#44 Könyv feldolgozás: Ken Wilber Határok nélkül

Az ember különböző okok miatt elutasíthatja magától a lelke különböző rétegeit. Mivel az egyén pszichéje bizonyos rétegeivel (persona) vállal csupán közösséget, a lélek többi része úgymond ‘nem-személyiségként’ határozódik meg. Az ilyen ember lelke újratérképezésével iparkodik kizárni tudatából önmaga nemkívánatos vonásait árnyékait.

Az EPS extra szektorális érzékelés számos formája a bőrön kívülre tolja a személyiség/nem személyiség határait.

Az egyén az identitások többféle szintjéről választhat magának önazonosságot. (#szerintem itt a koshakról beszél mert azt írja 5 fő szint van)

* A szintek illetve a terápiák sávjai valamelyest egymásba mosódnak, tökéletes, merev határvonal nincs.

A lélek a határainak kijelölésével egyúttal a leendő csatái természetéről is döntünk. Az identitás határai megmutatják hogy a mindenség mely elemeit valljuk magunkénak és melyeket nem.

Sokan felvetjük hogy a pszichoanalízis vagy a hinduizmus mást és mást emel ki, vélhetjük másról beszél s többnyire ellentmondanak egymásnak. Holott arról van szó, hogy: (#mindenki annyit ért meg belőled, ahol ő tart)

Az adott szinthez tartozó gyógyítás tudomásul veszi minden, a színképen fölötte elhelyezkedő gyógymód létezését, miközben elutasítja az akartam található szinteket.

Az agg macska nem retteg a közelgő haláltól hanem csöndben kisétál az erdőbe összegömbölyödik egy fa alatt és kileheli a páráját. A halálosan beteg vörösbegy is kényelmesen elfészkeli magát egy fűz ágán aztán belebámul a napnyugtába.

“AKI HATÁROKAT GYÁRT ELLENTÉTELEKET TÁMASZT” Azért élünk az ellentétek világában, mert határokat gyártunk.

…rendszerint tartotta száját. Nem dőlt be a szavakat mágiájának. Tudta, hogy a szó kétélű Kard, s aki kardot fog az kard által vész el.

Tulajdonképpen azért élünk a küzdelem és az ellentétpárok világában, mert határok szövik át az életünket. Minél szilárdabban kiépített valamely határvonal annál elkeseredettebb csatára számíthatunk. Minél jobban hajszolom az örömöt, annál jobban félek a szenvedéstől, minél jobban foglalkoztat a jósàg, annál rögeszmésebben irtom a rosszat. Minél jobban lenyűgöz a siker annál jobban rettegek a kudarctól.

Ha megpróbáljuk elszakítani egymástól az ellentétpárokat és csak a pozitív pólushoz ragaszkodunk – jóhoz rossz nélkül akarunk jutni – akkor légvárat építünk/kergetünk.

Meg Kell hagyni a természetben számtalan határvonal létezik. A kontinensek partvonalai az világóceánok mentén, aztán ott vannak az elhatároló felületek minden olyan felszín Ami elválasztja a létezőket a környezetüktől. Alan Watts mondta a partokon a föld és a víz éppenséggel nem elkülönül hanem találkozik. Érintkezésről van szó. A vonal = határvonallal. A vonalak nem csak megkülönböztetik, hanem egységbe is foglalják az ellentéteket.

Homorú ) domború

Vonalból akkor lesz határvonal amikor a különbségeket hangsúlyozzuk egység kiemelése nélkül.

Ellentétek elválasztósa és pozitívumra törekvés helyett összebékítenünk és egyesítenünk Kell a két pólust.

A személyiség és a nem-személyiség határa a legalapvetőbb. Annyira lényeges hogy az összes többi határt ez határozza meg. Ha egyszer ezen átlátunk akkor mindegyiken átlátunk.

Vei Vu-vei szavai:

Miért vagy boldogtalan?

