#24 A 乙未 év lezárása

Ha valaki elkezd egy rendszer vagy egy szemlélet szerint élni és gondolkodni, akkor azt tegye akkurátusan (gondosan, aprólékosan)
Miért mondom ezt? Mert emlékeztetnem kellett magam: minden feladatban már a kezdetektől ott a megoldás. Minden probléma egy lehetőség, hogy felismerjük a lényeget.
A kínai asztrológia terminusában pedig minden csillag állásnak megvan az alacsony és a magas szintje.

A kínai asztrológia segítségével valóban fantasztikus felismerésekben volt részem ezen életem, eddig elmúlt  körülbelül 20 hónapja során. Ugyanis 2014. áprilisában találkoztam ezzel a rendszerrel. Azóta rengeteg dolgot kezdtem el meglátni az élet nevű játékban. Kezdem érteni  a játékszabályokat, a kockákat amivel dobunk. Ugyan ezek még csak részleteiben tárultak fel előttem, de klasszisokkal egyszerűbb így a felelősség vállalás. Persze mindez nem azt jelenti, hogy ettől már jól is tudok játszani, csupán megérthetem a miérteket illetve meg vannak a kulcsok bizonyos ládákhoz. De miért is írom mindezt? Hogy tanuljak…

Az utóbbi 1-1,5 hónapban azonban elfelejtettem használni azt a szóban forgó kulcsot, amit elő kellett volna vegyek.
Amikor arról van szó, hogy előre léphetnél… hogy hagyod magad vezetni, bekötött szemmel, akkor ismét vissza tér a bizonytalanság és a félelem.
Ha neked ez ismerős, akkor kérlek hagyd, hogy most én vezesselek mert, eme napokban élem át a feladathoz kapcsolódó nehézségeket.

Az alacsony szintjét éltem meg azoknak az energiáknak amik az utolsó próbatételeket hozták el számomra a jin fa kecske évben. (bivaly – kecsek oppozíció)
A sír állatok (sárkány, kecske, kutya, bivaly) időszakában pont az lenne a lényeg, hogy megéljük az elmúlás szépségeit.  Mert az elmúlásnak is vannak szépségei. Épp az, hogy visszagondolhatunk honnét hova jutottunk, milyen akadályokon mentünk át, milyen segítségeket kaptunk, milyen fantasztikus a végtelen valóság, ahova tartunk.
Ha nem tudjuk megfelelően megélni az elmúlást, akkor nem teljesítettük a feladatot és vissza kell lépni a játéktáblán. Vagyis idővel újra visszatér a feladat. Ha azonban sikerült megélni vagy legalább megérteni a lényeget, akkor vagy nem tér vissza a feladat vagy sokkal gyorsabban megkapjuk az ismétlő leckét, hogy emlékezhessünk ez miért kell újra teljesíteni.
Én eddig a pillanatig féltem az elmúlástól. Féltem attól, hogy már nem vagyok fontos, már nem fontos amit a munkában teljesítek… féltem attól, hogy azoktól a kollégáktól, akiket valamilyen formában már barátaimnak tekintek el kell váljak,  féltem attól, hogy elveszítem a pénzügyi lehetőségeimet, konkrétan a pénzemet, és a jelenlegi állásomat. Féltem attól, hogy mi lesz, ha ez már nem lesz, nem ilyen formában, lesz. Oly sok jót adott nekem ez az év, hogy már több hónapja frusztráltam magam, ennek előbb utóbb vége.  Október óta készítem magam a jang tűz majom évre és időközben elmulasztottam egy nagyon fontos dolgot. Mégpedig azt, hogy míg tervezem a jövőt addig itt a jelen. S két helyen egyszerre nem lehet lenni. Nem akartam elengedni. Nem tudtam visszagondolni a fejlődési ívemre és nem hagytam időt magamnak a méltó lezárásra.   Csekély kifejezés lenne ha azt írnám csupán a félem az amit megéltem. Társult hozzá frusztráció, /ön/bizalom vesztés, elidegenedés -ezáltal távolságtartás, magány érzés is -, az apátia (közöny) különböző fokai és a menekvés (!) Az én menedékem az alvás volt.

