#47 Irány almát pucolni! Ruhaiparról, fogyasztói társadalomról, szemléletváltásról őszintén.

https://index.hu/gazdasag/2018/09/23/ruhaipar_luxusmarkak_ruhaegetes/

Kifejezetten átalakult élet szemléletem a yoga hatására. S ez a választásaimban mások számára is megnyilvánul. Sokan egykori ismerőseim közül rám sem ismernének, mivel a divat mind haute couture mind main stream formában beszippantott annak idején. Már amennyire szüleim pénztárcája engedte. Mert mikor már saját keretről volt szó, kezdtem elfordulni és a saját magam által megkeresett pénzt már nem voltam hajlandó, csakis jóval csekélyebb mértékben divatra költeni.

Akkor már lépdeltem a tudatosodás útján. Múltamban azonban órákat töltöttem marketing szempontból a divatmárkák aktuális reklámjainak, bemutatóinak nézegetésével. Valamint magazinok forgatásával, tervezgetéssel koncepciók gyártásával s vártam mikor szivárog le a fast fashion szintjére. Nem érdekelt a mögöttes tartalom, a csillogó Alma fogságába estem.

Az utóbbi 4 évben már tudatosan figyeltem arra, hogy second hand ruhákat vásároljak. S szinte csak olyan ruhákkal töltöttem fel a gardróbom, kivéve néhány olyan koktél ruhát. Amit azért vettem, mert a munkám során felvett értelmetlen gondolati séma szerint egy egy ügyfélpartin mindig új ruhában kell megjelenni, s mikor nem találtam előre koktél ruhát a turiban, akkor vettem egy újat. Mondjuk bizonyára munkálkodott még bennem az előző 20-22 év lenyomata, mert már 4 éves koromtól követem a sztárokat, óvodában Madonna ruhát kellett varrnia édesanyámnak, az Olsen ikrek sorozatbeli ruhája alapján.

De ahogy mondtam pénzügyi megfontoltságból már távolodtam a ruhaipar manipulációjától.

De most hogy a yoga alapjait vallom megérkezett a kés amivel felvágtam ezt a bizonyos csillogó almát.

A fenti cikk felettébb mód elkeserített s felnyitotta a szemem.

Úgy érzem mindennek van értelme az életben így azoknak az összességében az életemből hónapokat vagy akár több évet kivevő óráknak is, amit abba forgattam, hogy a divatról a trendekről értesüljek. Azzal indokolom ezt, hogy megtanultam, mi mihez illik, milyen anyag mivel passzol, milyen szín mihez megy, s a formák és kiegészítők apró részleteire is tudok figyelni. Mondjuk az idő 80 %-át meg is spórolhattam volna, akkor is leesett volna a lényege a stílusos öltözködésnek.

Arra szeretném felhívni a saját generációm és a következő figyelmét, hogy tanuljuk meg a stílusos öltözködés alapjait és sürgősen felejtsük el a divatot!

Ahogy a cikkből is kiderült:

Burberry azt írta, hogy 2017-ben több mint 36 millió dollár, vagyis mai árfolyamon csaknem 10 milliárd forint értékben semmisítette meg a saját áruját, a H&M pedig 2013 óta 60 tonna ruhát égetett el vagy semmisített meg egyéb módon.

pár éve még évente átlagosan húsz ruhadarabot vásároltak az emberek az USA-ban, ez mára megközelíti az évi hetvenet.

Mi ez a bődületes fogyasztás könyörgöm? 70 új darab évente?

“Elméletileg ugyan újra lehetne hasznosítani a ruhákat, de a sok kevert alapanyag miatt ez elég nehézkes, egy vegyes poliészter-gyapot ruhát sokkal nehezebb újrahasznosítani(…) A ruhák ma már 60 százalékban poliészterből, vagyis műanyagból készülnek, ami szintén olajból van, így ezeket elégetni nem sokkal kevésbé környezetkárosító, mint a szénégetés.