Azért mert mindannak amit gondolsz és teszel 99,99%-a téged szolgál – márpedig te nem létezel.

Csak a rész szenved, az egész soha.

A hamis identitás csapdájába esek, ha úgy fogom fel érezni, megismerni, látni tudom “személyiségemet” a jelen pillanatban.. Ez arra vall, hogy a személyiség nem lesz azonos az önvalóval azaz lényem leglényegével. Hamis személyiség ez merő illúzió és álság.

Az elmém, a testem, a gondolataim, a vágyaim mindezek nem tartoznak jobban hozzá az önvalóhoz, mint a fák, a csillagok, a felhők, a hegyek, mivel ezeket nem tárgyként szemlélhetem, s úgyszólván egyenrangú félnek tekinthetem.

(#mindenkiben van Jang tűz példának okáért még ha nincs is kimondottan a születési képletedben)

A felismerés az hogy a bennem lakó önvaló végső soron a külvilágot jelenti, és fordítva. Az alany és a tárgy, a kint és a bent mindig is egyet jelenthettek. A VALÓSÁG AZ ELLENTÉTEK EGYSÉGE, NEM KETTŐS.

“Semmi sem homályosítja el jobban az isteni fényesség tündöklését, mint az idõ piszka.” 86. Oldal Ken Wilber Határok nélkül. 1979, Magyar fordítás 2000 Édesvíz kiadó.

Eckhart mester így szól erről. Nincs nagyobb akadálya az isteni kegyelemnek [ az egység tudatának] mint az idő.

Minden ember életében voltak olyan pillanatok amikor kívül rekedtek az idő. Pl. mindannyian gyönyörködtünk már a naplementék égi tűzvészében, elmerültünk a holdfény csillámaiban, megszűnni éreztük az időt kedvesünk elragadtatott ölelésében, vagy megkövülve álltunk midőn villám fénye szántott a szakadó esőbe? Ezeket hívják úgy csúcsélmények. A csúcsélmények során megszűnik az idő és mi elmerünk a pillanatban.

Közmondás: A szenvedés a kegyelem első szikrája.

“A persona személyiség többé-kevésbé pontatlan elszegényített önképünk. Akkor jön létre amikor megpróbáljuk letagadni bizonyos lelki késztetéseinket, amilyen a harag, az önkényeskedés, az erotikus vágyak, az öröm, az ellenségesség, a vakmerőség, a durvaság, az ösztönzés, az érdeklődés stb. Azonban ha nem veszünk róla tudomást még nem tűnnek el. Mivel ezek a késztetések hozzánk tartoznak mindössze annyit tehetünk hogy más nyakába varjuk őket. …Kényelmetlen késztetéseinket tehát nem sikerül igazából megtagadni csupán az illetőségüket

AKI folyvást külső kényszerek rabjának hiszi magát voltaképpen több belső késztetéssel és energiával rendelkezik mint amiről tudomása van. Ha nem lennének ilyen késztetései fütyülne a világra. A bölcs ember ezért a külső kényszerben – származzon az fõnökétöl, hitvestől, baráttól, iskolától – annak jelét látja hogy olyan késztetések lappanganak a lelkében, amelyek rejtve maradtak előtte. Megtanulja hogy a kényszer helyett úgy fogalmazzon: “több törekvésem van mint amennyiről tudok.” A kötelezettséggel ugyan ez a helyzet azt nem a világ sózza ránk, hanem a saját be nem vallott segíteni akarásunk.

Az emberben Rendkívül erős ellenállás él az árnyékkal szemben. Kívülre vetíti lénye kellemetlen vonásait. Ez megakadályozza, hogy sajátjuknak ismerjék el kivetített késztetéseiket és tulajdonságaikat.

Persona + árnyék = én {#Ahamkara}

Az árnyék megismerésének egyszerű módja az, ha mindannak az ellenkezőjét feltételezzük, Amit tudatosan elgondolunk. Vagy amire tudatosan törekszünk, áhítozunk. Ez megmutatja majd milyen képet fest az árnyék a világ előtt és nekünk meg Kell barátkozni a tükörképpel.