Aki már tudatosabb az a meditációban megtalálja választ.

Én azt bánom, hogy ezt még nem fejlesztettem ki ebben a kecske évben. De sosem késő (!)

Visszatérve az én menedékemre. Az év utolsó jin tűz kecske nap minőségben korán nyugovóra tértem. Egyszer csak álmomból felébredve, ami ténylegesen illetve képletesen is igaz azaz Csipkerózsika álmomból ébredve felnyílt a szem és összeállt ez a kép. Amit nem zárok le ebben az évben azt tovább kell vinnem a következőre. És én a frusztráltság köreit szívesen itt hagynám. Majd az időre pillantottam ami 23:59-et mutatott. Talán van még remény.

Mivel az utolsó pillanatokban jöttem rá minderre (bízom benne, hogy a valós lényegre) ezért megpróbálok méltó bejezést adni ennek a jin fa kecske évnek. És arra biztatlak téged is, aki ezen sorok olvasáshoz terelődtél, adj hálát és búcsúzz el azoktól az energiáktól, amik eddig körülvettek. Akár mennyei dolgokat éltél meg akár pokoliakat.


Minden véget ér egyszer. Ezért felesleges ragaszkodni hozzájuk, lehet szó matériáról vagy éppen érzésről.


Köszönetem és Hálám száll fel az égbe mindazért amit tapasztaltam… akár tápláló, akár kiszívó, akár éltető, akár fárasztó, akár semleges volt. Köszönöm, hogy az időnek ezt a minőségét átélhettem.
A konkrét emlékeket papírra vetettem már egy évrendező füzetben http://www.yearcompass.com/hu/ 
(csak ajánlani tudom ezt a naplót mind kinyomtatva mind digitálisan)
De jut még néhány sor a naplómba is.  Emlékképeim közül pedig itt az egyik legmeghatározóbb.

with.my.masters.2015.10.己未

Kínai asztrológia mestereim: Nagy Melinda és Joey Yap London, 10.10.2015.

Boldog évzárást mindenkinek! Isten véled  乙未 év.
Alázattal és tisztelettel álljon eme írás előtted!

Reklámok

#23 Átlag alatt… átlagosan… átlag felett

Az erősségeket használom a képességeim közül, a gyengeségeimmel nem foglalkozom és nem is akarom fejleszteni őket.

Főnököm szakmai szavai közül ez volt az amire igazán felfigyeltem. Tulajdonképpen ez a Dale Carnegie féle igazság, jelesül az, hogy összeírta életének területeit amiben gyengén teljesít, amiben átlagosan és amiben kiemelkedően. Főnököm két dologhoz ért a kommunikáció és a manipuláció (jó értelemben véve – természetesen 😀 azaz én még használnám azt a szót is hogy stimuláció=ösztönzés, biztatás, izgatás, ingerlés, serkentés)
Tehát ő ezeket erősíti. Nem akar zongorista vagy operaénekes lenni.
Tulajdonképpen az jutott eszembe, hogy én nem vagyok jó abban, hogy magamat eladjam, vagy hogy magamról beszéljek. Akkor mi van, ha munkámhoz szükséges alapvető készségekben nem vagyok jó?
S míg ezeket a sorokat írom rájövök, hogy teljesen le kell menni a dolgok mélyére a Forráshoz vagy a Maghoz, mivel nem mindegy hogy a kommunikációban nem vagyok jó vagy a magamról szóló kommunikációban. Bár ha azt vesszük így átlagosra jön ki a dolog. És nem is az átlagost kell fejleszteni, hanem azt amiben átlag felett teljesít az ember. De vajon mi a fokmérője az átlag felett teljesítésnek? Amiben megdicsérik az embert akár a környezete akár az ismeretlenek? Vagy ki szelektálja ki, hogy miben vagyok miben teljesítek jobban az átlagnál? Célszerű lenne saját magamhoz viszonyítani.
Bár azt is szokták mondani, hogy annak az 5 embernek az átlaga vagy akikkel a legtöbb időt töltöd. Maradjunk inkább a saját mércénél, mert az emberek körülöttünk cserélődnek, s ezzel jobb ha megbarátkozunk. Csakúgy mint saját magunkkal!