét a lelkek kapcsolódása kereàlja. Ne hajtsam a fejem homokba, ez csak kifogás. Tanulni saját tapasztalatom útján tanulok a legtöbbet. S a tudatalatimmal is tanulok, szóval nincs miért aggódnom. Isten keze vezet engem. Csupán koncentráltságra, alázatra, hitre és felelösségteljes szeretetre kell magam köteleznem. A jóga az én utam és hivatásom. Ami valóban hívott magához nem kellett keresnem, finom átmenettel alakítta át az életem. (Azért meg kell hagyni, hogy az egom folyamatosan keresett s ez az elképzeléseimet messze meghaladta)

Szóval ismét szeretném emlékeztetni magam,hogy idõt kaptam arra, hogy tanuljak és átalakítsam a saját és a tanultak által mások életét is.

Emlékeztetõ, hogy miért kell könyveket jegyzeteket tanulnom angolul. És végeznem a kurzus leckéit. Mindig tudjam hol a helyem!

Áldás

#38 Folyamatos kihívás

Az agyunknak folyamatosan feladatra van szüksége, ezért bonyolítjuk az életünket idõröl idöre. Számomra most hogy megkpatam az áhított nyugalmat, nem érzem hogy jobban érezném magam, sõt…. Meg kell mondjam azon az idöszakok amikor AZT sem tudtam merre nézzek, mert (a nyelvi nehézségek mellett) két kurzust csináltam egyszerre, illetve szombati kurzusra is befizettem, minden jegyzettel le voltam maradva, Lalit még jâtszadozott velem, de legalább eseténként tudtunk találkozni és a szállásomon sem tudtam aludni. Ezek mellett a tények mellett nagy öröm volt átmenni a vizsgákon.

Most viszont hogy nincs mad dolgom mint tanulni, mégsem haladok vele ezért AZT érzem, hogy valamin változtatnom kellene, hogy legyen valami újabb izgalom az életemben. Talàn tudat alatt ezért is akartam folyamatosan lakhelyet változtatni.

Annak ellenére, hogy ez a hely biztonságos és minden alapvetö szükségletemet Ki tudom ITT elégíteni. Érdekes, hogy azok a dolgok amik itt felidegesítettek, azon után, hogy befizettem egy biztonsági összeget, hirtelen megszüntek. Azért akartam elköltözni, mert a szobatársam éjjeli életmôdja mellett nem, hogy tanulni, de aludni sem tudtam. A ventillátor lefagyssztott, hideg vizet használtam mindenhez, a hátamat feltörte a kemény ágy, a vacsorához nem kaptam rotit és nem használhattam a fözölapot,valamint a szolgálólány undok viselkedése miatt sokszor éreztem nem viselnek ITT jó szemmel. Az idökorlát és a fözölap azóta is változatlan. De a többi körülmény enyhült. Most hogy el akarom hagyni a helyet, most elkezdett hiányozni. Nem tudom mi ennek az oka. Remélem megfelelö döntést hoztam. Ide már vissza nem jöhetek, amint kimondom, hogy elmegyek.

No de adok az agyamnak ismét feladatot. S mi lesz akkor ha már ezt is és a fözést is megszokom. A Jóga asanak gyakorlása és a jegyzetelés a fö feladat amit viszont halogatok amikor csak tudok. Ez az amit az agyam/egom kontrollálatlansága miatt mulasztok, halasztok folyamatosan.

S emiatt nem érzem hasznosnak magam és az ittlétem. Éppen ezért kell tanulnom angolul az asanak neveit, kivitelezéseit és elönyeit, mert használnom kellene a mindennapokban az órák alkalmával amit majd adok.

Máskülönben nem AZT az attitūdöt folytatom mint amit egy joga tanoncnak kell. Életfeladtomat szeretném látni és megvalósítani a jógában.

Istenem segítsd helyes irányba kontollálni az agyamat kérlek!

#37 A yoga tudománya

Jobban kell tisztelnem a jógát annál, mint amennyire eddig tettem!
Közel kèt hónapos Indai tartózkodásom első bejegyzése innèt New Delhiből.

A mai napon 7/10/2’01’7 (különkeges nap numerologiailag, ugyanis előre is hátra is olvasva ugyan az a dátum jön ki 🙂
Dr. I. V. Basavaradditól volt szerencsém tréninget kapni. Ő a Morarji Desai Indai Nemzeti Yoga intézet igazgatója. Egy rendkîvül alázatos, szolgalelkû, segítô ám határozott, következetes ember.