Az én {#Ahamkara} az önszabályozás központja egyben az akaratlagos és nem akaratlagos tevékenységeké is. Az ember mikor azt mondja “mozgatom a karomat” “tekergetem a lábujjam” akkor csupán az akaratlagos életfolyamatokat ismeri el sajátjának. Azt már nem mondjuk hogy :”verem a szívem”, “keringetem a vérem”.

Ha szintet akarunk lépni akkor meg Kell vallnunk az énnel közösséget vállaló beszűkült identitásunkkal és felfedeznünk, átéreznünk a testi lelki szervezet teljességével való azonosságunkat. Az e szinten dolgozó gyógyász számára mindez azt jelenti hogy felfedezi az autentikus, egzisztenciális személyiséget.

Az embernek éreznie kell a testében keringő éltető áram delejes hatását. Ehhez fel Kell adnia az én merev szabályozási rendszerét, hogy a mély testérzetek felszínre kerülhessenek.

Bármilyen egyszerűnek tűnik, a nehézségeit menten megtapasztalja az aki megpróbál kapcsolatba kerülni a testével. Nem fogja érezni a lábszárát, a gyomrát, hanem megszokásból gondolja hogy érzi ezeket a testtájakat. Elképzeli őket magának, így kerüli el hogy közvetlen érző figyelemmel forduljon feléjük. Természetesen ez az egyik főbenjáró oka a testi egység megbomlásának. Óvakodnunk kell tehát az érzetek fogalmak közé szorításától, fel kell függesztenünk – legalábbis ideiglenesen – az érző figyelem átfordítását gondolatokra és képekre. Testünkkel a következő képpen teremthetünk kapcsolatot.

  • Feküdjünk le kinyújtott végtagokkal
  • Hunyjuk be a szemünket
  • Lélegezzünk mélyen
  • Kezdjük el a testérzeteket felfedezni
  • Ne akarjunk, ne erőltessük az érzékelést.
  • Jegyezzük meg magunknak ha valamely testtájon kellemes vagy kellemetlen testi érzetek keletkeznek.
  • Figyeljük meg hogy mely testrészeinkben jelentkeznek erőteljes, elevenen ható érzetek és melyek tűnnek tompának súlyosnak élettelennek és fájdalmasnak.
  • Azt is figyeljük meg hogy milyen gyakran kalandozik el figyelmünk milyen gyakran ábrándozunk.

Második szint a yogikus légzés három szakaszán végig haladott figyelés.

Harmadik szint szívjuk be a levegőt a köldöktájra (hara) kilégzéskor áramoltassuk a levegőt a hasból az egész testbe. Érezzük ahogy a levegő átjárja a lábujjakat? A karomat? A fejbőrt? Kilégzéskor engedjük hogy a levegő az egész öröm kiáramoljon testünkön és az egész világon. Bocsássuk ki a testünkön keresztül a levegőt a végtelenbe.

A gyakorlat végén engedjük hogy egész testünk a végtelenben enyésszen. Minden kellemetlen zavaró, fájó testérzet ugyan úgy áramoljon ki a végtelenbe.

Fontos hogy majdnem biztosan lesz olyan testtáj Amit zsibbadtnak, érzéketlennek, merevnek, feszesnek találunk. Jegyezzük fel ezeket a blokk területeket. Majd ismerjük meg az érzelmi töltetüket miértjüket. [Lowen és Kelemen munkássága] Majd továbbléphetünk a blokkok eloszlatását megkísérelve. Hiszen sokszor tizenöt évet töltött az ember egy egy blokk kiépítésével, nem várhatjuk hogy 15 perc alatt elenyésszen. Nem tudatosan kell őket megoldani.

Találd meg te is a számodra fontos mondatokat a könyvben.

Namaste.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s