#49 Könyv feldolgozás: Ken Wilber Határok nélkül

Az ember külömbözö okok miatt elutasíthatja magától a lelke különbözõ rétegeit. Mivel az egyén pszichéje bizonyos rétegeivel (persona) vállal csupán közösséget, a lélek többi része ugymond ‘nem-személyiségként’ határozódik meg. Az ilyen ember lelke újratérképezésével iparkodik kizárni tudatából önmaga nemkívánatos vonásait árnyékait.

Az EPS extra szenzorális érzékelés számos formája a bõrön kívülre tolja a személyiség/nem személyiség határait.

Az egyén az identitások többféle szintjérõl választhat magának önazonosságot. (#szerintem itt a koshakról beszél mert azt írja 5 fõ szint van)

* A szintek illetve a terápiák sávjai valamelyest egymásba mosodnak, tökéletes, merev határvonal nincs.

A lélek a határainak kijelölésével egyúttal a leendõ csatái természetérõl is döntünk. Az identitás határai megmutatják hogy a mindenség mely element valljuk magunkénak és melyeket nem.

Sokan felvetjük hogy a pszihoanalízis vagy a hinduizmus mást és mást emel ki, vélhetjük másról beszél s többnyire ellentmondanak egymásnak. Holott arról van szó, hogy: (#mindenki annyit ért meg belõle, ahol õ tart)

Az adott szinthez tartozó gyógyítás tudomásul veszi minden, a színképen fölötte elhelyezkedõ gyógymód létezését, miközben elutasítja az akartam található szinteket.

Az agg macska nem retteg a közelgõ haláltól hanem csöndben kisétál az erdõbe összegömbölyödik egy fa alatt és kileheli a páráját. A halálosan beteg vörösbegy is kényelmesen elfészkeli magát egy fūz ágán aztán belebámul a napnyugtába.

“AKI HATÁROKAT GYÁRT ELLENTÉTELEKET TÁMASZT” Azért élünk az ellentétek vilàgàban, mert határokat gyártunk.

…remdszerint tartotta szájàt. Nem dölt be a szavakat mágijájának. Tudta, hogy a szó kétélū Kard, s aki kardot fog az kard által vész el.

Tulajdonképpen azért élünk a küzdelem és az ellentétpárok világában, mert határok szövik át az életünket. Minél szilárdabban kiépített valamely határvonal annàl elkeseredetebb csatára számíthatunk. Minél jobban hajszolom az örömöt, annál jobban félek a szenvedéstöl, minél jobban foglalkoztat a jôsàg, annál rögeszmésebben irtom a rosszat. Minél jobban lenyūgöz a siker annál jobban rettegek a kudarctól.

Ha megpróbáljuk elszakítani egymástól az ellentétpárokat és csak a pozitív pólushoz ragaszkodunk – jóhoz rossz nélkül akarunk jutni – akkor légvárat építünk/kergetünk.

Meg Kell hagyni hogy a természetben szàmtalan határvonal létezik. A komtinensek partvonalai az világóceánok mentén, aztán ott vannak az elhatároló felületek minden olyan felszín Ami elválasztja a létezõket a környezetüktõl. Alan Watts mondta a partokon a föld és a víz éppenséggel nem elkülönül hanem találkozik. Érintkezésrõl van szó. A vonal = határvonallal. A vonalak nem csak megkülönböztetik, hanem egységbe is foglalják az ellentéteket.

Homorú ) domború

Vonalból akkor lesz határvonal amikor a különbségeket hangsúlyozzuk egység kiemelése nélkül.

Ellentétek elválasztàsa és pozitívumra törekvés helyett összebékítenünk és egyesítenünk Kell a két pólust.

A személyiség és a nem-személyiség határa a legalapvetõbb. Annyira lényeges hogy az összes többi határt ez határozza meg. Ha egyszer ezen átlátunk akkor mindegyiken átlátunk.

Vei Vu-vei szavai:

Miért vagy boldogtalan?