És az alatt a két óra alatt kapott impluzus illetve két szimpla mondat meghatározóvá vált számomra tôle.

A jóga egy tudomány! Pontosan kell végrehajtanunk a gyakorlatokat.

Én ugyanis idôr idôre megmagyarázom magamnak, hogy nem baj ha nem pontosan csináljuk a gyakorlatokat a lényeg,hogy tegyünk a testünkért, gyakoroljunk és harmonizáljuk a testet a lelket és a szellemet.
Az agyféltekék összehangolására egyébként más sportok, tornagyakorlatok is alkalmasak.

Tehát amíg nem tanulom meg pontosan a testgyakorlatokat,addig nem tudok pontos akkurátus segítséget nyújtani, “csupán” támpontokat és mintát adni arra, hogy a jóga egy hasznos életforma.

A másik meghatározó mondat az az volt, hogy ez a gyakorlati óra amin most vagyunk egy tréning, muszáj erôfeszítéseket tennünk és keményen odatenni magunkat.

Pláne ennyi évesen kutya kötelességem a legjobb tudásom és hajlékonzságom szerint végrehajtanom a feladatokat.

Én is közvetíthetem másoknak akár képesítés nélkül ezt a megszerzett tudást, de nem nevezhetem igazi jóga oktatásnak, csupán segítség lehetek a jóga gyakorlásában.

Áldás szálljon mindazokra akik akár előkèszítő, akár megvalósító, akár közvetítő munkát végeznek a jóga területén!

#36 Neked is van egy ilyen jó szomszédod?

Ma egy a családi asztalnál zajló beszélgetés félmondatának hatására született bennem egy felismerés.
Szülőházam, egykori otthonom (jelenlegi mentsváram) tehát a hellyel szemben ahol felnőttem, szomszédságunkban élt/él egy család. A család vezető egyénisége az asszony. Aki egyébként édesanyámmal egy idős és együtt is gyerekeskedtek. Majd felnőttként is egymás mellett maradtak. De már nem úgy mint korábban. Ketejük viszonyába nem reszortom belemenni, nem is láttam rá soha igazán, azonban nekem is dolgom van a szembeszomszédokkal. Gyermekoromtól fogva furcsálottam azt a családot, már azok alapján az információk alapján, amik akkor, rendelkezésemre álltak. Sosem bírtam őket, mondjuk a csaladom többi tagja is így lehetett ezzel, a magunk módján ugyanis időről időre kitárgyaltuk őket. Amik miatt beszéd tárgyává kerültek az két részre szakadt, egyik amikor nem követendő példa voltak pl. a trágár és hangos beszéd, éjszakai életmód, állandó lesötétítettség, folyamatos pletykálás; folyton koszos, ápolatlan megjelenés, kócos haj…. Másrészről voltak a “bezzeg ők” típusú történetek arról, hogy mindig el tudnak menni nyaralni, hogy minimális holmikkal elvannak, puritánul élnek, a Balatoni nyaralóból milyen jól elvannak, nyár esténként elmennek fürödni a strandra zárás előtt,mert akkor féláron van, ismét egy házat vettek, nekik nem dirigál senki csak legfeljebb az asszony a férjének.
S ezeket a szüleimmel mindig valamilyen módon pozitív vagy jellemzően negatív felhanggal becsméreltük.
S most, felnőtt fejjel, összeállt a kép számomra.. Magam jelenlegi életemben is olyan dolgokat cselekszem, mint amilyeneket az egykori szomszédasszony. Arra már korábban rájöttem, hogy mik azok, vagy mik voltak azok a tulajdonságok önmagamban megtalálhatók, amiket nem bírtam a szomszédasszonyban, ezek ugyanis tükröt tarottak. A saját tőlem elvárható szinthez képest én is pletykás, csúnya-trágár beszédű/hangos/kócos/ápolatlan/éjjelibagoly voltam.
Most viszont hogy ezeket igyekeztem meghaladni majd átalakulni, felelősséget vállalni, tudatosodni,úgy még mindig van mit a szomszédból megtanulni. Mégpedig az hogy a bezzeg kategóriás dolgokra mind magam is képes vagyok. Jó is lehet tanulni a szomszédból! Én magam a tőlem elvárható szinten nézve, szabad vagyok, nem dirigálnak nekem (legalábbis sokan biztos nem), utazásr nem sajnálom a pénzt, és a rengeteg felhalmozásom és birtoklási vágyam ellenére, igyekezem szűkíteni a holmiaim számát. Azt mindig elismetem, hogy egy életművész lakik a szembeszomszédságban, de hogy magam is olyanná válok egyszer, arra nem számítottam. Van mit tanulni és van mit felemelni az embernek lelki értelemben, a szomszédra való rálátás,tiszta, segítő szándékának felismerésével.
Neked is van egy ilyen jó szomszédod
?