 

Ez által már átlátom mi is a H&M conscious kollekciójának a lényege. Ha már égetnek akkor legalább egyféle anyagból égessenek. Emlékeim szerint azok a darabok nem poliester-ből készülnek legalábbis a darabok többségénél ez helytálló. De akkor is égetnek. S akkor is fast fashionben érdekeltek.

A Nagy divatházak esetében… “egy 1200 dolláros Chanel ruhát nagyjából 100 dollárból ki lehet hozni, a többi marketing. Éppen ezért a divatcégek nem is nagyon égetik a pénzüket a ruhákkal együtt, mert csak a fizikai termék semmisül meg, ezzel viszont megóvják a sokkal nagyobb szellemi befektetést.

Az a bizonyos marketing, promóció tett engem is éveken keresztül a rabjává nem az haute couturenek , hanem épp a fast fashionnek. Mert számomra az volt elérhető.

Legyünk tudatosak! Fogjuk vissza birtoklási igényünket #Aparigraha

Emlékszem hogy többször nagy nagy zsákokkal adományoztam el a ruháimat és kiegészítőimet, s utolsó alkalommal előálltam egy koncepcióval. Maximálisan 130 db ruhanemű elég egy tisztességgel változatos, stílusos ruhatárhoz.

50 fehérnemű (alsó, melltartó, trikó, zokni, harisnya, body,)
5 nadrág (hossztól függetlenül)
5 egész ruha
5 különleges alkalmi ruha
5 szoknya, alj
7 blézer
5 blúz
7 top
15 sportruházat (alsó, felső)
15 otthoni/takarítós ruha
7 kabát
4 ráadás * amelyik kategória esetleg jobban szívünk csücske vagy itt nem szerepel.

A férfiak listája ennél még környezet tudatosabb.
A nyári és téli szezon miatt a szám kétszeresére nől,  – tudatosaknál max 1,5(!) – mivel az anyagok vastagságok miatt más ruhákat kell beszerezni erre a két fő évszakra.

Ebben a cikkben is írva van: az adományozás jó megoldás, egy határig .

Adományként rá lehetne önteni a harmadik világra, ahogy ezt sokáig tette is sok cég, mára azonban a fejlődő országoknak is elegük lett az ilyen cuccokból. Például Kenya és Uganda egyenesen megtiltotta a second hand ruhák importját, mert ez teljesen ellehetetlenítette a helyi ruhaipart.

Ez is igaz a saját ruhaipar illetve kis manufakturák, ruháit kellene hordanunk csakúgy mint a zöldségeknél hangsúlyozzuk: vedd a helyit.

” A ruhagyártásban rengeteg olyan vegyszert használnak, ami füstként árt az atmoszférának. Emellett pedig nem igazán mondható zöldnek az, hogy rengeteg energiabefektetéssel és környezetszennyezéssel előállítunk valamit,hogy aztán elégessük. A divatipar az egyik legszennyezőbb iparág a világon.

Ezért köszönöm az égnek hogy kezembe került az a kés ami felvágta ezt az almát. Mostantól még inkább azon leszek, hogy tudatosan válogassam meg és még-inkább csökkentsem a ruha vásárlásom mértékét, figyeljek jobban az anyag összetételre, de nem csak testérzetem miatt hanem az újrahasznosíthatóság miatt.

Azt tartják a zsidó vallású férfiak nem hordanak mást, mint fekete ruhát. Ezt sokan láttuk, hallottuk már. De a zsidó vallásban az is szabva van/volt hogy nem keverik a minőségeket. Például a kóser étkezésben sem keverik a húst a tejjel, a bárányka húsát az anyja tejével. S még megannyi dologra kiterjed ezen kritérium. Nem keverik a gyapjút a szalmával. A tiszta minőségben hisznek. A kóser szó jelentése is az: rendes, törvénynek megfelelő.

De az amit mi a fogyasztó társadalomban művelünk, az sehogy sem kóser!

Irány almát pucolni! Nehogy a végén még bele is harapjunk!

Namaste

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s