Azért mert mondannak amit gondolsz és teszel 99,99%-a téged szolgál – márpedig te nem létezel.

Csak a rész szenved, az egész soha.

A hamis identitás csapdájába esek, ha úgy fogom fel érezni, megismerni, látni tudom “személyiségemet” a jelen pillanatban.. Ez arra vall, hogy a személyiség nem lesz azonos az önvalóval azaz lényem leglényegével. Hamis személyiség ez merõ illúzió és álság.

Az elmém, a testem, a gondolataim, a vágyaim mindezek nem tartoznak jobban hozzá az önvalóhoz, mint a fák, a csillagok, a felhõk, a hegyek, mivel ezeket nem tárgyként szemlélhetem, s úgyszólván egyenrangú félnek tekinthetem.

(#mindenkiben van Jang tūz példának okáért még ha nincs is kimondottan a születési képletedben)

A felismerés az hogy a bennem lakó önvaló végsõ soron a külvilágot jelenti, és fordítva. Az alany és a tárgy, a kint és a bent mindig is egyet jelentnettek. A VALÓSÁG AZ ELLENTÉTEK EGYSÉGE, NEM KETTÕS.

“Semmi sem homályosítja el jobban az isteni fényesség tündöklését, mint az idõ piszka.” 86. Oldal Ken Wilber Határok nélkül. 1979, Magyar fordítás 2000 Édesvíz kiadó.

Eckhart mester így szól errōl. Nincs nagyobb akadája az isteni kegyelemnek [ az egység tudatának] mint az idõ.

Minden ember életében voltak olyan pillanatok amikor kívülrekedtek az idõ. Pl. mindannyian gyönyörködtünk már a naplementék égi tūzvészében, elmerültünk a holdfény csillámaiban, megszünni éreztük az idõt kedvesünk elragadtatott ölelésében, vagy megkövülve álltunk midõn villám fénye szántott a szakadó esöbe? Ezeket hívják úgy csúcsélmények. A csúcsélmények során megszūnik az idõ és mi elmerünk a pillanatban.

Közmondás: A szenvedés a kegyelem elsõ szikrája.

“A persona személyiség többé-kevésbé pontatlan elszegényített önképünk. Akkor jön létre amikor megpróbáljuk letagadni bizonyos lelki késztetéseinket, amilyen a harag, az önkényeskedés, az erotikus vágyak, az öröm, az ellenségesség, a vakmerõség, a durvaság, az ösztönzés, az érdeklõdés stb. Azonban ha nem veszünk róla tudomást még nem tūnnek el. Mivel ezek a késztetések hozzánk tartoznak mindõssze annyit tehetünk hogy más nyakába varjuk õket. …Kényelmetlen késztetéseinket tehát nem sikerül igazából megtagadni csupán az illetõségüket

AKI folyvást külsõ kényszerek rabjának hiszi magát voltaképpen több belsõ késztetéssel és energiával rendelkezik mint amirõl tudomása van. Ha nem lennének ilyen késztetései füfmtyülne a világra. A bölcs ember ezért a külsõ kényszerben – szàrmazzon az fõnökétöl, hitvestõl, baráttól, iskolától – annak jelét látja hogy olyan késztetések lappanganak a lelkében, amelyek rejtve maradtak elõtte. Megtanulja hogy a kényszer helyett úgy fogalmazzon: “több törekvésem van mint amennyirõl tudok.” A kötelezettséggel ugyan ez a helyzet azt nem a világ sózza ránk, hanem a saját be nem vallott segíteni akarásunk.

Az emberben Rendkívül erõs ellenállás él az árnyékkal szemben. Kívülre vetíti lénye kellemetlen vonásait. Ez megakadályozza, hogy sajátjuknak ismerjék el kivetített késztetéseiket és tulajdonságaikat.