#35 könyv feldolgozás: M.J. De Marco – Gyorsítósáv

M.J. De Marco gyorsítósáv a milliókhoz olyan mint a sárgaköves út Óz birodalmába, csak éppen pszichológiai és matematikai törvényszerűségekkel van kikövezve, amelyek révén esélyed(!) nyílik a meggazdagodásra.

A gazdagsághoz vezető úton, nincs aki elkalauzolna, és az út mindig építés alatt áll!

A gyorsítósáv a milliókhoz nem arról szól, hogy milliomosként mehess nyugdíjba, hanem arról, hogy értékeld át a gazdagság fogalmát úgy, hogy a fiatalság, az életöröm, a szabadság és a jólét egyaránt helyet kapjon benne.

Hideg Chicagoi hóvihar közepette, a fejem felett elnyomott cigaretta csikkek nyomát figyeltem a limo plafonján ês arra gondoltam: ” Mi a fenét művelsz? Tényleg csak ennyi lenne az életed?”
Ahogy ott ültem a kocsiban a kihalt úton, a hóviharban, az éjszaka és a semmi közepén, úgy döntöttem, hogy ebből elég. A megvilágosodás néha békés fuvallattal érkezik, máskor azonban úgy kólint fejbe, mintha egy Steinway zongora zuhanna rád.

Úgy döntöttem, hogy a kezembe veszem az irányitását, annak amiről korábban azt hittem hogy nincs felette hatalmam: a környezetemét.

Elköltöztem anyámtól (egyedül elő szülő gyeremeke) nem az elköltözés volt a lényeg- a döntés valójában arról szólt, hogy tudatosítottam magamban: igenis van választásom és a saját kezembe vehetem a sorsomat.

Feltettem magamnak egy kérdést: Ha az ország bármely pontján élhetnék kötöttségek nélkül, akkor hol élnék?
Végiggondoltam mi az ami fontos nekem és bekarikaztam 5 várost.
Egy hónappal később elmenekültem.
900 dollárral a zsebemben (2 havi alberletre sem eleg) érkeztem Phoenix-be. /a könyv elejen írja hogy Phoenixben él az akkora házában, hogy szamos szobáját hetekig nem is látogatja. /

Szegényen és létbizonytalanságban éltem, mégis gazdagnak éreztem magam. Végre én magam irányítottam a sorsomat.

Folyton olvasott, beleásta magát pénzügyi ismeretekbe, internetes programozásba, gazdag emberek életrajza.

De most pőrén álltam egy idegen városban, pénz, munka vagy biztonsági háló nélkül. Muszáj volt összpontosítanom.
Agresszívan reklamozni kezdtem a webhelyet. E-maileket küldtem szét
Könyvtárba(!) ülve – mivel már nem engedhette meg magának a drága könyveket. – programozast, szövegírást, SEO-t tanult.

[ olvasas közbe fogalmazódott meg bennem, hogy a reklámmal segélykialtást adott le, hogy gyertek mentsetek meg – Cs.É.A]

A jövedelmem a munkaidőmhöz volt kötve…ha nem dolgoztam elapadt a bevétlei forrásom.

A frogalmam növekedésével a panaszok, kihívasok, visszajelzések is megszaporodtak. A fejlesztésekhez az ügyfelek javaslataiból merítetetem ötletet. Napokon sőt neha órakon belül megvalósítottam amit kértek…ehhez hozzá is szoktak. A munkanapok egyre hosszabbak és megerőltetőbbek lettek. A kemény munka jutalma az volt, hogy egyáltalán nem éreztem munkának, sőt meg élveztem is. Nem munkahelyem volt, hanem szenvedélyem: az hogy valami különlegeset csináljak. Emberek ezrein segített, amit létrehoztam és ez tett az alkotásom rabjavá. Hasznosnak éreztem magam.

Elkezdtem gyűjteni az ügyfelek ajánlásait.

Hamis gyorsitósáv fejezet.
Eladta a cégét 1,2 millió dollárért, de hamar arra eszmélt, hogy az adó és részvenyopciók mellett kb 0,3 milliója maradt.
Cége vásárlói csődbe vitték az üzletet. Ő maga pedig úgy vásarolta vissza a céget hogy övé az irányítas és a profit amiből visszafizette a veszteségként leírt kölcsönt