#14 Van az a típusú ember…

…akit a környező hatások nagyon befolyásolnak.

Mit lehet ez ellen tenni? Erre próbálok most rájönni.
Személyiségem nagyban meg akar felelni másoknak, de ettől még nem kellene, hogy igaz legyen rám a befolyásolhatóság. Ugyan van összefüggés, de nem feltétlenül. Vannak ugyanis olyan emberek, akik úgy és azt mondják, amit mások hallani akarnak. Becsomagolják mondanivalójukat úgy, hogy az bárkinek eladható legyen, de ettől még meg van a saját véleményük, álláspontjuk s az nem hajlik el egyszer erre, máskor arra, akárhányszor a szél fújni kezd.

Ezt kell megtanulnom. Függetleníteni magam a környezeti hatásoktól. Minden az egyén által érzékelt hatás önmagából indul ki.
Mindig a hozzáállás a fontos! Ha pozitívan vetem bele magam valamibe, s elsőre nem sikerül, akkor nem szabad, hogy egyből elragadjon az úgy sz@r az egész ahogy van című történet.

Minden kezdet nehéz!
Ráadásul ront a helyzeten, ha felveszem mások realitásként értékelt pesszimista hozzáállását.
Márpedig én ezt tettem az új munkahelyemen.  Nem kaptam semmi támogatást és elkezdtem nyafizni, panaszkodni, hogy nem kapok figyelmet. Ez éppen elég indok volt arra, hogy ne csináljak semmit.
Márpedig az lett volna a feladat, hogy magamévá tegyem a cég produktumát. Hinnem kell abban, hogy a termék jó. Szeretem kell azt amit el akarok adni. S amíg ez nincs meg, őszintén, szívből, addig nem leszek hiteles. Addig le lehet beszélni róla. (Pláne engem, aki arra hajol amerről az erősebb szél fúj.) 
Addig csak azt fogom hallani a világtól, hogy az előfizetők száma csökken, a csőd felé haladunk. Márpedig ez egy reális félelem, s meg is kell hallgatni azt, aki közvetlenül a fogyasztóval találkozik s méri fel a helyzetet. S fel is érdemes vetni, hogy marketing szempontból nem jó, hogy nem a régit becsülik meg, hanem az új után kepesztenek. Márpedig a magyar nem hülye, ha nem becsülik meg, akkor inkább felmondja az újságot majd újra előfizet, ha az jóval olcsóbb és így még ajándékot is kap érte.

Szelektálni kell, mit fogadjon be az ember füle és mit ne.

szabad fordításba ez annyit tesz: A bölcsek úgy alakítják a mondandójukat, hogy megszűrik azt, akár a szita megszűri a szemcséket.

Az idős kollégákkal főleg ez a helyzet, hiszen ők már sokat láttak, tapasztaltak, ezt érdemes figyelembe venni, de nem szabad, hogy a keserűségüket is átvegye az ember. A fiatalnak az a feladata, hogy lelkesedést, lendületet, optimizmust vigyen a folyamatokba. Tudom hogy nehéz…, de ” egyre jobb lesz” szemlélet nélkül a fiatalt bedarálják.

Visszatérve a kiinduló kérdésre. Mit lehet az ellen tenni, hogy ne befolyásoljanak jelentős mértékben a külső környezeti hatások. Ne hajoljon az ember mindig az erősebb szél irányába…?

Válasz: Megfelelő terepszemle után, ki kell alakítani a saját nézőpontot, s amíg ez nem sikerül (mert tilos egyből ítélni) a mérleget középen kell tartani.

Reklámok

#13 Két-Ej

Ej Ej! Már megint csak a harc önmagammal. 

Kételyek közt őrlődöm még akkor is mikor egyik lehetőség adódik a másik után.
Belső dilemmám tárgya egyszerű: azért történnek a dolgok épp úgy körülöttem, mert jól csinálom a dolgaimat vagy pont azért mert nem?

Azon érdekes helyzet áll fenn az életemben, hogy a munkalehetőségek mindig párhuzamosan érkeznek az életembe és sajnos egyikben sem találom eddig a helyem. Ezért próbálok helyezkedni, váltani.
Másfél éve keresem a helyem a munkaerő piacon és nem áll össze a kép. Egy teljes évig gap yearen voltam aztán beindultak a változások szülővárosomban.
Bekerültem az országos kulturális közfoglalkoztatási program keretein belül az egyik helyi Művelődési Házba mint pályázat útján foglalkoztatott munkatárs. Feladataim közé a rendezvények szervezése, lebonyolítása tartozott. A kollektíva és kulturális szféra, a közeg az eszmeiség jó volt, de az igazgató asszony olyan munkastílust folytatott, amit nem vett be a gyomrom. Pontosabban nem bírtam egészséges szinten “nyelni” és visszafojtani az indulataimat.
Tudni kell ugyanis, hogy abban a pozícióban és székben amibe én kerültem köz-foglalkoztatottként én voltam a 11. alkalmazott egy év leforgása alatt.  Mindez nem csak az én tűrőképességemről vagy annak hiányáról árulkodik.
Mindenesetre nem akarom másra hárítani a felelősséget. Én nem bírtam 1,5 hónapnál tovább. Valahogy a lehetőségek is úgy adódtak, hogy felvételt nyeretem egy másik pozícióra.  S azt mondtam, hogy belevágok még ha tudom, nagyon nehéz is lesz!
Szabadulni akartam attól a degradáló és emberileg méltatlan viselkedésformától, amit főnökasszonyom tanúsított. S az angyalok elém raknak egy másik munkalehetőséget. S alig hogy felvettek párhuzamosan bekerült a képbe más is.

Az új helyen az első napom leírhatatlanul haszontalannak éreztem magam. Egy senkiként kezeltek.
Nehéz ezt feldolgoznom, ezért az első napomon máris új szekér után kezdtem futni. De én ilyen vagyok.
Nem bírom ha semmibe néznek. Hasznos tagja kívánok lenni a társadalomnak. S pofonként ért a felismerés, hogy itt bizony semmibe vesznek.
Egy hideg irodában, számítógép, asztal és telefon mentes “munkakörnyezetben” találjam meg a motivációmat.
Ez aztán a kihívás. De az élet mindig tud újat mutatni. Még ha azt is gondolom, hogy én teremtem ezeket a szituációkat.
Egyre inkább rá kell jöjjek, csak a feladat adott, a díszlet változó!
Ki kell álljak magamért! Ne legyek nyuszi! Ha van véleményem mondjam meg! Ne féljek a másik embertől hiszen ha ez a felállás megszűnik az élet ad másikat.

Az pedig, hogy jó döntést hoztam-e, csak utólag derül ki.  Ahogy édesanyám is mondta.
Akkor jövök majd rá, hogy azért kapom-e a lehetőségeket, mert jól cselekszem és hagynak előre lépdelni az angyalok vagy azért kapom őket, hogy észrevegyem milyen káosz van a fejemben és csak ugyan abban az ördögi körben haladok, mindenhonnét menekülök. Minden nehézség elől próbálok kibújni.

Mindezt leírva; a mai napot átélve; csapongó gondolatvilágom egy szeletét kifejtve – a következő meglátásra jutottam.

Értékes és érdemes ember vagyok! Legjobb tudásom szerint, szorgalmasan és pozitív hozzáállást tanúsítva élem mindennapjaimat és ha csak egy-egy kicsiny lépést is teszek, minden nap előre – fejlődésem érdekében – már elégedett lehetek.