Persona + ányék = én {#Ahamkara}

Az árnyék megismerésének egyszerū módja az, ha mindannak az ellenkezõjét feltételezzük, Amit tudatosan elgondolunk. Vagy amire tudatosan törekszünk, áhitozunk. Ez megmutatja majd milyen képet fest az árnyék a világ elõtt és nekünk meg Kell barátkozni a tükörképpel.

Az én {#Ahamkara} az önszabályozás központja egyben az akaratlagos és nem akaratlagos tevékenységeké is. Az ember mikor azt mondja “mozgatom a karomat” “temergetem a lábujjam” akkor csupán az akaratlagos életfolyamatokat ismeri el sajátjának. Azt már nem mondjuk hogy :”verem a szívem”, “keringetem a vérem”.

Ha szintet akarunk lépni akkor meg Kell vállnunk az énnel közösséget vállaló beszüküpt identitásunkkal és felefedeznünk, átéreznünk a testi lelki szervezet teljességével való azonosságunkat. Az e szinten dolgozó gyógyász számára mindez azt jelenti hogy felfedezi az autentikus, egzisztenciális személyiséget.

Az embernek éreznie kell a testében keringõ éltetõ áram delejes hatását. Ehhez fel Kell adnia az én merev szabályozàsi rendszerét, hogy a mély testérzetek felszínre kerülhessenek.

Bármilyen egyszerünek tünik, a nehézségeit menten megtapasztalja az aki megpróbál kapcsolatba kerülni a testével. Nem fogja érezni a lábszárát, a gyomrát, hanem megszokásból gondolja hogy érzi ezeket a testtájakat. Elképzeli õket magának, így kerüli el hogy közvetlen érzõ figyelemmel forduljon feléjük. Természetesen ez az egyik fõbenjáró oka a testi egység megbomlásának. Óvakodnunk kell tehát az érzetek fogalmak közé szorításától, fel kell függesztenünk – legalábbis ideiglenesen – az érzõ figyelem átfordítását gondolatokra és képekre. Testünkkel a következõ képpen teremthetünk kapcsolatot.

  • Feküdjünk le kinyújtott végtagokkal
  • Hunyjuk be a szemünket
  • Lélegezzünk mélyen
  • Kezdjük el a testérzeteket felfedezni
  • Ne akarjunk, ne erõltessük az étzékelést.
  • Jegyezzük meg magunknak ha valamely testtájon kellemes vagy kellemetlen testi érzetek keletkeznek.
  • Figyeljük meg hogy mely testrészeinkben jelentkeznek erõteljes, elevenen ható érzetek és melyek tūnnek tompának súlyosnak élettelennek és fájdalmasnak.
  • Azt is figyeljük meg hogy milyen gyakran kaladozik el figyelmünk milyen gyakran ábrándozunk

Második szint a yogikus légzés három szakaszán végig haladott figyelés.

Harmadik szint szívjuk be a levegõt a köldöktájra (hara) kilégzéskor áramoltassuk a levegõt a hasból az egész testbe. Érezzük ahogy a levegõ átjárja a lábujjakat? A karomat? A fejbõrt? Kilégzéskor engedjük hogy a levegõ az egész öröm kiáramoljon testünkön és az egész világon. Bocsássuk ki a testünkön keresztül a levegõt a végtelenbe.

A gyakorlat végén engedjük hogy egész testünk a végtelenben enyésszen. Minden kellemetlen zavaró, fàjó testérzet ugyan úgy áramoljon ki a végtelenbe.

Fontos hogy majdnem biztosan lesz olyan testtáj Amit zsibbatnak, érzéketlennek, merevnek, feszesnek talàlunk. Jegyezzük fel ezeket a blokk területeket. Majd ismerjük meg az érzelmi töltetüket miértjüket. [Lowen és Kelemen munkássága] Majd továbbléphetünk a blokkok eloszlatását megkísérelve. Hiszen sokszor tizenöt évet töltött az ember egy egy blokk kiépítésvel, nem várhatjuk hogy 15 perc alatt elenyésszen. Nem tudatosan Kell õket megoldani

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s